Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-10-17 / 42. szám
got nem ismerő buzgalommal és áldozatokat, nem kiméivé munkálkodik ezen a közjó előmozditá- sát célozó törekvés előbbrevitelében. Serény fá- radozásávalmintegy garanciát nyújtva arra nézve, hogy, ha csak van mód annak létesitésére, úgy azt létesiteni fogja. Egytől félünk azonban, attól ugyanis, hogy a hegyaljai városok legjobb akaratuk és minden megfeszített áldozatkészségük mellett sem lesznek képesek még a keskeny vágánvu vasút kiépítéséhez szükséges reájuk eső hozzájárulási hányadot is előteremteni. De e tekintetben meg vigasztalásul szolgál az a megnyugtató, biztos tudat, hogy vármegyénk élén oly férfiak állanak, kik a Hegyaja érdekeit nemcsak, hogy szem elől nem tévesztve szivükön viselik, de mitegy magukhoz méltó nemes feladatukul tűzték annak ujjáteremtését, annak fejlődését, minden tőlük telhető uton-módon elősegíteni. Erősen hiszszük és bízva bizzunk tehát abban, hogy azok a férfiak, kik ily magasztos cél megvalósítását tűzték feladatukul — bizonyára nem fognak elzárkózni az elől sem, hogy ebben a reánk néző különösen nagy jelentőségű ügyben jóakaratu, kegyes támogatásukban részesítsenek I Hegyaljai vasút jöjjön el mielőbb a te országod 1! Wetterschneider Miksa. Vármegyei ügyek. A közig, bizottság okt. 11-iki üléséről a következőkben referálunk: Az alispán jelentését arról, hogy a törvényhatósági útadók szeptemberben „szaporán folytak“ be, megelégedéssel vették tudomásul s egyszersmind megbízták az alispánt, hogy a jónak bizonyult rendszertovább alkalmazásával a hátralék behajtását folytassa. Itt említjük föl, hogy a közúti pénztárnak kintlevő követelése kerek számban : 93,000 ft ugyan, de most mégis 33,000 fttal kevesebb, mint volt a múlt évi okt. hó 1-én. — Főispánunk Öméltósága a rablóbanda módjára barangoló oláhcigányokra hívta föl a közfigyelmet; minek következtében utasították a főszolgabirákat, hogy a csendőrség segítségével toloncoltassák ki a vármegyéből ezeket a keresztül-kasul őgyelgő oláhcigány bandákat a vármegye határszélére. — Zsidó zugiskolákat újabban nem találtak. — A kassai kerületi posta- és táviró igazgatóság átirata következtében és főispánunk föl- szolalására, hogy t. i. éppen a szegényebb vidéknek érdeke az, hogy a postahálózat körébe fölvétessék, mert a posta, egyebek közt, a közjóiét előmozdítására hivatott intézmény: olyvégből, hogy Ulics községben, mely körjegyzői székhely is, postahivatal nyittassék, újból fölirtak a mi- nisterhez. — A m. kir. közigazgatási bíróság Ítélete, mely szerint a pénzintézeteknél elhelyezett tőkék kamatadója törvényhatósági útadóval meg nem terhelhető, felolvastatván, miheztartásul kiadatott. — A n.-mihályi közkórháznak 1898. évi költségvetési előirányzata a belügyi kir. ministerhez fölterjesztetett. — Vajdácska község égettjei azért folyamodtak, hogy 1897. évi törvényhatósági útadóik engedtessenek el. A folyamodást előterjesztés végett kiadták az utadófelszólaló küldöttségnek. — A közgyűlés megkeresésére 240 ftnyi segedelmet utalványoztak az „Adalékok Zemplénjátszik hárommal, de azért játszik, mindig játszik, mig csak egy is táncol a sok közül. Azok pedig mind táncolnak. A sapkát már mind e1- hajigálta. Az izzadtság