Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-06-12 / 24. szám

főszolgabírójának az uj körjegyzőségek beosztására vonatkozó előterjesztését elfogadásra ajánlotta. Felterjesztetett a belügyi kormányhoz. — A ke reskedelemügyi m. kir. minister a T.-Terebestől Gálszécs és Hanusfalván át Kapiig vezetendő helyi érdekű vasút közigazgatási bejárását a t. évi jun. 13-ik napjának d e. 9 órájára tűzte ki; a kül döttségbe a közig, bizottság Stépán Gábor bizott­sági tagot kérte fel. — Olvastatott s tudomásul vétetett ugyancsak a kereskedelemügyi minister- nek a vaján deregnyői törvényhatósági közúton létesítendő Laborcz és Netecs hidak építésének biztosítása tárgyában kelt leirata, melynek értei mében a Reizman Herman és társa vállalkozók ajánlatát fogadta el ; értesítette egyúttal a t. vár­megye közönségét, hogy Waldblott Frigyes báró tolcsvai nagybirtokosnak ama kérelmét, hogy a miskolcz —s.-a.-újhelyi vonalon közlekedő gyors­vonat Erdőbénye feltételes megállóhelyen uta­sokat felvegyen és letegyen, nem teljesíthette. — Olvastatott Szőllösi Artur s.-a.-ujhelyi lakosnak felebbezése az 528. és 9466 kb. számú határo­zatok ellen. Ezen fellebbezés a belügyi kormány­hoz terjesztetett fel azzal, hogy az ügyben már előbb beadott felebbezés a közigazgatási bíróságnál van elintézés alatt. — Elintézés alá került egyebek között: Szede'.ényi István kántor-tanitó nyugdíj ügye a magyar aranyjáradék I. sor szelvényeinek lejárata ügyében kelt belügyministeri körrendelet; Szurgent János kántor-tanitó vizsgálati ügye; a a zemplén-vármegyei közkórház gondnokának drá­gasági pótlék megszavazása; több mezőrendőri kihágásból eredő panaszos ügy. — A s.-a.-ujhelyi női ipariskola 150 ft segedelemért folyamodott. Minthogy a közmivelődési alap teljesen kimerült: ebből az alapból segedelem nem nyújtható; tekin­tettel azonban arra, hogy az ipari célokra szol­gáló alapban e célra elegendő pénz van: a ke­reskedelemügyi ministcrhcz felterjesztés intéztetik a célból, hogy engedje kiutalni a kért segedelmet — A tiszti főorvos jelentéséből kiemeljük, hogy a szerencsi járásban levő gyógyszertárak közül, a megyasszóit kivéve, a többit a legnagyobb rend­ben találta. Kanyaróban megbetegedett 758 egyén, meghalt 72. A trakoma behurcolása ellen a tiszti főorvos előterjesztésére a legmesszebb menő in­tézkedések megtétele határoztatott. — A kir. tanfelügyelő 456 iskola fentartó folyamodását mutatja be, amelyben azok a tanítók részére ötödéves korpótlékot kérnek. — Az iskola épitő- bizottságba beválasztattak: Dókus Gyula. Mecz- ner Béla, Fejes István, Hönsch Dezső és Nemes Lajos. — A kir. iőügyész-helyettes és a kir. pénz- ügyigazgató havi jelentéseinek tudomásul vétele után Czinczár Mihály, Madár Mihály, ifj. Rádcr Flóris, Antolyik György, Koleszár János, Koscsó Mihály, Erdős Pál, Novobilszki János, Zámba János, Valyovcsik Mihály, Franko Pál, Toncsó János és Kulik Jakab kivételes nősülési engedély kinyerése iránt kérvényeiket pártolólag felterjesz­tik a honvédelmi ministerhez. — A közig, bizott­ság ülése délután V2I órakor ért véget. K—8. Pályázati hirdetmények érkeztek szer­kesztőségünkhöz, éspedig a beregszászi kir. áll. ép. hivataltól a kassa-jabloniczai allami közúton levő biztonsági korlátok és más műtárgyak helyre­állítására ; költségelőirányzat 797 ft ill tve 948 ft. pályázati határidő 1898 junius 20. d, e. 10 óra. — ugyanonnan a volócz-beszkidi állami köz­úton levő 42 sz hid helyreállítására ; költségelő­legkisebb cél a művészetek terén. Szép, de e ki­tűnő mübirálók csak nem feledték