Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-10-03 / 40. szám
Sátoralja-Ujhely, 1897. október 3. 40. (1932.) Huszonnyolcadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VARMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA MEGJELENIK TT-A. S^IKIST-^IP. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Á Éljen a király! ~ C4 4 Hervadó rózsák, sárguló levelek, hulljatok le a földre. Haldokló természet borulj le még egyszer az ezer éves hazára. Forró napsugár, mely végső erőmegfeszi- téssel, remegve, reszketve hatolsz keresztül az őszi tájakon, világíts be palotába és gunyhóba, vénülő, elhaló fényeddel . . . hadd lássuk még egyszer az ezer év utolsó három, hervadozó századát elvonulni lelki szemeink előtt; érezzük át még egyszer azt a megmérhetetlen szenvedést, melyet istenünk küldött ránk végzetül; mert megérdemeltük a századok szenvedéseit, hiszen vétkeztünk hazánk ellen, véreink ellen; dúló belviszályok szétforgácsolták erőnket, megingott, megremegett alattunk ez a szent föld, vétkeztünk és nagyon, nagyon bűnhődtünk. És jöjjön el az a tisztító vihar, mely elsöpri a hervadó rózsákat, sárguló leveleket, el a százados fájdalmakat, zúgva rohanjon keresztül az égi tájakon s or- kánszerü hangja reszkedtesse meg a léget: „Megbűnhödte már e nép a múltat s jövendőt!“ És legyen az uj ezredév egy örök tavasz, mely uj virágokat fakaszt a régiek helyébe. Az ifjú napsugár duzzadó fényárjával ragyogjon a négy folyó sima tükrére, a három hegység ormaira; vonjon glóriát a kettős kereszt fölött s vakító életet adó tüze Szent István koronáját övezze körül, hogy messziről lássák meg a népek és nemzetek, hogy ott ragyog az uj Magyarország egy uj ezredévben ..! Magyarok Istene! A Te nagy hatalmad, a Te nagy jóságod előtt leborult egy egész nemzet az imént, hogy hálát adjon Neked azért a sok átélt szenvedésért, melyet egy ezredév alatt ránk róttál; hogy imádkozzunk egy szebb, egy jobb jövőért, melylyel kárpótolva lesz tengernyi fájdalmunk, s a második ezredév küszöbén már meghallgattad könyörgésünket, megváltoztattad a hatalmasok szivét s felénk fordítottad a földi óriások lelkületét! Amiről őseink álmodoztak, amiért nemzedékek újra meg újra vértanuságot szenvedtek, ami még tegnap hihetetlen fantom volt: az ma valóság. Nemzeti erő és nemzeti érzés, mely medrébe fojtva senyvedt el eddig, most hatalmas tüzlávinává lesz, mely törve-zuzva mindent, ami rósz és gonosz, de építve és újra alkotva, mindent ami nagy és nemes: áttöri a korlátokat s lángfolyammá változik át, mely végig folyik a hegyektől a tengerig. Nemzeti erő és nemzeti érzés dobog milliók szivében, mert szabad dobognia; mert nem kell félnie senkinek, hogy fent, vagy lent rósz néven veszik; együtt érez a nép nagyjainkkal, együtt felséges királyunk fenkölt lelkületűvel. Szabad szárnyon, szabad szellő lengi át a magyar korona országait, minden magyar együtt érez, tudatában vagyunk annak, hogy drága hazánkra uj, szebb ezredév virradt; uj életre ébred minden hazafi; keblünk emelkedik, karunk erősödik, dolgozni fogunk, mert tudunk és akarunk nemzeti nagylétünkért, mindnyájan egyért, s egy mindnyájunkért. Leborulunk előtted, Te őszbe borult nagy király ! ki hosszú megpróbáltatások után megértetted nemzeted titkos vágyait, s megtaláltad azt a hurt, melyet áldást- hintő kezeddel csak meg kellett érinteni, hogy rajongva vegyünk körül s „Vitám et sanguinem !