Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-01-30 / 5. szám

1898. január 30. I. Melléklet a „Zemplén*' 5 számához. Mindezek alapján javasoljuk, hogy az 1897. évi zárszámadásokat és iletve mérleget jóváhagy­ni és az igazgatóságnak, valamint nekünk is a lefolyt évre nézve a felmentvényt megadni mél­f r)7"fo ocplr S.-A.-Ujhely, 1898. évi január hó 22-én. Keiner Ede, Hőnsch Dezső, dr. Szepessi Arnold, felügyelő bizottsági tagok. Hírek a nagyvilágból. II. Vilmos császár a tesszália török vezérkar tiz tisztjének, kik a görögök ellen vivott csa­tákban magukat kitüntették, tanúsított vitéz­ségükért különböző rendjeleket adományozott. A török lapok nagy lelkesedéssel szólnak a ki­tüntetésekről. A német császár, születésnapját ünnepel­vén, Szügyény-Marieh osztrák-magyar nagykö­vetet olyan kitüntetésben részesítette, aminő eddig még egyetlen nagykövetet sem ért, — ugyanis az ünnepi színdarab előadása alkalmá­val Vilmos császár nagykövetünket jobbjára ültette az udvari páholyban és az előadásnak ama nagy jelenete után, melyben a Habsburgok és Hohenzollernek egymás segítségére sietnek, a császár nagykövetünk felé fordult és. vele me­legen kezet szorított. — Isten éltesse II. Vilmos császárt, aki fölséges bizonyság arra az igaz­ságra, hogy a magyar király barátja a magyar nemzetnek is barátja. Hírek az országból. XIII. Leó pápa Csekonics Endre gróf­nak, a Vörös-kereszt egyesület fáradhatatlan buzgóságu elnökének a Szent-Gergely-rend nagyresztjét adományozta.. Tisza Lajos gróf | hosszas és súlyos betegség után, életének 66-ik évében, f. hó 26-án Budapesten elhunyt.1 Halálhíre általános és őszinte részvétet ébresztett mindenfelé. Geszten, a Tisza-család sírboltjában, tegnap délelőtt he­lyezték örök nyugalomra hült tetemeit. A leg­utóbb múlt 32 év alkotmányos küzdelmeiben, mint főispán, két Ízben minister, az árvíz el­pusztította Szeged újjáépíttető királyi biztosa, legutóbb országos képviselő minden erejét a közügynek szentelte. Áldás emlékére! Jósika Samu báró, őfelsége személye- körüli minister, saját kérelmére, ministeri állá­sától fölmentetett. Hivatali működése alatt szer­zett érdemeinek elismeréséül a vaskorona-rend első osztályú jelvényeit kapta a királytól. A felség személye körüli ministériom ügyeinek ideiglenes vezetésével Bánffy br. ministerelnök bízatott meg. Szentesítve. A vám- és bankügyeknek, valamint az ezekkel összefüggő némely kérdé­seknek ideiglenes szabályozásáról szóló törvényt őfelsége szentesítvén, a Törvénytárban f. hó 23-án közzététetett. Megsemmisített mandátum. A kévise- lőház bírálóbizottsága a néppárti Marsovszky Endre orsz. képviselőnek alsó-lendvai mandá­tumát megsemmisítette. A lipcsei csata hőse. Budafalván, Ung- vármegyében, f. hó 20-án halt meg Kubinyi Sándor 114 éves korában. A szép napokat át­élt aggastyán, mint fiatal ember részt vett és hősiesen küzdött az T. Napóleon ellen vivott lipcsei csatában. A szocialisták felekezetnélkülisége. A Bihar-vármegyei Csökmő községben 214 csa­lád kilépett az ev. ref. egyház kebeléből, feles­küdött szocialistának s egyúttal felekezet nél­külivé lett. Kikosarazott hölgyek. A Nagy-Szeben szász-német asszonyai alkotmányos szerepre ad­ták magukat. Küldöttséget menesztettek Bécsbe a királyhoz s