talán el, hogy a haladás is kétirányú s ha a nemes ideáloktól eltávozunk: haladunk ugyan, de a helytelen felé. Talán igazuk volna, ha úgy mondanák, hogy erősen ítélnünk ez irányzatról nem is szükséges. Ezeknek csak pillanatnyi lesz a hatásuk, hiszen egészen bizonyos, hogy a sokkal erősebb francia naturalizmusnak sincs jövője. Mert örömmel vehetjük észre — a fráncia irodalom mai állását tekintve — hogy a jövőbe látó gondolkozók nem hiába hirdették az igét: közéig a nagy nap, amelyen az ideálizmus belép a maga jogos birtokába s elfoglalja helyét a szi­vekben és a szivek felett. Ellentétben a képző­művészetek találgatásaival: az irodalomban egy erős, tartós, kiterjedett irány honosul meg, amely annál hatalmasabb, mert részben (pl. Cirano de Bergerae) nemzeti érzelemben is gyökeredzik. Nem tudom, hogy a fiatal Edmond Restaud- nak köszönhetik-e a fránciák e nagy eredményt, de hogy ő adott a dolognak legnagyobb lökést, az egészen bizonyos. Ma már ifjabb és öregebb irótársai lelkesen követik s maga a nagy, meg­rögzött bűnös : Zola is poéta lett és elkölcsönözte Daudet tollát. Megmaradt ugyan naturalistának, de olyannak, akinek bűnös túlzásait szelíd fény­nyel enyhitgeti a poéta-lélek egy-egy mosolygása. A Lourdes, a Rome után a Paris; nem esz- revchető-e a külömbség ? És ez irodalmi forrongást a XV. századbeli különcködő gárdista-poétának az élettörtéuete idézte elő. A pompás történetből kitűnő drámát irt a fiatal Rostaud, legyezgetvén olykor olykor a könnyen hevülő franciák nemzeti hiúságát, irányzat 4088 ft 84 kr. Pályázati határidő 1898- junius 20. d e. .10 óra. — A kassai kir. áll. ép. hivataltól 8456 két m.3 rakás kincstári kavicsnak az ongai, szikszói, halmaji, forró-encsi, garadnai, hidas németi, csányi, bárczai és kassai vasúti állo­másokon a vasúti kocsikból való lerakás és a budapest—kassa zboró és miskolcz—gerenda — svidnik - duklai állami közutakra való elfuvarozás és szabályszerű halmozására. Pályázati határidő 1898. junius 22-én d. e. 10 óra. Kimutatás a Zemplén-vármegyei közkór­ház 1898. évi május havi betegforgalmáról. 1898. év ápril. hóról ápolás alatt maradtak száma : 32; 1898. i óv május 31-éig újonnan felvettek száma; 62; ápoltak összege: 94. — Ezek közül elbocsáttatott gyógyulva : 38 ; javulva : 7 ; gyó- gyulatlan : 4 ; meghalt: 7. — Összes fogyaték : 56. — A hó végével ápolás alatt maradtak száma: 38. — Az ezen idő alatt felmerült ápo­lás-napok száma : 1159. — Schön Vilmos dr. főorvos, Nyomárkay Ödön dr. alorvos. Állami anyakönyvi statisztika. A sá­toralja-ujhelyi állami anyakönyvi hivatal­nál (1898. jun. 3-ától jun. 10-éig) a) házassá­got kötött: 7 pár ; b) kihirdettetett: 2 egyén e) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 12 eset­ben; d) elhalálozott: 11 egyén. Levelezés. Rafajócz, 1898. junius 5. Tekintetes szerkesztő úr! Vármegyénknek északi részén, a vadregé­nyes bérces Kárpátok ölében, a dús lombozatu s kellemes illatot árasztó zöld fényű és terebélyes bükkfákkal szegélyezett völgykatlanban, távol a világ zajától terül el egyszerű, de csínnal épített házikóival az igaz hazafias szellemben nevekedett rutén nép lakta Rafajócz község. A kisded köz­ség jó keresztény lakói, apraja és nagyja egya­ránt ünnepi köntösükben az udvarokon és utcá­kon sürgölődve hirdették a mai nap nagy jelentő­ségét. A község északi részén egy dombszerü emelkedésen van az évszázadok viharaival dera- kasan megküzdött, kellően gondozott kőtemplom, melynek égnek nyúló tornyából a kereszténység szivéhez ható ihlettel hívja a harangok