Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-03-20 / 12. szám

1898. március 20.

I. Melléklet a „Zemplén*" 12. számához

és a Szózat eléneklésével végződött a szép tavaszi ünnepség. Készületek tétetnek az április 11-iki országos nemzeti ünnep megtartásához is.

rl.

*

Tokaj város hazafias polgársága is általános lelkesedéssel és szokatlan fénynyel ülte meg az idén március 15-ét. Már kora reggel, sőt előző este is jelezte a város külső képe, hogy nemzeti ünnepség van készülőben. A házak lobogó- diszbe öltöztek. Reggeli 10 órakor megszólaltak a ref. torony harangjai, hívogatva a lelkes közönséget az Isten házába. Jött is a jó nép; úr és szegény, iparos és földmivelő, hivatalnok egymás után vonult be s megtülté a padokat egészen a szorongásig. Ott volt a 48-as honvédek csapata és az önk. tűzoltó-egyesület is, mind díszes zászlóik alatt. A közös ének elhangzása után Varga Márton helybeli ág. lelkész lépett a szószékre s buzgó imában adott hálát a Mindenhatónak, ki erőt adott e nemzetnek, hogy ezredév viharai, megróbáltatásai után újult erővel képes a jövendő bizonytalan ösvényén elindulni és talán még buzgóbban kérte áldását a magyar hazára, hogy ezután is szabad hazában szabad nemzet örüljön a jólétnek, boldogságnak. Most a vegyes kar éneke következett. Az ifjú életű kar, Plathy kir. járásbiró vezetése alatt, szabatos, harmóniás és hatásosan színezett előadásával áhítatra ragadta a díszes közönséget és élvezetes perceket is szerzett annak. — Az ünnepi szónoklatot Horváth János ref. lelkész tartotta, ki remek beszédben ecsetelte a magyarság létért való harcait a honalkotás óta, kiterjeszkedve különösen a 48-adiki eseményekre; hálára buzdította a közönséget Isten iránt, ki erőt adott a múltban, reményt nyújt a jövendőre nézve is, emellett hazaszeretetre, áldozatkészségre is serkentve őket. A közönség jórésze a templomból a r, kát. temetőre vonult, hogy tanúja legyen a honleányi kegyelet nyilvánulásának ; a vegyes kar nőtagjai ugyanis egy szép koszorút helyeztek az itt nyugvó Angyal Dávid 1848-iki honvédtisztnek sírjára, ki a b.-kisfaludi csatában esett el. Este nagy közönség részvétele mellett a szépen kivilágított utcákat fáklyásmenet járta be mely alkalommal a piactéren Gusseó adótiszt elszavalta, a polg. énekkar pedig eldalolta a „Talpra Magyar!“-! Talán mondanom sem kell, hogy mind a két előadás csak fokozta a közlelkesedést. Ezután Engel Jakab dr. ügyvédő beszéde következett, ki élénk és lelkesítő előadásában emlékezett meg a 48-iki március 15-ének eseményeiről, vívmányairól, egész részletességgel leírta a „békés forradalom“ lefolyását. Este a városháza tanácstermében társas vacsorával fejeztük be a nevezetes napot. — Ugyanaznap alakult meg a tokaji polg. olvasókör is, mégpedig 130 taggal; elnökké Kudász K. v. főjegyzőt, alelnökké Hellebronth Mórt, jegyzővé Gusseó-1, pénztárossá Mayer Istvánt, könyvtárossá Fénykövi Jakabot, ház- nagygyá Frits Gyulát emelte a közbizalom. A választmány 20 tagból áll.

*

Tarczalról jelenti levelezőnk : Szép és megható hazafias ünnepség színhelye volt márc. 15-ikén Tarczal város annyival is inkább, mert úgy a róm kát. mint az ev. ref. felekezet testvériesen ölelkezett össze e napon a honfiúi szent érzelmek hatása alatt úgy, hogy annak valóban községi szinezete volt. Reggeli 9 óra után mindkét felekezet templomában hálaadó istentisztelet

mántot keresett és megtalálva, annak tartogatott, ma már közönséges és hasznos uttöltő kavics félthetetlen, elveszthetetlen . . .

És láthatja azt, hogy van még egy népeitől szeretett s népeit szerető király: a Magyar- országé.

S aztán hallgathatja, mit susog fülébe a korszellem mentője.

Hogy minden haladni fog előre a magasság, a tökéletesség felé. Beszélni fog neki a jövendőnek olyan titkairól, miktől még a szobor szivének is meg kell dobbania. Jönnek még idők, mikor ennek a szobornak érckeble úgy megtelik gyönyörrel, hogy annak hőségétől a szobor izzóvá lesz s világítani fog az éjszakában ! “

Rövid idő múlva ez emlékbeszéd tartója meghivatott a magyar király asztalához, ahol szent István koronájának felkent viselője e szavakat intézte az Íróhoz:

— Nagyon szép£volt az emlékbeszéd, amit ün'J'etőfi felett tartott.

Örökre felejhetetlen szavak! Melyeknek balzsama minden régi fájó érzést kigyógyit.

A március 15-iki felhívásunk homlokán ez olvasható :

„Legyen béke ! Szabadság ! Egyenlőség ! Tetvériség!“

A március 15-ike nem a viszálykodó szenvedélyek felélesztésének napja. A március 15-ike az egyesülés, a testvérülés ünnepe. Az volt ütvén évvel ezelőtt: annak kell lennie most.

volt, mely alkalommal Gedeon János róm. kát. és Gecsey Péter ev. ref. lelkészek rebegtek buzgó imát az egek urához. D. u. 3 órakor a két egyház énekkarának a városházatérre történt együttes felvonulása után, százakra menő néptömeg jelenlétében, hazafias szónoklatok tartattak s hazafias dalok énekeltettek. Úgy a hazafias dalok előadása, mint a szónoklatok, magukkal ragadták a hallgató közönséget, s a leglelkesebb hangulatot élesztették fel. Szónokok voltak : Horkai Barna, Balogh Kálmán és Sikolya Antal. Estve fáklyásmenet volt, mely ünnepséget, Tóth József városi biró szervezése mellett, társas vacsora követte, hol hazafias lendületű pohárköszöntők tartásában nem volt hiány. rl.

*

Szerencsen a városi kaszinó tagjai a cukorgyári szálló nagytermében gyűltek össze közvacsorára, hogy megüljék a nemzeti ünnepet. Erőss János dr. elnök lendületes beszédben fejtegette a nagy nap jelentőségét; Weisz Lipót pedig lelkesülten szavalta el a „Talpra magyar !“-t, hatalmas éljenzés követte mindkettőjük előadását. Bede Gyula Horváth Sándornak erre az alkalomra irt gyönyörű beszédét adta elő; ozután Persenszky Károly szavalata következett, melynek tárgyául Honti Károlynak „1848.“ cimü ódáját választotta. Majd a vacsorához fogott a lelkes társaság s ezalatt Őfelségére, a hazára és a hölgyekre mondattak pohárköszöntők. Vacsora után táncot rendeztek és a szép asszonysereg nem is engedett a 48-ból, hanem táncolt reggeli 4 óráig. rl.

*

A legyesbényei róm. kát. iskolában

is megünnepelték a március 15 ikét. A Himnusz eléneklése után Witek Imre tanító intézett a növendékekhez, értelmi színvonalukhoz mért hazafias beszédet, majd egy közülök elszavalta a „Talpra magyar“-! Ezután elénekelték a „Honfi dal“-t, ezt követte még nehány szavalat s végül rázendítették a növendékek a „Szózatot“. Délután kirándulás volt. rl.

*

Bodrog-Keresztur és Bodrog-Kisfalud községek lakossága március 15-ikét a múlt számunkban közölt program szerint ünnepelte meg valóban magasztos lelkesültséggel. A honvédemlékhez mintegy 500 főnyi ünneplő közönség vonult ki. — Ott voltak az összes iskolák növendékei és a tűzoltó egyesület is. A program minden egyes pontja, de különösen az énekkar előadása nagy lelkesültséget keltett. Nem mulaszthatjuk el, hogy a lakosság nevében az énekkar szervezése és betanítása körül fáradságot nem ismerő és szakavatott munkájáért köszönetünket ne nyilvánítsuk az itt vendégként tartózkodó Csáky Adorján grófnak. Este a honvédemléket is kivilágították Szegedi János szívességéből. Az örömnapot hazafias felköszöntőkben gazdag lakomák zárták be. rl.

