Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-09-12 / 37. szám

329 ft 24 krnyi kölcségvetéssel helyreállittatik. A helyreállítás foganatosítására vállalkozók írás­beli zárt ajánlataikat f. hó 15-ének d. e. 11 órájáig Ab.-l.-vm. alispánjához nyújtsák be. A t. vármegye állandó választmánya tegnap d. e. 9—11-ig, azután a „számonkérő- szék“, mindkettő pedig a főispán elnöklete mel­lett ülésezett. A törvényhatósági útadók augusztus havi befizetésének eredménye kedvező volt. Be­fizettetett tőkében és kamatban: 9350 ft 15 kr, most több, mint a mult évi augusztusban 4674 ft 94 krral. Aránylag legtöbb (2263 ft 52 kr) folyt be a n.-mihályi, legkevesebb (311 ft 34 kr) a tokaji járásból. — Itt említjük föl, hogy a múlt évekről befizetetlenül maradt utadóhátrá- lékok, valamint a f. évre előirt törv.Thatósági útadók biztosítása és behajtása érdekében a vár­megye alispánja kivételes rendszabályokhoz nyúlt, rendelkezvén: hogy mindazokba a járá­sokba, ahol a községi elöljárók lanyhasáyá miatt a hátrálékok tűrhetetlen mennyiségig fölszapo- rodtak, ezeknek egyszer mindenkorra leendő megszüntetése céljából eg^s tisztviselőket kül­dött ki a járásokba, kik is a főszolgabíróknak segédkezve bizonyos joghatósággal munkálnak azon, hogy a közúti pénztár fizetőképessége még • hó folyamán az igényeknek minden tekintet­ben megfelelővé tétessék. Vásáráthelyezések. A kereskedelmi mi­nister megengedte, hogy a Kassa szab. kir, vá­rosban f. évi október 6-ára eső havi állatvásár ebben az évben és kivételesen f. évi október 13-án tartassák meg, — úgyszintén megengedte, hogy az Ung-vármegye területéhez tartozó Nagy- Kapós községben a f. évi szeptember 6-ára eső országos vásár most kivételesen a f. évi szept. hó 20-án tartassák meg. Állami anyakönyvi statisztika. A sá­toralj a-uj helyi állami anyakönyvi hivatal­nál (1897. szept. 4-étől szept. 11-éig) a) házássá - got kötött: 3 pár; b) kihirdettetett: 3 egyén; e) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 27 eset­ben; d) elhalálozott: 11 egyén. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 10-én tartotta főispánunk Öméltóságának elnök­lése mellett havi rendes ülését, mely az alispán­nak havi jelentésével vette kezdetét. A s.-a.-uj- helyi szemétlerakó-helyet, dacára a közig, bizott­ság határozatának, csak annyiban szüntették be a városi intézők, hogy a régi lerakó-helytől mintegy 40 méterrel beljebb, de ugyanarra a földterületté hordatták a szemetet. Minthogy ez a felsőbb hatóság rendeletének kijátszása: utasí­tották az alispánt, hogy a szemetlerakó-hely ki­jelölését teljesített városi tisztviselőt, esetleg tisztviselőket vonja felelősségre és azután köz­egészségi tekintetek szemelőtt tartásával tegyen intézkedést a szemetlerakodótér célszerű elhelye­zése iránt. Az útadó-hátralékok behajtása iránt tett alisp. intézkedést tudomásul vették. A minister elnök értésitette a vármegyei mezőgazdasági bizottságot, hogy a vármegye pecsétje alatt portómentesen levelezhet. Ennél Ha pedig a tanító ur valahova küldött bennün­ket, Tesztóry majdnem összetörte magát az igyekezetben. Ekkép súgással és ilyfélékkel ki­járta a népiskolát, sőt végül tűrhető bizonyít­ványt is kapott. A községünkből vagy hatan készültünk a közeli gimnáziomba. Tesztóry is készült. Az apja igen ambiciózus ember volt. Tanult embert akart a fiából neveltetni. Sok volna elbeszélni egész gimnáziomi pályafutásunkat. De elég le­gyen csak nehány jellemvonását felemlíteni. A tanulásban ott is a súgás