Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-11-14 / 46. szám

1869-ben egybehívott orsz. magy.-zsidó kongresz- szuson pedig kiváló szerepet játszott. A iskolaszéknek is 21 éven át elnöke volt és e tisztséget is nagy tapintattal és odaadó ügyszeretettel viselte. Minden gondja csak az iskola nevelésére volt irányozva. A közügyekben is mindig nagy tevékeny­séget fejtett ki. * Csak töredékek azok, miket itt a Fried- lieber Albert életéről felhozhattam; de a har- matcseppekben is visszatükröződnek a nap su­garai s e töredékekből is felismerhető a köz­ügynek élp férfiú, ki maga mindenütt jó pél­dával ment elül és aki hitközsége jólétének és művelődésének előmozdítása körül elévülhetetlen érdemeket szerzett. A jó isten ajándékozza meg drága életét még számos boldog esztendővel!*) Knopfler Sándor. Erkölcsök elfajulása. Egy gavallér dolgokban elismeri tekintély, foglalkozására nézve orvos, meglopja holt páci­ensének vagyonát. Egy másik intelligens ember csalás miatt kriminálisba kerül. A legközelebbi napokban szintén felvetett valami undok szeny- nyet az élet folyama. Ezekből és hasonló dög- leletes esetekből egy ismert estilap igazság gya­nánt azt a következtetést vonja le, hogy „nálunk az iskolák nem teljesitik, még csak távolról sem nevelői kötelességeiket.“ Ez a helyzet szignaturája. Mindenekelőtt nézzük meg, hogy micsoda tényezők folynak be az ember erkölcsi lényé­nek kialakulására. Csak ha ezekkel a tényezők­kel tisztában leszünk : kiálthatjuk egyikre, vagy másikra a „pereát-“ot. Az ember erkölcsi lényének kialakulását illetőleg két tábor áll egymással szemközt. Az egyik tábor az erkölcsnek minden formátumát a vérmérsékletből vezeti le; a másik ellenben e téren mindent tisztán és kizárólag a nevelésnek tud be. Tagadhatatlan, hogy mindakét álláspont mellett szólnak bizonyságok. Az előbbi mellett tanúskodnak, a szemünk előtt lefolyt esemény ik, melyek arra engednek következtetni, hogy á nevelés a vérmérséklettel szemben, sokszor még a legkedvezőbb esetben is, inferioritásban marad. Ámde arra is van te­mérdek példa, hogy a nevelésnek, ha nem is átalakító, de minden esetre szelídítő hatása van az ember gondolkodására, érzésére és akaratára, egyszóval egész erkölcsi valamirevalóságára. Mindezekből pedig azt kell hinnünk, hogy az ember erkölcsi nyilvánulása részint a vér- mérséklettől, részint a nevelésből határozható meg. Ez a két tényező és nem más adja meg egész erkölcsi mivoltunkat. Ebből pedig önkényt következik, hogyha erkölcsi lényünk valamely kritikus helyzetbe jut: a nevelés és vérmérséklet közül mindég az fog kikerülni a küzdelemből győzelmesen, ami legerősebben munkálkodik bennünk, mert erő­*) Éljen 1 „Ad multos annos.‘ — Szeri. mely a finom por levegővel keverve, égő gyer­tyával való közeledésnél robbanást idézhet elő. Könyvnyomtatóknak és betűszedőknek árt a rósz levegő és az ólom, melyet magukba szíva, ólommérgezést kaphatnak. Ezért, úgy általá­nosságban, azt ajánlanám, hogy minden szülő, aki gyermekét bármely iparágra adja, vizsgál­tassa meg őt előbb orvossal arra nézve : 1) vájjon szervezeténél fogva egyáltalában alkalmas-e iparos foglalkozásra, 2) ha alkalmas, alkalmas-e olyan iparágra, mint amilyent neki szántak, mert igen sok betegség éppen abból az okból fejlődik, hogy az illető nem bírja azt a'fizikai erőt, mit ez a munka