*

Tolcsván is nagy lelkesedéssel ünnepelték meg a márc. 15. évfordulóját. Este a házak ablakai ki voltak világítva. A daloskör valamint az önk. tűzoltóság fáklyásmenettel vonult végig a város főutcáján, több ponton pihenőt tartva, hol is a daloskor hazafias darabokat adott elő. A menet után a tüzoltótorony előtt fekvő téren helyezkedett el az ünneplő közönség s nagy lelkesedéssel hallgatta a Búza Barna remek haA hogy ötven év előtt egy gondolat szállta meg a milliók lelkét, az a gondolat, hogy a magyar nemzetnek minden osztályát minden felekezetét, minden ajkú népfaját egy közös hazaszeretetben egyesíteni kell; mert csak ez a gondolat tette lehetővé a nagy újjáalakulás nehéz müvét. E gondolat nélkül hasztalan lett volna az államférfiak bölcsesége, a költők rajongása, a király beleegyezése, ha a nemzet azt mondta volna rá „nem akarom“. Épen úgy parancsolja ránk a közérzület ma, ötven év után, az összetartást.

Hordozzuk végig még egyszer utcáinkon azt az ötven év előtt fölemelt zászlót, melyre ez volt írva.

„Legyen béke. Szabadság. Egyenlőség Testvériség 1“

És most, végszavaimban ismét Istenhez emelkedem, elmondva a honfoglaló vezérnek imáját:

Magyarok Istenei Kit mindenütt láttunk,

Égben, földben, vízben, kezed munkáiban,

Tölcsd ki a Te lelked erre a Nemzetre.

Századok százada lássa virágzását,

Ahányszor elbukik, annyiszor támaszd fel,

Védd meg ellenségtől, védd meg önmagától,

Takard be mennyeddel, földét gazdagítsd meg,

Árpád dicső törzsét örökítsd meg rajta,

Mig világ világ lesz, mig magyar magyar lesz, Uralkodjék benne időtlen időkig I“

zafias beszédét. Ezután Ormos József szavalta el a „Talpra'magyart“! Közben-közben a daloskor énekelt. Végre ismét Búza Barna mondott közkívánatra és sürii éljenzések között záróbeszédet. rl.

*

E.-Horváti községből írja alkalmi tudósítónk : Gyönyörű ünnepséget rendezett márc. 15-ikén Erdő-Horváti község ref. felekezete is. A kora reggeli órákban mozsár-lövések adták tudtunkra anagy nap jelentőségét. D. e. 10 órakor Jeddi Kálmán dirigálása mellett ünnepies istentisztelet volt a ref. templomba, melyet zsúfolásig megtöltött a ünneplő rubába öltözött közönség. Más felekezetüek is szép számmal voltak képviselve, sőt még a vidékről is jöttek hozzánk ünnepelni. A községi érdemes elöljáróság testületileg jelent meg. Sallai Sándor ref. lelkész gyönyörű alkalomszerű beszédet tartott. A ref. daloskor Gaal Endre tanító vezetése allatt alkalmi énekeket, végül a Himnuszt énekelte. Később nagy közönség jelenlétében az iskolai ünnepség ment végbe a közönség osztatlan tetszése mellett. Az alkalmi beszédet itt Gaal Endre tanító tartotta, élénk színekkel ecsetelvén a nap jelentőségét. Az ünnepség körmenettel végződött. A hívek egész nap ünnepelték a nagy napot. rl.