szivet és lelket egyaránt nemesitő érchangja imára mind­azokat a híveket, akik a vallásukban élnek. A templom előtt levő domboldalon csak úgy hömpölyög a népáradat, a mely tarka-barka csoportjával festői látványt nyújt a távolból szem­lélőnek. Ha nem is tudnánk, hogy ma búcsú van Rafajóczon, hát megmagyaráznák azok a mézes- kalácsos sátrak, melyek oly jól beillenek a mozgó kép ékes keretébe. Nincs ház Rafajóczon, melyben ma vendég ne volna ; de mert a lakossság az érkezett vendé­geknek még egy V10 részét sem képes elszállá­solni, kint a szabadban ütnek tábort azok, akik fedél alá nem juthattak. Messze földről is jönn-ek ide bucsusok tem­plomi zászlók alatt, szent énekeket zengedezve. Érdekes és megható jelenetek tűntek elénk, mikor a minden irányból egyszerre megérkezett menet a templom előtt lévő téren egygyé olvadva ment fel az Úr házához. De a legszebb és leg majd találó szatírával ostorozva a Molier által is olyan sikerültén kigunyolt precieusöket. A ked­ves humor, amelylyel a folyton különc és mindig kedves Cyrano mulattatja az olvasót vagy a néző közönséget; a letűnt, néha túlzó, de mindig bájos kornak a rajza ma már 200 adikszor juttatja a színpadra e különcködő kedves poéta történetét- Nem az ötletek gazdagságát, a finom szellemes, séget bámulom e darabban, hanem célzatos, ha­tározott eszményi irányát. Gúnyol, hogy tanítson, tréfál, hogy intsen s nevetve mutat meg a furcsa társadalomnak egy más világot, ahol olyan az élet, amilyennek ez a józán poéta álmodta. A precieusöket kigúnyolja, de a tudákos kritizáló nőnek finom bókkal szól oda: — »Inspires nous des vers, mais ne les jugez pás!« A színpadról valami tiszta levegő száll fe­lénk, látunk egy embert, aki bátor; aki a társa­dalomnak a szemébe mondja az igazságot; aki megveti a csuszó-mászó hizelkedőt; aki kardjában bízva csak, emberségre tanítja az üres fejű, magát billegtető uracsot s szép alakban keserű igazságot mond az örökké mulatságot kereső hölgynek, mert szerinte, aki kis fejecskéjét mindig mulat ságon jártatja : annak bizonyos, hogy nagyon üres a szive és hogy a mulatság zaja. csak arra való, hogy a szive ürességét ezzel töltse tele. Lehet, hogy igaza volt; manapság azonban másképpen gondolkozunk, mert hát ki törődik azzal, ha a szív üres ? Sőt úgy mondják, hogy az a boldog, akinek a szive üres; mert ez kergetheti a pillan­gót, amig az a másik önmagával elfoglalva hülye módon éli ezt a gyönyörűséges életet. Melyik a bolond ? Találja ki más. dicsőbb jelenet az volt, amikor ft. Tutkovics József n -domásai r. kát. plébános az ő hívei élén gyalog tette meg az utat egész hazulról idáig. Itt aztán meggyóntatván őket, amidőn a gör. kát. szertartás befejezést nyert, misézett és szent be­szédet mondott nekiek. Ez alatt pedig kint a fentkölt szellemű lelki atya megbízottja alamizsnát osztott szét a szegények között. Noha Józsi bátyánk e nemes tettét úgy akarta végre hajtani, hogy még a bal kéz se tud­jon arról, amit a jobb tesz, mindazonáltal a min­denüvé befurakodó ripoteri szem e szép tettet kifürkészvén páldának okáért azt nyilvánosságra hozza és pedig azért, hogy a szegény nép há­láját lerovandó e helyen mondjak köszönetét e derék fő urnák. Az egyházi szertartást, amely nagyon kime­rítette az ügybuzgó lelki atyákat, Kristóf Endre helybeli lelkészszel karöltve Kapisinszky Emil, Szedlák Tivadar és Petrasóvszky Leó g. k. lel­készek végezték lelkiismeretes pontossággal és odaadó buzgalommal. Templomi szertartás utánra vendéglátó lel- készi lakban áldással roskadásig terített asztal