és más efféle forté­lyok segítették. De ő inkább másban akart ki­tűnni. Volt egy önképzőkörünk. Abban szaval­tunk, dolgozatokat irtunk és azokat megbírál­tuk. Itt akart feltűnni Tesztóry. Ambícióját azzal okolta meg, hogy nem a magolás, mint magát kifejezni szokta, hanem az ily dolgok mutatják a tehetséget. Igaz is, ha valaki jeles munkákkal tűnik ki. De Tesztóry soha egyetlen dolgozatot sem irt. A búvárkodás nem volt eleme. Ámde mégis vezérszerepet vitt a képzőben. Sza­valni szépen tudott. Emellett volt neki más sze­repe. A bírálat. A legkomolyabb készülettel írott munkákat úgy ledorongolta, hogy a tömeg tapsolt neki. A reálisabbak ugyan azt suttogták, hogy soha vakmerőbb felületességgel elmondott bírálatot még nem hallottak, de ki mert volna felszólalni, mikor ő hatalmas atléta termetével felállt. Felsorolt a bírálatban minden nevesebb egyént a saját argumentomának a támogatására. Egy erős oldala volt. A könyvcimek és a jeles emberek neveinek tudása. Az imponáló fellépés, a vakmerőség és az erős hang. A tömeg mon­dom, rendesen tapsolt neki. Ha mégis valaki a pontnál jött szóba a borhamisítás ellenőrzésé­nek miként való gyakorlása. Főispánunk Ömél­tósága a leghathatósabb ellenőrzőkként a pénz­ügyőröket látná. A gazdasági egyesület megke­restetett, hogy e tekintetben tegyen javaslatot. Ezzel kapcsolatosan Dókus Gyula főjegyző előadja, hogy őt (az alispán szabadságon lévén) bizalmasan értesítették, hogy különböző irányok­ból, de leginkább Arad környékéről nagy meny- nyiségü bort hoznak a Tokaj-Hegyalj ára s itt anélkül, hogy a hordókat fölbontanák, azokra a Tokaj-Hegyalja vignettáit ráragasztják s mint tokaj-hegyaljai bort továbbítják. E bizalmas értesítés alapján, mint alispán helyettes, meg­kereste a Tokaj-Hegyalján levő vasúti állomás- főket, hogy nyilatkozzanak arra nézve : mennyi bort hoznak be más vidékről ? Az állomnsfők azt felelték, hogy erre nézve felsőbbségük en- gedelme nélkül nem válaszolhatnak. Ekkor meg­kereste a miskolczi üzletvezetőséget; ez hasonló­képp nyilatkozott. Most az államvasutak elnök- igazgatóségához fordult Bádapestre. Ez az át­iratot a kereskedelemügyi ministeriumhoz ter­jesztette. Ilyen huza-vona után nem csoda, ha a borhamisítás nyomára nem lehet rájönni, mert a „corpus delicti“ elvitetvén, nincs mivel bizonyítani. E konkrét esetből kifolyólag e tárgy­ban a ministerelnökhöz felirat intéztetik. Olvastatott a belügyminister intézvénye a hitel igénybe vétele körül tanúsítandó eljárásra vonatkozólag. Az uzsora ellenőrzésére a főszol- gabirák e helyről szigorúan utasittattak. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy Mailáth József gróf bizottsági tag a f. év augusztus hó 17-én kelt levelében a bodrogközi gazdák érdekeinek megóvására illetve megvédésére kéri az alispánt azok ellen a kvalifikálhatatlan eljárások ellen, amikkel a bodrogközi szegény gazdák némely termény-ügynök részéről illettéinek. A főszol­gabírókat utasították, hogy békességes utón has­sanak oda, hogy a szóban levő visszás állapotok megszüntettessenek. A kereskedelemügyi minister értesítette a vármegye közönségét, hogy a sátor alj a-uj helyi vasúti indulóház kibővítésére vonatkozó előké­születek megtétettek s az építkezés, valószínű, hogy már a jövő évben megkezdhető lesz. Ör­vendetes tudomásul szolgált. B.