Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-18 / 29. szám

Melléklet a „Zemplén1' 29. számához. legsürgősebb mezei munkáját,*) nem kell kockáz­tatnia kenyérkeresetét. Az igazság büntetőkezét a bűnös úgy sem kerülheti ki és bizonyára nem is kerüli ki; miért hát a nagy sietés, amikor ezzel csak a legszegényebb néposztályhoz tartozó egyén huzza a rövidebbet? Végezetül fölemlítjük, hogy Giboda János, Potuczki János, Stenyo (Szarka) János, Szatli- máry Ferenc, Klein Káim, Kolibáb János és Tomkó János hadköteles egyéneknek kivételes nősülés megengedéséért benyújtott folyamodá­saik pártolólag felterjesztettek a kir. honvédelmi ministerjiez. K. Hírek a nagyvilágból. Vilmos német császárt baleset érte. Amint a hajó fedélzetén sétálgatott, az árbockételzet felvonója hirtelen alázuhant és a esászárra esett, kinek szemén az ütés következtében véraláfutás támadt. A baleset után tovább folytatta a csá­szár északi utazását. György görög király köszönetét fejezte ki Ferenc József őfelségének és Miklós cárnak, hogy a béketárgyalások menetét megsürgették. A görög-török harctéren ángol csapa­tok és basibozukok között Kandia mellett ko­moly összeütközésre került a dolog. Angol rész­ről 16 ember esett el. Amerikából, az Egyesült-Államokból je­lentik, hogy ott az idén olyan forró a nyár, a minőre ötven esztendő óta nem volt példa. Nap- szurásban ezeren felül megbetegedtek. Földrengés. Laibach várost az 1895-ben ott többször ismétlődve jelenkezett földrengés szinte romba döntötte. Még jóformán ki sem épült a szerencsétlen város akkor erősen meg­viselt állapotából, most e napokban újra föld­rengés látogatta meg, ami miatt ismét nagy ká­rosodást szendvedett a lakosság. André, a vakmerő tudós, ki már a múlt év nyarán arra határozta el magát, hogy lég­hajón fog fölszállani és úgy kémleli ki a föld északi sarkvidékét, de akkor kedvezőtlen szelek miatt tervének megvalósitásáról le kellett mon­dania, most ismét utrakészen várja a délre fújó szelet, hogy felszállhasson s talán már fel is szállott. Vakmerő légi utazásának eredményét érthető kíváncsisággal várja a tudósvilág. Hírek az országból. Ferdinánd bolgár fejedelem és családja üdülés céljából a Kóburg-Koháry hercegi ura­dalomhoz tartozó Szt.-Antal-pusztára érkezett. A „Silos“ gabonaraktár Budapesten kigyuladt és rengeteg gabonakészletével együtt menthetetlenül elpusztult. A kár három millió forint körül jár. Az aratók sztrájkja, melyet népbolon- ditó, lelketlen szocialista izgatok támasztottak az alföldi arató munkások között, a földmive- lésügyi kir. minister hathatós intézkedései kö­vetkeztében (egyebek között Mezőhegyesen tar­talék-munkástelepet rendezett be) megszűntnek tekinthető. A beszegődött aratómunkások min­denütt munkába állottak. *) A végtárgyalást, minthogy csak 47 tanú jelent meg, aratás utánra elhalasztották. Szerk. Különfélék. — Személyi hírek. Őfelsége a király Le- hoczky Kálmánt a pozsonyi kir. Ítélőtábla elnö­két, vármegyénknek egyik jeles szülöttjét, való­ságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. — Ma- tolai Etele alispán Marienbádból Ujhelybe visz- szaérkezett s f. hó 12-étől átvette a hivatalos ügyek intézését. — Dolinay Miklós gk. kano­nok a munkácsi egyházmegye főtanfelügyelőjévé neveztetett ki. — Kinevezések. Farkas Bertalan, kir.