Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-09-26 / 39. szám
ős-emlékek nem sok költségen meg volnának szerezhetők. A társulat szakértő tagokat küldene ki a történelmi nevezetességű helyek tanulmányozására, akik észleleteikről tüzetes jelentéssel számolnának be. A bírálat a társulat választmányi ülésein volna előterjeszthető. A „történelmi és régészeti társulat“ megalakítása egy másik intézménynek adna életet. Ugyanis a leletek összegyűjtésére s a már eddig találtak megőrzésére egy „Régészeti Múzeom“ volna alapítandó. Egy effajta múzeom már van Zem- plén-vármegyébeu, mely a sárospataki református főiskola tulajdona, s amely ma már ilynemű tárgyakban meglehetős gazdag. Akár ezt lehetne aztán tovább fejleszteni, akár a vármegye székhelyén egy másikat létesíteni. Azt hiszem, az előbbi szerencsésebb gondolat, mivel az utóbbinak igen sok időbe kerülne, mig csak annyira is kinőné magát, mint amilyen a sárospataki ma. Arra gondolni sem lehet, hogy a sárospataki gyűjtemény Ujhelybe vándoroljon, márpedig az ott levő kincsek Zemplén múzeomából nem nélkülözhetők. De okosabban gondolkozhatnak erről a tárgyról azok, kik e szép ügynek vármegyénkben avatott munkásai. Ilyenekül ismerem én különösen vármegyénk köz- szeretű alispánját, Matolai Etele őnagy- ságát, — vármegyénk nagyérdemű főjegyzőjét, Dókus Gyula cs. és kir. kamarás Öméltóságát, — továbbá az „Adalékok“ s egyszersmind a „Zemplén“ lángbuzgalmu szerkesztőjét, — úgyszintén a sárospataki főiskola és a s.-a.-ujhelyi rk. főgimuáziom tudós és jeles tanárait. Hiszem is, hogy a nevezett urak nem fognak az itt szóba hozott eszme felett való gondolkozástól idegenkedni; de azt is hiszem, hogy az ő rokonszenves egyéniségeik és tettre termettségük képes és egyedül képes összehozni a fontos célú egyesületet : a történelmi és régészeti társulatot és vele a zemplén-vármegyei múzeomot. Sokáig késnünk nem szabad, mert azok az ős-emlékek a föld gyomrában nem várnak. Pusztulnak, porladoznak. És mint a nagy Kazinczy mondotta: „A maradók érdemli gondjainkat!“*) (§'bián gstván. *) Az életrevaló és megszívlelni érdemes eszmét, addig is mig a fölhivottak hozzászólnának, melegen ajánljuk a tudománykedvelö közönség állandó érdeklődésébe. H. szerk. Vármegyei ügyek. A fegyelmi és állandó bíráló választmány kedden, szeptember 28-án, tartja ülését, főispán ő méltóságának elnöklete alatt. A számonkérő szék folyó hó 11-én tartott ülésében megvizsgálván a vármegye központi és kültisztviselők működését, az eredmény fölött megelégedését nyilvánitá. Ki lesz a szolgabiró ? A szept. 29-iki vm. közgyűlésen betöltendő szolgabirói állás ez idő szerint egyedüli jelöltje Izsépy Zoltán, mert mint értesülünk Szmrecsányi Béla dr. a jelöléstől visszalépett. Jegyzői vizsgálat. A vármegye alispánjának elnöklete alatt a jegyzői szigorló bizottság előtt Bencsik Sándor, Hobek István, Leitereg László, Müller Rezső, Podhajeczky Dezső, Stein- feld István és Saßr Vilmos e hó 24-én a jegyzői vizsgát sikerrel tették le; nevezettek közül 6 egyhangúlag, egy pedig szótöbbséggel nyert képesítést. Állami anyakönyvi statisztika. A sátoralj a-ujhelyi állami anyakönyvi hivatalnál (1897. szßpt. 18-ától szept. 25-éig) a) házasságot kötött: 1 pár; b) kihirdettetett: 4 egyén; e) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 6 esetben ; d) elhalálozott: 6 egyén. Levelezés. Mád, szept. 17.*) Tok. szerkesztő úr! Láttunk már hatalmas nagy városokat, amelyek föllobogózva, selyembe, bársonyba öltöztetve, vakító fényben égve, fejedelmeket fogadtak, koronás főket üdvözöltek körükben. Csodás ámulattal szemléltük a bőkezűségnek spontán megnyilatkozását és azt a kitartó szorgalmat, amelylyel egy-egy metropolis a szivárvány minden színét játszó ünnepi mezbe burkoltak, hogy ilyeténképpen külsőleg is kifejezésre juttassák tiszteletűket és hódolatukat. De ma oly fogadtatásnak voltunk szemtanúi, amelyben nem a féuy, nem a pompa, nem a káprázat játszsza a főiszerepet, sőt külsőségekben vajmi csekély részük volt; hanem csak azt vettük észre, hogy szempilláink megnedvesedtek és önkénytelenül, anélkül, hogy akaratunknak parancsoltunk volna, mintegy vezényszóra hangzott el ajkainkon: Éljen a főispán! Mád