igényel. Hogyan védekezzünk tehát úgy a ragadós, mint más bajok ellen? Első sorban a test egyenletes és fokozatos edzésével. Szoktassuk gyermekeinket már kicsi koruktól kezdve a tisztaságra, jó levegőre, a test edzésére, legyen ez bármily elvre fektetve, csak az eredmény legyen jó. Szokjunk a mér­tékletes életmódhoz, jó táplálkozáshoz, mert minden „kirúgás a hámból“ gyöngíti a test el- lentálló képességét és minél kevésbbé ellentálló a test, annál könnyebben van kitéve bármely ártalomnak. Ruházkodjunk célszerűen és ará­nyosan az évszakhoz, ne kényeztessük el tes­tünket túlságosan meleg ruhákkal, de viszont ne akarjunk a túlságos edzés révén a szélsőségbe átmenni, ami megint a testet meghűléssel fe­nyegeti. Lakásainkat rendezzük be úgy, hogy az jól füthető, jól szellőztethető, tisztántartható le­gyen. Az udvar legyen tiszta és ne szennyezze jó levegőjű lakásunkat. Távolitsunk el onnan min­den fölösleges és esetleg bűzt terjeszthető anyago­kat, mert csakis igy lesz elkerülhető az ártalom mütani szabály, hogy sem kevesebb, sem egyenlő erő a másik erőt le nem győzheti, hanem vagy ő maga győzetik le, vagy a másikat legfellebb paralizálja; de a legyőzés mindég a nagyobb erőnek lesz a tulajdonsága. Ez az igaz, a többi mind e tárgyra vonat­kozó nézetnyilvánitás, üres fecsegés és haszon­talan handabanda. No de hát helyezkedjünk arra a képtelen álláspontra, hogy minden emberi cselekvésünk­ben a nevelés befolyása alatt állunk. Eszerint életünkből, mint nevelt emberek életéből ki volna zárva minden ocsmányság, tehát sem nem lop­nánk, sem nem gyilkolnánk, sem apróbb, sem nagyobb szenvedelmek nem háborgatnák keb­lünket. E tétel álláspontjából kérdezzük, hogy ugyan ki adja meg a léleknek azt a menybéli tisztaságot, a szívnek azt a nemességet, hogy kerülve minden undokságot: egyedül az erkölcsi törvények alapján éljen. Feleletünk az, hogy legelsőben: a család. Itt fakadnak először az embernek érzései, itt tör utat elsőben akaratereje. Mindakettőre azért itt kell különösen vigyázni. Ügyelni kell, hogy a családi szentélyben a gyermeknek mennél tisz­tább, nemesebb érzései fakadjanak; és midőn ez a forrás már utat vesz magának, az ne térjen el iszapos debrőkbe, hanem kavicsos mederben tisztítsa mindég jobban magát. Tehát legelsőben is a család az a fontos tényező, mely a gyer­mekek erkölcsi érzékét felébreszteni, azt ápolni, annak tartósságot kölcsönözni legelső sorban is hivatva van. Ámde a családok ezt a kötelességet ritkán teljesitik, mivel sokszor tudatlanságból, vaksze- retetből és hiúságból, sokszor a társadalmi hi­bák és fonákságok hatása alatt gyermekeiknek csak fizikai követelményeit elégítik ki, az igaz, hogy ezt aztán túlságosan, ellenben lelki szük­ségleteiket nagyon is szegényesen hagyják tengődni. Hogy kronológiai rendben haladjunk, a má­sodik, de a családi neveléssel fontosságra nézve már távolról sem ekvivalens tényező : az iskola. Az iskola szintén nevel és a családi nevelésnek mintegy folytatásaként kell, hogy szerepeljen. De ezt a szerepet nincsen sem alkalma, sem módja olyan mértékben, mint az kívánatos lenne, betölteni, mégpedig azért nem, mivel a nevelés ha nem individuális, hanem összetes, szakasztott mása annak, mintha én a búzát, a dinnyét, a dohányt stb. egyenlő szisztéma mellett termesz­teném. Valamint itten, hogy élvezhető, ép gyü­mölcsöt nyerjek, a