kérni akarták őfelségét, hogy a ma­gyar községnevek ügyében alkotott törvénytől tagadja meg a királyi szentesítést, A hölgy-de- putáció nem nyert kihallgattatást és szégyen­kezve kellett hazabolyongania, Nemzetközi kiállítás Bpesten. Bécset ebben az évben a császári jubileom alkalmából az idegeneknek nagy tömege fogja felkeresni. Ezt az alkalmat fölhasználni arra, hogy a Bé­cset felkereső külföldieket arra indítsuk, hogy a magyar székes fővárost felkeressék, hazafias kötelesség. Ez indította Budapest vezető iparos és kereskedő körét arra,hogy „Nemzetközi kiál­lításit rendezzen Budapesten az egészségügy, nép és hadsereg élelmezés, sport és idegen for­galom részére, találmányok és újdonságok kü­lön kiállításával kapcsolatban. A. kiállítás a városligetben lesz és május 15 étől szeptember 30-áig tart. Az eddigi úgy belföldi mint kül­földi bejelentések után Ítélve a kiállítás kiváló sikerűnek Ígérkezik. Hévéi a Szerkesztőhöz. Lugos, 1898 jan. 25-én. Tekintetes szerkesztő ur! Legfeljebb az Amerikába kivándorlóit honfi­társaink várják a hazájukból jövő póstát úgy, mint mi várjuk keddi napon a levélhordót, t. i. akkor kapjuk a mi kedves „Zempléniünket amely a mi szükebb hazánkból hozza a híreket. Öröm­mel várjuk a „Zemplénit és büszkék is vagyunk rá, mert a vidéki lapok között nem sok van mely ami kedves „Zempléniünkkel versenyre kelni képes lenne. Egyike ez a legjobban szerkesztett, legintelligensebb lapoknak, amely nem csak irodalmi színvonalára, de tartalmas­ságára, sőt terjedelmére nézve többi lapkolle­gáit jóval fölül múlja.*) Mutogatjuk is ismerő­seink körében, mert közérdekű tartalmánál fogva nemcsak a vármegyebeli olvasó veheti érdekkel kezébe, hanem bárki is élvezettel olvashatja. A „hazából“ e napokban hozzám érkezett levélből olvasom, hogy Zemplén északi részén „szibériai hideg uralkodik.“ Krassó-Szörény-vár­megyében sokkal kedvezőbbek hát az égalji viszonyok; mert itt a tél oly enyhe, mint Zem- plén-vármegyében az ősz. Egyik nap verőfénye- sebb mint a másik, s Lugos szép asszonyai csak ruhaderékban, legfeljebb egy-egy rövid, könyö­kig érő prémes gallérban sétálnak az utcákon. Azt lehet mondani, hogy itt csak két évszak van: u. m. nyár és ősz. Az előbbeni tart ápri­listól novemberig, az utóbbi novembertől ápri­lisig. Minden átmenet nélkül beállnak már már­ciusban a legkellemesebb napok, úgy hogy a szobák fűtéséről akkor már szó sincs. Évszakunk tehát csak kettő van ; városunk lakosai azonban, nemzetiségre nézve, három fé­lék : u. m. románok, németek és kis számban magyarok. Sehol;a barátság, testvériség és egyen­lőség magasztos eszméje nem érvényesül úgy, mint itt (?) Mert még az utcák és a középületek feliratai is háromféle nyelvűek. Ott ékeskedik pld. a városháza homlokzatán: Városháza Cata Orasului Stadt Haus egyik sem akar elmaradni a maga jussával, azt tartván magáról, hogy „vagyok olyan legény mint te.“ A hármas testvérisülésből (?) a város azonban kivonja magát, vagy jobban mondva a magyaroknak nem ad falai között helyet; lévén a Temes folyótól két részre osztva: u. m. a folyó baloldalán a német, a jobb oldalán a ro­mán Lugos. Csupán a német Lugos engedett át egy utcát, a „Kossuth-utcá“-t a magyaroknak, s ezek aztán el is okkupálták a maguk részére annyira, hogy az egész utcát nem lakja más mint hivatalnok, tanár. Ez aztán igazán tős­gyökeres magyar utca. Dalosabb várost ritkán találunk valahol mint Lugos. Van itt legalább féltucat „dalárda.