- helmeczi aljbiró t. barátunk, lapunknak a múlt­ban s évek hosszú során át érdemes főmunkatársa, Nyírbátorba járásbiróvá neveztetett ki. Fogadja az uj járásbiró legőszintébb szerencsekivánatunk- at kineveztetéséhez, aminek hire itt Zemplén­ben mindenfelé s bizonyára a legteljesebb örömet ébreszti nemcsak jóbarátjai, de ismerősei köré­ben is. — Skultéty István n.-mihályi aljbíró a szolnoki tvszékhez alügyészszé neveztetett ki. — Rendezett tanács. Ujhely város ren­dezett tanácscsá való alakulása ügyében Dókus Gyula vármegyei főjegwő, mint az átalakulás nehéz műveletének keresztülvitelével megbízott alispáni helyettes, f. hó 15-én délután a város képviselőtestületét gyűlésre hívta, melyen elha- tározaták s a törvény szellemével egyezően megállapították, hogy a rendezett tanács képvi­selőtestülete,a lakosság számarányához képest,130 éspedig felében választott, felében virilis tagból álljon. A virilis bizottsági tagok összeírására Juhász Jenő, Bánóczy Kálmán képv. tagok és Kiss Ödön v. tiszti ügyész küldettek ki, kik a névjegyzéket nyolc nap alatt elkészítvén, köz- szemléretétel végett a képviselőtestületnek s az alispánnak bemutatják. A választott tagok választása az 1896. évre összeirt községi válasz­tók névjegyzékéből, úgy mint eddig a nagyköz­ségi szervezetben történt, három kerületben fog megejtetni éspedig, az 1. és 2-ik kerületben vá­lasztanak 22—22, a 3-ik kerületben 21 tagot. A ministeri rendelet értelmében a rendezett ta­nácsnak működését a jövő január hó elsejével meg kell kezdenie, a tisztikarba választandó sze­mélyekről azonban még korán volna szólanunk, mert még az a kérdés is eldöntetlen, vájjon a szervezési szabályrendeletet a mostani, képvi­selet, vagy pedig a r. tanács képviselőtestülete fogja-e megalkotni. — Halálozás. Teljes részvéttel közöljük a gyászos hirt, hogy Illésházy Nép. János az újhelyi kegyesrendiek társházának tagja f. hó 15-én hosszas szenvedés után meghalt. A sziv- j óságáról s kiapadhatatlan humoráról ismeretes, mindenkitől őszintén tisztelt, szeretett és becsült derék tanár haláláról a társház tagjai a követ­kező gyászjelentést adták ki: A kegyes-tanitó- rend sátoralja-njhelyi társházának tagjai fájda­lommal telt szívvel jelentik, hogy szeretett rend­társuk, nagytiszteletü Illésházy Nép. János ke- gyes-tanitórendi áldozópap, érdemesült gimn. igazgató és házfő, mint főgimn. rendes tanár, folyó év július hó 15-én este 9 órakor, hosszas és súlyos betegség és a halotti szentségeknek ájtatos fölvétele után, korának 58-ik, szerzetesi életének 38. áldozárságának 33-ik évében az Urban csendesen elhunyt. — *A megboldogult temetése tegnap délelőtt kilenc órakor ment végbe a piaristák templomában, amelynek fő­gyek! Nem tudja hogy meghalt a három gyer­mekem'? Hát vagy velem dalol kend és mara­dok, vagy dalol magában és én megyek. Nem mulatunk együtt. Nem igaz bácsi? fordult a jobboldali szomszédjához. — Se lu, se ostor! — csapott amaz az ök­lével az asztalra, bárgyú arcát felé fordítva és keresztbe álló szemeivel mintegy feleletül reá pislantva. — Se lu, se ostor! — ismétlé hol hango sabban, hol lentebb, de különféle hanghordo­zással egymásután többször is. — Mi hemzseg ennek a fejében — kérdé Pősze Kónyától. — Már semmi koma, jól van már a 1-----­— Ketten fogunk mulatni. Összeölelkez­tek. Tudom, meghalt a három gyermeke, nekem is meghalt az „ésanyám,“ mondá elérzékenyülten könyet morzsolva, nagy bánat a! Aztán dalol­tak a bus gerlicéről, a bánat kővel kirakott ut­cáról s több efféle bánatosat. Beállt az alkony, s vele az úri társaság is búcsút mondott a kapufélfának. Balogh József haza kisérvén azt, akivel a lakodalomban boldogan s a legtöbbet mulatott, lakásának vette útját. Rá akart gyújtani, akkor jutott eszébe, hogy borostyán szipkáját, atyja e kedves emlékét, a lakodalmasház mestergeren­dáján hagyta. Visszatért érette. Az udvar már üres volt, a mulatozók a házba vonultak. Az eperfának megtámaszkodva, könyökét 2a egyik tenyerébe, állát a másik tenyerébe hajtva egy ember állt ottan s maga elé nézett a sötétségbe. A vőlegény volt. — Mit csinálsz itt Laci ? — kérdé megállva. — Mélázom, tekintetes urfi, mondá tisz­tességtudással emelve kalapot. — Gyere be. — Soha! — Micsoda? Soha?-— Ne áldjon meg az a csillagos ég, bőké mutató ujját az égnek, ha annak a háznak a küszöbét átlépem valaha! — Ne beszélj bolondokat Laci. Es ne dobj követ az égnek, mert a fejedre talál vissza­esni. Mi lelt most, mondjad. — Nem látta a tekintetes urfi, mit csinált az a leány ma egész nap? Majd kiégett a sze­mem ! Józan ember voltam, türtőztettem magam. Ne lettem volna csak „rózan“ ! — mondá szo­rított öklével megfenyítse a házat. — Tudod mit Laci, adok én egy jó ta­nácsot. Eddig legény voltál, szabad voltál. Amaz is leány volt, szabad volt. Most már a felesé­ged, a te kizárólagos tulajdonod. Csak tőled függ, hogy a szive is a tied legyen. Menten gyere be, fogd a druszámat a füle tövén, adj neki egy jó fricskát és dobd ki. Meglásd ez se­gít a bajon, gyere hát! Látni akarom erődet, bátorságodat. Utána ment. Balog Jóska a suton ülő banda előtt állott, haja izzadtan a szemébe csüngött, térdein a fe­liér dudorodások hatalmasabbakká csucsorodtak, oltárát és szószékét most fekete drapériává" vonták be és a szanktuáriomból állították fe az égő gyergyáktól környezett ravatalt, melyen a papi jelvényekkel és a rendtársak, a „Karo- lineum“ és egyesektől küldött fekete szalagos mü- és illatos koszorúktól borított díszes érc­koporsó nyugodott. A temetés megható szer­tartását két káplánja segítségével ft. Katin- szky Géza szentszéki ülnök, plébános végezte, ki a megható „Libera“-val kezdődött temetés előtt gyászos nagymisét mondott. A temetésre nagy és előkelő közönség, köztük Matolai Etele alispán, Dókus Gyula cs. és kir. kamarás, vm. főjegyző, Barthos József főszolgabíró stb. gyűlt együvé s teljesen megtöltötte a kis templomot, mig a rendtársak a ravatal előtt foglaltak helyet, a vá­rosban lakó tanuló-ifjuság pedig fekete zászló alatt a templom előtt a cimteremben gyülekezett. Amint a szertartás véget ért, a koporsót a rend­társak emelték a halottaskocsira és igy kisérték a résztvevő közönséggel s a tanuló ifjúsággal a mindenkitől becsült és tisztelt kedves férfiúnak pormaradványait örök pihenő helyére, a r. kát. temetőbe. Az örök világosság fényeskedjék néki! — Eljegyzés. Evva Ödön vm. alszám- vevő, ma vált jegyet Görgey Pál urad. tiszt­tartó és földbirtokos szép és kedves