Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-02-13 / 7. szám

Sátoralja-Ujhely, 1898. február 13. 7. (1951.) Huszonkilencedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 fii. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 „50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK NC I LT ID EI IST "V .A. S -Á- E5 ET 3?» HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzet­tel ellátott hirdetmények­ért térmérték szerint min­den négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél ked­vezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde­mények a kiadóhivatalhoz intézendők. Munkaadó és munkás. (Bm. K.) Immár ki van hirdetve an­nak rendje és módja szerint „a munkaadók és mezőgazdasági munkások közötti jogviszony szabályozásáról“ szóló törvény, mely mint folyó évi II. törvénycikk illesztetek bele a magyar törvénytárba. A hosszú című törvény az első csata eredménye, melyet a polgári társadalom vívott az új irány ellen. Azaz nem is ví­vott, mert nálunk az uj irány ismeretlen a társadalomban, azzal senkisem foglalkozik, vagy legalább alig jut kifejezésre a gya­korlatban. Majd meglátjuk, hogyan fog beválni az uj törvény a mindennapi életben, mely­nek gondjaitól félnek gazdáink. Előjeleit már látjuk. A munkásosztály vonakodik az aratásra szerződéseket kötni, pedig en­nek most van a szokott ideje. Hiába, a törvény törvény. Ennek tisz­teletet és érvényt kell szerezni s aki a törvény ellen vét, az bűnhődik. Uj törvé­nyünk szerint különös szigorral. De szo­morú dolog, ha egy ilyen törvény végrehaj­tásánál majd mindjárt az „ultima ratio“-hoz kell nyúlnunk, ha mindjárt erőszak s rideg kézzelfoghatóság lesznek az eszközök, me lyekkel a törvénynek tiszteletet szereznek. Meglátjuk, mire képes a magyar köz- igazgatás. Próbaköve lesz-e törvény-képes­ségének, igyekezetének s jóakaratának. Tőle függ, hogy e törvény ne a viszály ko­dás magva legyen, hogy e törvény nyolcvan szakaszának mindegyikéhez ne könny és vér tapadjon. A törvényt nem annak betűje, hanem végrehajtása teszi. Vannak kitűnő törvé­nyeink, melyek a gyakorlati életben rosz- szak, mert nincsenek jól végrehajtva, amiként vannak rósz törvényeink, melye­ket a helyes kezelés megjavított. A mi közigazgatásunknak egyik nagy baja éppen az, hogy nem bírja ügyesen s si­keresen átültetni a törvény paragrafusait a való életbe s igy azok a papíron marad­nak, holt betűket alkotnak. Ettől a szomorú sorstól a mezei mun­kások viszonyairól szóló törvényt meg kell menteni. Oda belbékénk, oda társadalmunk békéje, ha e uagyfontosságu törvény ride­gen, rosszul lesz végrehajtva. Oda a sze­mélybátorság és közbiztosság, ha e törvény nem válik elevenné s jóvá a közigazgatás kezében. Legfontosabb megélhetési, kere­seti forrásunk lesz oda, ha a közigazgatás magas színvonalra nem emelkedik. Tessék a közigazgatás urainak ezt meggondolni s megfontolni. Most várjuk tőlük, sokkal inkább, mint valaha, hogy teljes tudatában vannak a felelősségnek, cselekedeteik horderejének. Óriási mérvű az a jog, az a hatalom, mit reájuk ruház a mezei munkás-törvény. De nagyobb az a kötelesség, melynek tel­jesítését tőlük nem a munkás-osztály, ha­nem az egész társadalom várja. -Belenyúl­nak a magánélet jogviszonyaiba, bele anyagi életünk legfontosabb részleteibe — e tör­vény jogán. Ha jól: élét veszti, ami eb­ben éles; ha rosszul : lángba borul az ország. P] törvényt tehát lelkiismerettel, gond­dal s ami fő : élénk és céltudatos huma­nizmussal, amit minden szociális kérdés megkövetel, kell végrehajtani. Mindazt, amit a törvény rendel, tessék előzékenyen s gyorsan végrehajtani. Ne érezze a mun­kás, ki ugyanolyan dolgozó tagja az állam­nak, mint bárki más — hogy reá kivételes szabályok vannak. Ne az erőt és hatalmat éreztessék vele, hanem a jóakaratot. A csendőr szuronya szomorú menedék, mely társadalmunk gyönge testén is sebet vág. E törvény végrehajtása álljon a köz­vélemény állandó éber figyelme alatt, mert ez is biztosíték helyes alkalmazására. Bízvást reméli és várja a vármegye közönsége főispántól, alispántól, főszolgabí­róktól, hogy ismerve a helyzetet, annak fejlődési elemeit és eshetőségeit, a gondos és humánus végrehajtást nagy kötelessé­güknek tekintik; hogy ügyelnek arra, mi­szerint a községek e törvény intenciói sze­rint cselekedjenek, a munkásoknak mi tör­vénytelen akadályt se csináljanak, hogy ellenkezően a rendkívül tág kört, amit nekik a törvény a munkás, a birtokos, a szerződések kötése körül ad: azt lelkiis­meretesen töltsék be, jó akarattal és bé­kítőén munkálkodjanak közre társadalmi békénk helyreállításán s szilárdításán, mely- célt e törvény alkotói ehhez fűztek és el­érni akarnak. Vármegyei ügyek. A csendőrség szaporítása. Mint jó for­rásból értesülünk a csendőrség létszáma várme­gyénk területén rövid idő múlva és pedig állan­dóan 47 egyénnel fog fölemeltetni. Karúd. Agárd és Szinyér községekben 6—6 csendőrből álló, úgynevezett al-osztályok fognak elhelyeztetni. Czigánd, Kir.