Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1898-05-01 / 18. szám
Sátoralja-Ujhely, 1898. május 1. 18. (1962.) Huszonkilencedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 „50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANITO-EGYESÜLET“-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK 11>T 3D E 2>T "V-A. S -Á- E ÜST E3. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. száinittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Az emlékezet örömünnepén, az ápr. hó 11-éü megült nemzeti ünnep alkalmából elhatározta vármegyénk közönsége is, hogy hálás érzelmeinek tolmácsolásaként hódoló feliratot intéz a trón zsámolyához. A fölirat, melyet üókns Gyula, vármegyénk főjegyzője fogalmazott, e napokban küldetett el rendeltetése helyére és igy szól: Felséges Császár és Apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk !! A nemzet ma a kegyelet márványköveiből ezer év alatt épített emlékcsarnokának annál az oszlopánál állt meg, amelyre őseink i848-ban a fennállásunk, fejlődésünk és megizmosodásunk alapját képező 31. cikkelybe foglalt törvényeinket rávésték, s melyen a dicső emlékezetű V. Ferdinánd királynak szentesítő záradéka fényeskedik. A hála meleg érzésével eltelve a nagy ősök emléke és hódolatteljes szerető szívvel Felséged felkent személye iránt, zarándokolunk mi is, Zemplén- vánnegye közönsége, az ország fiainak hozsánnájától viszhangozó szent falakhoz, hogy ott letegyük kegyeletünk virágaiból í a hazaszeretet soha nem hervadó babérleveleiből font koszorúnkat. Az 1848. évi törvényekkel, a középTARCA. A kassai ereklyekiállitásról. — A .Zemplén“ számára — Irta: Schneider Jakab. „Ne az iskolának, de az életnek neveljünk.“ E közmondás nagy igazságának félremagyarázásából keletkeznek az iskolarendszerünk egész vonalán mutatkozó bajok. Amig tanár és tanuló oly anyaghalmaz feldolgozására van kárhoztatva, mint amennyit ötletszerűen munkálkodó tanügyi kormányunk és protekciós könyvgyártók eléjük szabnak, addig csakugyan a könyvnek, az iskolapadnak, meg az osztályzatnak fognak tanulni, de amiből az élet vajmi kevés hasznot húz. A gyakorlati életre való nevelés még akkor is egyoldalú lesz, ha csupán az anyagi követelményeket tartjuk szem előtt. Az ember önmagának, a társadalomnak, az életnek csak akkor válik igazán hasznára, ha kedélye, érzülete, jelleme oda van képezve, hogy tud szeretni, lelkesülni, hevülni a szép, jó és nemes dolgokért; ezt pedig csak úgy fogja megtanulni, ha az életet a maga valóságában bemutatjuk neki, figyelmeztetve a roszra, hogy azt kerülje, a jóra, hogy azt kövesse; ha elvezetjük a forrásokhoz, hol a nemes példákból ember- és hazaszeretet fakad. Ezt kellett elmondanom, hogy kellően méltassam a s.-a.-újhelyi főgimnáziom nagyérkorból felmaradt alkotmánynak romla dozott épülete helyébe uj alapok lettek lerakva, hogy azon a közszabadság érc oszlopai felépüljenek; az ország lakosait osztályokra bontó falak leromboltassanak; hogy a haza fiai egy tömör nemzetté egyesülhessenek ; a gondolatnyilvánitás emberi ősi jogaiba visszahelyeztessék, hogy szabadon szárnyalhasson; a lelki- ösmeretre és tudásra felrakott bilincsek széttörtek, hogy a közmivelődés utjain szegény úgy, mint gazdag vándorolhas- hasson s a haza oltárát örök zöld virágaival felékesithesse; az ország szétszakadt területe egyesittetett, hogy a testvérek egymás karjaitól támogatva kettőzött erővel munkálhassák az ország dicsőségét. Felséged boldog emlékezetű királyi előde és őseink közös akaratából elültetett nemzetünk fájának ágait Felséged atyai szeretete és bölcsesége, korunk nagyjainak kitartó munkájával, ápolta s rügyeit virágzásra indítva még a késő nemzedékeknek is biztosította annak gyümölcseit. Kétszeres öröm tölti be honfiúi lelkünket, mert kegyeletes hálával adózhatunk a dicső alkotók emlékeinek, a kik a mai nap szerzésére alkalmat adtak és szeretetteljes köszönetünket tolmácsolhatjuk Felségednek, aki a nemzet óhajtását atyai szivébe fogadva az ország újraalapításának nagy alkotásait szült kornak emlékünnepet szentelni, módot nyújtani kegyes volt. * * demü és tudós igazgatójának, Ormándy Miklós dr.-nak a tanárokkal egyetértőén hozott azt a dicséretes és hazafias elhatározását, hogy a főgimnáziom tanulóit elvigyék a kegyeletnek és hazaszeretetnek emelt oltárához áldozni. Igen! Mert a kassai 1848/49-iki ereklye- kiállitás első sorban a „nagy idők“ hazafias kegyelettel összeállított hü „Orbis pictus-“a. írásban és képben megható közvetetlenséggel tárja elénk ama nagy idők eseményeit és eszközeit, szereplő személyeit és azok viselt dolgait, a börtönben sínylődök kézmüveit, a kivégzettek felfogott vérfoltjait . . . A hazafias szemlélő megdöbbenve áll meg e beszélő képek előtt, hallja azok hangját, intő szózatát, mely egy mélabus harmóniába vegyülve igy szól hozzánk : Szeresd hazádat, őrizd kegyelettel a nagy vértanuk emlékét! * Szombaton reggel, tegnap múlt egy hete, indult útnak 6 tanár vezetése alatt nagyreményű főgimnáziomi ifjúságunknak 90 tagból álló lelkes csapata. Egyik zsebében az apától kieszközölt aprópénz, másikban az anyai szeretet hü záloga — a frissen sütött pogácsa; az egyik Csörgőt, a másik Legényét nem élte túl. Mindegyik — mint jó cimborákhoz illik — megosztotta társával a hozott elemózsiát és igy az evett legtöbbet, ki semmit se hozott magával, ha ugyan volt ilyen. Egynéhány szüle gyermeke révén keveredett hazafiságba és költségbe, kik a csapattal Kassára mentek. Ma is „szegény“ a nyelv Felséged előtt érzelmeink méltó kifejezésre, mint akkor volt, midőn 50 év előtt e napon a nemzet boldog emlékezetű V. Ferdinánd királynak, Felséged dicső elődének, e törvények szentesítését megköszönte; de a ma által gazdagabbá lett jövője iránti reményében. Ez érzelem pótolandja szónk gyengeségét s annak hiv tolmácsolásában gyarlóságunkat; gazdagabb lett azon hitében, hogy Felséged atyai szive megérti egyszerű szavakkal kifejezett örök háláját és hódolatteljes köszönetét Zemplén vármegye ünneplő közgyűlésre ösz- szejött közönségének, akik vallásos áhítattal tekintve fel a teremtés urához, azon hő fohászban egyesülnek : áldja meg Felséged felkent személyét a földi jók kiapadhatatlan s bő forrásával; vegye körül fejét a dicsőség, hir szerencse hármas glóriája; engedje meg a magyarok Istene e nemzetnek, hogy azt a drága kincset, amelylyel Felséged személyében megajándékozta, az évek sokaságán át magáénak vallhassa; engedje, hogy azon kapocs, amely Felségedet és királyi Ijázát hű népéhez forrasztotta, az idők teljének növekedésével egy arányban erősbödjék s hogy az ércek és kövek legnemesebbjeit fényben és tisztaságban túlragyogja! Esedezünk Felségedhez, hogy vármegyénk közönségének e kegyeletes ünnepén, tiszteletteljes üdvözlését és soha nem szűnő gyermeki szeretetét, trónjának zsámolyánál tántoríthatatlan hiiIgy áll rajtunk boszut a saját vérünk. Kassára érve, újdonsült, tiszteletünkre támadt tót-szél fogadott bennünket hidegen ; ellenben a főgimn. egyik tanára, Répászky Barna, igen melegen üdvözölte a tanárokat és a velük jött ifjúságot, felajánlotta szives kalauzolását a városban és a kiállításon egyaránt. Már itt tapasztaltuk, hogy ezekben a derék „fehérekében még mindig eleven lélek a Richter jászói prépost szelleme, akiről följegyezte a történelem, hogy élt-halt 48-ért! Az állomásról a szép Széchenyi-ligeten keresztül, honnan ébredő tavasz mosolygott már felénk, egyenesen a hires dómot, Felső-Magyar- országnak ezt az építészeti műremekét, mentünk megnézni; valóban megilletődve bámultuk úgy külsején, mint belsején a gótikus stil remekét; nagyméretű és csinos kivitelű orgonája, kincseket érő oltárok és festmények, antik számba menő edények és padok ; mind-mind lekötik a szemlélőt. Itt már hozzánk csatlakozott a premontreiek egy másik tanára, Horváth Balázs dr. a főgimnáziom VIII. osztályának tanára, az ereklye- kiállítás igazgatója, aki szeretetreméltóságával, a kalauzolásnál tanúsított kedves magyarázataival teljesen lekötelezett bennünket. Innen az ifjúság a „Schalkház“ nagy vendéglőjébe ment a számukra készített közebédre. Velük ment a tanárok egy része is, másik része pedig a premontreiek vendégszeretetét élvezte. Délután 2 órakor mindannyian összeszedődve, elmentünk a kiállítást megtekinteni. Az ereklyekiállitás a gépészeti-ipariskolával szemben újonnan épített nagyszabású váA Zemplén nini száma tizenkét oldal.