-Olaszibon a megállóhelyet kész lerakodó állomássá tenni a minister, ha az érdekeltek 2600 ft fizetésre kö­telezik magukat. A posta- és táviróigazgatóság jelentette, hogy Hosztvicza községb en ezidő szerint posta­hivatal fel nem állítható. Olvastatott Vajdácska község tüzkárosult- jeinak kérvénye segedelem iránt. Á vármegyei szegényalap kamataiból nevezett község tüzkáro- sultjai részére 1000 ft segedelem megszavazta­tott*) ; egyúttal a főszolgabirák felhivatnak, h gy nevezett tüzkárosultak részére gyűjtést indít­sanak. Főjegyző, mint az anyakönyvi ügyek refe­rense, több előterjesztést tett anyakönyvi ügyek­ben, melyek közül legérdekesebb azon belügy- ministeri intézvény volt, mely a körjegyzőségek­nek az anyakönyvi kerületekkel való összhang­*) Örömmel konstatáljuk, hogy főispánunk fárado­zása folytán a vajdácskiak eddig 2700 ftnyi segedelemben részesültek; nevezetesen: 800 ftot adott a magas kormány, 900 ftot a „Jósziv* egyesület és 1000 ftot a vármegye. Szerk. az alaposak közül felállt megcáfolni: jaj volt annak, a hallgatóság leharsogta. „Irigységből beszél.“ „Irigyli a Tesztóry dicsőségét.“ Igen jól tudott a tömeggel pajtáskodni. Ily módon valósággal pozíciót foglalt el a képzőben, sőt a tisztviselő-választásokat határozottan ő ve­zette. Aki neki tetszett, ő annak a képzőben valamely hivatalt juttatott. így még az erőseb­bek is keresték a kegyeit. Ennyi érdem a ta­nárokkal is elhitette, hogy a fiúban tehetség van, csak nem tanul, de azért ember lesz be­lőle. Sőt, hogy a zsenialitását ragyogtassa; gyak­ran igy szokott eljárni. Mindig maga lakott egy szobában. Otthon a leckéjét úgy, ahogy meg­tanulta, de mindig könyv nélkül jött az isko­lába. Ott elkapta valamelyik fiúnak a lecke­könyvét, azt hazudva, hogy neki könyve nincs. Egyszer-kétszer elolvasta. Az osztály bámult, hogy mégis tűrhetően felelt. Ez persze a taná­roknak is a fülébe ment s nimbuszát még nö­velte. Azt mondani se kell, hogy tanári névna­pokon szónoknak rendszerint maga-magát válasz­tatta meg és amelyik tanárnál mégis roszul ál­lott: annak a leányának erősen udvarolt. így át­ment az érettségiig. Az érettségi vizsgálaton azon­ban oly gyenge dolgozatokat mutatott be, hogy a tanárok megakarták buktatni. Mondják nem sikerült neki a dolgozatokat mással Íratni meg, amit egész életében gyakorolt. De az iskola- szolga előtt olyat ejtett ki — beszélik félspic- esen — „hogy kénytelen lesz a tanárokat le­lövöldözni.“ Áteresztették. A gimnáziomból az egyetemre kerültünk. Mig mi órán voltunk, vagy otthon tanultunk, addig ő a kávéházakat járta. Hamar barátságot zásba hozatala tárgyában kelt. A sztropkai, homonnai és szinnai járások községei oly sze­gények, hogy azok egy krajcárral sem terhel­hetők meg ; amiért is uj felirat intéztetik a bel­ügyi kormányhoz. — A homonnai járásbeli kör­jegyzők memoranduma, mely szerint ők a mun­kát már nem bírják s azért anyagi segedelmet kérnek, hogy kisegítő erőt alkalmazhassanak, figyelembe vehető nem volt, mert nincs alap, amiből a vármegye segedelmet adhatna. A főorvosi jelentés után, mely a közegész­séget a múlt hónapról kielégítőnek mondja, a kir. ügyész és államépitészeti hivatal feje refe­rált az elmúlt augusztus hónapról. Kir. tanfelügyelő jelentette, hogy a s.-a.