“ Legelőször is minden templomnak megvan a maga egyházi énekkara (róm. kát., görög kát., görög nem egyesült és izraelita) mindegyik mű­vészi tudással és ambícióval oldva meg felada­tát. Azonkívül van: magyar dalárda, (német karmesterrel, aki egy szót sem tud magyarul) és német dalárda — magyar karmesterrel. Van a „Zeneegyesület“-nek dalárdája és a „Népegye- sület“-nek is. A lugosi hölgyek között is igen sok a dal- és zenekedvelő, akik úgy az egyházi énekkarban, mint a dalárdák hangversenyein minden alkalommal közreműködnek. A lugosi kereskedelem majdnem kizáróan izraelita kezekben van ; de ezt sem ünnep, sem szombati napon a város külső képéről észre­venni nem lehet. Minden bolt szombaton nyitva, csakis vasárnap délután csukják be boltjaikat. Sőt egyes intelligens kereskedők katolikus kará­csonykor is csukva tartották boltjaikat. Egyál­talán a lugosi izraeliták előtt minden más val- lásu ember kalapot emelhet, mert azok nem különböznek a keresztényektől sem ruházatuk­ban, sem szokásaikban. Temetéseiknél nem hi­ányzik a halottas diszhintó és a koszorúkkal borított díszes érckoporsó. Az udvaron az egy­házi énekkar német gyászdalokat ad elő. Tem­plomukban pénteken este és más ünnepek alkal­mával, keresztény karmester vezetése alatt, az egyházi énekkar oly gyönyörűen énekel, hogy minden alkalommal telve van a zsinagóga más vallásu érdeklődő közönséggel is. A római kát. templomi énekkarban ünnepies misék alkal­mával közreműködik egy egészen egyszerű izra­elita szatócsnak egy szép fiatal lánya, aki az „Ave Mariá“-t és a többi szent énekeket oly gyönyörűen és szívhez szólóan énekli, mint egy mennyei kerub. Azt hiszem, hogy felvilágoso­*) Nagysád igen kegyesen honorálja a „Zemplén*-! Kedves munkatársaink között, nemzetiségi különbség nél­kül egyaránt, kiosztjuk honorárium képpen a lugosi ez­rest, — nagysádat pedig, most már munkatársunkat is, azért az erkölcsi nagy bankóért köszönettel nyugtatjuk. Szeri. dottságuk illusztrálásául ennyi is elég. Vajha lugosi hitsorsosaikat a felvidéki izraeliták is kö­vetnék a felvilágosodottságban, akkor nem lenne antiszemitizmus és zsidó-kérdés! Lugos város közönségének sok jeles tulaj­donsága között egyik dicséretre legméltóbb az, hogy nincs „haut voulée“-ja. Itt nincs arisztok­rácia úgy mint más városokban. Az úgyneve­zett klubokról itt mit sem lehet hallani. Ha pd. a nőegyesület, vagy más testület műkedvelői előadást, vagy hangversenyt rendez, azon a vár­megye és a város legelsőbb hivatalnokainak hölgyei mellett ott működnek közre a város kishivetalnokainak, kereskedőinek, polgárainak a lányai is. Az úgynevezett „magasabb körök“ itt nem veszik magukat körül kínai fallal, ugv mint más vámsakban, hanem még a legegysze­rűbb családok fiatal tagjait is soraikba veszik, ha műveltségük kvalifikálja rá. Sőt a demokra­tizmusban odáig mennek a „dalárdák,“ melyek­nek tagjai a legintelligensebb urak ép úgy mint az iparosok vegyesen, hogyha valamely jóhangu fiatal leány, aki valaha az általuk rendezett hangversenyen fellépett, férjhez megy, legyen az