-Helmeoz és N.-Kövesd községek­ben az őrsök létszámát fogják szaporitani. Több pontján pedig a Bodrogköznek szintén al-osztá­lyok fognak létesittetni. Mindezek az intézkedé­sek lehetővé teszik azután, hogy előadandó szük­ség esetén s rövid egy-két óra alatt a környékről bármely ponton 5')—60 csendőr koncentrálható. — íme tehát mint minden roszban, a szocialista­mozgalmakban is van valami jó, az t. i. hogy a csendőrségi állomány szaporítása, ami után oly régen hiába esengtünk, most már nagyobb idő­haladék nélkül s még a tavasz beállta előtt — általános megnyugvásra — ténynyé válik. A IX. útmesterségben a Retteghv Mi­hály útm. nyugalmaztatásával megüresedett ál­lomásért beérkezett pályázati folyamodások föl- terjesztettek a keresk.-ügyi ministerhez. ­TÁRCA, ßefeg oagijoh .. . Beteg vagyok, de hol fáj nem tudom, A szivem-e ? avagy zsebem sajog ?! Egy-két csalódás, még több pénzzavar Elég sürü bajok. Mosolygó lányok, zordon pénzfíak Lemondanak s felmondnak egyaránt. S én, nem tudom pénztárcám krachja-e, Vagy szivem csődje bánt?! Ki lesz oka, lia egyszer tévedek S midőn a válasz mélyen meghatott, Könyörgve szólok: angyal kérek — egy Másik lejáratot. 0ai-iha eltárol tp w Miért: táncolunk ? — A »Zemplén* eredeti tárcája. — I. Furcsa kérdés — felelik önök — hát azért, mert jól esik. Igém ám! csahogy a töltött káposzta is jól esik, tehát tánc = töltött káposzta; aki táncolni szeret, annak jól esik a töltött káposzta is és aki a töltött káposztát szereti az okvetet- lenül dühös táncos is. így kell lennie, mert igy van ez megírva nagy gólya-lábas gót betűkkel egy XV. századbeli disznóbőrös könyvben. Miután azonban nem vagyok annak a ve­szedelemnek kitéve, hogy a disznóbőrös könyv írója legalább is fejemhez vágja azt, amiért ké­telkedtem említett sarkigazságán: megtehetem, hogy ezt a régi elókviumot még régibb — az emberi szervezetből vett — bizonyítékokkal cá­folom meg. Kérem, ne ijedjenek meg, nem leszek so­káig tudós bőrbe bujtatva. Egy tárcaíróhoz nem is illenék ez. De miután a fölvetett kérdés leg­inkább most — Karnevál herceg uralma alatt — aktuális, lássuk hát: miért táncolunk? Ha az emberi test belső, csodálatos beren­dezését megfigyeljük, valóban arra a meggyő­ződésre jutunk, hogy sok hires feltaláló, kik tiizbe mentek volna találmányaik újdonságáért, ezeket az emberi szervezetből vették. Mily büszke lehetett találmányára a szivattyú felta­lálója, pedig hát ott van testünkben a legtöké­letesebb szivattyú: a szív. A XVI. századot Porta olasz tudós találmánya a „Camera obscura“ és ennek révén a fotográfozás feltalálása domi­nálta; de kell-e tökéletesebb „sötét kamra“, mint az emberi szem ? Volta, Siemens és Hanke pedig méltán vehettek példát arról a pontos­ságról, melylyel az idegszálak — akárcsak a legperfektebb távírók — benyomásaikat az agv- gyal közlik. _____Ezen vékony kis idegszálak tökéletesebben A Zemplén mai szama tíz oldal. végzik hivatásukat a legtökéletesebb távirónál. Volta találmánya ki van téve az idő viszontag­ságainak, folytonos megújításra szorul. Nem igy a mi belső kis távíróink, az idegek. Ezek 60. 80, 90 évig megszakítás nélkül működnek, fen- akadás nélkül telegráfozzák változatos híreiket a hatalmas urnák: az agynak. A táviratok fel­vevő hivatala: a benyomásoknak megfelelő ér­zékek. A zene, a tánc érzéke a fül. A tánc haj­lamának tehát két útja van, melyen keresztül eljutva az agyhoz, annak segítségével öntuda­tos cselekménynyé válik, u. m. a fül és az idegek. Amaz a hírvivő, ezek cselekvésre ösztökélne.k A zene hangjai a fülön át az agyba jutnak, de ugyanekkor az idegek is megkezdik működésűket: térfogatukat kiterjesztve, a vért erősebb mozgásba hozzák; innen a test ritmikus mozgása. Hogy miért van ez igy, miért? ho­gyan ? és mi módon hat a zene ily erősen az idegekre, ez sok más dologgal együtt, mi nem­csak- belső szerveinkben, hanem átaljában a természeti rendben történik, titok előttünk. És éppen ezért, a táncot bátran velünk született ösztönnek nevezhetjük. Nem áll ez ellenkezésben a fennebbi kijelentéssel, mely szerint a tánc öntudatos cselekmény, igenis: öntudatos ösztön. Nem mint az állatok ösztönei. Az állatok kényszerülve vannak ösztönük sze­rint és nem másképp cselekedni, az embernél azonban az ösztön még egy ennél is nagyobb hatalomnak, az akaratnak van alávetve. Ha te­hát a tánc velünk született ösztön, hozzá kell tennünk, hogy az akarat és a különböző em-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents