Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-09-12 / 37. szám
Sátoralj a-Ujhely, 1897. szeptember 12. 37. (1929.) Huszonnyolcadik évfolyam. — ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára IS kr. A nyilttórben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA MEGJELENIK MINTDEiT “ST-A. S-A-ORÜST-A-F. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. A községi bíráskodás nyomorúságai. Elemi csapásként nehezedik népünkre az a körülmény, hogy abban a székben, melyből hivatva volna a benülő a község jólétét előmozdítani, a helységek virágzását megteremteni s az egyesek ügyes-bajos dolgait rögtön orvosolni: rendesen egy a jogról és intencióról, az anyagi jólét előmozditása előfeltételeiről, vagy a szellemi előhaladás áldásairól még fogalommal sem biró, gyakran még Írástudatlan, közönséges pór ül, ki dolgait elvégezni a körjegyző segítsége nélkül egyáltalán nem képes. Az a körjegyző pedig, ki ma a közigazgatás ágazatainak minden hegye- bogát kell, hogy értse; kinek vállaira mai köz- igazgatásunk már annyi terhet rótt, hogy azt kifogástalanul elvégezni akarni két ember erejét túlhaladó munka: minden jóakarata dacára is nem gondozhatja úgy 5—-15, vagy még ennél is több községe belső ügyeit, hogy az az adózók érdekeit, vagy a közjó mindennél előbbvaló kívánalmait csak annyiban is kielégítse, hogy némi elnézéssel konstatálható lenne a haladás e téren. Élénken érzi ezt minden gondolkozó tagja a községi köteléknek; jajgat és izzad bele maga a hivatott közeg: a körjegyző; átlátják a körülmények e tarthatatlanságát a megyei közigazgatás faktorai, s tán ott fönt a ministeri büró hivatalnokai sem tájékozatlanok ez ügyben; s még sem lendít ez a dolgon legkevesebbet sem, hanem tart a státuszkvó oly csökönyösséggel, mintha tartama hosszúságától várná megváltását e legkevésbé üdvös helyzet. Tán a küszöbön álló államosítás fog valamit lendíteni a dolgon ; tán fölszabadul a lidércnyomásként ránehezülő eme helyzet alól a nép nagy tömege, ki leginkább iszsza meg a levét ennek az állapotnak. Konkrét pé1 dákkal nem akarom illusztrálni ezeket az állapotokat, mert hiszen ez fölösleges, annyira ismeretes mindenki előtt. Az ítéletek részrehajlatlansága, mint a bírói ténykedés szakramentuma, nem oly csekély dolog, TÁRCA. A „hires ember.“ (Egy müveit szociálista naplójából.) — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — Tesztóry Zsigmondot, a hires politikust, gyermekkora óta ismerem. Egy faluban születtünk; együtt jártuk az iskolát az első abc-től a jog bevégzéséig. Itt elváltak utaink, mert én egy szerény kis városban telepedtem meg és felvittem egészen a járásbíróságig, mig ő Budapesten maradt és most hires politikus s egy idő óta ministerj elölt. A múlt napokban éppen a kaszinóban voltam. A lapok a Tesztóry magasztalásával voltak tele. Azon napon volt, midőn Tesztóry agyonvágta, darabokra szedte, mint a lapok kifejezték, az ellenzék jeles vezérét. A kaszinói társaság minden tagja a vezércikkelyek hatásától elkábulva szédületes magas polcot Ígért Tesztó- rynak, sőt mindenik tudott, egyik hallomás, másik személyes tapasztalat után, életéből valami csodadolgot mondani. Csak én hallgattam. Az egyik kaszinói tagnak feltűnt a hallgatagságom és megkérdezte tőlem, ha semmit sem tudok-e ,Tesztóryról. No persze, hogy tudtam. Én ugyan minde- niküknél jobban ismertem Tesztóryt. De nem volna-e őrület felvenni a keztyüt egy ily jeles mit minden, gyakran tudatlan ember lelki világában érthetőnek lehessen feltételezni. A rokoni-, baráti-, vagy éppen érdekbefolyás alól gyakran a művelt és jellemerős embernek is nehéz szabadulnia, hát az az egyszerű lélek, kit ritkán oktattak annak idején a szépre, jóra és nemesre, hogy szabaduljon olyan befolyások elől, melyek neki imponálnak, hasznot vagy gyönyörűséget hoznak. A rendszeretet, pontosság, vagy a tisztaság iránti érzék oly követelmények, melyek nem minden'müveit egyén erényei közzé tartoznak, annál kevésbé találhatók föl len a pórnép egyénei között. Tiltakoznám ellene, ha valaki eme soraimból a nép iránt érzett ellenszenvet, vagy oly célzatosságot vélne kiolvashatni, mely szerint én az egyszerű pór-biró létező és feltehető összes szép tulajdonait el akarnám konfiskálni. Nem. Ellenkezőleg a legmelegebb őszinte szeretet köt ama koloszszális népréteghez, mely, mig kenyerét keresi, mig izzad hajnaltól napestig, összes fizikai erejét felhasználva a munkára; nemcsak magát, de az egész emberiséget látja el kenyérrel. S épen ezért élénken érzem ama tenger bajt, mi népünk nehéz életét megkeseríti. Az az egyszerű ember nem képes a törvényadta jogokat a község lakóinak sem anyagi, sem szellemi érdekeinek istápolására fölhasználni, hiába van ott a törvényekben annyi szép, jó és nemes kincs fölhalmozva, az holt tőke marad a mi népünkre mindaddig, mígnem oly emberre ruházzák a községi bírói tisztet, kinek értelmi világa a népnek is láthatóvá teszi a községi törvény- és szabályrendeletekben nyugvó s kellő akarattal a köz- és egyéni jóra oly előnyösen felhasználható mindama segedelmet, mi most a hiányos szervezet miatt parlagon hever. Maga a szűkebb értelemben vett bíráskodás oly sajnálatos gyámoltalanság színét viseli magán, hogy az alól csak az nem búvik ki, aki nem akar. A bírói hatalomnak oly paródiája ez, mely sajnálatot igen, de tiszteletet kelteni nem társasággal, melynek mindenik tagja értelmes ember hírében áll s egy részéhez barátság, másikához tisztelet fűz. Miért szereznék magamnak ellenségeket, midőn 6 gyermek neveltetése van a gondjaimra bízva. Egy párbaj, amire számíthatnék, s én a kardot csak arheologiai tanulmányaimban tapogattam meg. Bolondság •szél ellen vitézkedni. Rámondtám, hogy Fesztóry beváltja mindazokat a reményeket, amiket karrierjéhez fűznek. Ezzel megmentettem a gyermekeim jövőjét. De olyan nyomasztó érzés ült a szivemen egész estve. Máskor legalább feleségem, 6 csemetém kisimították a gondredőket, melyeket a világ ferdesége húz homlokunkra. Akkor az sem használt. Pedig mily derült arccal fogadott a feleségem. Hát a gyermekeim! A kis Jolán verssel kedveskedett, melyet a dedóban tanult. Zoltán kész latin feladatát és magyar dolgozatát mutatta meg. Hibátlan volt. A harmadiknak éppen akkor érkezett meg az érettségi bizonyítványa. Tiszta jeles. Megcsókoltam őket, de a gondredő ott ült a homlokomon. És már majd kiejtettem: „Ne tanuljatok, ügy sem lesztek hires emberek. A hires emberek nem igy készülnek. Svindlereknek áll ma a világ. “ De hát apa lennék-e én, ha ilyeneket mondanék ? Megdicsértem, buzdítottam őket. Aztán bementem a dolgozó- szobámba s lelkemen könnyítendő, beírtam a tárcám legelr ej tettebb zugába a Tesztóry