leányával, Irénkével. Gratulálunk! — Építkezések. A polgári takarékpénz­tár új palotája, melyet Zombory és Jenik építész- vállalkozók terveztek és építenek, a Kazinczy- utcán rohamosan közeledik befejezéséhez. A külső munkálatok már készen vannak, a szobák fes­tése is előrehaladt. A palota pompás arányai minden szónál ékesebben dicsérik a derék építész- vállalkozókat, kik ma-holnap az apácák iskolá­jának új szárnyépületét is tető alá helyezik. — Úgy az egyik, mint a másik nagy arányú és elő­kelő ízléssel koncipiált építkezés érdemes arra, hogy az arkitektonika iránt szépérzékkel biró ember tüzetesen megszemlélje. — Nyári mulatság. A s.-a.-ujhelyi ifjú­ságnak a keresk. társulat javára folyó hó 17-én az „Abonyi“-ban rendezett nyári mulatsága minden várakozáson felül sikerült és ez a siker úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben egyedül annak a buzgó fáradozásnak és körültekintés­nek köszönhető, amit e derék ifjúság a rende­zés első pillanatától kifejtett. — Kedvezett a szép idő is. A tágas nagyterem kicsinynek bi­zonyult a nagyszámú közönség befogadására. Még alig volt SU 6-ra és Dandás Aladárnak pompás talpalávalója mellett már lengtek a pá­rok. Több csárdás, tipegő, gyors és lassú tánc után jött a négyes. Ä párok már otthon voltak elrendezve s itt csak felállásra került a sor. Re­mekül sikerült, kivált a csárdás, ennek se vége, se hossza nem volt. Hogy is lehet ebben a nagy melegben oly veszett módon táncolni ? Doktor a rendező, mit bánjuk mi, mondották, Ő a fe­lelős. — Asztal után világos virradtig tartott aztán a mulatság, ami nyárban nem is oly nagy virtus különben. — A tiszta jövedelem igen csi­nos összeg. De akármennyi volt, vagy lesz, üd­vözöljük érette a rendező-ifjúságot annak a ne­mes és közhasznú ügynek érdekében, amit ez­úttal is támogatni szives volt. Sch. — Kongresszusi képviselő. A nagy- mihályi gk. hitközség ma, 18-án, tartja meg a kát. kongresszusba küldendő világi képviselő vá­lasztását. Értesülésünk szerint a hangulat Ros­=1 egyik kezét hátra téve a másikával mókázva dirigál.. — Kakas ne ezt húzd! hanem ezt „Csípd meg-------nem folytathatta, egy kéz hátulról a gallérjába ragadt és a rug-kapálót cipelte ki az udvarra. — Elég volt a jóból! mondá emez mikor az udvaron szembe állította magával. Most ennyi lesz a foglaló. De azt mondom! ha vala a há­zam tájékára mernél jönni, kezedet, lábadat össze fogom törni! — Gyere haza druszám! nincs itt több ke­resni valőd. Lásd, folytatá a hülledezőhöz, ösz- szetörné az a csontjaidat, koldussá tenne egész életedre. — Laci az isten áldjon meg! Kívánom hogy boldog légy. Az leszesz, megérdemled de­rék fiú vagy. — Az úristen áldja meg a tekintetes urfit is minden jóval. Mondá hálás tekintettel kisérve a távozót. — Nem bánom menjünk, mondta Jóska mel­lette kullugva, rossz embernek a képibe se sze­retek nézni, nemhogy mulatni tudnék vele! így történt aztán, hogy a druszák együtt tértek haza a Szemák Julis lakodalmából. így folyt le a Szemák Julis lakodalma. Még csak azt adom hozzá, hogy Julist a személyes bátor­ság annyira lefegyverezte, hogy bámulással és kezdődő szerelemmel tekintett föl délceg urára. Folytatták a táncot hajnalig, az ébredő boldog- ság hajnaláig.

Next

/
Thumbnails
Contents