*

A sárospataki ref. főiskola ifjúsága s a város polgársága ezúttal, a magyar alkotmányos szabadság megszületésének 50-ik évfordulója alkalmából, a szokottnál ünnepieseb- ben és fényesebben ülte meg március 15-ét. Az ünneplést most a tanárkar együttesen rendezte az ifjúsággal s annak igazi hála- és örömünnepség jelleget adott. Hálaadás a múlt 1848. nagy vívmányaiért, és örvendezés ezek felett, kegyeletes viszaemlékezés az idők nagy hőseire

— im ezek voltak a sárospataki ünneplés rugói, uralkodó érzései és gondolatai. E napon az egész város ünnepi szint öltött: a házak mind felobo- gózva állottak a szép tavaszi napon, az emberek, ünnepi ruhában, ünnepi érzésekkel jártak-keltek. Messze földről is sokan jöttek városunkba ünnepelni. Alig volt ház, mely vendéget nem várt vagy ne kapott volna. Délelőtt 10 órakor a tanárkar és az ifjúság testületileg vonult a városi templomba a hálaadó istentiszteletre, melyen a lakosság felekezeti különbség vélkül részt vett. A gyülekezeti ének elhangzása után az ifj. énekkar mondott remek hazafias éneket, majd, Novák Lajos főiskolai lelkész lépett a szószékre s magasan szárnyaló imaután gyönyörű egyházi beszédet tartott a mai ünneplés fontosságáról; beszédje ama két pont körül forgott, hogy csak az a nép ülhet ily emlékünepet, melynek nagy prófétái voltak (s itt kimutatta, hogy a magyar népnek minden időben voltak nagy prófétái, különösen voltak 1848-ban) s amely nép maga is méltó volt e nagy prófétákhoz. Mintha a régi próféták egyike elevenedett volna meg előttünk,oly megragadó volt abeszéd, megragadó szép tartalmával, fenkölt gondolataival s lebilincselő a lendületes előadásával. Befejezésül az egész gyülekezet állva énekelte el a nemzeti Himnusz

I. szakaszát orgonakiséret mellett. — Az öröm és emlékünnepség délután 3 órakor kezdődött a a főiskolaiimateremben s körülbelül 5 óráig tartott. Az imaterem régen látott ily nagy közönséget együtt; a tanulóifjúság egyrészének a folyósokra kellett kiszorulnia, hogy az ünneplő közönség s a vendégek elférhessenek, meg hogy az énekkar a középen helyet foglalhasson s az ünneplést megkezdhesse. Az ünneplés a következő műsor szerint folyt le. — 1. „Szózat.“ Mester Károly tói. Előadta: a főiskolai énekkar.

— 2. „Ünnepi beszéd.“ Elmondotta: Zsindely István dr. jogtanár — 3, „Dalcsokor.“ Wuscliing

P. Konrádtól. Előadta: az ijusági énnekkar. —

4. 1898. márc. 15. (Pályadij-nyertes alkalmi költemény). Irta: Nagy Barna jh. Felolvasta Pis- kóty Ferenc jh. — 5. „Kossuth-dalok.“ Előadta: a főiskolai ifjúsági zenekar. — 6. „Március 15.“ Irta : Petőfi Sándor. Szavalta: Veisz Jenő gimn. tanuló. — 7. „Szabadságdal.“ Huber Károlytól. Előadta: az ifj. énnekkar.—8. „A három testvér.“ (Pályadij-nyertes alkalmi költemény). Irta : és szavalta: Nagy Barna teol. — 9. „Honvéd induló : Sz. Nagy Józseftől. Előadta : az ifjúsági énnekkar — 10. „1848. március 15.“ Irta: Endrődi Sándor. Szavalta : Szabó Dezső teol. —

II. „Rákóczi-induló.“ Engessertől. Előadta az ifj. zenekar. A közönség mindvégig feszült érdeklődéssel hallgatta Zsindely kitűnő emlékbeszédét, mely több mint egy óra hosszáig tartott s egyes lelkesebb pontjait mindannyiszor lelkesen megéljenezték. Minden szemen,üninden arcon meglátszott, hogy a mi ifjúságunk, a mi közönségünk csak úgy lelkesül most 1848 nagy eszméiért, nagy vívmányaiért, mint az akkori ifjúság, csak úgy rajong a szabadságért, mint őseink. A lelkes közönség a program minden pontját figyelmesen hallgatta s hálásan jutalmazta ; de az is igaz, hogy a szereplők mind tu-