jellemrajzát. Micsoda botrány, világfelfordulás, közvé- lemény felzúdulás volna most abból, ha véletképes. A köíségí intézkedések bő sorozatában pedig csák annak van fíjganatja, melynek keresztülvitelét a járás szolgamrája szorgaRnazza s hivatalos állásául .su^yt kölcsönöz a biró rendeletének. Önálló ■i^ez£Wbué»^ez*ésről azonban már szó sincs az egész vonulóiig* valamint '•álmodni sem lehet a mai viszonyok közt ilyesminek bekövet- kezhetéséről. Az egészségügyi tekintetek, a népnevelési ügyek, a közjó érdekében teendő intézkedések, s mit tudom én még mennyi és minő oly ügyek és ténykedések, melyek végrehajtására s illetve szorgalmazására a központi hatalom nem mindig nyújtja oda parancsoló tekintélyét: oly lassúsággal, gyakran minden kritikán alul álló hiányossággal hajtatnak végre, illetve teljesittetnek, hogy az abból a község érdekeire háramló haszon egyenlő a semmivel. Mindezekért nagyon-nagyon óhajtandó, hogy a községi bírói állást oly egyénre ruházzák, ki ha nem is teljesen intelligens ember, de az értelmiségnek legalább azon a fokán álljon, hol a község legvitálisabb érdekeit kellőleg képes megérteni, azokat óvni és egészséges, a kor kívánalmainak megfelelő irányban fejleszteni. Zs©ltNra,3T 23. Vármegyei ügyek. Mértékek hitelesítése. A kereskedelemügyi kir. minister közelebb szigorú rendeletet adott ki a vendéglőkben, kávéházakban és korcsmákban kimérésre használt üvegek és egyéb edények hitelesítése tárgyában. Elrendelte ugyanis, hogy az összes ürmórtékek a mértékhitelesítő hivatal koronás pecsétjével ellátassanak s a hamis mértékek elkoboztassanak. Idejében van kiadva ez a rendelet, mert egy rendesen meg- hitelesitett ürmértéket látni már szinte ritkaság számba megy. Versenytárgyalás. Abauj-Torna-vármegye területén, a szepsii—szomolnoki törv. hat. közút 4—5 km. szakaszán lévő 9. számú áteresz lenül megtudnák, hogy e jellemrajzot, melyik hires politikusról Írtam. * Mondtam, hogy Tesztóryt gyermekkora óta ismerem. A népiskolában igen csekély jövőt jósoltunk neki. Ott kullogott mindig az osztály hátulján. De marciális, erős, bátor gyerek volt. Ha királyosdit játszottunk az iskola udvarán, az osztály közvéleménye, tekintettel arra, hogy egy királyban nemcsak erőnek, de okosságnak is kell lenni, közkatonának sorozta be. Erős demokraták voltunk. Inkább óhajtottuk királynak Pál Józsit, a mostani községi bírót. De Tesztórynak sem kellett egyéb. Közénk rontott. Egy kézmozdulatra széjjel verte a csapatunkat. Nem játszik ott senki, ha nem ő lesz a király. Mit tehettünk: a békességért megválasztottuk királynak. így volt ez minden királyosdinál. Mert néhányszor igyekeztünk ellenszegülni és panaszt tettünk a tanító urnái, de mi volt a jutalom. Tesztóry az utón jól elnáspágolt bennünket. Utoljára aztán beletörődtünk a Tesztóry királyságába. így tett egyéb dolgokban is. Buta is volt, nem is tanult. Igen, munkabíró, kaszás- kapásembert jósoltunk belőle. Az apja jó maga- biró ember volt. Hasznát vehette volna. De jaj volt nekünk, ha Tesztóry nem tudott volna. Úgy eldöngette a mellette ülőket, ha szépségesen ki nem súgták, hogy utoljára versenyeztünk, hogy melyik súgjon neki. Fáin, jó füle volt. Meg aztán még akkor szabad volt a dohánytermesztés. Senki sem hozott korábban finom dohányt a tanító urnák, mint Tesztóry. gJGF* * A Zemplén mai száma nyolc oldal,
