Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-12-19 / 51. szám
Sátoralja-Ujhely, 1897. december 19. 51. (1943.) Huszonnyolcadik évfolyam. ' M r ELŐFIZETÉS ÁRA: M Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,, 50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo-. gadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára IS kr. A nyilttórben minden garmond sor dijja 20 kr. ZEMPLÉN. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMFLÉN-VÁEMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA MEGJELENIK FÜSTIDÉ IST VASÁRNAP. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: ' Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetmények- \ ért térmérték szerint minden négyszög centim, után i 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél ked- j vezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde- ■! mények a kiadóhivatalhoz intézendők. Kenyeret az éhezőknek! (*) Mikor a hőmérő kénesője kezd lefelé szállani: szemmel láthatóan emelkedik a nyomorgók száma. A hideg téli éjszakákon, mikor a bokor már nem adhat éjjeli szállást, mert ki tudja felébredne-é a szegény-ember a dermesztő fagyos álomból reggelre — mene ktllnek útcáról-útcára, sarki rendőrt óvatosan kerülve, a nyomorral küzdő szegények. És agyukban megindul a gondolkozásnak egy egészen természetes folyamata: miért kell nekik éhezni, fázni és saját hibájukon kívül szenvedni, mialatt a többiek fűtött szobákban, meleg dunyha között aluszszák a boldogok álmát? . . . És a nyomor tudata megszüli a bűn vágyát. Hatalmas egy érzés lehet ám az, mely lelkűkben életre kél. Hahogy hatalmába keríti az emberi állatot: vaddá teszi s felveri benne a roszat. Ijesztő veszedelem rejlik a társadalomra ebben a felülkerekedett rut vágyakozásban, mely öl, zúz, vág, s ha láncait széttépi, körmeivel és fogaival hasogat. Erre a szörnyű érzésre alapítják az izgatók képtelen és gyűlöletet szító elméleteiket, ábrándokat csalogatva a lázas képzelet elé, melyet végletekig csigázott a nyomor és nélkülözés. S higyjétek el nekem, hogy ez ellen a szörnyűséges érzés ellen nem hat se szó, se törvény, se erőszak. Csak egy van, ami hat: a tény. A kenyér. A mindennapi kenyér, melyet ma keresnek s ha nem találnak holnap követelni fognak s melyért holnapután gyilkolnak is. Le kell fegyvereznünk őket, mig szövetségesük nem lesz a legroszabb tanácsadó, a gyűlölet. Le kell őket fegyvereznünk a falat kenyérrel, mely testüket tápTÁRCA. cHaa 'faazáfc'it-éw fába. — Hódinka Andrea. — (Meghalt 1897. aug. 31., 15 éves korában.) Ismertelek még, mint bimbózó virágot, Mikor még oly szépnek láttad a világot Gyermeki sziveddel. Piros volt az arcod, mosolygó az ajkad, Büszkén és örömmel néztünk végig rajtad S forró szeretettel. Sorsom messze vitt bár: szívembe maradtál. El nem feledhettem : mennyi vigaszt adtál Egy időben nékem. Mikor én magam is gyermek voltam, gyermek S annyi bubánatot szerzett kis szivemnek Sötét betegségem. Nem szeretett senki; mert rut, kicsi voltam Rám sem is ügyeltek, hogyha néha szóltam, Magamra hagyottan. Játékba se vontak, s bús magánosságban Hozzád menekültem és vigaszt találtam Két kicsiny karodban. Bár te kisebb voltál, sokkal kisebb, mint én, Megértettél engem s úgy ereztél szintén Mint én teirántad. W A lálja, a hajlékkal, mely enyhet ad, a fával és a szénnel, mely meleget nyújt nekik. Közös akcióra vau itt szükség: a hatóság, a társadalom, a jótékony intézetek fogjanak egymással kezet. Főbíró ur: gondol-e a város nyomorral küzdő szegényeire ? — Igen. Hányán vannak a legnyomorultabbak, akiknek sem hajlékuk, sem kenyerük ? Akik küzdenek a léttel: hidegtől, éhségtől elcsigázva, — mondom hányán vannak ? Kérdezi a vármegye közgyűlése, melynek szivét rnegdobbantotta a könyörület. Kérdezi az 1886..XXII. t.