különböző fajú növények saját­ságait figyelembe kell vennem: úgy amott a nevelésnek a gyermekek természetéhez kell al­kalmazkodnia, ami az iskolában a dolgok kompli­kált természeténél fogva, keresztül vihetetlen. Igenis az iskola nevel, de csak általánosságban és nem különösen. Megadja növendékeinek az általános irányt, mint megadja a természet a növényeknek a fejlődés feltételeit: a talajt, az esőt, a levegőt, a meleget és világosságot, de minden faj sajátságára kiterjeszkedni merőben le­hetetlen. A társadalom a maga organizálatlan mi­voltában is több befolyást gyakorol az emberre, mint az iskola, nem annyira erkölcsi elvek nyuj­behurcolása amennyiben a jó levegő legnagyobb ellensége az összes bacillusoknak. Gondoskodjunk jó ivóvízről, jó kutakról, tiszta utcákról. Ragadós bajban szenvedő bete­geinket, ha csak lehet, különítsük el az egész­ségesektől és tartsuk őket mindaddig elkülönítve, mig ezt az erre vonatkozó közegészségi szabá­lyok kivánják, mert éppen ennek pontos be nem tartása következtében terjednek oly gyorsan a járványok. Ragadós, vagy fertőző betegségből felépült egyének mindig orvosi vizsgálatnak ve- tendők alá, mert igen sok esetben másodlagos bajok maradnak vissza, vagy fejlődnek ki utólag. Szokjuk meg azt, hogy a ragadós bajban sínylődő betegeket, dacára felcsigázott kíváncsi­ságunknak, ne látogassuk meg soha; mert el­tekintve attól, hogy a betegnek csak ártunk avval, hogy levegőjét mi is fogyasztjuk, köny- nyen vihetjük a fertőzést tova, legfőképp pedig mondjunk le arról az elharapódzott rósz szokás­ról, hogy a beteget akár száján, akár más test­részén megcsókoljuk, — mert eltekintve attól, hogy a test beteg, tehát legtöbb esetben mo- satlan, tisztátalan a kiizzadott testnedvek folytán, a legtöbbször beláthatatlan következményeket vonhat maga után — és végezetül szokjuk meg azt, hogy ne csak addig tartsuk be a közegész­ség rendelte szabályokat, mig valamely járvány tart, mig azt a hatóság megköveteli, de ragasz­kodjunk állandóan az egészségügyi rendtartás­hoz, neveljük önönmagunkat egészséges irány­ban és ez többet fog használni minden tör­vénynél. DTzraeli egy alkalommal igy nyilatkozott: „Az én véleményem szerint a nép egészségi állapotának javítása az a társadalmi feladat, melynek mindent meg kell előznie és minden tásával, mint inkább példákban. Ámde nálunk a társadalom roppant deegenerálódott, a közszel­lem ijesztő módon hanyatlóban van. Külső kérge megtartotta ugyan még eredeti színét, de ez csak prüdéria, kendőző rizspor, mely csak arra való, hogy tévedésbe ejtse a naiv szemlélőt a rodhadt, bűnös erkölcsök felett és eltakarja ar­cát annak a társadalomnak, mely művészies képmutatásában vizet prédikál, de aztán annál több bort iszik. Elképzelhető, hogy a tapasztalatlan fiatal ember, ha belekerül ebbe a miazmás sártengerbe és ha vérmérséklete erősebb, mint nevelése: ő maga is belehemperedik ebbe a habarékba és a többiekkel együtt ő is űzni fogja az erkölcsi perverzitás szenvedelmeit. Különösen a nagyobb társadalmi tömörü­lések ellenségei a tiszta erkölcsöknek. Terri­toriális viszonyaik óriási méretei, népességük roppant sokasága az egyént mintegy felolvasztják magukba, ennélfogva a szemre nézve láthatat­lanná teszik. Mely körülmények között az egyén, nem érezvén magában felelősséget morális tette­iért. az erkölcstelenség útvesztőjébe