Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-11-21 / 47. szám

részesült. Hajdani kiváló szabadalmait ele- veszitve, egyszerű földesúri községgé sü- lyedt, mely alárendelt helyzetéből óriási anyagi áldozat9k árán volt csak képes felemelkedni. És csodálatos hibája a 48-iki törvényhozásnak, hogy midőn a városok felszabadítását keresztül vitte, éppen azokat a községeket, melyek, mert legtörekvőbbek legszorgalmasabb voltak a felszabadulásban, mert azt már 48 előtt a megváltás által megrendelték: engedte áldozatul esni. Nem érdemelte volna-e meg e nehány város, hogy kétségbeesett helyzetéből az állam támogatásával megszaba- ditassék ?

S igy ma mit találunk? Szolgabiró- ságát elvesztette, holott a vármegyének minden jelentékenyebb városa megtartotta, vagy megszerezte, vagyona nincs s igy évi költségeit is polgárainak súlyos meg- terheltetésével, 54%-es községi pótadóval képes csak fentartani. Gyalogjárója, világítása, vízvezetéke nincs; adminisztrációja (ha ugyan arról egyáltalán lehet beszélni) nyomorúságos. Százados főiskolája, a protestáns szabadelvüségnek ez igazi védőbástyája, amellett a nehéz küzdelem mellett, melyet létfentartásáért a folyton emelkedő állami kívánalmakkal folytat és ez iskolának kiváló tanerői még amellett minduntalan érzik a község elmaradottságából származó hátrányokat, melyekkel szemben különben is kénytelenek magukat izolálni, mert a község nem becsüli eléggé és nem akarja recipiálni. A közbirtokosság feloszlása kezdetét jelentette volna egy jobb jövőnek, de fájdalom ez sem lehet eléggé biztató.

Ily körülmények között rendezett tanácsra sokáig nem gondolhat. A helyzet egyedüli javítása a szolgabiróság és járásbíróság szervezésével lenne eszközölhető. A sáraspataki ügyek — mint tapasztalatból tudjuk — úgyis nagy sulylyal nehezednek az újhelyi járásbíróságra, igen érthető volna tehát, ha e célra külön járásbiróság szerveztetnék.

Ezek megnyerésére kell kérnie a vármegyének és az illetékes hatóságoknak szives segítségét.

Szomorú lenne, ha ez a régi város, melynek kitűnő főiskolája annyi kiváló erőt adott a hazának és első sorban Zem- plén-vármegyének, e szánandó helyzetéből nem tudna kiemelkedni! Ezt nem tudjuk, nem akarjuk elhinni. Bízunk saját erőnkben, bízunk az illetékes hatóságok támogatásában, — mert mint a költő mondja:

Megfordul az időknek lapja. Nem mindig rósz az,

Mi elmarad-------------------vidáman vessünk ködben is,

Bizonynyal eljő majd az aratás.

Zsindely gstván dr.

Az Isten eddig megsegített.

Panaszlunk bár, mind jó, a mit tett;

Ő volt, ki annyi sziklaszált Ledöntött, mig a kis fűszált,

Téged, hordott erős karán És annyi tenger-vész között Megőrzött édes jó anyám

Áldás nevére i Hála néki,

Ki a falombot földre tépi,

Ki fű, virágnak vermet ás,

Kinek szavára hervadás Van itt a földön, óh hisz az Biztos zálog, hogy majd derül Utána vidám, új tavasz.

Ez a tavasz nekünk is eljő,

Eloszlik egyszer majd a felhő S vidám mosolygó lesz az ég Nyilik ajkad mosolyra még,

Mikor mind összejőve már Megüljük vígan névnapod Én édes drága jó anyám.

Hadd jöjjön hát gyors, röpke szárnyán Az őszi szél, a rét virágán Csak fújjon át, hervaszsza azt!

Én látom már az nj tavaszt S az ősz e csendes alkonyán Kívánok boldog névnapot Tenóked édes jó anyám I

Janka Károly.

Vármegyei ügyek.

Pénztári vizsgálat. Főispánunk Öméltósága tegnap délelőtt 9 órakor, titkárától kisérve váratlanul megjelent a vármegyei pénztárban, hogy a pénztári kezelést, úgyszintén az ügymenetet személyesen is megvizsgálja és ellenőrizze. Az előhívott vm. főjegyző, mint alispán-helyettes, az árvaszéki h. elnök, a tiszti főügyész jelentétében s a vm. főszámvevő közreműködésével foganatosított főispáni vizsgálat a vármegyei és gyámpénztárban d. u. V-tl órakor ért véget, a midőn a vizsgálatról szerkesztett rovancsoló lapok aláírattak. Öméltósága a főispán köszönetét mondván a bizottsági segédletért: főpénztárosnak, alpénztárosnak, ellenőrnek, könyvelőnek, úgyszintén a pénztári segédszemélyzetnek elös- merését nyilvánította, egyszersmind pedig a minden irányban tapasztalt mintaszerű rend és pontosság fölött teljes megelégedésének adott kifejezést. — Vizsgálat után nyomban és haladék nélkül kiszolgálta a pénztári személyzte az ügyfeleket, akik a vizsgálat folyama alatt vára- kozva-sóhajtozva hamarább nem juthattak a pénztárakhoz.

