Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-01-30 / 5. szám

Sátoralja-Ujhely, 1899. január 30. 5. (1949.) Huszonkilencedik évfolyam.

ELŐFIZETÉS ÁRA:

Egész évre . .6 fi t. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr.

Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 15 kr.

A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMFLÉN-VÁHMEGYE KÖZÖNSÉGEITEK

ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK

HIVATALOS LAPJA.

MEGJELENIK IMI I £TJD E IsT "V A. S .Á. EB 1ST ^

HIRDETÉS DIJJA

hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr.

Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik.

Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők.

A munka télen.

(B. S.) Magyarországon csak most kezdik átlátni, hogy a megélhetést minden téren csak munkával lehet biztosítani. A tisztes munka az, amely minden körülmények között meghozza a gyümölcsöt s a fáradozás csak akkor meddő, ha a munka hiábavaló cél felé törekszik.

Azért maradtunk hátra a többi nyugati államokhoz képest vagyonosodásban, mert a munka áldását csak későn tanultuk megismerni. Régen azt hittük,hogy szükségletünket megtermi a föld, minek tehát megerőltetni magunkat, mikor a pénzzé tett gabona áráért megvehetünk mindent. És ezért van az, hogy a nyugati államok között Magyarország népe dolgozik legkevesebbet.

Pedig különösen a múlt évi aratás meggyőzhette a gazdát arról, hogy a föld még a tiszteséges kamatot sem hozza meg. A gabona árak oly alacsonyak, a forgalomra valami ismeretion teher oly sulylyal nehezül, hogy a gazdának több főfájást okoz a termésen való tuladás, mint annak lea- ratása és betakarítása az egész évi munkával együtt.

Az anyaföld az igaz, hogy mindnyájunk táplálója. Mert a mikor termés van, akkor az egész ország nem fog szükséget szenvedni. Mert, ha közvetetleníil nem is, de közvetve mindenkinek a löld adja a mindennapit. Ámde a midőn a föld hoza- déka már az átlagos kamatot sem üti meg; midőn alig térül meg a befektetett tőka és a ráfordított költség: a földmivelő nép helyesebben cselekszik, ha jövedelmének kiegészítése végett máshová fordul és különösen télen, a mikor pihen a föld, nem veszi igénybe a gazda idejét a külső munka. A mit a föld meg nem ad, meghozza a kézműipar. Ott vau Svájc, hol a sziklás,

kopár föld a betevő falatot sem termi meg, de lakosai még sem szorulnak arra, hogy a szomszédba menjenek kölcsönért, mert a mire szükségük van, ha a föld, az anya- természet jószántából nem adja meg, kierőszakolják két kezükkel erővel.

Minálunk könnyebb az élet. Kevesebb eröfeszités kell a kenyér megszerzéséhez. Mégis nagy a panasz. De raiudenik oka saját hibájában és mulasztásában találja magyarázatát

Most a tél derekán azt hiszi népünk, hogy a nyári mezei munka kárpótlásáért neki joga van a telet a kemencéhez támaszkodva munka nélkül eltölteni, nem gondolván egyébre, mint a napi életre és megelégszik, ha tudja, hogy a jövő aratásig néki elég lesz a kenyér és szalonna.

Ilyen körülmények között aztán nem csoda, ha a nép élete folytonosan a nyomor korlátái közé van ékelve, mert olyan felfogás mellett, hogy a telet pihenésre teremtette a jó Isten, bizony éhen lehet halni, még akkor is, ha többünk van, mint amennyi kell, hát még ha csak annyink van, mint a mennyire éppen szükségünk van.

A földmivelő osztálynak, hogy bizton megélhessen, nem egy telet, de egy évtizedet kell magának előre biztositani. Össze kell raknia minden fölösleges krajcárját, mert ha tiz év alatt csak egy rossz termése van, már koldussá lehet. De meg- eshetik, hogy minden tiz év alatt kétszer vagy többször ismétlődik a balsiker.