hamarabb betévelyedik, mint a társadalom kisebb telepein, ahol az egyeseknek minden lépését figyelemmel kisérik és azt számon kérik. Az újságoknak, mint a társadalom szó­csöveinek, szintén óriási részük van a közerköl­csök hanyatlásában. Félre ne értessünk! Tisztelet a kivételeknek. Szemérmetlen, a közmorált kihívó hirdetéseik, melyek még a legfenségesebb asszociációt, a há­zasságot is, mint az állati bőrt lelketlenül piacra lökik, nem mondhatnám, hogy valami nagy er- kölcsnemesitő institúcióknak avatnák fel őket. Éhez járul, hogy némely lapnak szellemi része is hemzseg a sok hitványságtól, mely azt az elvet látszik inaugurálni, hogy az emberekből az erkölcsöt egészen ki kell ölni és az ocsmány léhaságnak, a morális lomposságnak kell oltárt emelni. Dicséretére legyen mondva hírlapirodal­munknak, hogy ebben a vétkes üzérkedésben csak egypár lap fényeskedik, a többi megtartja azt a köteles szolidságot, mely presztízsének leginkább megfelel. A mi nézetünk szerint tehát nem az isko­lák felelősek erkölcseink elvadulásáért, hanem a többi nevelőtényezők, nevezetesen a családok, a társadalom és ennek gyermekei: a hírlapok, az utca, a boltkirakat, a korcsmák, kávéházak, egyszóval mindama helyek, ahol a társadalom véredényei elágaznak, ahol tehát élet van és ahol következésképen szenny, piszok, hulladék és szemétdomb keletkezik; elannyira, mikép bátran el lehet mondani, hogy ebben a vesze­delmes társadalmi sodróban egyedül az iskola tartotta fel, a minthogy fel is kellett magát tartania a felszínen, nem tétovázik sem jobbra, sem balra, hanem komolyan fogva fel hivatását, halad az egyenes utón: tanít és nevel annyira és oly mértékben, amennyire és mértékben neki azt az alkalom és mód nyújtja. SzaToó Kálmán. Folytatás az I. mellékleten. párt államférfiainak és politikusainak figyelmét kiérdemli. Jó és egészséges lakások, tiszta ivóvíz, egészséges eledel, tiszta levegő azok a föltételek, melyek segítségével mi az emberiség jólétét előmozdíthatjuk. A hygiea kérdése felülmúl fon­tosságban minden más kérdést és a praktikus államférfiuk ezt el is ismerik. Nem lehet elég gyakran és eléggé erélyesen hangsúlyozni, hogy ha egy nemzet nagyságáról és jelentőségéről van szó, mindenekelőtt annak hygieai viszonyai tartandók szem előtt. Ha egy országban a nép- számlálás a lakosság apadását bizonyítja, sőt ha csak a férfi lakosság apadását bizonyítja is, akkor kétségtelen, hogy az illető nemzet történeti jelentőségét lassankint elveszti, sőt maga is el­vész. Azért a legnagyobb nyomatékkai ismétel­nem kell, hogy a hygieai kérdések valamennyi kérdéseknél fontosabbak, melyek az állam érde­keit illetik. Meg kell gondolni, hogy Angolor­szág nagysága első sorban lakosainak fizikai erejétől függ és minden, ami az egészségi álla­potok javítása érdekében történik, alapja lesz a nemzet nagyságának és fényének“. Bizony — aranyigazság ez ! Valamint a katonaság is nemcsak azért van, hogy az ellenséget háború esetére megtá­madja és legyőzze, hanem hogy béke idején azt távol tartsa: akképpen fegyverkezzünk mi is fel a közegészségügy követelte életszabályok­kal. Akkor mi is nemcsak le fogjuk győzni a mi ellenségeinket, a fertőző betegségeket, hanem állandóan távol fogjuk határainktól tartani és hogy ez úgy legyen azt őszintén kívánom! Kende Miksa dr., járásorvos.

Next

/
Thumbnails
Contents