patakon folyik róluk, de azért táncolnak folyton szünetnélkül, mert az úgy illik és úgy szokták, hogy aki berukkol az egész a kocsi ajtajáig táncoljon a kedvesével.. . A forgalmi irodában minden csendes. Egyedül maradtam idebent. A többiek kimentek a bevonulókat nézni. Körültem menetrendek, menetlevelek katonás rendben sorakoznak egymás mellett. A táviró gépek csendesek. A távirász, hogy jobban hallhassa a muzsikaszót, kiduga- szolta az Írógépeket. O maga az ablakpárkányára dőlve mosolyogva gyönyörködik a bevonulok festői csoportjában. Úgy látszik nevetségesnek tartja azoknak a mulatozásait, mivel fejét meg-megcsóválgatva, sűrűn hangoztatja: bolondok, bolondok, inkább sírnátok, inkább sírnátok. Aztán elfordul az ablaktól. Egyet-kettőt fordul a tágas szobában és megint tovább nézi őket . . . Szegény ráncosképü sápadt távirász. Te nem voltál katona. Te nem rukkoltál be sohasem. Te nem élvezted azoknak a fényes ábrándoknak a gyönyöreit, amiket a berukkolás előtt érez az ember egész addig, mig a legelső sorbaállásnál meg nem tudja, hogy eddig nemcsak, hogy járni nem, de még állni sem tudott tisztességesen. Te belőled nem a meggyőződés, de a»z irigység beszél . . . Hozzám is beszűrődik a csárdásnak egy- egy hangtöredéke. Az ablak alatt állók beszélvármegye Történetéhez “ c. irodalmi vállalatnak, oly kötelezettséggel, hogy a műnek 1898-iki folyamából 100 példányt, mely a vármegyei és a városi törvényhatóságokhoz fog viszonzásul elküldetni, szolgáltasson át az alispánnak. — Az árvaszék szept. havi tevékenységi kimutatása szerint elintéztek az ülnökök, éspedig : Karsa Ferenc 300, Spillenberg Barna 324, Pekáry Gyula 377, Pilissy László 382, Matolai Béla 354, Bajusz József jegyző 269 s igy összesen 2006 ügydarabot, — a hátralék: 199 db. — A közegészség állapota a járványosán föllépett roncsoló toroklob, höghurut és vörheny miatt kedvezőtlen volt. — A kir. törvényszéki fogházban a szeptemberi rablétszám volt: 265, ebben elitéit: 227. Élelmezés ellen panasz nem volt. A felújítás alatt lévő újhelyi szőlőkben naponta; 120—130 rabmunkás dolgozik. Ez a szám, a fogházi viszonyok változása következtében, még fokozható lesz. — Regécz 3 hutta község levele, melyben a közmivelődési alapból iskolaépítésre nyert segedelmet szépen megköszönte, tudomásul vétetett. A kir. áll. építészeti hivatal jelentése szerint a közutak jókarban vannak. A közutak borításához megkivántató kavics átvételét a bizottság befejezte. — A kir. pénzügyigazgató jelentése szerint egyenes adóban befolyt 141,634 ft 44 kr., most több, mint a mult év szeptemberében : 35,640 ft 85 krral. Januártól szeptemberig befolyt ebben az évben: 667,123 ft 76 kr, most több, mint tavaly: 92,137 ft 96 krral. Hátralékban van: 621,267 ft 2 5 kr. — Hadmentességi díjban volt az ez évi szept.-i befizetés: 4866 ft 84 kr, a mult évi szept.-inél több: 1099 ft 43 kr, — januártól szeptemberig most kedvezőbb eredmény: 2479 ft 54 kr. Haddijban hátrálék: 38,409 ft 32 kr. — Az utadófelszólaló vm. küldöttség f. hó 12-én d. e. az alispán elnöklete alatt tartott ülésében, egyebek közt, határozott a bodrogközi járás területén lévő községek, úgyszintén a gál- szécsi járáshoz tartozó sz.-polyánkai, n.