Az ilyen csapást olyan ember, a kinek csak annyija van, mint a mennyire éppen szüksége van, el nem viselheti anélkül, hogy teljesen tönkre ne menjen. A kiknek a csapások után még marad valamijük, azok is csak addig tengődhetnek, a mig egy újabb katasztrófa utói nem éri őket.

A jövőnek biztosítása tehát nem abban áll, hogy pénzünket vagy az aratott magot elteszszük a jövő esztendőre, hanem abban, hogy tönkremenés esetében ne legyen mentőeszközünk a koldusbot, hanem a megszokott munka, mely biztosabb egzisztenciát nyújt a veremben elhelyezett magnál, sőt magánál a pénznél is.

Németországban, Francziaországbau, Angolországban a földmivelő nép a telet nem tölti el henyéléssel és nem vet puha ágyat a népbolonditóknak, hanem éppen olyan serényen munkálkodik otthon a családtagok közreműködése mellett, mint a forró nyáron kint a mezőn és ha nem is többet, de annyit mindig megkeres, mint a mennyi kell neki a nyári munkához, így biztosítja magát a külföldi földmives a természet nyári szeszélye ellen.

A magyar földmivelő se henyélje el hát idejét télen át!

Ne politizáljon, hanem uzoválja a tisztes munkát!

Vármegyei ügyek.

A Kasztenbaum-féle alapítvány számvevőszéke, f. hó 24-től 29-éig tartott ülésezése alkalmával, Matolai Etele alispán elnöklete mellett, tegnap délután fejezte be az alapítványi tömeg számadásainak beható megvizsgálását, meggyőződést szerezvén arról, hogy az alapítvány 151,813 ft 507s krt érő vagyonnal bírt az 1897. dec. 27-én és hogy igy a vagyon szaporodott az elmúlt év folyamán: 2191 ft SUT krral. Az alapítvány vagyoni állásának évről-évre szépen fejlődő gyarapodása Kun Frigyes igen tisztelt barátunkat, mint az alapítvány lelkiösmere- tes és fáradhatatlan ügybuzgalmu gondnokát dicséri.

A kivándorlás. Csak nem rég emlékeztünk meg arról a szomorú statisztikáról, mely a kivándorlókról szól. Hiába állít fel az amerikai hatóság akármilyen korlátokat, hiába görKórditek azt, Szemerét mórt tiszteli lelkem?

Jelleme tiszta arany, szelleme ős-erejü.

*

Független magyarok munkátok fénye ragyogjon;

Nesztelen és aljas bársonya becstelenit:

Széchenyi élte emel; tettét szent lángja fakasztá,

Róla egész hévvel zengi dicső Szemerénk.

*

Róka silány állat, hűtlenség jelzi s ravaszság;

Balga, botor hülyeség bízza rá a csibét.

Üldözi azt Szemerénk szikrázó ajka s haragja,

Főképp rádupláz, hogy ha az ember-alak.

*

Nyugszik a vig költő, lantjának húrja letépve,

S hült szive lágy porain harmat ezüstje ragyog;

Hii tükör ez, cseppenkint jelzi mosolygva a költőt;

Jó Szemerénk dalain sok üde színe vagyon.

Nyílt szó és becsület Szemerének dísze örökre ; így aki szépet óhajt tőle tanulja meg azt.

•

Nem szép az igazán, amiben megsértve az erkölcs;

Mint tokajink, mindig kedvre dérit, ami szép.

Málcsika szépségét büszkén mutogatja akárhol,

Nem kell, mond Szemerénk, rózsa, de illata rút!

*

Kürtje zenéjétől viszhangzott a Tieze tája,

Láta görög földet s itta a Róma borát;

Messze bolyongtában méz-ajkát látta a nagynak,

Kit hona csillagául tisztele s őrze Turin;

Láta hegyet, völgyet s most lakja a menyei sátort,

S igy zeng szüntelenül: Légy szabad ősi hazám; Lógy^áldott Szemerénk, dalom is harsongja utánad; Nemzetemet szívből és igazán szeretőd 1

*

Rózsa, csikó s asszony szép két szem9 kedves az épnek : Értök a bölcs türelem lángja adózni merész.