A Zemplén vármegyei községi és körjegyzők egyesületének küldöttsége Molnár István főispánunk Öméltóságánál folyó hó 15-én tisztelgett a lapunkból is ösmeretes nyugdíj sérelmeik ügyében. A küldöttséget Barthos József középponti főszolgabíró vezette. A küldöttség szónoka Fodor Jenő sárospataki jegyző, egyesületi elnök, szépen kidolgozott s ügyes szónoklattal előadott beszédében ismertette a megyei jegyzői nyugdíj fogyatékosságát s a jegyzők igazi sérelmét s egyben felkérte Öméltóságát, hogy ebben az ügyben a törvényhatósághoz benyújtott emlékiratukat venné hathatós pártfogásába. Öméltósága a küldöttséget szokott szívességével fogadta s elősmervén a nyugdíj fogyatékosságát és méltányolva a jegyzők igaz sérelmét: megnyugtatta a küldöttséget, hogy a jegyzői nyugdíjügyet gondozásába veszi és a nyugdíjalapot ért veszteséget a lehetőség mértékéig pótoltatni fogja. H.

M. kír. államvasutak igazgatósága

a Tokaj és Rakamaz állomások közt fekvő Tisza-ártérihid kibővítésére versenytárgyalást hirdet. Pályázati határidő 1897. november 23-án déli 12 óra.

Állami anyakönyvi statisztika. A sátoralj a-ujhelyi állami anyakönyvi hivatalnál (1897. nov. 13-ától novemb. 20-áig) a) házasságot kötött: 2 pár; h) kihirdettetett: 9 egyén; c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 06 esetben ; d) elhalálozott: 10 egyén.

Hírek a nagyvilágból.

A német tengerész-csapatok összeütköztek a kínai csapatokkal, mivel hogy Kina a kitűzött határidőre nem szolgáltatott elégtételt a német hittérítők meggyilkoltatásáért. A német admirális 600 tengerészkatonával és hat ágyúval megtámadta Kian-Csan kínai erősséget, melyből az 5000 főnyi várőrsóg csakhamar elszelelt. A kínai pompás kikötő-várost Tirpisz német ellentengernagy legott birtokba is vette és a bástya-tornyokra a német lobogókat kitüzette.

Törökország a tizenkettedik órában, még mielőtt törésre került volna a dolog, megadta a

A kaláber.

— A „Zemplén“ eredeti tárcája. —

Van-é ki e nevet nem ösmeri ?

A mi korunkat elnevezték gőz-kornak, villám-kornak, papír- és tinta-kornak,,pedig ezek mind nem eléggé karakterizálják. Ám, ha ka- láber-kornak neveznék, bizony fején találnák krónikairóink a szeget, mert annyira benne vagyunk az „alsós“ eszme világában, hogy ha valamelyik pap a szószéken kiejti azt hogy: „vannak“ —- az áhitatos hallgatók közül mindjárt utána mondja egy-kettő hogy: „akkor kontra! “

Aki jól kaláberezik, azt okos embernek tartjuk és respextusa van közöttünk; ellenben a rossz játékossal szemben a nagylelkű protek- tort érezzük magunkban, akik a gyengébbek irányában elnézésre vagyunk kötelezve. Ha valahová idegenből várnak valakit, pláne kis városba, nem a felett aggódnak, hogy meg fog-é a hivatásbeli kötelességének felelni, hanem hogy: játszik-é „alsós“-t és miképpen? köny- nyen rnegy-é be, avagy drukker? A bátorságot sem aszerint mérjük, hogy kinek hány párbaja volt, hanem hogy „bevág“-é az illető „blank“ „bellá“-ra, avagy a „bellát“ a kilences és két ász hián egyszerűen megveti? Szóval az egyéni értékelés titkos minősítési táblázatának a ka- .láberre vonatkozó rubrikái iránt érdeklődünk a legmelegebben. A nem kaláberező ember társakivánt elégtételt Ausztria-Magyarországnak, mely tengeri haderejének egyrészét már elküldőtte voít a merzinai vizekre oly utasítással, hogy ha a porta makacskodik, legott fogjon hozzá Merzina bombázásához. A feszült viszonyra az szolgáltatott okot, hogy a török rendőrség királyunk merzinai képviselőjét megsértette.

