Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-01-02 / 1. szám

sitó cipők Sárospatakon már élénk keresletnek örvendenek. Megrendelhetők feltalálójuknál. Kondor Miksa s.-pataki fogorvosnak mai számunkban megjelent hirdetésére felhívjuk olvasóközönségünk b. figyelmét. Irodalom. Az ..Adalékok Zemplén-vármegye tör­ténetéhez 1898. évi (IV. évf.) 1. füzete 2 és [I* Ívnyi terjedelemben a következő tartalommal jelent meg: 1. A Baksai halom fölásatása 1868- ban. Irta : Zombory Gedő. — 2. Levél a szerkesz­tőhöz. Irta: Stépán Gábor. — 3. A terebesi or­szággyűlés 1454- ben. Irta: Nagy Gyula — 4. Zempién-vármegye politikai és helyrajzi ösmer- tetése. (25. folyt.) Fordította: Matolai Etele. — 5. Töréneti jegyzetek Zemplén-vármegyéről. (25. folyt.) Ford. Kapás L. Aurél. — 6. Szirmay András naplója. (21. folyt.) Közli: Karsa Ferenc. —- 7. Volt-é a Sátorhegyen vár? Irta: Kossuth János. — 8. Mikor született Kossuth Lajos? Közli: Dongó Gy. Géza. — 9. Adatok a Zemp- lén-vármegyei br. ’Sennyey-család történetéhez. (12. folyt.) Irta: Lojda József. 10. A görög kato­likusok Zemplén-vármegyében. (8. folyt.) Irta.1 Pólyánszky Gyula. — 11. Visszapillantás a kö­zelmúltba. Irta: Mándy István. — 12. A Käsz- tenbaum-alapitvány rövid története. Irta: Knopíler Sándor. Levelesláda: 13. Kemény János fejede­lem levele Drugeth Ferenchez. Közli: Haraszthy Miklós. — 14. Adatok Tállya város történetéhez. I. Közli: Dongó Gy. Géza. Tárca: 15. Zemplén vára. (Képpel.) Irta: Kiss István. — 16. A szer­kesztő postája. — 17. A kiadó postája. —18. Az apostági és pakosi Szemere-család nemzedék­rendje. Közli; Szerdahelyi István. Az „Adalé­kok előfizetése egy évre (12 füzet) csak 2 ft 40 kr. — A II. kötethez az igeu díszes könyv­táblák példányonkint 90 krjával (vidékre 95 kr.) a kiadóhivatalban még kaphatók. Az ..Adalékok“ kiadóhivatala. J8-1S' Őseinek tűzáldozattal köszöntötték a hajnal hasadtát, források tövében, ligetek, vadonak mélyén. Mi is áldozattüzet gyújtunk, a nemzeti irodalom sziklaoltá­rán, a magyar nemzeti érzés kútfőjénél, a magyar törté­nelem cserfaligetében. Úgy köszöntjük a hajnalló magyar szabadságot. Az oltáron az áldozat tüzét nem kisebb em­ber gyújtja föl, mint a mi nagy táltosunk, jósunk, köl­tőnk, Jókai Mór, a kinek az egész magyar iróí gárda se­gédkezik. Egy művel teszik maradandóvá 1848. emléke­zetét. E mü a szabadságharc képes bibliája, mely Jókai, Bródy Sándor és Rákosi Viktor szerkesztésében jelenik meg. Már szólottunk e műről. Elmondtuk, hogy 1200 kép­ben fogja felújítani a dicsőséges évek történetét, hogy az ország valamenynyi jobb Írója ir e könyvbe és hogy a nagy nemzeti ünnepre teljes lesz a nagy mü. Most csak azt akarjuk jelezni, hogy ma az ötödik füzet is meg­jelent. A sokszorosító művészetnek valódi remekei azok a képek, mik o pompás vállalatot betöltik. Különösen ki kell emelnünk Munkácsy ,Ujoncozás“-át és Benczúr „Hazatérő huszárjait“, a Lenkey századát. Az ereklyék képei is kiválóan érdekesek. Nem ajánlhatjuk eléggé kö­zönségünknek a diszes könyvet, mely a Révai-Testvórek Írod. Int. Részvénytársaság kiadásában jelen meg s min­den hazai könyvkereskedésben kapható. Egy fűzőt ára 30 kr. A mostani füzetben 54 kép van. Egyesületi élet. A ,.s.-a.-újhelyi izr, szegény gyerme­keket segítő egyesület“ dec. hó 26-án tar­totta meg szokásos ruhakiosztását ünnepséggel egybekötve és nagyszámú közönség részvétele mellett.-Az ünnepség a XC. zsoltár eléneklésé- vel vette kezdetét; azután Nagy Ármin dr. elnök lendületes szavakban ecsetelte az egye­sület emberszerető missióját, mely évről évre a fokozódó nyomorral szemben fokozott tevé­kenységet fejt ki annak leküzdésére. Kegyelet­tel emlitette föl azok neveit, kik alapítványa­ikkal haláluk után is gondoskodtak az egye­sületről; hálásan emlitette föl a helybeli pénz­intézeteket és egyesek neveit, kik évről-évre szép összeggel segítik az egyesületet; köszö­netét mondott azoknak az urhölgyeknek, kik tavaly és az idén oly nagy összeget gyűjtöttek az egyesület céljaira; végre pedig szorgalomra és jómagaviseletre serkentette a gyermekeket és megköszönte a tanitótestület erkölcsi támo­gatását. Kiosztásra került: 73 pár csizma és ugyanannyi pár kapca, 38 fejrevaló kendő, 27 sapka, 18 téli nagy kendő, 21 leánynak való ruha, 12 téli kabát 10 nadrág és 64 ft ára is­kolakönyv. A kiosztás közel 700 ft értéket kép­visel. — Schön Sándor ajándékából 13 db. trikó ujjas és 9 téli nadrág került kiosztásra. Friedlieber Albert, az egyesület veteránja, áldást kért az egyesület tagjaira és a nemes- szivü adakozókra. Egy III. osztályba járó le­ányka a maga és taniüótársai nevében megkö­szönve a nyert jótéteményeket, a „Szózat“ el- énekléséyel a szép és megható ünnepség véget ért. — Ünnepség után közgyűlés volt, mely al­kalommal a tiszti kart újból és nagy lelkese­déssel megválasztották. * (Sch.) A „s.-a. újhelyi izr. népkonyha egye­sület" részéről fentartott népkonyhában a múlt évi dec. 5-től 28-ig összesen 929 ebédet szol­gáltattak ki teljesen ingyen. Pénzbeli adomány­nyal járultak: N. X. 5 ft, Widder Gyula 5 ft, Haas Adolf 2 ft, Roth Bernátné 1 ft, Roth Jó- zsefné 1 ft, Decsényi Sándorné 3 ft, Haas Ber­nátné dr.-né 2 fttal. Természetbeli adományok­ban : Guttmann Mófné Luka 1 zsák gabonaliszt, IV2 véka bab, 3 zsák krumpli; Widder Gyuláné 10 ki. búzaliszt, 10 ki. só, 10 tojás; Roth Jó- zsefné 2 ki. rizs, 2 ki. gríz, 1 ki. gerstli, 27 tojás, 1 1. zsir; Fränkl Lipótné 50 fej káposzta; Haas Lipótné 2 liter zsir; Guttmann Izraelné B.-Szerdahely 1 zsák búzaliszt, 4 zsák krumpli; Haas Adoltné 1 zsák krumpli; Reich Lipótné Luka 2 zsák krumpli, 1 véka bab; Bettelheim Mártonná 10 ki. rizs, 5 ki. gerstli; Roth Adolfné B.-Szerdahely 1 zsák liszt; Reichard Gyuláné 2 1. zsir, 5 ki. só, 5 ki. rizs, 4 köteg hagyma, Markovits Miksáné 2 zsák krumpli, V2 véka bab, V2 véka sárgarépa; Kellner Józsefné 2 1. zsir, 1 kenyér; Zinner Henrikné 1 zsák krumpli, 3 ki. só, 3 ki. borsó, 1 ki. rizs, 1 ki. szappan, 5 ki. fehér liszt; Spitz Dávidné 1 zsák krumpli, 5 fej káposzta, 3 koszorú hagyma, 3 ki. borsó, 3 ki. gríz ; Klein Arturné 2 ki. borsó, 2 ki. bab, 1 ki. rizs, 1 ki. gerstli; Klein Aibertné 5 ki. fehér liszt, 3 ki. borsó. — Amidőn a kegyes adományozóknak az egyesület nevében hálás köszönetünket nyilvánítjuk, ajánljuk ezt a szép és nemes intézményt a közönség kegyes jóaka­ratába. A választmány. A homonnai jótékony kér. nőegye­sület karácsony napján, a szeretet ünnepén, négy iskolába járó leánygyermeket öltöztetett fel meleg ruhába; kiosztott ezenkívül még hét pár lábbelit, 12 db. meleg kendőt s három el­öregedett, teljesen szegény asszonynak nyújtott pénzbeli segedelmet. — Ä kiosztás a róm. kát. leányiskolában történt dec. 24-én, d. u. 2 órakor, Géczy Istvánná úrnő nőegyesületi elnök és több egyesületi tag jelenlétében, hol ugyanakkor Andrássy Aladár grófné őnagyméltósága, Ho- monna város szegényeinek jótékony kegyelmes asszonya, állíttatott fel gazdag karácsonyfát s osztatott ki szintén — mint minden évben, úgy most is — karácsonyi örömet szerző ajándé­kokat, — A boldogság érzése töltötte be lel­künket, végzi alkalmi tudósítónk, midőn a sze­retet ünnepén szeretetet láttunk gyakorolni; s e boldog érzés megkétszereződök ama tudatban, hogy im e mi fejlődésre érdemes városkánk társadalma is megmozdult szegényeink érdeké­ben. Vajha mindazok, kiket az isteni gondvi­selés anyagiakkal és jó szívvel megáldott, ke­gyes adományaikkal segítenék az egyesületet nemes törekvéseiben! Hordja közöttünk min­denki a másiknak terhét! Ezt az elvet igye­kezzünk megvalósítani, hogy a megelégedés is mentői nagyobb mértékben nyerjen megvaló­sulást. R. Meghívó. A „Gálszécsi Ifjúsági Klub“ január 2-án, szegény iskolásgyermekeknek fele- kezetkülönbség nélkül való fölsegitésére, a nagy­vendéglő termeiben táncestét rendez. Kezdete 8 órakor. A zenét Mányi Lajos újhelyi zenekara fogja szolgáltatni. Belépődíj: személyjegy 1 ft; családjegy 1 ft 50 kr. Felülfizetések a jótékony cél érdekében köszönettel fogadtatnak és a „Zemplénében nyugtattatnak. A tolcsvai daloskor ez év elsejétől ol­vasókört alakított saját tagjai, valamint Tolcsva város közönsége részére, mely célból könyvtárá­nak gyarapítása végett még e hó folyamán mű­kedvelői előadást fog rendezni, mely alkalommal a „Liliomfi“ c. vígjáték fog előadatni. Nyilvános számadás. A varannai kisdedóvó karácsonyfájának javára a f. hó 19-én adott műkedvelői előadás alkalmával a pénztárnál felülfizettek: Rónay Albert A.-Hrabócz : 5 ft, H.: 3 ft 30 kr. Bol- gáry Andor, Steiner József, Martyák M., Fried­man dr., Staut, Müller, Viszloczky á: 1 ft 30 krt. Bodor Gábor 1 ft 50 krt. Haas János 2 ft 70 krt. Smoczer György, Strasser Antal, Lam- pel, Strompf a: 1 ft. Id. Zékány J., Lois Béla á: 30 kr. Friedman A. 50 kr. Ureczky Béla 40 kr. Pereszlényi István, Verner Gyula, Sztankó L., Vaskó József, Balázs T., Cséri R., Kornis N., Guzeo P., Ganczaug, N.f Chotvács N., H. á: 30 kr. Összesen : 31 ft 40 kr.*) — Fogadják a m. t. felülfizetők a kicsinyek nevében leghá- lásabb köszönetemet. • Varannó, 1897. dec. 23. Zseltvay Ida, óvónő. *) Lapunk nyomatása közben érkezett hozzánk a részletes számadás, melyből látjuk, hogy az összes bevé­tel: 119 ft 50 kr., tisztajövedelem, mint pénzmaradvány; 81 ft 85 kr., ebből a karácsonyfára adatott: 14 ft 78 kr., műkedvelők könyvtárának: 7 ft 07 kr., az óvóház rács- keritésóre maradt ós az alaphoz csatoltatott: GO ft. TAN ÜGY. A Zemplén vármepyei Tanitó-Egyesfliet hivatalos rovata. — Rovatvezető; Schneider Jakab, — Kéziratok a rovatvezetőhöz S. A.-Ujhelybe küldendők. fel! (Program-féle.) A programadás könnyű mesterség, különösen akkor, ha az eleje nagy hangú Ígéret, a vége meg csendes semmittevés. Jobb mit sem ígérni, legalább megmarad visszavonuló aranyhidnak, hogy tehet is az ember még valamicskét. Bizony csak valamicskét! De azt a „valamicskét“ aztán mind­nyájan tegyük meg s ország-világ meg­láthatja, hogy egyesületünk mire képes. Legelső, hogy ismerjük meg önma­gunkat; legyünk vele tisztában magunk és mások előtt, hogy csak parányiak va­gyunk : én is, te is, ő is! De ha egy szív, egy lélek van bennünk, fölérünk egy ha­talmassággal. Egyesült erővel s egységes irányban való munkálkodással alkothatunk nagyot; de külön-kíilön, egyenként csak gyengeségünkhöz mért kicsi dologba fog­hatunk. Hanem azt a kicsit sem kell ám azért szégyenleni! Sok kicsi, sokra megy. Mindezeket általánosságban mondom ugyan, de áll mi ránk is. Rengeteg üdvös dolog múlik el azon, hogy sokan szenvel- gik a jobb sorsra valóságot, a nagyra terraettséget s azalatt elvégzetleniil hagy­ják azt a bizonyos „kicsit“, amire meg valóban képesek. Nem megdöbbentő do­log-e, nem az idők jele-e, hogy a fenkölt gondolkozásu Csáky Albin gróf, kit mi, mint tanítók megtestesült kötelességérze- téröl is oly jól ismerünk, pályadijat tűz ki ennek a tételnek a megfejtésére: „Meg kell ösmertetni azon gyakorlati eszközöket és módokat, amelyek segítségével a köte­lességérzet erénye tényleg fejleszthető.“ Úgy látszik, a szoros kötelesség teljesí­tése is ritka madár, hát még a közügyek­ért való önzetleu munkálkodás! Arra kell hát tanítványainkat nevel­nünk, hogy mindegyik ember legyen a maga helyén. Erős kötelességérzet sok­szor többet ér a képességnél, többet ér a tudásnál. S ezzel tartozunk mi is úgy hi­vatalunkkal, mint tanitó-egyesületünkkel szemben egyaránt. Mintha hallanám innen is, onnan is; elvégezzük mi a magunkét egyenkint és együttesen, csak tessék az elnöki székből programmot adni, rámutatni, mi hát a teendő ? Nem látja fától az erdőt, ki ezt tőlem kívánja. Egyesületünk minden tagjának jogában áll kérdéseket vetni föl s kérdé­seket oldani meg. Különben is nem any- nyira programra van szükség, mint in­kább jóakaratu munkálkodásra. Ezzel azonban nem akarok saját kö­telességeim elől kitérni, nem akarom sem magamról, sem a választmányról a fele­lősséget már jó eleve elhárítani, sőt re­ményiem, hogy helyt állunk magunkért s a ránk bízottakért. Óhajtom, hogy az egye­sület működésében harmóniát létrehozni, munkásságának irányát megjelölni a ve­zetőség szerencsés kézzel bírjon. S e te­kintetben — azt hiszem — nincs nekünk szükségünk arra, hogy lidércfényként föl- föltünö úgynevezett „magas eszméket“ hajhászszunk, újabb meg újabb „népbol- dogitó“ ötleteket kergessünk. Hétköz­napokat élünk. A régibb s legközelebb múlt időből a tanügynek s társadalomnak oly sok megoldatlan gordiusi csomója, annyi feleletre váró kérdése maradt ránk, hogy boldogok lehetnénk, ha azoknak jobb részét bár, dülői'e vinnünk sikerülne. Ily szempontból tán ráakadok mükö­désünk helyes irányára. ______■ Folytatás a II. mellékleten

Next

/
Thumbnails
Contents