Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-12-19 / 51. szám
jótékony hatása alatt kétszeres buzgalommal fogunk törekedni arra, hogy úgy Zemplén vármegyének, mint egész szeretett hazánknak mindig hü, buzgó és hazaszeretetben soha nem lankadó hasznos polgárai legyünk. Leghálásabb köszönetemet újra és ismételve vagyok a legmélyebb tisztelettel Méltóságodnak Budapesten, 1897. évi december hó 16-án. Alázatos szolgája: Frank Ferenc, rendfőnök. * A szép levél másolatát, ahhoz illő sorok kíséretében, Öméltósága a főispán tegnap átküldő tte az alispánnak. Örömünkre szolgál, hogy azt már most közölhettük t. olvasóinkkal. A vármegye ^ülésterméből. Ismét érdekes, egyszersmind eléggé népes közgyűlés is volt f. hó 14-én a nemes vármegyének. Afféle „kis restoráció“ feladata várt t. i. megoldásra, ami a bizottsági tagok minden má- sodikát összehozta, még a „végek“-ről is, a középpontba: Uj helybe. Mindössze ugyan csak két hely volt üresedésben és választás utján betöltendő ; de mert a „behívók“ nem kevesebb, mint tíz helyről bocsájtattak szét (lévén a pályázatnál érdekeltek száma 10): szinte csodálkoznunk kell, hogy csak annyian jöttek el amennyien eljöttek a bizottsági tagok. Őszintén megvaíljuk, hogy mi még egyszer annyit vártunk, mint amennyien jöttek. Miért maradtak el annyian (vagy 56%) ők tudják. Bizonyosan azért, mert előre is belenyugodtak a megjelent 44% akaratába. Az otthon maradt tisztelt 56 % bizonyára úgy gondolkozik, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Az adott körülmények szerint a lehető legokosabb álláspont. Valamint „Roma locuta“ — éppenugy a vármegye közönsége választott. Evvel az akták le vannak zárva. Tovább menő okoskodásnak nincs helye. Csak egy az Ildomos: hogy t. i. a megválasztott tisztviselőknek egyenként és összességben gratuláljunk. Fogadják szerencsekivánatainkat! * A közgyűlés lefolyásáról szóló tudósításunk ez: Öméltósága a főispán a törvényhatósági bizottság nagy számban összejött tagjait szívélyesen üdvözölvén,5 a szolgabirói hivatalok és a központi ügykezelés megvizsgálása folytán a közönséget a tapasztalt rend és hű pénzkezelés iránt megnyugtatta. Fölemlítette, hogy az agrárszocializmus a szomszéd vármegyében már terjedőben van és valószínű, hogy e kóros jelenség Szabolcs-vármegyével szomszédos községeinkbe is át fog terjedni; s azért, mig egyrészt felkéri a bizottság tagjait, hogy mihelyt mozgalmat észlelnének, azt a hatóságnak azonnal tudomására hozni szíveskedjenek, — másrészt az illetékes tisztviselőktől elvárja, hogy már az ‘első alkalommal a megtorlás iránt a legerélyesebben intézkedjenek, mert, meggyőződése szerint, ezeket a mozgalmakat csak a rendelkezésükre álló fe- nyitőeszközök erélyes alkalmazásával lesz lehetséges elnyomni. Végül kéréssel fordult Öméltósága a lelkészekhez, hogy a kedélyekre csillapító hatást gyakorolni igyekezzenek, egyszersmind pedig mavagy még magyarabbul a b azirt embernek. Unottan sétál a város utcáin. A máskor oly élénk utca most kihalt; aki csak teheti haza sietett, haza a családi tűzhelyhez, hiszen ma karácsony estéjét, a családi béke szimbólumát ünnepli nagy és kicsiny, gazdag és szegény. Egyik kapuból a betlehemesek hangja üti meg Delly Pista fülét: „Nagy örömet hirdetek nektek!“ . . . És a blazirt fiatal ember arcvonásai guny- mosolyra húzódnak. — Öröm?! Nevetséges. Micsoda öröm lehet abban, ha összeül a família, felpuccolnak egy fenyőfát, töméntelen pénzt kiadnak az ajándékokért és elnézik: mint ugrálják körül ezeket a gyermekek. Én ugyan nem találok ebben semmi ideálisztikusat, semmi szépet. Hiszen, egykor, régen én is örültem ennek az estének, mikor a falu árváinak én osztottam ki az almát és meleg ruhát, mikor anyámmal sorra jártam a betegeket, meleg ételt vivén nekik — de most ? most épp oly unalmas est ez is, mint a többi, sőt még unalmasabb, mert mindenki haza törekszik, bebújnak meleg szobáikba, még a kávéházak is üresek. Más estén kártyával ölöm agyon az időt, ma még egy krágli kompániát se lehet összehozni. Szerencse, hogy csak egyszer van egy évben karácsonyest, különben kétségbe ejtene az embereknek ez a kolosszális unalmassága és üres kedvtelése. Mert előttem gát a bizottsági tagok tapasztalt szívességébe