-c. 145. §-a alapján : minden községben mennyi a szegé nyék létszáma — és kérdezi: mily intézkedések tétettek a szegény-ügyben? És a többi birák: tudnak-e felelni, kiki magáért, a községéért, hányán találtatnak ott a község kötelékén belül az olyan szegények, akik közsegedelerare szorulnak ? Mindezekről a nemes vármegye közönsége ez év végéig tüzetes jelentést kíván. A vármegye úgy akarja — tegyük mindnyáján: legyen meg az ő akarata — hogy az akció, felsegíteni a nyomorba sü- lyedt szegényt, vármegyeszerte szereztessék. Hogy munka és kenyér jusson télire a nyomorgónak. Jószívű emberek! Kenyeret az éhezőknek ! Levél a vármegyéhez. A magyar kegyes-tanitórend kormánya Budapestről 2442. sz. alatt a következő levelet küldötte főispánunk Öméltóságához: Méltóságos Főispán Ur! Mélyen Tisztelt Uram! A meghatottságtól és a legmélyebb hálaérzettől remeg a toll kezemben, amikor •— értesülvén sátoralja-újhelyi társházunk főnökétől Méltóságodnak kegyességéből és ZemplénEgyütt játszogattunk az udvar homokján; Építgettünk várat és meséltem aztán, Hogyha megkívántad. Aztán elszakadtunk, tőled messze jöttem. Elmentek az évek lassanként fölöttem, Úgy mint te feletted. Hej, sok bánat járt az esztendők nyomába: Nagy betegség vonta öldöklő karjába Gyönge, kicsi tested. Es csak hervadoztál, sorvadoztál lassan. Úgy sajgott a lelkem igaz fájdalmamban Tudva, hogy te szenvedsz. Tudva, hogy mivé lett ártatlan szépséged; Tudva, hegy a sir már eljegyezett téged S javulásod nem lesz! A te serdülésed hosszú haldoklás volt, So’sem érhettél meg kinyílást, virágkort! Hamar ért a dér meg ! Ki voltál szakítva emberek köréből, Nem élveztél semmit a lét öröméből: Fájt neked az élet! vármegye és székvárosa nemes jóindulatából kifolyó azon kitüntető és felejthetetlen meg- tisztelésről, amelyben a piarista-rend 300-ados fennállásának szerény megünnéplóse alkalmából sátoralja-ujhelyi társházunkat és vele az egész magyar kegyes-tanitórendet részesíteni méltóztattak — néhány köszönő szót bátorkodom Méltóságodhoz intézni, nem puszta viszonzásból, hanem szivem összes jó érzelmeinek sugallatából. A piaristákat, e szerény munkásokat,' igazi meleg szeretet és jóindulat fogadta1 mindenütt ez édes hazában. És mit adhattak volna elődeink s mit adhatunk mi is e nagy szeretetért és jó indulatért cserében, mint: hogy összegyűjtött ismeretünknek minden legkisebb igaz gyöngyét is, hálás szivünknek minden legkisebb nemes érzelmét is minden hűséggel ápolt és táplált legmelegebb sze- retetünket azon haza iránt, mely bennünket1 édes fiaivá fogadott, mely támogatott, buzdított és filléreivel segített, hogy a rendünk zászlajára Írott magasztos feladatnak, a magyar ifjak nevelésének és tanításának élhessünk. A mint Zemplén vármegye nemes közönsége az első azok között, akik szeretetük- nek melegét elődeinkkel éreztették és annak melegségét megtartották számunkra is, úgy Méltóságod, Zemplén nemes vármegyének bölcs vezére, az első sorban áll, aki, mikor szeretett hazánk szellemi haladása érdekében önfeláldozó és fáradhatatlan buzgalommal munkálkodik, magas kegyességével és jóindulatával támogató kezét nyújtja nekünk, hogy hivatásunkat minél jobban és minél sikeresebben betölthessük. Nemcsak a sátoralja-ujhelyi főgymna- sium fényes bizonysága Méltóságod bölcsesé- gének és kegyes jóakaratának a vármegyenemes közönségével együtt, hanem ünnepünk alkalmából rendünk iránt is, tanúsított ma-, gas kegye és mindenkor kifejezett jóakarata' megható méltányolása rendünk szerény munkájának. Fogadja ezekért Méltóságod kegyesen egyszerű szavakban bár, de annál méiyfbiV érzéssel kifejezett köszönetemet az egész rhá-j gyár piarista-rend nevében; fogadja Zemplén’, vármegye és székvárosának nemes közönségé' mély hálámat! Kegyességük és kitüntető megtisztelésök1 Mig végre letörtél; abba’ az időbe’ Kerültél a sírba, csöndes temetőbe, , Amikor a szívben Ébredeznek lassan hő remények, vágyak Es a képét kezdjük látni a világnak Ragyogó szép színben. Megváltás volt rád, a hosszú fájdalomra A sír csöndessége, halál nyugodalma, Megpihent a lelked. Az anyaföld rajtad megkönyörült végre, S befogadta szépen gyógyító keblére Gyönge, ifjú tested. Aludj csak, aludj csak; csöndesen pihenj meg Örök feledhetlen leszel a szivemnek ! Es amire kérted Szeretteid, fekve a halálos ágyon — Megteszszük, én édes, elhervadt virágom : Imádkozunk érted! íKrüzselyi ^rzsike. j£ Az a valami. Mégse panaszkodtál. Sorsod híven tűrted. Elnézted a létet: hogy zajong körülted S hogy élvezik szerte. Istenhez fordultál forró imádsággal: Ez töltötte csak be szived boldogsággal, Hő reményre keltve. — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — Delly Pista különc ember. Ami mást szórakoztat, az őt nem mulattatja, ami másnak örömet csinál, az neki — srumm. Korán kezdett élni, korán unta meg az életet. Szóval: 25 éve da - cára egyik legtökéletesebb példánya a spleenes, Zemplén mai száma tiz oldal. *^|