község lakói, egy csomó sorsüldözött, szegény, de lelkes nép, üdvözölték szeretett és tisztelt főispánjukat községükben a szeretetnek oly hevével, mely a sziveket lángra lobbantotta és ragaszkodásuknak oly fényes tanújelét szolgáltatva, hogy a főispán Öméltósága a könnyekig meghatottan mondott köszönetét az igazán szimpatikus fogadtatásért. Talán a kifejtett pompa, költséges és mes®) Lapunk múlt számáról lekésett. H. szerk. terkélt cicomák láttára ébredt főispánunk annak tudatára, hogy mi őt szeretjük és tiszteljük? Nem! Mád község, a Hegyalja egykori gyöngye, mióta gyöngyöző, illatos nedűjét a filokszera, az a telhetetlen gyomra féreg iszsza : véghetetlenül szegény. Lakóinak mindene elpusztult, de legdrágább kincsétől nem fosztotta, talán mert nem foszthatta meg a sors kérlelhetetlensége: szivétől. Valahányszor elemi csapások tivornyáztak községünkben s pusztábbá tették a már amugyan is puszta helységet és növelték a kétségbeesést: mintegy világitó sugár a félelmetes sötétségben, jelent meg főispánunk, s anyagi és erkölcsi támogatásával enyhíteni igyekezett fájdalmaikon és reményt, éltető reményt csöpögtetett csüggeteg szivükbe. És ez a gyermeteg lelkületű, nemes érzésű, a magyar faj minden jellegzetes karakterét magán viselő nép, amelyet, mondom, a gondviselés úgyszólván koldusbotra juttatott, de szivétől, leikétől nem fosztott meg: tudja, mert érzi, hogy Zemplén-vármegye főispánja atyai gonddal és csodás, kitartó és sohasem lankadó, nemes buzgalommal igyekezik odahatni, hogy vármegyéje népét a régi boldogságba és jólétbe helyezze vissza. Fogadta hát Mád község szeretett főispánját ott a város szélen, a zöldgallyas diadalív alatt, de nem selyem-drapériákat simogatott az őszi szellő, hanem szivek ölelkeztek és az arcokra kiült a túláradó szeretettől megittasult boldogság és öröm. A t. szerkesztő úr szives lesz megengedni, hogy kibővítéséül a „Zemplén“ múlt számában mondottaknak, a mádi, helyesebben a makoviczai értekezletről is referáljak. Megyek sorban. Hönsch Dezső, s.-a.-ujhelyi szőlőbirtokos, a paulis-baraczkai részvény-társaság ellen kelt ki, mert oltványai, amelyeket árusít, nagyon gyarlók és csak egy elenyészően csekély része válik be, a többi elpusztul. Ezáltal a vevő nemcsak anyagilag károsul meg, de fáradsága kárba vész, főképpen pedig egy egész esztendőt vészit az oltványok megbízhatatlansága következtében. Főispán: méltányosnak találván Hönsch feljajdulását, maga is azt hiszi, hogy az államilag szubvencionált paulis-baraczkai részvény- társaság nemcsak hogy adhatna megbízható és jól megválasztott oltványokat, de még az árakat is jóval lejebb szállíthatná. Mert ha például 60 forintért szállítanának válogatott oltványokat, a magántermelők is lejebb szállítanák az árakat és emigyen a szőlőbirtokosok nagyobb kedvvel látnának hozzá szőlőik telepítéséhez. Mert azt, hogy egy államilag szubvencionált részvény-társaság drága és rósz oltványokat szállítson és igy nem a szegény szőlőbirtokosok előnyét, de kizárólag a saját hasznukat tartsák szem előtt — azt tűrnünk nem lehet. Evva Ödön, újhelyi szőlőbirtokos, az Agrárbank ama megrovandó közönyösségére és nem- bánomságára terelte az értekezlet figyelmét, amik a szőlőbirtokosoknak adandó kölcsönök kieszközlése és folyósítása körül mutatkoznak. Az Agrárbank eljárása lassú. Júliusban beadott tűnést kerülő szerénysége az oka, hogy egy ily korszakalkotó találmány és intézmény a község szűk határai közé van szorítva. Elismerem, hogy bocsánatára vagyok szorulva, amiért őt és találmányát felfedeztem a világ előtt, de hiszen lehetetlen az, hogy egy ily zsurnalisztikái alkotó erő, ily körültekintő sokoldalú kutató és rendező tehetség tovább is elrejtve maradjon. Nem adok neki egy decenniumot és az egész müveit világ egy nevet fog hangoztatni; a tudomány komor férflai meghajlanak e nagy név előtt; a sajtó megszégyenülve suttog majd egy nevet: a Kontyos Panna nevét! 