ajánlva, a közgyűlést megnyitottnak jelentette ki. A vármegye főjegyzője a törvényhatóság és a tisztikar nevében Öméltóságát főispáni székében mély tisztelettel üdvözölvén: a közönség bizalmi nyilatkozatát — válaszul a fölmerült híresztelésekre — tolmácsolta, és a törvényhatóság elösmerését, tiszteletét és szeretetét, amit Öméltósága főispáni működésével teremtett és fáradságot nem ösmerő tevékenységével folyton öregbit, kifejezve Öméltóságának lelkes éljenzés közt hosszantartó életet kívánt. A közgyűlés napirendje pótadó megszavazásával kezdődött, minek folytán a betegápolás céljára szolgáló 1898. évi pótadó 3%-el, a köz- mivelődés előmozdítására szánt pótadó pedig 0. 5 %-el szavaztatott meg. A kijelölő és a szavazatszedő küldöttségek megalakítása után következett a Payzsoss Andor nyugalomba vonulásával megüresedett árvaszéki elnökség betöltése, illetve az árvaszék uj elnökének megválasztása. Kijelöltettek Spillenberg Barna árvaszéki ülnök és Horváth József vm. I. aljegyző s tb. főjegyző. Minthogy kézfelemelés próbájával a túlnyomó többség Horváth József mellett jelenkezett, szavazás pedig nem kéretett, közfelkiáltással árvaszéki elnökké megválasztatott Horváth József. A nyugalomba vonult elnök szolgálati érdemeit főispánunk Öméltósága elismerő szavakkal melegen méltányolván és sürü éljenzést támasztván, — következett a nyugalomba lépett Pékáry Gyula árvaszéki ülnök megüresedett hivatali állásának betöltése. Az ülnökségre is ketten pályáztak : Mester István újhelyi tb. főszolgabíró és ifj. Bajusz József árvsz. jegyző. Kij elültetésük után mindkét részről szavazás kéretvén Bajusz J.-re beadatott 91, Mester I.-ra 174 szavazat és igy Mester győzött 83 szavazattöbbséggel. Az eredmény kihirdetése után Öméltósága a főispán teljes méltánylattal emlékezett meg arról az odaadó ügybuzgóságról, amit tizennégy év folyásán át Pékáry Gyula ülnöki minőségében kifejtett. A Horváth J. tb. főjegyzőnek árvasz. elnökké történt megválasztása után megüresedett 1. alj egy ői székre Thuránszky László II. aljegyző tb. főjegyzőt, az ő helyére Dókus László IV. aljegyzőt, a IV. aljegyzői székre Bernáth Aladár V. aljegyzőt, az ő helyére végül V. aljegyzőnek ifj. Meczner Gyula szerencsi szolgabirót ültette a közgyűlés bizalma egyhangú lelkesedéssel. Az árvaszéki ülnöki állás betöltése következtében megüresedett szolgabirói állásra, minthogy a jelölésből Fischer Lajos báró közig, gy. pályázó magát kihagyatni kérte, kijelöltettek Szmrecsányi Béla dr. és Gaal Jenő közig, joggyakorlók. Írásban 20 b. tag szavazást kérvén, beadatott Gaal Jenő mellett 101, Szmrecsányi dr. mellett 139 szavazat és igy 38 többséggel ő győzött. Az eredmény kihirdetése után, s buzdításul a jövőre, Öméltósága a főispán Gaal Jenőt tb. szolgabiróvá nevezte ki Az V. aljegyzői állás betöltése során megüresedett szolgabirói állásra, mivel Gaal Jenő tb. szolgabiró magát kijelöltetni nem kívánta, az egyedül pályázott Fischer L. br. jelöltetett ki és választatott meg közfelkiáltással. — Megválasztottak hivatalos esküjüket a közönség színe előtt letették. Ezekután következett a közig, bizottságból törvény szerint kilépő 5 tag megüresedett helyének titkos szavazás utján való betöltése. üres a karácsonycst, üres a megfutamodásig. Valami hiányzik bennem, ami ez estét részemre is kellemessé, sőt örömmeltelivé tenné, de mi — az a valami ? !.. . Ezt a valamit kutatva, észre se vette, hogy a város végére, a szegények negyedébe jutott. Teljesen egyedül volt a szűk utcán. A rozoga házikók ablakain bizony nem látszott meg, hogy karácsony estéje van. Nem szűrődött át azokon a csillogó karácsonyfa ezerfényü világa. Itt csak a szivekben ülik meg a karácsonyt — de hány szivet döf át éppen ez estén a fájdalom tőre — ki tudná ezt megmondani?------Egyik legszegényesebb viskó kapuja előtt ment el éppen Delly Pista, midőn belülről szaladó léptek és sirás zaja üti meg fülét. A másik pillanatban egy 10—12 évesnek látszó leányka térdelt előtte a hóban, átkarolta térdeit és beszélt sokat, beszélt szivszaggató zokogással, miből csak annyit értett meg Delly Pista: „Meghal... óh jöjjön ... nincs senkim. . . .