Miklós épségét tavaszán kitagadja, ha mondom :

, Tréfák csínjaiért szökdele, mint az evet,

Élete dólpontján lángolva kereste, mi díszes,

S érte acél karján hordta az áldozatát;

A Zemplén mai száma, tizenkét olual.

TÁRCA,

Emlékezés Szemere Miklósra.

— A „Zemplén“ eredeti tárcája. —

Szives öröm s nyíltság jollemzi a tiszta magyar fajt;

Hogy ki s mi volt Szemerénk, tettei hirdetik azt; Lelkesedése nemes, szándékán fény az igazság, Részvét és szeretet szent tüze mondja: szilárd.

•

Fürge, okos gyermek tetsző volt s lesz is örökké;

ilyen volt Szemerénk, hős Huba vére kivált; Játszva tanult, s örömét kérésé a tréfa körében,

S mind, aki látta örült s vigada játszi eszén «

Kedves, örömkeltő gyermeknek, férfinak éber, Szelleme szikrázó, s ajka enyelgvo dérit;

Bölcskora őszében, s józanság hírnöke mindig;

Élte egész folyamán úri magyar Szemerénk.

«

Apróság Szemerénk, ha alakját nézi Gyulácska;

Ámde a tetteiért nagy neve, s szelleme szép,

Lelke vidor s aranyos szivének Flóra lakója, így hova lép mindig kedvre deríti a jót.

•

Szép tudomány s a szabad természet vonta a költőt, S most a természet díszük a sírja fölött;

Hűség és szeretet Miklósnak szép jele, mig élt,

Flóra kiáltja tehát: födje virág-koszorúm.

*

Minden jót szeretett, s a szépért küzde kitartón, Kérdjem-e ? szivében mekkora láng lehetett ? ős forrást hordott kebelében láva-anyagból;

Éppen azért Szemerénk szüntelenül lobogott.

•

A haza szent földén vadait cserkészve bolyongott,

S nemzete üdvéért lángola jó Szemerénk;

Most tüze elmúltán Gálszéós nyugtatja ölében —

Áldás s béke legyen hő szive hűlt porain.

*

Honfi megállj! s Szemerére köszöntsön az ajkad imigyen Jó napot édes öreg! Csöndes-e álmod alant?

A haza fénye ragyog, de szegényét üldözi átka,

S mint te — a hű kesereg nemzete sorsa fölött.

*

A haza szent,örökünk, védnünk kell minden erőnkkel, Ősi hazám érted mindenem áldozom én.

•

Vig fiatalságát szomorú aggsága emésztő;

Benne borút látott a haza fénye helyett;

Nemzetéért lángo’t s kardját forgatta miatta —

Ah! de reménytelenül téré a sírba szegény.

»

Költőt és hazafit zár e sir mélye magában;

Élve dalolt s mulatott, itt betemetve pihen,

Ah, de ne véld vándor, hogy harcát senki se látta; Szelleme fénye tanít, s védte a kardja hazád.

*

Szent a szabadságnak mindon kis telke s örök szép;

Érte erős karral küzd vala s ól Szemerénk.

$•

„Nagyzás és sunyiság nem díszünk* * szól vala Miklós, Éppen azért, ha lehet gúnynyila üldözi azt.

Élni rabul fényben bölcs lélek mórt is akarna?

Lelki ragyogványban van csak a menyei üdv *

Álnok a kétszínű Szemerénok zúgja a lantja:

Fuss az ilyen néptől, üdvedet égeti el!

*

Szive ezer forrás gyöngyét rejtette magában,

S lelke igazságnak hírnöke, vóde, hol ól;

Hivoi óppen azért lelket tisztítva viditnak, így a mi jó Szemerénk lantja örömnevelőnk.

Irgalom ós áldás szivünknek díszei mindig :

Hát ha nyomorra tekintsz, tárd ki feléje kezed!

Adj a szegényeknek, Szemerénk igy oktat a jóra: Legtisztább örömét érezi adva a szív.