2. A falu bolondja. Szegény herceg kisasszony! Be sokszor néztem el, amint a pityfalvai piacosok eltakarodása után kis kendőjébe szedte össze a dinnye-, uborka- és zöldséghulladékot ebédre. Be sokszor mondogatta kiaszott arcára, vézna testére mutatva: — Azért, hogy én túl vagyok a húszason (63 éves volt) szép leány vagyok én még azért; jön is már értem nem sokára a herceg, aztán elvisz majd a nagy kastélyba. Mert lássál Ő, a kastélyos herceg mondta, hogy szép vagyok, ő mondta, hogy az Alföldet csak Szánay Mari teszi széppé. Úgy ám! Bizony szép volt a kis Szánay Marietta. Apjának, a szerény uradalmi ispánnak háza az egész vidék fiatalságának találkozó helye volt. Sok fiatal ember jött tele reménynyel a házhoz, hogy sikerülni fog a szép Marietta szivét, kezét megnyerni és de sok rezzent össze a határozottan kimondott, kérlelhetetlen nem szóra. Ily elutasítás után rendesen családi jelenet következett: az öreg Szánay lelövéssel fenyegette azt, ki útjában áll leánya jó partijainak, Folytatás az I-ső mellékleten. van már, hogy életepárja csattanós argumen- tomokkal és még csattanósabb nyelvvel fejezte ki szegény feje előtt rosszalását a dolgok ilyetén állása fölött. E vívmányokért járó babérkoszorú egyedül csak Kontyos Panna szerkesztő őnagysága fen- költ, szép homlokát kell hogy ékesítse. 0 az, ki többet áldoz lapjáért, mint a Times; ő az, kinek lapjában nem létezik uborka-szezon ő az, ki előtt háttérbe szorul minden egyéni érdek, ha arról van szó, hogy a szerkesztő-uzsonna- órák alatt a beszélő újság ne legyen üres. Frappáns példával szolgálok erre! A tavalyi tűzoltó-bálon történt. Viznem- issza Miska, egy „a kor vívmányait sárba tápodé beszélő szervünk és igy újságunk minden érdekes hírre kiterjedő gyorsaságában is kételkedő indigeta“ (ipsissima verba: Kontyos Panna) egész éjjel abban utazott, hogy megtudja meddig terjed Kontyos Panna titoktartása, vagy sőt talán oly „tökéletes asszony“-e őnagysága, kinél ez teljesen hiányzik? Valamelyik andalító Strauss-keringő alatt a „Fischerin“ volt ugyan, de ezt csak súgva mondom, mert nem akarom a pityfalvaiak ideálizmusát lerontani, mely minden táncdarabot, melyre forogni lehet, Strausstól származtat, valamelyik német tánc alatt tehát közel hajolva hozzá, ezt súgta a formás fülecskékbe: — Nagysád! ha én magát megcsókolom, ezt is betenné a lapjába?! Hogy őnagysága mit felelt ez intenviewre, nem tudom. Az azonban történelmi tény, hogy a másnapi uzsonnáknál, akarom mondani szerkesztésnél ez intenview képezte a tárcát. De hiszen, nem szorul dicséretre Kontyos Panna találmánya. A „Beszélő Hírmondó“, dicséri ez önmagát. Nagy áldozatok árán — sok uzsonnát kellett végig járnom és ennem, még több „asz’ongyák“ refrénes híreket végig hallgatnom — sikerült a hírlap irott prospektusát megszereznem, ime: Előfizetés : 1 hóra 4 uzsonna. Bebeszélés ingyen BESZELŐ HÍRMONDÓ a világ egyetlen élő újsága. Szerkesztőség és I Kiadóhivatal: Csak o t, ahol uzsonna is van. Perpetuum mobile! — Megszakítás nélkül működik. Fömunkatárs ; Felel ős szerkesztő : Kiadótulajdonos ; Kávés Persze Nina Kontyos Panna. Eötszállas írigyes. Vezércikkely. A „Beszélő Hírmondó“ naponta az egész vidék botrányait ismerteti és ostorozza; részben kivonatban, — részben pedig e- gósz terjedelmükben mondja el ezeket a nagy közönségnek. Táviratok. Sokkal gyorsabbak ezeknél a mi gyors tudósítóink, kiknek '/4 óránkin- ti értesítéseiket századvég gyorsasággal közli a szerkesztőség hallgatóival, akik igy leggyorsabban nyernek értesítést a község bármely táján történt eseményekről. Hirek. A „B. H.‘ hirro- vata mindig élénk és érdekes. Az e- gész faluban, ennek minden utca elágazásán megbízható tudósítók állnak rendelkezésre; minden fontosabb és nem fontosabb eseményről tehát csakis a „B. H.“ utján értesül a m. t. nagy közönség. — Híreink minden egyes esetben megbízható forrásból vannak merítve, a felelősséget azonban nem vállalalhatjuk ó- rettük magunkra. (Folytatás tálsas) A tárca rovat páratlan a maga nemében. A századvég szelleméhez méltó unikum. A legraffináltabb amerikai zsurnalisztika sem jött "rá, hogy érzékeny Csakis a és diszkrét szerelmi történeteket mondjon szemtöl- szembe előfizetőinek tárca gyanánt. És a .Beszélő Hírmondó megcse- lekszi ezt! Kifogyhatatlan e szerkesztő őnagysága minden föl rovat, mert szerkesztőségünk magas niveau-n álló zsurnalisztikái alkotó ereje minden- történethez hozzá teszi — egyszersmind annak lehető fejlődését is és