“ Mindez oly gyorsan történt, hogy mire Delly Pista meglepetéséből magához tért, már kezénél fogva vezette befelé a kis leány. És ő ment, ment egy titkos erőtől hajtva, ment önkéntelenül az ajtóig. A szobában semmi bútor, csak egy asztal meg egy ágy; az ágyon halotthalaványan, csukott szemekkel fekszik — az anya. Előtte térdel a tehetetlen gyermek, csókolja a hideg kezeket, simogatja a lesoványodott arcot és beszél Újra megválasztattak: Andrássy Sándor gr., Meczner Béla, Meczner Gyula, Szék érák Kálmán és Szerviczkj Ödön 85—85 szavazattal. Az igazoló vólasztmány tagjaiul 1898-ra Ballagi Géza dr., Dókus Mihály, Malonyay Ferenc, Molnár Béla dr. és Mauks Endre bizottsági tagok választattak meg, — főispán Öméltósága az ig. v. elnökéül kinevezte: Kun Frigyest, tagokul pedig: Buday Ákos, Staut József és Szent-Györgyi Vilmos biz. tagokat. Az állandó birálóválasztmányba közfelkiáltással Farkas Róbert dr. bizottsági tagot választották be. A vármegyei szegény-alapra ügyelő választmányba, szintén közfelkiáltással, Osváth Mátyás b. t. választották meg. Végezetül az árvaszéki elnöki hivatal átvételével az alispán elnöklete mellett Meczner Béla b. tagot és Mizsák István t. főügyészt bízták meg, — minek során az első napi közgyűlés az elnökölt főispán éltetésével d. u. V2l-kor véget ért. A második napi közgyűlésről szóló tudósítást lapunk jövő száma hozza. Vármegyei ügyek. Tisztelgő küldöttség. Az újhelyi piaristák, Ormándy Miklós dr. házfő vezetése mellett, ma egy hete testületileg jártak a vármegyeházán és sorra fölkeresték a főispánt, az alispánt, a vármegye főjegyzőjét, köszönetét mondván nekik és előttük a vármegyei bizottsági tagoknak, hogy a f. hó 7-én tartott 300-ados piarista-ünnep alkalmával oly szép számmal és oly lelkesen vettek részt az ünneplésben. Szolgabirák beosztása. Főispánunk ő méltósága a dec. 14-én megválasztott két uj ifjú szolgabirót ideiglenesen éspedig Szmrecsányi Béla dr.-t Szerencsre, Fischer Lajos br.t Uj- helybe osztotta be szolgálattételre a járásokba. — Gaal Jenő tb. szolgabiró továbbra is Hel- meczen marad, hogy a katonai önkéntesi évét szolgáló Izsépy Zoltán szolgabirót helyettesítse. Versenytárgyalás. Eperjesen, a kir. áll. építészeti hivatal helyiségében, dec. hó 31-én, d. e. 9 órakor versenytárgyalás lesz a budapest —kassa—zboró—országhatárszéli közúton levő 98. számú hid ujbólépitése iránt. Kikiáltási ösz- szeg: 775 ft 62 kr. Állami anyakönyvi statisztika. A sátoralj a-uj helyi állami anyakönyvi hivatalnál (1897. dec. 11-étől decemb. 18-áig) a) házasságot kötött: 1 pár; b) kihirdettetett: 2 egyén c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 14 esetben ; d) elhalálozott: 8 egyén. Hírek a nagyvilágból. A Németország és Kína között a német hittérítők lemészárolása miatt kitört meg- hasonlást, úgy látszik, a német tengeri hadihajók fogják kiegyenlíteni. Evégből Vilmos német császár, testvér-öcscsét, Henrik herceget, hatalmas tengeri had élén a kínai vizekre küldötte. A német hajóhad, megható bucsuvétel után, f. hó 16-án evezett ki a német tengeri hadállomásból. Folytatás az I. mellékleten. lel-felsíró zokogással: „No anyuskám, nyisd fel a szemedet, nézd csak ez a jó bácsi segít rajtunk, ad nekünk kenyeret, hisz tegnap óta nem ettünk semmit. Ébredj anyukám, ébredj, oly éhes vagyok.“ Delly Pista végigsimitotta kezével arcát, valami nedveset érzett ott. A hideg szivü, a blazirt ember könyezett. Amint úgy elnézte a nyomruság e realizált képét, eszébe jutott, hogy hiszen sok ilyen képet látott ő gyermekkorában, éppen ilyen tehetetlen és sajgó szívnek szomorú karácsonyát varázsolta ő át vidámmá és elégedetté. Most ne tehetné ezt meg ? Hisz’ itt az oly szép alkalom. Megpróbálja. Megpróbálta — megtette. Az asszonyon csak erős ájulás vett erőt, midőn magához tért, kis leánya már nagyban falatozott az asztalon felhalmozott ennivalókból. „Látod anyukám! a Jézuska meg a bácsi csak segítettek rajtunk.“ A bácsi sokáig elnézte védencei örömét, de midőn haza ment, most már nem találta oly ridegnek, oly közönséges mindennapinak e szent estét. Megtalálta azt a valamit, amit hiába kutatott azelőtt és meg volt győződve most már arról, hogy a karácsonyestét — a magános ember számára is — kellemessé, széppé és örömtelivé a jótett belső tudatja teszi. Monte Azarico.
