Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-11-21 / 47. szám

Sátoralja-Ujhely, 1897. november 2\

47. (1939.)

Huszonnyolcadik évfolyam.

ELŐFIZETÉS ARA:

Egész évre . . 6 frt.

Félévre .... 3 Negyedévre . 1

50 kr.

Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 15 kr.

A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉN-VÁEMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA

megjelenik: imushdeest

HIRDETÉS DIJJA |

hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr.

Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint min-' den négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik.

Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők.

Városaink helyzetéről és fejlődéséről.

Őszinte örömmel és jóleső megelégedéssel üdvözöljük S.-A.-Ujhelyt a rendezett tauácsu városok sorában.*) Nem csupán S.-A.-Ujhely városnak, melyet úgyszólván kizárólag illet az érdem és elismerés, hanem egész vármegyénk közönségének egy régi óhajtását látjuk teljesülni; mert kétségtelen, hogy mint édes anya az ö szerető gyermekeinek, úgy a vármegye is összes városai boldogitásának és jólétének érdekeit van hivatva előmozditani és szivén viselni minden alkalommal.

Lehangoló látvány volt, hogy Zem- plén-vármegye, mely mind területi és népességi viszonyainál, mind fényes tiszténél, múltjánál, politikai befolyásánál fogva, hazánk legelőkelőbb vármegyéi között foglal helyet, egészen napjainkig egyetlen rendezett tanácsú várost sem volt képes felmutatni. Pedig a városok tartatván a civilizáció fokmérőinek és emporiumai- nak, ezeknek fejlettsége, belső adminisztrációjuk tökéletessége az a tükör, mely helyzetük hü képét tárja élénkbe. S ha e kép nem lehetett fényes és biztató: annak számos okai között kétségtelenül székvárosunk szervezetének eddigi formája is helyet foglalt.

Biztató látvány, hogy valahára diadalra jutott az az igazság, hogy a vármegye székhelyének már folyton emelkedő népességénél, intelligenciájánál, iparánál és kereskedelménél fogva sem lehet megférnie egy szűk községi szervezet keretében; hisz a történelem és a jelenkor tapasztalatai mutatják, hogy a városok fejlődése és előrehaladása mindenkor a helyesen szervezett autonómia alapján épült föl és valósult meg.

Fájdalmasan esik bár, de ki kell

*) Köszönjük — átadjuk a »rendezett tanács'-nak, ha majd lesz. Szerk.

TARGA,

Anyám névnapjára.

(1897. nov. 19.)

Mikor már nincs virág a réten,

Az égbolt nem mosolyg le kéken, Pacsirta, fürj elhallgatott S a fészket, melyet itt rakott Elhagyva, jár, kél más tanyán:

Akkor jön el a névnapod Én édes, drága, jó anyám.

Mikor nem járnak enyhe szellők, Csak bús, borongó barna felhők ; Komor, hideg gyász mindenütt,

Nincs egy pont csillogó derült,

Hol lelkemet kidallanám:

Akkor jön el a névnapod Én édes, drága, jó anyám.

Mikor köd ül erdő, halomra S le porba hull a sok fa lombja, Száraz levélt úz, hajt a szél,

Élet, zaj messze útra kél:

Az ősz e csendes alkonyán Jön el mindig a névnapod Én édes, drága, jó anyám.

Rom, pusztaság, minden kihalva. Hadd kezdjek hát most ón a dalba, Zendüljön végig húromon A múlt s ha majd egy bús romon Égő könnyed elő csalám,

Nagyon szeretlek, — megbocsásd, — Azért cselekvóm jó anyám.

mondanunk azt az igazságot is, hogy Magyarországnak soha nem voltak s ma sincsenek igazi városai.

Érdekes lenne ugyan, de nem e cikk feladatához tartozik, ennek okát jogtörté- netileg előadni. Itt csak két körülményt kell kiemelnem, melyek az igazi városi élet megalakulását akadályozták, melyek közül egyiket hazánk erősen agrikól-jel- legében, másikat a magyar fajnak a városi élet iránt való idegenkedésében találjuk.

Köztudomású, hogy nálunk csaknem egy ezer évvel ezelőtt idegen elemek segítségével kellett a városi élet alapját leraknunk s ha egy pillantást vetünk mai városainkra: nem azt találjuk-e, hogy a városi eleven élet, a városi autonómia azokban a vármegyékben fejlesztetett magas színvonalra, melyekben a beköltözött idegen elemek foglaltak helyet.

Elég e tekintetben az erdélyi szász városokra, de különösen a Szepességre hivatkoznunk. Nem azt találjuk-e, hogy az anyagi és szellemi előrehaladás a csin és rend, a szorgalom és takarékosság, az eleven városi élet ma is fokozottabb mértékben található meg e városok körében ? Nem azt találjuk-e, hogy nemcsak a nagyobb városok, mint Igló, Kézsmárk, Lőcse, hanem a 2—3000 lélekkel biró Pop- rád, Szepes-Béla, Szepes-Váralja, Gnézda, Podolin rendezett tanácsú városokká fejlődtek már régi idővel ezelőtt.