Kuba-szigeten a fölkelők nemcsak, hogy meg nem hódoltak a spanyol hadak uj vezérének, ki az anyaországból a béke olajágát vitte magával, de sőt a lehető legmakacsabb ellenállásra készülnek.

Hírek az országból.

rr

Őfelsége a delegációk elnökeihez intézett trónbeszédében hangsúlyozta, hogy a „hármas szövetség megingathatatlanul erős“ — és hogy Oroszországnak Ausztria-Magyarországhoz való jó viszonya hozzájárul az európai béke reményének megerősítéséhez. — Az uralkodónak e kijelentései egész Európában a legkedvezőbb hatást keltették.

Erzsébet királyasszonyunkról most tudtuk meg, hogy midőn Vilmos német császár a budai kir. várpalotában ösmeretes pohárköszöntőjét elmondotta és a hatalmas szózat hire Bécsbe eljutott: Erzsébet királyné őfelsége Vilmos császárhoz sürgönyt menesztett és a köszönet szavát fejezte ki, hogy a német császár oly lelkes szavakban méltatta az ő szeretett magyar nemzetét.

Az osztrák-magyar közös költségek

előirányzata szerint az 1898. évi szükséglet főösszege : 161 millió 185 ezer 25 forint. Ebből fedezetlen szükséglet: 102,691,120 ft, melyből a kvóta arányában Magyrországra esik: 30 millió, 807 ezer 336 ft. Ezen felül Magyarországra esik még a Boszniát megszállva tartó csapatok költségéből 1 millió, 95 ezer 546 ft.

Zichy Jenő gróf, aki már két Ízben kutatta a magyarok őshazáját, újabb utazásra készül Kelet—Ázsiába. Zichy gróf már szervezi uj expedícióját és most tárgyal azokkal a tudósokkal, akik részt fognak venni ez újabb felfedező utazásban. Ez újabb expedíció alkalmasint január második felében kél útra.

Az állami vetőmag kiosztása országszerte befejezést nyert. Az előttünk levő hivatalos kimutatás szerint összesen 266 községben 15,300 kisgazdát részesített 490,000 ft értékű 38,900 métermázsa őszi vetőmag-segedelemben a földmivelésügyi kir. minister.

Az országos katolikus autonómia nagygyűlése megválasztván az előkészítő 27-es bizottságot, üléseit a bizottság munkálatának benyújtásáig elhalasztotta.

Különfélék.

— A királyné nevenapja. Dicsőségesen uralkodó királyunk felséges nejének, Erzsébet királynénak, imádott nagy-asszonyunknak, aki minden magyar szivéhez oly közel áll, 19-iki nevenapját a szokáshoz híven ezúttal is a hagyományos pompával ünnepeltük meg. Valamennyi középület fel volt lobogózva e napon,

d. e. 9 órakor pedig a r. kát. plebánia-templom- ban istentisztelet volt, melyen az énekes nagymisét ft. Katinszky Géza három káplánja segédletével mondotta. A templom hajójának baloldali padsoraiban Molnár István főispán Öméltósága vezetése alatt a vármegyei, állami, vádalmi hasznavehetősége hová inkább kérdésessé kezd válni, elannyira: hogy a nem kalaberezés egyértelmű az ambíció leszerelésével.

Mig a „harminchármas tarokk“ dzsentris, — a „vhist“ öreg urasan elegáns: addig a kaláber századvégi, tehát érdekes, eleven, ügyes, szóval modern, ami egyértelmű azzal, hogy az előbb nevezett két játéknem maholnap a ro- kokkó ócskaságok közé kerül, amolyan „gavalléroktól elhagyott“ játék lészen. Éhez képpest a tarokk- és a vhist-kártya gyártásával bátran fel is lehet hagyni, mint amely mindig kevesebb „osztalékkal“ kecsegtet. S aki részvény- társaság gründolásán töri a fejét, az ne snapsz- gyárat gründoljon, hanem sima fogásu kaláber- kártyafábrikát s nem lesz kénytelen a dividenda kimaradása fölött aggódni. (Hja persze ez az idea is elkésett egy kicsit, de mint intelem a jövőre talán értékesíthető!)

Ha „szép esetről“ van szó, az nem valami fényes kúrát, desperátus per megnyerését jelenti, hanem azt: hogy „kvint“ ellen „rekontrázott“ és megnyerte a parthit az elbeszélő. Nemcsak a sakk-lovagok dicsekedhetnek többé világraszóló rekkordokkal, hanem a kalábristák is és a charussek osztozkodni lesznek maholnap kénytelenek a dicsőségben Gyula és Abris barátaimmal, meg Kellner-bácsival, mint kaszinónk matadorjaival, mihelyest eszükbe jut egy nemzetközi kaláber-versenyt improvizálni.

A kaszinói élet teng lye a kaláber Mit

Folytatás a mellékleten,