-azari és gálszécsi körjegyzőségek utadóleszámolása ügyében keletkezett jegyzőkönyvek fölött és a régibb törvényhatósági útadók bevehető részét megállapította. — A törvényhatósági útadók befizetéséről szóló és lapunk ma egy hetes számában ezen a helyen közölt sorokban tévesen volt említve, hogy a s.-a.-ujhelyi járás községeinél befizetetlenül maradt törvényhatósági útadók behajtását központi kiküldött tisztviselő szorgalmazta. Központi kiküldött, mint a főszolgabíró hozzánk intézett levele mondja, az ő járása területén „semmiféle functiót nem teljesített.“ — Vásárnapok. A kereskedelemügyi kir. minister megengedte, hogy a vármegyénk területéhez tartozó 7őke-Terebes községben az eddig január 10-én, május 5-én, augusztus 1-én és október 13-án megtartott országos vásárok ezentúl állandóan a jelzett napokat magukba foglaló hetek szeredai napján, illetve, a mennyiben az gör. kát. ünnep lenne, a következő hét szerdai napján tartassanak meg. Hivatalvizsgálat. Főispánunk Öméltósága, titkára kíséretében, tegnap d. e. K.-Hel- meczen járt a bodrogközi járás ügyvitelének megvizsgálása céljából a szolgabirói hivatalban. getését meg pláne egész tisztán hallom. Fen- hangon tervezgetik, hogy igy lesz, hogy úgy lesz, amiket hallva, akaratlanul is eszembe jutnak ábrándjaim, amik a berukkolás előtt olyan fényesnek igérkőztek és amik aztán a valóság súlyának nyomása alatt egyenként foszlottak széjjel, mint az őszi köd, ha napsugár éri. Fejem a két tenyerembe hajtom s mig képzeletem a régmúltban kalandozik, belebámulok az előttem kiterített forgalmi naplóba. Szépen egymásután sorakoznak benne az érkezett és indított vonatok: 409. 403. 4008-as ... A másik rovatban a vonatkísérők: Kiss, Kubacska, Dáczer . . . Aztán a bruttó, tengely, időjárás + 6, csendes borult, csendes borult, csendes ködös . . . Brr! micsoda szürkeség, micsoda egyhangúság itt is ......... Igen-igen már emlékszem. Mikor én berukkoltam, akkor is ilyen csúnya nedves idő járt. A hideg őszi szél hátborzongatóan járta át nyárias öltözékemet, a sürü aprószemü eső pedig mindegyre szitált, mintha csakugyan feneketlenné akarta volna tenni a már akkor is kerékagyig érő sártengert. De mit törődtem én akkor azzal. Nem éreztem én akkor sem szelet, sem esőt. Szegény jó anyám a kiskert ajtajáig kisért, s mintha most is látnám, kezeit fázósan dugta házi köténye alá. Ajkai mosolyogtak. A szemében megjelent két könycsepp azonban meghazudtolta azt a mosolyt. És engem édes anyám könynyei sem hatottak meg. Édes apám : ő nem Állami anyakönyvi statisztika. A sátoralj a-ujhelyi állami anyakönyvi hivatal- nál (1897. októb. 9-étól októb. 16-áig) a) házasságot kötött: — pár; b) kihirdettetett: 6 egyén; c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 08 esetben ; d) elhalálozott: 06 egyén. Hírek a nagyvilágból. II. Vilmos német császár Krieghammer osztrák és magyar hadügyminiszternek és Lob- kovitz hg. táborszernagynak a fekete sasrendet adományozta. Olaszországban Budini miniszterelnök körrendeletét bocsátót ki s eltiltotta, hogy a templomokban politikai kérdések tárgyalásával foglalkozzék a papság. Török-görög béke. A végleges béke megkötésére kiküldött görög megbízottak Athénból hajón elutaztak Konstantinápolyba. Spanyolország a kubai forradalom elnyomásával foglalkozó