Az alföld nem alkalmas nagy városok létesítésére. Debreczen, Szeged, Hód-Me- zővásárhely, Gyula, népességük nagy száma mellett sem nevezhetők igazi városoknak. Nagy földbirtokokkal rendelkező gazdálkodó városok ezek, melyekben azonban nem találjuk a társadalmi élet eleven lüktetését, az érintkezések finomságát, az életviszonyok emelkedettségét, szóval éppen azt, amit városi életnek szoktunk neMikor e föld lakója lettél,

Könnyek között hogy megszülettél, Gyász-pompa, bús halotti fény Fogadtak jöttöd ünnepén S talán az ősz-vég zord fagyán Első könnyűd is rá fagyott A szempilládra jó anyám.

Nem olvadt fel se még e könnyed,

— Ha most kisirod hátha könnyebb, — Került hamar újabb okod,

A másikat, hogy elzokogd Sötét koporsó oldalán,

Melyben anyád sirattad el Zokogva drága, jó anyám.

Jöttek keserves bánat évek,

Öröm, ha tán elvétve tévedt Hozzád, gyorsan el is vonúlt,

Eged mindig barnúlt, borúit;

Terítve másnak asztalán Ettél fájó könnyek között Sokáig drága, jó anyám.

De mintha most tavaszra válna Lelkednek lett egy fényes álma, Mosolygó, tünde fénysugár:

Szép barna ifjú és sugár;

Szived megreszketett szaván S ő lelkednek bálványa lett Örökre drága, jó anyám.

Örökre ? ! Vajh hogy értsük ezt most ? ! Időben, melyet sírod elmos ? I Avagy ott lenn a hant alatt A szivek összeomlanak S egy uj életnek hajnalán Ti egygyé lesztek újólag Elválhatatlan jó anyám? 1

vezni. Találóan mondta Kossuth Lajos, midőn a Szegeden újra épült paloták alapjait lerakták, hogy ott ezeknek éppen nincs értelme, mert a gazdálkodással foglalkozó községek soha nem alakulhatnak igazi városokká.

Városaink szomorú helyzete mellett az egyedül álló fényes képet Budapest mesés emelkedése, nemzeti jellegével ki- domborodása képezi. De itt is fenyeget a veszedelem, hogy mint egy időben Páris, úgy nálunk is fővárosunk egészen felszívja a nemzet anyagi és intellektuális erejét. Ezért nincs többé jogosultsága a mesterségesen centralizáló politikának, miután Budapest az újabb idők kedvező vívmányai folytán eléggé megerősödött már, decentralizációra, azaz vidéki központok teremtésére van szükség.

De vizsgáljuk vármegyénk városait!

Zemplén-vármegyének úgy népes sége számánál, mint eddig vitt szerepénél, anyagi és értelmi erejénél fogva, Ujhely után négy városa van arra hivatva, hogy erősebb helyi központtá alakuljon, u. m. a déli részen: Sárospatak és Tokaj, az északi részen: Homonna és Nagy-Mihály. E városoknak kell idővel arra törekedni, hogy viszonyaik megerősödésével rendezett tanácsú városokká alakuljanak. Ez utóbbi három ma is eiősen fejlődik, van főszolgabirósága és járásbírósága, arai természetesen döntő tényező valamely város fejlődését illetőleg. A szőlők ujraültetésé- vel Tokaj nem sokára újra meg fog erősödni; aligha csalódunk azonban, ha a négy város közül Nagy-Mihályt gondoljuk olyannak, mely a rendezett tanács felállításával leghamarabb fogja Ujhelyt követni.

Ami specialiter Sárospatak-ot illeti, erről kissé bővebben kell szólanunk.

Joggal elmondhatjuk, hogy nemcsak a vármegyében, de az egész országban alig van város, mely mostohább sorsban

Óh, mert e földön mit jelentett Vajon e szó .örökre“ nektek? Nyolc évi gondot, bút, borút,

A mely mindennél szomorúbb,

Még a halálnál is talán,

Mikor örökké rettegél Atyánk éltéért jó anyám.

Nem folytatom. Miért akarnám A Golgothának szikla — halmán Végig vonszolni lelkedet ?

Ha már e földre behegedt A seb, miért is bántanám ügy is mindig feltéped azt Saját kezeddel jó anyám.

A vége, hogy mi elmaradtunk Árván, a kiknek nincsen atyjuk Hárman veled s szived megett Negyedikünk is ébredett,

Mert nem múlott el egy nehány Hót s ime édes bús öröm Köszöntött téged jó anyám.

Öröm volt-é? Ki tudja akkor Hogy dúlt szived e gondolattól ? 1 Ma tudjuk már: áldás vala Az ég elküldött angyala Az a kicsiny siró leány,

Ki táplálód ma s gondozód Gyöngéd kezével jó anyám.

De mig idáig eljutottunk,

Kinek kezedbe’ volt a sorsunk Óh mennyi hosszú éjszakát Virasztottál álmatlan át;

Le!rni nincs szó arra ám,

Hogy értünk, bár mint gyönge nő Mit nem cselekvól jó anyám.

A Zemplén mai száma nyolc oldal