Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-12-05 / 49. szám
Sátoralja-Ujhely, 1897. december 5. 49. (1941.) Huszonnyolcadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ARA: Egész évre . . 6 frt. ! Félévre . . . . 3 ,, \ Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára IS kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMFLÉN-VÁRMEGYÉHEK HIVATALOS LAPJA megjelenik: ívixisriDEisr HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Tj Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetmények- 1 ért térmérték szerint min- j den négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde- ■] mények a kiadóhivatalhoz intézendők. A szocializmus az egyetemen es a népiskolai tanítók között Midőn pár éve a szocializmus az Alföldön mutatkozni kezdett, a közvélemény igy nyilatkozott: „No ez se él meg nálunk. Más kiima kell ez idegen növénynek, be nem fogadja azt a magyar föld“ — és igy tovább. Aztán mentek az évek, a szocializmus nem hogy eltűnt volna, de erősödött, úgy hogy gyűléseket is kezdtek tartogatni. A hatóság nem nézhetve e működést behunyt szemmel, s látva, hogy a gyűlésen az osztály és társadalom ellen kezdett izgatás folyik: a gyűléseket betiltotta, szétoszlatta, a vezetőket, az izgatókat megbüntette. Ez volt az ügy történetének az első fázisa. Tudjuk, hogy az eszme jobban terjed, ha üldöztetik. Az annak az elnyomás, a börtön, a rablánc, ami a lángnak a szél: élesztője, terjesztője. A szocializmus az üldözött keresztyénség példájára titokban terjesztette tanait s nagyobb sikerrel. Ekkor valaki azt a tanácsot adta a kormánynak, hogy elégítse ki a munkásokat bizonyos reformokkal. Ez volt a második fázis. De a nyújtott orvosság nem lévén a baj csiráira ható: a szocializmus tovább terjedt s e nyáron már a sztrájkok legirtózatosabb alakjában nyilatkozott. Ez volt a szocializmus harmadik fázisa. Ekkor a legtöbb ember azt bitte, hogy a szocializmus nem fog a néposztályok határain túl terjedni: s ime már ott van az egyetemen a tanulók, s mint a legújabb jelek mutatják, a népiskolai tanítók között. Ez a negyedik fázis. Most már csak a vak nem látja, mily «A» \Xs tÁttXt X tyac iiy {W&do. A fűzfa lenn a völgy ölében Lehajtja busán ágait. Mig a fenyő a sziklaélen Büszkén a felhőkig hasit. A sors mindent nem adhat egynek. Megoszt jót-roszat egyaránt. Sokan jólét karján pihennek, Többet a búnak gondja bánt. A gazdagok gyönyörre vágynak, Kéjért epednek mindenütt, iS' elég mámort sohsem találnak, A vágyak napja egyre süt. Mások dolgoznak szakadatlan, Hogy a nyomor ne fájjon úgy. Az égre törnek bánatukban. De addig — hajh! —- nehéz az ut. Meg kéne hát nyugodni rajta, Hogy a sors jobbat úgy se ad. De nem. Hangzik a ..rajta-rajta!“ Uj küzdelemre ront a had. És ez egetrázó tusában Boldogság a cél. Bár soha Nem érik el, mert e világban A boldogságnak nincs joga. óriási lépésekkel halad s foglal tért magának hanyatló századunknak ez az uj eszméje még azokban a körökben is, ahol annak terjedéséről azelőtt még csak nem is álmodtak. Vájjon mi lehet ennek az oka? Megpróbáljuk az okra e rövid cikkely keretében, habár csak pár halvány vonással, rámutatni. Mi a szocializmussal, mint eszmével, mely végkövetkezményeiben a keresztyénség egyedül biztos alapjaira épített társadalmat fenekestül felforgatná, anélkül, hogy helyébe jobbat tudna teremteni, egyáltalában nem rokonszenvezünk! De terjedését eltitkolhatatlan érdeklődéssel szemléljük; nem azért, hogy eszméinek diadalát óhajtanánk, hanem mert úgy tanultuk a történetből, hogy minden korban a fenyegető bajok hatása alatt gondoltak a társadalom sebeinek gyógyítására. A fráncia forradalom hatása nélkül ki gondolt volna e század elején a magyar nép bajainak gyógyítására? Ez iszonyatosságában is nagyszerű forradalom mindenütt felrázta és fogékonynyá tette az elméket az alkotmány sáncai közül kizárt néposztályoknak mind több és több jogot, szabadságot adni. Szerencsés nemzet volt, ahol e társadalmi átalakulás nagyobb véráldozat nélkül mehetett végre. Ily értelemben jó, vagy legalább nem rósz a szocializmus jelentkezése. Nyissa ki a szemeket a bajok látására, a kezeket gyógyítására. Humanizmussal előzze meg a szocializmust. Mert hogy lent a nép között, feljebb az intelligencia körében sok a gyógyításra váró