rendes csapatok megerősítésére újabban 25.000 főnyi sereget küldött. Kuba szigetről Weyler tábornok főkormányzót visszahívta a Sagasta- kormány s helyére Biankó tábornagyot nevezték ki s küldötték Kuba szigetre katonai főkormányzónak. Hírek az országból. őfelsége a király Bécsből Gödöllőre érkezett és részt vesz a szarvas cserkészettel járó társas őszi vadászatokon. Helfy Ignác +. A magyar politikai közéletnek egy kiváló alakja, Helfy Ignác országos képviselő, akit „Kossuth palatínusáénak is neveztek, a függetlenségi és 48-as párt régi vezérfia, hosszas betegeskedés után elhunyt. A nemeselméjü és érzésű férfiút, kinek halála pártpolitikai különbség nélkül széles körökben mély meghatottságot keltett és akinek, csak jó barátai és tisztelői voltak, Budapesten f. hó 13-án temették el igen nagy részvét közt. A túlzásoknak politikai téren sohasem volt barátja és pártjának ultráival szemben is mindig idegenkedést érzett. Nyugodjék békében. A miniszter az iskolákhoz. Wlassics közoktatásügyi miniszter leiratot intézett minden tankerületi főigazgatósághoz, avval a meghagyással, hogy a mennyiben az egyes iskolák még nem ünnepelek volna abból az alkalomból, hogy királyunk ő felsége oly nagy örömet szerzett a magyar nemzetnek a történeti jeles férfiak emlék-szobrainak felállitatásával, — el ne mulasz- szanak örömünnepet ülni. Szabó Istvánnak, Homérosz görög hőskölteményei jeles műfordítója emlékének Rozsnyón mellszobrot állítanak tisztelői. A szobor híven adja vissza az agg plébános vonásait. Az emlékszobor ünnepies leleplezése f. hó 24-én lesz. Hegyvidéki gazdaságok kezelője. A földmivelésügyi kir. minister megbízta borostyánkői Egan Edét a Schönborn gróftól az orosz- nyelvű szegény községek javára az állam pénzén kibérelt munkács-szt.-miklósi hitbizományi uradalmaknak egyöntetű gazdasági kezelésével. sirt. Keményen akarta magát tartani. Kinálga- tott egy kis ideig egy pár kékhasu tízessel, aztán, hogy nem fogadtam el, felvezényelt a szekérre. A kocsisnak odakiáltotta, hogy üssed . .. de már az „Isten áldjon meg“-et nem tudta kimondani. Láttam, hogy reszketett, mozgott az ajka, de könyezni nem láttam. Hirtelen befordult a szobába. És engem édes apám ellágyu- lása sem hatott meg. Egy vágyam volt akkor csak. Menni és menni és valósítani lelketemésztő ábrándjaimat. . . . Ott láttam magam már a hajó fedélzetén, számban kurtaszáru fapipával, egy kötélcsomón ülve, mig a vízbe vetett horgomon egy fiók cápa türelmetlenkedett. Képzeletemben bejártam az egész világot. Ismeretlen szigeteken küzdöttem vad törzsekkel és szinte érezni véltem, hogy, hogy sütnek, főznek és esznek meg a vad emberek. (Mondhatom nem valami kellemes érzés.) Majd megint viharban hőstetteket vittem véghez. Ott láttam magam legfelül a ringó árboc tetején, mig körültem a zugó haboknak halált- hozó örvényei tátogatták felém feneketlen mélységüket . . . S mig a két mozdony vonta gyorsvonat prüszkölve mászott fel a szemeringi pálya meredek kapaszkodóin és szemeim önkénytelenül tapadtak a szakadékok borzalmas mélységébe : agyamban egymást kergették az ezekhez hasonló és akkor még megvalósíthatni vélt lázas álmok. És mi történt aztán, amikor hajóra kerülve észrevettem, hogy rab vagyok? Folytatás a mellékleten