fo­gadta a szép számban megjelent intelligenciát. De mert a terített asztalról a kitűnő nyelvoldó bo­rocska sem hiányzott, csakhamar megeredt a to- asztok árja is. Az első és leghatásosabb felköszöntőt Tut­kovics József plébános mondotta el az ő szokott jó izii humorával fűszerezve és pedig a házi asz- szonyra, aki fáradtságot nem ismerve a legizlete- sebb étkekkel látta el a nagyszámú vendégeket. Sikerült felköszöntőket mondtak még Zabo- rovszky Kornél körjegyző, Szedlák Tivadar gör. kát. lelkész és Unghváry Ede kir. postamester. A jelenvolt hölgyek közzül a következőket sikerült feljegyeznem : Bikfalvy Lajosné, Droppa Miklósné, Hodermarszky Krizantné, Heimann Hermanné, Martyák Miroszlovné, Petrasóvszky Leóné, Gulovics Antónia, Unghváry Edéné és Zaboróvszky Kornélné stb.j A mulatság, a honnan a jó kedv sem hi­ányzott, a késő esteli órákba húzódott el és ak­kor is fájó szívvel ugyan, de egy kedves nap ví­gan töltött óráinak sokáig emlékezetben maradó emlékével távoztak el és bontakoztak ki a szives házi gazda ölelő karjai közzül, megígérve, hogy a jövő búcsú alkalmával ismét összejövünk e ba­rátságos helyen. Mielőtt pedig e helyszínén futtában papírra vetett tudósításomat befejezném, felemlítem, hogy a templom és az úgynevezett »csuda-kut« törté­netére nézve pontos és érdekes adatokat jegyez­tem fel, s ha t. szerkesztő ur szívesen fogadja*) feldolgozom azt az »Adalékok« számára. y Hírek a nagyvilágból. Farkas Ozmán pasa, akit a törökök ál­talánosan csak „Madsaroff Ozmán pasa“ néven ösmertek, aki mindenfelé nagy népszerűségnek örvendett és egész Törökországban tiszteletet szerzett a magyar névnek s harci vitézségnek, Konstantinápolyban elhunyt. A pasa családjához török részről a legelőbbkelő körök küldöttek részvénynyilatuozatot. A pasa leányához, Niguar *) Föltétlenül. Szerk. Az bizonyos, hogy Zola önmagával, hitével vagy jobban mondva hitetlenségével küzdő hősét végre e jobbik életbe juttatta boldoggá tette vagy megátkozta, amint tetszik. Én az előbbit fogadom el. A három város történetében »Páris « ha nem a legjobb, mindenesetre a legszebb. — A hosszú küzdést megkoronázza a jutalom, a hitét vesztett, feltalálja azt; nem a templomban ugyan, hanem odafenn a Montmartrén, egy kis hajlék alatt, ahova, mint az elsimuló hullám zaja, csak néha-néha ha'ol fel a bűnös élvező Páris kiáltása, ott egy szerető asszony oldalán találja meg Froment abbé az ő sokat keresett hitét, mig a szeme azon a bölcsőn révedez, amely fe­lett egy anyának a jövőbe néző tekintete látja a bölcsőben fekvő fényes jövendőjét. Idylli kép; méltó a Zola nagyságához. Ez az, amely engemet lekötött, gondolkozásomat teljesen lefoglalta. —- Nem is látom, hogy a könyvben szennyes vizet tart az élet folyamának a medre ; hogy bűn, rom­lás, vétek, anarkia összevegyültek: észre sem ve­szem. Az előkelő társaság romlottsága, cunrti- sane ok, denis-viergek, cocotte-ok bársonyos, fé­nyes, de mindig aljas társasága nem érdekel, mert nem nézhetek vissza a »Párisc-ra kritikus szemmel, midőn ezt a »véget nem tudom feledni.« A »moeurs Parisiennes«-t rajzolja Laverdan is nagy sikert ért színmüvében a »Nouveauje«- ben. A modern házasság rajza, kissé erős színek­kel, de ötletesen, szellemesen árnyékolva. Asz- szony, lérfi: punktum. Azt hisszük tetszenek egy­másnak, mert az »uj szokások« nem ismerik a szerelmet . . , Nem kérdezik meg egymástól: van-e lelked s ez a lélek olyan-e, mint az enyém ? van-e műveltséged s megfelel-e az enyémnek? van-e Folytatás az I. mellékleten,

Next

/
Thumbnails
Contents