seb: csak az elfogult nem látja. Ne szóljunk most a nép bajairól, a A cél kiméra, ködkép, csalfa Tünékeny álom, semmi más. Ejzévt az élet színdarabja Örök dac és örök bukás. — A felhőket szél űzi, hajtja. Derül S jön uj felhők csapatja. És ez a játék végtelen. Mint a remény s a küzdelem. Juhász Dászló. Első főzésem. — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — Ha más leányok, visszaemlékezve az első bosszúruha okozta örömökre, naplóikban nem átallanak nehány lapot szentelni megörökítésére, amit aztán rendesen az „első bál“ leírása követ, — én, mivel hogy még sem az „első bál“ sem pedig az „első hosszúruha“ örömeiben nem részesülhettem*) s igy azokról nem is irhatok: kerestem egy másik „első“ dolgot, illetve témát, mit a leányok életében szintén nevezetesnek tartok; előttem legalább az a harc, melyet a rántáskeverő-kanállal kezemben folytattam, örökké elfelejthetetlen esemény marad. Tehát az első főzésem leírása! De hol is kezdjem ? Talán a plezúrok számával, amelyek kezemen estek, mig az ebédet elkészítettem? Vagy a tiszta szívből jövő keserűi Nem leszünk indiskrétek, ha bizonyítjuk, hogy akkor, mikor ezt a kedves humora csevegést irta, még csakugyan nem részesült abban az örömben, a hosszu- ruha örömében, amit csak alig egy éve élvez. Szerk. kormány úgyis a legjobb utón van a gyógyítás felé. Most csak azt a két kört vegyük rövid vizsgálat alá, a tanulókét és a népiskolai tanítókét, ahol a szocializmus fejét felütötte. Magyarország tanintézetei általában úgy vannak berendezve, hogy a nép még csak nem is gondolhat arra, hogy gyermekét a porból kiemelje. Ellenben a gazdagabbnak, kivált a középosztályból, egyetlen vágya végigjáratni, sokszor megvesztegetéssel is, a tudományos pályákra előkészítő iskolákat. Hogy mily nagy nemzeti szerencsétlenség már csak magában ez is, azt köny- nyű elgondolni! Ezeren és ezeren maradnak a rögnél, akik dicsekedése lehettek volna a nemzetnek, viszont az értelmiség körében működnek, kiknek a kézügyességet kívánó pályán kellett volna maradnidk. Ez a kényszerűségből, vagy hivalgás- ból származó szerep már magában baj. De tegyük fel: szegény ember a nép és a középosztályból is vállalkozik, mert hivatást érez magában a lateineri pályára. Ugyan mi lesz az ilyen sorsa? Az, hogy tanulói pályája szakadatlan küzdelem az anyagi kérdéssel. A létfentartás elvonja őt tulajdonképen való élethivatásától, a tanulástól ; vagy, ami még roszabb, látja, hogy a születésre, a gazdagságra való tekintet már az iskolákban megkezdődik a tanjegyek, a diplomák osztásánál. Már ez is keserűséget okoz. De kétségbe kell esnie kint az életben. Az érdemest, de egyedül az érdemére támaszkodót leszorítja a közpályákról a teljesen érdemetlen, de előnyös társadalmi, családi összeköttetésekkel a fényesebb névvel biró. Ami a tanítókat specialiter illeti? vés sóhajokat citáljam, melyek a tűzhely melegéből és önügyetlenségem együtthatásából törtek elő szívem mélyéből? Avagy a főztöm fölött mondott Ítéleteket idézzem?-------Nem, ezek egyikét sem használom bevezetésül. A túrósgaluska is jobban csúszik, ha jól meg van vaj azva, meg a töltött káposzta is jobb auflág- gal, mint a nélkül, tehát ezeket a most említett mozzanatok nevezetesebbjeit is elbeszélésemben hol auflágúl említem, hol meg „vaj“, avagy pedig „zsírozó“ gyanánt fogom fölhasználni. Tehát hogyan is cselekedtem meg én azt az első ebédfőzésemet ? Hát biz az csak úgy történt, hogy egyszer az édes mama azt mondta: — Na, édes leányom, jól tudod, hogy holnap reggel falura kell mennem s hogy körül- belől csak délután két óra tájban kerülök haza, mégpedig két vendéggel: tehát ezennel reád ruházom a holnapi háziasszonyi teendőket. Amiből én azt is megértettem, hogy holnap nekem kell főznöm. Ha eszembe jut az első főzésemet megelőző éjjel, s az a lázas izgatottság, amit én akkor kiálltam, szinte megkönnyebűlten sóhajtok fel: Istenkém, de jó is, hogy már túl vagyok rajta. Tehát holnap ón főzök! De mit ? mert édes anyám azt mondta, hogy készítsek azt, amit akarok és amit legjobban tudok. De valamint az iskolában egyformán tudtam minden leckémet, úgy a főzésből is egyformán nem tudtam semmit. Az igaz, hogy konyítottam az ételkészítés módjához, de ilyen vizsgálatra és ilyen váratDT A Zemplén mai száma tíz oldal.