bárminő szegény sorsban, vagy alacsony rang­ban, az esküvője előtti való estén, az illető da­lárda, melynek hangversenyén közreműködött, szerenáddal tiszteli meg. Ezekkel jeles tulajdonságokkal azonban a városnak csak magyar és német lakossága ékes­kedik. A románok — Lúgosnak a törzs lakos­sága — egészen külön kasztot képez. De róluk, ha a tekintetes szerkesztő ur tért enged becses lapjában,*) más alkalommal szólok. Sok kitűnő erénye mellett Lugos város­nak mégis van egy nagy hibája: s ez az, hogy igen messze esik az én szeretett szülőföldemtől, az én édes Zemplénvármegyétől! Tisztelettel: Kiss Istvánná. Különfélék. — Királyi adományok. Főispánunk ő- méltósága közbenjárásával a kabinet-iroda Jacz- kovics Pál petriki lelkésznek 25 ftnyi, Babarek Dániel n.-ráskai lelkésznek 20 ftnyi, — továbbá Harkay Gyula bolyi és Kicza Bazil szt.-rosz- tokai tanítóknak egyenkint 15 ftnyi, — végre özv. Andráskovics Vincéné zsalobinai lakosnak 10 ftnyi kegyes adományt küldött. — Uj kamarás. A király szemerei Sze­mere Lajos fogalmazónak a magyar királyi bel- ügyministéromnál a kamarási méltóságot díj­mentesen legkegyelmesebben adományozta. — Kinevezés, Isépy Tihamér a s.-a.-uj- helyi pénzügyigazgatósághoz segélydijas szám­gyakorlóvá neveztetett ki. — Bucsulátogatás. Ft. Timkó Jordán volt rk. segédlelkész, immár a díszes forrói hit­községnek ifjú lelkipásztora, e napokban vé­gezte bucsulátogatásait Ujhelyben, a honnan f. hó 26-án egyenesen Forróra utazott, hogy át­vegye lelkészi hivatalát plebános-elődjétől, a kassai püspöki káptalanhoz kinevezett Kozora Vince kanonoktól — A kiváló szellemi tulaj­donokkal megáldott ifjú lelkipásztort uj mükö- déskörébe legjobb kivánataink kisérik. — Az árvaház javára. A követező sorokat vettük: Otartics Mihály és Friedmann Adolf helybeli lakosok előttem fenforgott peres ügyből folyólag az itteni árvaház javára 2 frtot befizetvén, tisztelettel kérem azt rendeltetése helyére eljuttatni, **) s nyilvánosan nyugtatni. S.-A.-Ujhely 1898. január 28. Kiváló tisztelet­tel Hlavathy Elek, v. jegyző. — Vízvezeték. Kiegészítéséül, részben pedig helyesbítéséül is annak, amit a S.-Patakon tervezett vízvezetékről lapunk ma egy hetes számában közöltünk, köztudomásra adjuk, hogy Barthos József j. főszolgabíró jan. 20-iki kelet­tel a következő felhívást, illetve kérelmet intézte a közönséghez: A vizszükség folytán előállott közóhajnak engedve, Sárospatakon az egész vá­rost kifogástalan ivóvízzel ellátó vízvezetéket óhajtanék létesíteni. Miért is a jegyzett háztu­lajdonosokat van szerencsém felkérni, hogy folyó évi február hó 1-én délután 2 órakor Sárospa­takon a városházán, a közbirtokosság nagy ter­mében, általam ezennel egybehívott értekezleten személyesen megjeleni szíveskedjenek. — A krajcár vége. A m. kir. pénzügy- minister 40918. számú rendelete szerint az ausztriai értékű 1 azaz egy krajcáros és fél kraj- cáros réz váltópénz a magánforgalomban csak 1898. évi junius hó 30-ig fogadandó el, az ál­lami pénztáraknál és hivataloknál pedig csak 1899. évi december hó 31-ig fogadtatnak el, az 1899. évi december hó 31-ike után pedig azok *) Kérjük. **) Átküldöttük az egyesületi pénztároshoz, Vass Jó­zsefhez. Szerk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents