Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-06-12 / 24. szám

Sátoralj a-Ujhely, 1898. junius 12.

24. (1968.)

Huszonkilencedik évfolyam.

ELŐFIZETÉS ÁRA:

Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr.

Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 15 kr.

A nyllttérben minden garmond sor dijja 20 kr.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK

ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANITO-EGYESÜLET'-NEK

HIVATALOS LAPJA.

MEGJELENIK UL X ZbT ID E 3ST S A. 2ST -A. F.

HIRDETÉS DIJJA

hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr.

Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik.

Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők.

Prolog'

az „izr. népkonyha11 mai táncmulatságához.

Irta: László Béla.

A társadalmi élet belső szervezete sok üdvös ténykedést involvál, mely nélkül igazi társadalomról szó sem lehet, mely nélkül társadalmi élet nincs, vagy az ami van minden egyéb csak nem élet, minden egyéb csak nem társadalom.

Ha lehet szó társadalomról, mely magában foglal mindent, amit ezen szó alatt értenünk kell, — akkor látnunk és tapasztalnunk kell annak az erőnek a működését, mely a társadalmi életbe vért, pezsgést, tartalmat visz.

A vér, mely a társadalmi fogalomnak életet ad: a társadalmi alakulásra való törekvés. A pezsgést az egyes erők működési képessége szüli; a tartalmat az intézmények, egyesületek adják meg. Csak egy van ami minden objektiv törekvés fölött áll, ami szubjektív jellegével a társadalomra nem annyira önmagával, mint inkább a közzel szemben való kötelezettséget hárít, ami appellál a társadalom szivéhez, leikéhez, műveltségéhez, ez: a jótékonyság.

A jótékonysági intézmények száma annál nagyobb, minél műveltebb, intelligensebb, mennél kiválóbb valamely társadalom.

Valahányszor látjuk és tapasztaljuk, hogy egy jótékonysági intézmény vezetői a jótékonycél érdekében hozzánk fordulnak nemcsak kötelsségünk annak pártfogására sietni, hanem sőt mintaszerüleg meg kell azt cselekednünk hacsak nem akarjuk a műveltségünk, intelligens voltunk ellenkezőjét dokumentálni.

„Az izr. népkonyha“ egy oly egyesület, melynek létesítése mindenesetre egy oly nemes és derék cselekedet volt, hogy illik előtte kalapot emelni; azt érdeklődéssel tisztelni meg.

TÁRCA.

Sze-zeJem,

Sokszor ült e kérdés lelkemen Órahosszat, mi a szerelem ?

De eddig rá sohse’ érkezett Kimerítő, igaz felelet.

Tudja Isten, — most nem kérdezem, Mégis tudom, mégis érezem.

Egy vágy, amely úgy von, úgy ragad, Mint a lomb a dalos madarat,

S az a kín, hogy szárnyam nem lehet Megelőzni hangot, sugarat,

Odaszállni hozzád perc alatt;

Nézni sötét, kéklő szemedbe, Szomjúságtól égve, epedve S ott maradni mindig, örökre,

Szemed súgarától lekötve.

fanka (Károly.

*

Párisi levél.

— A „Zemplén“ eredeti tárcája. —

Irta: Zombori Andor.

Paris, 1898. máj. 15.

Páris az »események« hazája. Az örökké változatosság után szomjazó nép hamar teremt és hamar felejt. Hogy az örökös hajszában esőkl

Fölösleges megpenditenem az érzéki húrokat, midőn felemlítem, hogy szegény gyermekek élelmezése nemes eszme, a jótékonyság egyik ágának, egyik művének legszebb produktuma. Itt már nemcsak az egyesülés, a testületi szellem és összetartó törekvés szép célja lebegett a társadalom előtt, hanem meghallgatta a szive verését és szuperioris lényét akarta belevinni a a jótékonyság eszméjébe. Nem egy társadalmi kötelezettséget teljesített és nem társadalmi közintézményt teremtett, hanem egy ennél fölényesebb valamit: teljesített humánus kötelességet, megalkotott egy humánus intézményt.

Humánus intézményt pártolni pedig már nemcsak kötelesség, hanem intelligenciánk által diktált akarat. Nem kötelességet teljesítünk, hanem akaratunkat követjük, midőn egy ily humánus intézmény pártfogása körül serénykedünk.

Az intézmény belső szervezetéhez szólva, talán hiányosnak találjuk még, hogy ezen népkonyha csak a szegény gyermekek élelmezését tűzte feladatul. Akarom hinni, hogy ez csak a kezdet eszméje volt és hogy már az eszme fellendülésekor tervezve volt az intézmény általánosítása olyképpen, hogy a népkonyha íiecsak a szegény gyermekeknek, hanem általában a szegénynek, ki megélni különhen nem igen tud, nyújtson segélyt, megélhetést, áldást a földön, hol a jótékonyság nélkül a szegénynek élete még ezerszerte gyötrelmesebb, kínosabb volna.

Reméljük, hogy a népkonyha intézmény csak fejlődni fog, a minthogy csak is fejlődnie lehet egy oly intézménynek, melynek élén oly kitűnő vezetők vannak, kik valósággal föllenditették azt azóta, mióta kezükben tartják a vezető gyeplőt. Különösen az egyesület köztiszteletben álló elnöke, Schön Vilmos dr., valósággal fáradtlegyenek s mindenü t kitűnjenek: összezavarják a legkülönbözőbb dolgokat, a legellentétesebb fogalmakat, hogy olyat alkossanak, ami új, ami meglepő, amilyet még sehol sem teremtettek. Eredetiség : ez a jelszó a képzőművészetekben és az irodalomban egyaránt. Hogy az eredetiség még nem egyéniség : azt nem is veszik s a lázas munka közben nem is vehetik tekintetbe. Megelégszenek a pillanatnyi jutalommal, a napokig tartó elismeréssel s nem is ütköznek meg azon, hogy az eredetiség keresése közben különcködők lettek, mint emberek, mint művészek és Írók. Mert az eredetiséget nem a művészi eszmében és eszme által keresték, hanem a formában és hármóniában.