„-et kiálltva veled együtt munkálkodjunk trónusod dicsőítésében, koronád ragyogásában, országaid hatalmassá tételében s ha kell: meghalljunk érted, felséges házad és dicső honunk védelmében ! Évszázadok óta nem járta át a magyar nemzet szivét az a kéjt érzet, melyet most Te, felséges királyunk, ebreszrettél fel ben nünk. Mint egy igazi nemzeti fejedelem kebledre ölelted a Te szerető népedet, s szivünk megérezte a Te nagy szived dobbanását és soha nem múló hála fakad ki szivünkből irántad. Könnyben úszó szemeinkből láthatod, hogy feledni akarjuk a múltat, amelyben talán bizalmunkban csalatkoztál. ÉsTe, édes magyar nemzetem, nefeledd, hogy amikor nagy bánat és nagy veszteség érte a hazát, nagy és dicső tudtál lenni a fájdalomban; s a mint egy ember egyesültünk óriási bánatunkban: úgy legyünk egyek az örömben is. Ellenségek és ellenfelek, kik még tegnap ridegen tekintettünk egymásra, kövessük drága királyunk dicső példáját és feledjük el a pártoskodást, feledjük el, hogy külön utón haladva más és más eszközökkel akartuk elérni az édes haza boldogulását ; nyújtsunk egymásnak békejobbot valahány rangú, rendű és vallásu polgára van e hazának s egy szívvel egy lélekkel, fáradhatatlan munkálkodással, vállvetve és karöltve dolgozzunk az édes haza s az imádott király jóvoltáért, nagyságáért és boldogságáért. Csendüljön meg az imára hivó harang, s közös szentélyünkben, imádott magyar hazánk felszentelt oltára előtt, boruljunk térdre és szent imáról szóljon százezrek ajakán a magyarok istenéhez szóló gyönyörű zsolozsma: Tartsd meg isten nemzetünket! áldd meg isten szép hazánkat! áldásod legdicsöbb malasztja szálljon I. Ferenc József magyar király fölszentelt homlokára! Éljen a király! tSzékely (Albert dr. A Ve Caesar! Mintha kezdenének visszatérni a rég letűnt fényes idők! Fejedelmi vendégek jöttek el a magyar fő- és székesvárosba, mint hajdan Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás idejében: korukra emlékeztető fény és pompa vette körül ős Budavárát, atyai igaz tisztelet és szeretet a mi jó királyunkat s II. Vilmos hatalmas császári szózattal avatta föl a magyar nemzetet a müveit nyugoti népek sorába. Fényes jövendő küszöbén állunk. A német császár felköszöntöje, a magyar király nemzeti ajándéka: jutalma s betetőzője a letűnt küzdelmes ezredévnek és talpköve, édes záloga egy szebb, egy mindennél fényesebb aranykorszaknak. Az egyik nagy eseményt nyomon kisérte a másik. II. Vilmos látogatását követte és megkoronázta a budavári elragadóan nagyszerű beszéd, melylyel a nagytehetségü császár a legelső magyar embert köszöntötte fel; de úgy, hogy magasan kiemelte a magyar nemzetet is, mely rajongó tisztelettel s hagyományos hódolattal veszi körül jó öreg királyát. II. Vilmos elmondta az egész Európa, az egész világ hallatára, hogy együttérző érdeklődéssel követik ők otthon a lovagias magyar nemzet történetét, melynek hazaszeretete közmondásossá vált, mely viharos múltjában sohasem habozott életét és porait föláldozni a keresztért. Lelkesedéssel említette Zrínyi Miklóst, a szigeti hőst, kinek emléke „ma is megdobogtatja minden német ifjú szivét." Elmondta, hogy örömmel és csodálattal bámulták az ezeréves születésnap ünnepét, melyet a hű magyar nemzet királya köré gyűlve nagy pompával ült meg. A büszke emlékművek művészi érzékről tesznek tanúságot, mig a Vaskapu bilincseinek széttörése uj utakat nyitott a forgalomnak s Magyarországot, mint egyenlörangut iktatta be a nagy kulturnépek sorába. Csöppet sem mondunk sokat, ha e hatalmas és példátlanul álló nyilatkozatot nagy történeti fordulópontnak nevezzük; nemcsak azért, mert a németek császárja, Európa egyik leghatalmasabb fejedelme mondta, hanem azért is, mert olyan férfiú ajkáról hangzott el, aki sokoldalú tehetségével, bölcseségével, igazságszeretetével, széles látókörével s jó szivével már régen kivívta magának a „minta-ember“ nevezetet. Jutalom, elismerés, fényes elégtétel ez a századokig ok nélkül bántott s félreismert magyar nemzetnek . . . nm A Zemplén mai száma tiz oldal.