-uj- helyi állami elemi fiú- és leányiskolák szerve­zését a vallás- és közoktatásügyi minister jóvá­hagyta s minden lépés meg van téve az iskola létesítéséhez. A kis-azari ref. iskolának 362 ft segedelem szavaztatott meg a közművelődési alapból; Dé­nes falv áriak pedig iskolaépítésre 1000 ft, oly- képen, hogy 500 ft a folyó, 500 ft pedig 1898. évben lesz részére folyósítva. — Itt említem föl, mert Dénesfalva községgel van szoros kap­csolatban s annak keletkezésével a Sulyovszky István nevét, aki avval, hogy egy elpusztult községet, Szelepkát, Dénesfalvában uj életre tá­masztotta, teljes mértékben már évek óta rászol­gált arra, hogy fáradhatatlan ügybuzgósága a trón zsámolya előtt is ösmeretes legyen. Igen helyesen mondá Stépán Gábor, bizottsági tag, aki Sulyovszky István érdemeit kellőképen méltatta, s őt kitüntetésre a közigazgatási bi­zottság figyelmébe ajánlotta, hogy habár ő nem barátja a kitüntetéseknek, de ott, ahol az igaz érdem nyeri jutalmát, mint nyerné a jelen esetben is, ő maga az, ki a kitüntetést kéri. (Általános helyeslés.) A szőlőskei ev. ref. egyháznak iskola-épit- kezésre a közmivelődési alapból 300 ftot szavaz­tak meg. — A tokaji izraelita iskolánál az iskola fenhatóság és tanítónő között felmerült ügyben az alaptalanul rágalmazó illetve vádaskodó is­kolaszék 100 ft pénzbírságban marasztalta­tok el. A kir. pénzügyigazgató jelentéséből kiemel­jük, hogy sokkal kevesebb adó folyt be augusz­tusban, mint az ’előző hónapokban. K. Hírek a nagyvilágból. A német császári hadgyakorlatok. Homburg környékén véget értek. Umberto olasz király és a szász király voltak ez alkalommal koronás szemtanúi annak a hatalmas hadi ké­szültségnek, aminővel csak Németorsaág dicse- keehetik a nagyhatalmak sorában. A hadgyakor­latokat végig szemléltek a meghívott orosz nagy hercegek, úgyszintén az orosz vezérkar feje is. II. Vilmos német császár, királyunk ő- felségének meghívására, utón van Magyarország felé, hogy szemtanúja legyen a Tatán és kör­nyékén megtartandó királyi hadgyakorlatoknak, mely alkalommal módjában lesz meggyőződést szerezni a m. kir. honvédség hadi kiképezteté- séről is. Ausztriában baljóslatú tünetek mutat­koznak. A Badeni-kormány állása erősen inog, éspedig nem csak azért, hogy a kormány par­kötött az ifjúság vezetőivel, a lapok munkatár­saival. Egy pár párbaj ozónak szekundált, sőt magának is volt párbaja egyik horvát tanuló­val, aki a magyar állameszméről nem helyesen nyilatkozott. Ebből az alkalomból a Nyilt-tér- ben egy pár dolgozata is megjelent. Ily érdemek után már az első éven szónoknak választották meg márc. 15-ére a Petőfi szobrához. A dolgo­zatot ekkor velem Íratta. Pénzszükiben voltam, 50 ftot nyomott érte a zsebemben. Meglehetős dolgozat lehetett, az ő imponáló alakja még jobban emelte a hatást, ám felét sem érdemelte annak a dicsőségnek, melylyel újságíró barátai felruházták „a jeles, nagyjövőjü ifjút.“ Már ekkor a tanárok figyelme is felé for­dult. A következő évben pedig egy jogi pálya­munkával jutalmat nyert. Cime volt „Áz állami jogtudomány a görögöknél.“ Ekkor értettük meg, miért hordozta ő egész éven kezében a görög viszonyokra vonatkozó forrásmunkákat. Egyszer azonban a szegény Klein Miksával együtt mulattak valamelyik kávéházban: berú­gó ttan kivallotta, hogy a Tesztóry munkáját ő irta. Kétszeres árt adott neki, mint amennyit az egyetem kitűzött. Áz egyetem elvégzése után ő Budapesten maradt, mi mentünk ki erre, ki arra, a kenyér után. Áz ő bizonyítványai igen gyengék voltak, de a bizonyítvány csak jegy, melynek alapján átbocsátnak az iskola sorompóján; semmi egyéb azon közönséges vasúti jegynél, melyet a ki­szállásnál a különféle osztályú utasok a portás­nak átadnak. Bármely osztályban utazzon va­laki, nincs több joga, mint átjutni a sorompón. Ennyi van a legalacsonyabb osztályú utasnak Folytatás a mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents