Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-09-05 / 36. szám
Sátoralja-Ujhely, 1897. szeptember 5. 36. (1928.) Huszonnyolcadik évfolyam. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA MEGJELENIK JMI3STIDELT T7\A. SÁENAP. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. A köznép érdekében. — Hogyan felelhetne meg a jegyző és a tanitó hivatásának? — Ha vizsgáljuk a kisközségek anyagi és szellemi állapotát manapság, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy ez állapotok igazi faktorai, kik a sülyedés és emelkedés hőmérőjét kezükben tartják: a jegyző és a tanitó. Mindkettőnek úgy személyi, mint hivatásbeli érdeke azt parancsolja, hogy azon igyekezzék, miszerint a köznépnek úgy anyagi, mint szellemi színvonala emelkedjék. Tagadhatatlan tény, hogy ez irányban most is megteszi a tőle telhetőt mind a kettő; de mig a jegyző tulhalmozott teendői miatt nem fejtheti ki azt az áldásthozó működést, mit tőle minden községe joggal elvár: addig a tanitó anyagi helyzete miatt kénytelen visszamaradni messze a mögött, hol tulajdonképen őt az ideális felfogás méltán elképzeli. Ez a két állás csak úgy van kifogástalanul betöltve, ha a kettő egymásnak igazi jobb keze, segítsége és támogatója. A mai viszonyok mellett azonban ez teljes lehetetlenség, mert pl. nálunk a jegyző rendszerint 5—15 községnek végzi a teendőit s igy nem ér rá, hogy minden község tanügyi viszonyait is fejleszsze, mig a tanitó, messze a körjegyzőtől, egymagára van hagyatva a község jóakaratára, s a tanügy kiszolgáltatva az önkényes intézkedéseknek. Ma még egy újabb állami fel adat is nehezül a jegyző vállaira a polgári anyakönyvezés képében, s hogy ez mennyi nehézséggel jár a népre nézve a nagyobb körjegyzőségekben, csak a gyakorlat embere látja és érzi igazán. Pedig e helyzetnek, e rendszernek van módja megváltozni úgy, hogy igazán teljesen meg lenne vele elégedve úgy a község, mint az állam, s mi legfőbb, még faktorai is. Még csak pénzbe sem kerülne, pedig ez egy kardinális kérdés manapság minden reformnál. Tekintsük e két állás kvalifikácionális igényeit. A körjegyző hat polgári reál- vagy gimnáziális osztálylyal léphet a gyakorlati térre, hol 2 évi prakszis után leteheti a jegyzői szigorlatot s okleveles jegyzővé leszen. A tanitó négy középiskolát és négy évi tanítóképzői tanfolyamot kell, hogy mutasson fel s igy bocsáttatik a képesítésre. A szegény falusi tanitó tehát két évvel több iskolaidőt kell hogy töltsön, mig a sovány kenyeret biztositó diplomához jut. A körjegyzői szigorlat vármegyénként egy-egy gyakorlati emberekből összeállított bizottság előtt megy véghez, tehát kiválóan gyakorlati térre szorítkozik. A tanitó négy évi képzése rendszeres elméleti és gyakorlati tanulásból áll, s a képzés és képesítő tényezői arra a célra állami kvalifikációval bírnak. Ezek után, azt hiszem, nincs különbség a két állás általános műveltségi követelményei közt. Az értelmiségi nivó a tanítónál legalább is ott kell hogy legyen, hol a körjegyzőé van. Mindazonáltal megjegyezni kívánom, hogy a tanítóképző tanfolyam alatt, mindig csak az államiakat értem, mig a felekezetbeliek közül csak azokat, melyek az ide vágó országos törvényeket kellő pontossággal betartják, mert itt még sok a kívánni való egynémelyiknél. Mindezek után, jól meggondolva a dolgot, nem volna-e helyes, célirányos és mindenképpen üdvhozó e két állást egyesiteni olyképen, hogy már a tanítóképzők tantermébe beosztatnék a mai jegyzői szigorlat tananyaga, és hogy ilyformán már a tanitó képzőből kikerült ifjú okleveles jegyző is legyen! Nézzük csak miféle haszonnal avagy kárral járna ez a közügyre vagy a két állás emberére? A közügy, szerintem, amennyiben min den falunak meg volna a maga jegyzője és tanítója egyszersmind, csak nyerne, mert a kisközség teendőit a tanitó szabad idejében, mint vélem, játszva végezné el és nem lenne „restáncia,“ nem lenne egy csomó elintézetlen ügy az iroda asztalán állandóan. A felek peres és panaszos ügyeit kellő tapintattal végezné el, már azért is, mert alaposan ismerné a község viszonyait, az emberek tulajdonait, mert hiszen már az iskola is nyújtana erre elég tág tért. A közegészség, köztisztaság és a tanügy szálait mind-mind egyesítve tartaná kezében, s már a zsenge fiatal korban hatna oda, hogy később ez iránt fogékony polgárokat nyerjen a községe. Mint tanitó könnyedén intézné az iskola külső ügyeit s eredménydusan működhetne ennek következtében bent az iskolában. Egyszóval valódi atyjává lenne községének, önzetlen tanácsadója polgártársainak. De nem lehet e mélyreható reform áldásos közrehatását egy rövidke hirlapi cikkelyben kimeríteni, mert szinte fölbecsül- hetetlen. A két állás szempontjából Ítélve a dolgot, hasonló eredményre jutunk, mert a tisztán jegyzői állás, mint ilyen, megszűnnék, de a tanitó-jegyzői állás kimondhatatlan sokat nyerne úgy anyagi, mint szellemi réven. Egy csapásra meg lehetne oldani úgy a mai tarthatatlan jegyző-, mint tanitó- ügyet, melyek pedig de sok kívánnivalót hagynak úgy lent, mint fent a korrekt ügymenet, de kiváltképen a tanügy szempontjából. Gondolkozzunk !*) *) A kérdés megvitatására teljes készséggel fölajánljuk a „Z.* hasábjait, egyszersmind t. laptársainkat is fölkérjük, hogy a megfontolásra és megvitatásra nagyon érdemes tárgyú cikkelyt reprodukálni szíveskedjenek, tízeik. TÁRCA. Nem ez a hely ... em ez a hely való nekem, Nem ez a város, Mert itt az út kövezetlen, A dal szórványos. Dalos madár olyan ritkán Kerül, jő ide, Az is dalát a kalitkán Belül űrli le. Nótázgatni példát csupán Éhes verklis ad, Az köszörül nap-nap után Kinos hangokat. Nem lész csoda igy, ha a dal Benn a szív körül Szép csendesen végleg elhal, Vagy csak köszörül. Nem ez a hely való nekem, Nem ez a város!! Legkivált igy vésár-heten Igen járványos. Janka ®&roly. IieVél a Tátrából. — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — Uj-Tátrafüred, 1897. aug. 31. A természet mindenütt gyönyörű és megmérhetetlen kincseket rejt magában, csak érteni kell azok szemléléséhez. De különösen gazdag e tekintetben hazánknak eme, a Kárpátoktól övezett és a sorstól bámulatos természeti szépségekkel oly dúsan, csodás alakulásaiban festői szépségű sziklaóriásokkal, hatalmas kőtorlaszokon át alárohanó hegyi patakokkal és az ezekről helyenként alakiüt vízesésekkel, hegyek közé ékelt tavakkal és gyönyörű fenyveserdőkkel felruházott vidéke, hová az élet nehéz munkájának fáradalmait a világ minden részéről oly sokan jönnek el kipihenni. Manapság, midőn a minden téren való tul- produkció következtében, a megélhetésért való nehéz küzdelemben és a létért való ádáz harcban mindnyájunknak teljes erőnket kell kifejtenünk és minden igyekezetünket latba vetnünk, hogy a munka mezején helyünket megállhassuk : bizony nagyon szükséges, hogy e megfeszítés folytán természetes következésként ellankadt munkaerőnket időközönként némileg helyreállítani törekedjünk. Olvastam e lapokban és részemről helyesnek ösmerem el az illető mü kiváló tehetségű szerzőjének ama felfogását, hogy semmi sem feszíti meg annyira az idegrendszert, semmi sem viseli meg annyira az ember szervezetét, mint a szellemi munka; mert legyen az tudós, ki éjjel-nappal búvárkodik porlepte és molyette könyvei között; legyen az a tudományt művelő és ösmereteket terjesztő pedagógus,'; legyen az orvos, mérnök, biró, ügyvédő, vagy hivatalnok, ki fullasztó, büzhödt levegőben görnyed nap- hosszant íróasztalánál; mindezek, ha kötelességüknek és hivatásuknak pontosan és lelkiismeretesen tesznek eleget, ugyan rászolgáltak arra, hogy hóbe-korba erőt gyűjtsenek újabb tevékenységre. Helyesnek kell elösmernem azt az állítást is, hogy a terhes munka folytán ellankadt testi rugékonyság és munkaerő helyreállítására és fokozására pedig semmi sem oly alkalmas, mint a pihenéssel párosult üdülés a szabad természetben, melynek bámulatos és elragadóan szép megnyilatkozásaiban itten elég bőven van alkalmunk gyönyörködhetni. Most is a szives olvasót e remek vidék egyik gyönyörű pontjához a „Tarpataki völgy“- höz kívánom elvezetni, ámbár ez gyengeségem tudatában nagyon merész kísérlet, amennyiben jól tudom mily nehéz leend a Tátrának eme nagyszerű, megkapóan szép részét, hacsak halvány színekkel is ecsetelni. Egy verőfényes nap reggelén innen Ó- Tátrafüreden át véve utamat, elindultam, a „Tarpataki völgy“-höz. Az ehhez vezető ut Ó-Tátra- füredtől kezdve sürü fenyvessel borított hegységen megy keresztül, hevá a fák sűrű lombsátorán csak itt-ott szűrődnek át a napsugarak. A Zemplén mai száma tíz oldal.