így születnek meg napról napra a legcsodá latosabb irányzatú festői és irodalmi iskolák, mint elpbb az impressionisták Manet vel élükön, a dekadensek, symbolisták, veristák stb., s a legújabb »Salon« bizonysága szerint azok az irányzatok, amelyeknek még nevet kell találni, ha ugyan lehetséges lesz. Ezért aztán sokszor egy-egy újabb iro dalmi vagy művészeti áramlat nem is ébreszt elég figyelmet; sokszor futólagosnak, ideiglenesnek tekintik; legtöbbször felületesen elnéznek fölötte. Általánosítanak mindenben. A képzőművészetekben megszokták a találgatást; látják, hogy ennek még a legkitűnőbb, elismert nevű művészek is áldozatul esnek, mint épen most Rodin az ő Balzac-szobrával, ezért aztán az irodalomban is hasonlóan járnak el.

Felötlik egy-egy nemesebb eszme; támad egy-két rajongó, aki felöltözteti ; ha sikerült az öltöztetés, sietnek a követők, de mennyit kell küzságot nem ösmerve működik az intézmény érdekében.

De vállvetve kell az ő buzgalmát sikerre vinni. Az a nyári táncmulatság, melyet ma tart a „népkonyha“ az Abonyi-kertben, az megadja az alkalmat arra, hogy megmutassuk, mennyire viseljük szivünkön a szegények sorsát. Hogy bizonyságát adjuk lelki felsőbbségünknek, mert jótékonyságot gyakorolni a legszebb, legnemesebb dolog, de nem csak puszta érdeklődéssel, hanem hozzájárulással is.

Vármegyei ügyek

Közigazgatási bizottsági ülés. A t.

vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 7-én tartotta havi rendes ülését Molnár István főispánunk Öméltóságának elülülése mellett. A nagyszámú és érdekes tárgysorozatbői a következőket említjük fel: Az alispán havi jelentésének egyik igen érdekes, de egyúttal elszomorító része az, hogy a közutipénztár a szó teljes értelmében üres, pedig pár ezer forinton felül van ez idő szerint is kifizetetlen utalvány a pénztárban ; a bajon csak akként vél a közig bizottság segíthetni, ha az útalap pénztárba 20,000 ftnyi kölcsön vétetik át valamely más alapból. E célra a deregnyő —vajáni közútra adott államsegély látszik a legalkalmasabbnak. A kölcsön átutalásának jóváhagyása a keres • kedelemügyi m. kir. minister úrtól kérelmeztetni fog. A kölcsön a f. év szeptember hó végén visz szafizettetik. — Ilyen siralmas állapotban van a házipénztár is ; itt a kifizetetlen számlák a 4000 ftot meghaladják. Minthogy a vármegye rendelkezésére nem áll olyan alap amelyből rendkívüli kiadásait fedezhetné és állami dotációja is oly cse kély, hogy abból a rendes kiadásokat sem bírja fedezni, minthogy végül pótadó kivetés utján teljes lehetetlen az amúgy is már felette súlyos terhet nagyobbitani s ekként a rendkívüli kiadások fedezéséről gondoskodni: felirat intéztetett a belügyi kormányhoz, hogy a tarthatatlan állapoton az államsegély fölemelésével segítsen. — Az árvaszéki elnök jelentése szerint május hó végén feldolgozatlanul maradt 443 ügydarab. — A főjegyző anyakönyvi ügyeket referált s a homonnai járás

ködniök. mig a nagy tömeg is észreveszi őket. Ma is felötlött az eszme ; hirdetői is akadtak már és ez annyival örvendetesebb, mert az eszme régi és szent s a hirdetők nagyobb része Saulokból, megtértekből áll. Virrad . . . egyelőre még csak az irodalomban, de lehet, hogy nemsokára a művészetek más birodalmában is.

Mert a képzőművészetek még nem igen vetették előre az első reggeli súgárt. Legalább a Champ de Mars on, május 1-én megnyílt nagy Salon nem igen enged még erre következtetni. Ä régi mesterek mellé most kivételesen az originál zsenik is ide kerültek; ez utóbbiak aztán igyekeztek is megfelelni kitűzött céljuknak: a legkülönösebb módon felrakott színek, a még soha nem látott s csak e zseniális ifjú emberek képzeletében élő grotesk szörnyalakok bizarr alkalmazása által. »Eseményt«, feltűnést akartak s egy pár napra el is érték a eéljukat. Talán többet is beszéltek róluk, mint Bougerau angyalkáiról, vagy Carriér és a még nagyobbak gondos kivitelű, szép képeiről. Pedig alig érdemelték meg, mert az ösvény keresése közben épen az igaz útat vesztették el és meghamisították a művészet fogalmát. Hogy a művészet lélek, tehát élet, azt elfelejtet ték s még ha akt-ot festettek, sem tartották szem előtt, hogy egy szép test szép ugyan magáért, de hogy egy szép testben szép léleknek is kell lenni: azt sehogysem ismerték el.

Sokan és pedig tekintélyes kritikusok még káros hatásukban is hasznosaknak tekintik ez irányzatokat, azt mondván, hogy az uj utak keresése : haladást jelez ; a haladás pedig nem a

A Zemplén mai száma tíz oldal.