Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-09-26 / 39. szám

ős-emlékek nem sok költségen meg vol­nának szerezhetők. A társulat szakértő tagokat küldene ki a történelmi neveze­tességű helyek tanulmányozására, akik észleleteikről tüzetes jelentéssel számol­nának be. A bírálat a társulat választmányi ülésein volna előterjeszthető. A „történelmi és régészeti társulat“ megalakítása egy másik intézménynek adna életet. Ugyanis a leletek összegyűjtésére s a már eddig találtak megőrzésére egy „Régészeti Múzeom“ volna alapítandó. Egy effajta múzeom már van Zem- plén-vármegyébeu, mely a sárospataki re­formátus főiskola tulajdona, s amely ma már ilynemű tárgyakban meglehetős gaz­dag. Akár ezt lehetne aztán tovább fej­leszteni, akár a vármegye székhelyén egy másikat létesíteni. Azt hiszem, az előbbi szerencsésebb gondolat, mivel az utóbbi­nak igen sok időbe kerülne, mig csak annyira is kinőné magát, mint amilyen a sárospataki ma. Arra gondolni sem lehet, hogy a sárospataki gyűjtemény Ujhelybe vándoroljon, márpedig az ott levő kincsek Zemplén múzeomából nem nélkülözhetők. De okosabban gondolkozhatnak erről a tárgyról azok, kik e szép ügynek vár­megyénkben avatott munkásai. Ilyenekül ismerem én különösen vármegyénk köz- szeretű alispánját, Matolai Etele őnagy- ságát, — vármegyénk nagyérdemű főjegy­zőjét, Dókus Gyula cs. és kir. kamarás Öméltóságát, — továbbá az „Adalékok“ s egyszersmind a „Zemplén“ lángbuzgalmu szerkesztőjét, — úgyszintén a sárospataki főiskola és a s.-a.-ujhelyi rk. főgimuáziom tudós és jeles tanárait. Hiszem is, hogy a nevezett urak nem fognak az itt szóba hozott eszme felett való gondolkozástól idegenkedni; de azt is hiszem, hogy az ő rokonszenves egyénisé­geik és tettre termettségük képes és egye­dül képes összehozni a fontos célú egye­sületet : a történelmi és régészeti társulatot és vele a zemplén-vármegyei múzeomot. Sokáig késnünk nem szabad, mert azok az ős-emlékek a föld gyomrában nem várnak. Pusztulnak, porladoznak. És mint a nagy Kazinczy mondotta: „A maradók érdemli gondjainkat!“*) (§'bián gstván. *) Az életrevaló és megszívlelni érdemes eszmét, addig is mig a fölhivottak hozzászólnának, melegen ajánl­juk a tudománykedvelö közönség állandó érdeklődésébe. H. szerk. Vármegyei ügyek. A fegyelmi és állandó bíráló választ­mány kedden, szeptember 28-án, tartja ülését, főispán ő méltóságának elnöklete alatt. A számonkérő szék folyó hó 11-én tar­tott ülésében megvizsgálván a vármegye köz­ponti és kültisztviselők működését, az eredmény fölött megelégedését nyilvánitá. Ki lesz a szolgabiró ? A szept. 29-iki vm. közgyűlésen betöltendő szolgabirói állás ez idő szerint egyedüli jelöltje Izsépy Zoltán, mert mint értesülünk Szmrecsányi Béla dr. a jelöléstől visszalépett. Jegyzői vizsgálat. A vármegye alispán­jának elnöklete alatt a jegyzői szigorló bizottság előtt Bencsik Sándor, Hobek István, Leitereg László, Müller Rezső, Podhajeczky Dezső, Stein- feld István és Saßr Vilmos e hó 24-én a jegy­zői vizsgát sikerrel tették le; nevezettek közül 6 egyhangúlag, egy pedig szótöbbséggel nyert képesítést. Állami anyakönyvi statisztika. A sá­toralj a-ujhelyi állami anyakönyvi hivatal­nál (1897. szßpt. 18-ától szept. 25-éig) a) házassá­got kötött: 1 pár; b) kihirdettetett: 4 egyén; e) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 6 eset­ben ; d) elhalálozott: 6 egyén. Levelezés. Mád, szept. 17.*) Tok. szerkesztő úr! Láttunk már hatalmas nagy városokat, amelyek föllobogózva, selyembe, bársonyba öl­töztetve, vakító fényben égve, fejedelmeket fo­gadtak, koronás főket üdvözöltek körükben. Cso­dás ámulattal szemléltük a bőkezűségnek spon­tán megnyilatkozását és azt a kitartó szorgalmat, amelylyel egy-egy metropolis a szivárvány min­den színét játszó ünnepi mezbe burkoltak, hogy ilyeténképpen külsőleg is kifejezésre juttassák tiszteletűket és hódolatukat. De ma oly fogadtatásnak voltunk szem­tanúi, amelyben nem a féuy, nem a pompa, nem a káprázat játszsza a főiszerepet, sőt külsőségek­ben vajmi csekély részük volt; hanem csak azt vettük észre, hogy szempilláink megnedvesedtek és önkénytelenül, anélkül, hogy akaratunknak parancsoltunk volna, mintegy vezényszóra hang­zott el ajkainkon: Éljen a főispán! Mád község lakói, egy csomó sorsüldözött, szegény, de lelkes nép, üdvözölték szeretett és tisztelt főispánjukat községükben a szeretetnek oly hevével, mely a sziveket lángra lobbantotta és ragaszkodásuknak oly fényes tanújelét szol­gáltatva, hogy a főispán Öméltósága a könnyekig meghatottan mondott köszönetét az igazán szim­patikus fogadtatásért. Talán a kifejtett pompa, költséges és mes­®) Lapunk múlt számáról lekésett. H. szerk. terkélt cicomák láttára ébredt főispánunk annak tudatára, hogy mi őt szeretjük és tiszteljük? Nem! Mád község, a Hegyalja egykori gyöngye, mióta gyöngyöző, illatos nedűjét a filokszera, az a telhetetlen gyomra féreg iszsza : véghetetlenül szegény. Lakóinak mindene elpusztult, de leg­drágább kincsétől nem fosztotta, talán mert nem foszthatta meg a sors kérlelhetetlensége: szivétől. Valahányszor elemi csapások tivornyáztak községünkben s pusztábbá tették a már amugyan is puszta helységet és növelték a kétségbeesést: mintegy világitó sugár a félelmetes sötétségben, jelent meg főispánunk, s anyagi és erkölcsi tá­mogatásával enyhíteni igyekezett fájdalmaikon és reményt, éltető reményt csöpögtetett csüggeteg szivükbe. És ez a gyermeteg lelkületű, nemes érzésű, a magyar faj minden jellegzetes karakterét ma­gán viselő nép, amelyet, mondom, a gondviselés úgyszólván koldusbotra juttatott, de szivétől, lei­kétől nem fosztott meg: tudja, mert érzi, hogy Zemplén-vármegye főispánja atyai gonddal és csodás, kitartó és sohasem lankadó, nemes buz­galommal igyekezik odahatni, hogy vármegyéje népét a régi boldogságba és jólétbe helyezze vissza. Fogadta hát Mád község szeretett főispán­ját ott a város szélen, a zöldgallyas diadalív alatt, de nem selyem-drapériákat simogatott az őszi szellő, hanem szivek ölelkeztek és az arcokra kiült a túláradó szeretettől megittasult boldogság és öröm. A t. szerkesztő úr szives lesz megengedni, hogy kibővítéséül a „Zemplén“ múlt számában mondottaknak, a mádi, helyesebben a makoviczai értekezletről is referáljak. Megyek sorban. Hönsch Dezső, s.-a.-ujhelyi szőlőbirtokos, a paulis-baraczkai részvény-társaság ellen kelt ki, mert oltványai, amelyeket árusít, nagyon gyar­lók és csak egy elenyészően csekély része válik be, a többi elpusztul. Ezáltal a vevő nemcsak anyagilag károsul meg, de fáradsága kárba vész, főképpen pedig egy egész esztendőt vészit az oltványok megbízhatatlansága következtében. Főispán: méltányosnak találván Hönsch feljajdulását, maga is azt hiszi, hogy az állami­lag szubvencionált paulis-baraczkai részvény- társaság nemcsak hogy adhatna megbízható és jól megválasztott oltványokat, de még az árakat is jóval lejebb szállíthatná. Mert ha például 60 forintért szállítanának válogatott oltványokat, a magántermelők is lejebb szállítanák az árakat és emigyen a szőlőbirtokosok nagyobb kedvvel látnának hozzá szőlőik telepítéséhez. Mert azt, hogy egy államilag szubvencionált részvény-tár­saság drága és rósz oltványokat szállítson és igy nem a szegény szőlőbirtokosok előnyét, de kizá­rólag a saját hasznukat tartsák szem előtt — azt tűrnünk nem lehet. Evva Ödön, újhelyi szőlőbirtokos, az Agrár­bank ama megrovandó közönyösségére és nem- bánomságára terelte az értekezlet figyelmét, amik a szőlőbirtokosoknak adandó kölcsönök kiesz­közlése és folyósítása körül mutatkoznak. Az Agrárbank eljárása lassú. Júliusban beadott tűnést kerülő szerénysége az oka, hogy egy ily korszakalkotó találmány és intézmény a község szűk határai közé van szorítva. Elismerem, hogy bocsánatára vagyok szorulva, amiért őt és ta­lálmányát felfedeztem a világ előtt, de hiszen lehetetlen az, hogy egy ily zsurnalisztikái al­kotó erő, ily körültekintő sokoldalú kutató és rendező tehetség tovább is elrejtve maradjon. Nem adok neki egy decenniumot és az egész müveit világ egy nevet fog hangoztatni; a tudomány komor férflai meghajlanak e nagy név előtt; a sajtó megszégyenülve suttog majd egy nevet: a Kontyos Panna nevét! 2. A falu bolondja. Szegény herceg kisasszony! Be sokszor néztem el, amint a pityfalvai piacosok eltaka­rodása után kis kendőjébe szedte össze a dinnye-, uborka- és zöldséghulladékot ebédre. Be sok­szor mondogatta kiaszott arcára, vézna testére mutatva: — Azért, hogy én túl vagyok a húszason (63 éves volt) szép leány vagyok én még azért; jön is már értem nem sokára a herceg, aztán elvisz majd a nagy kastélyba. Mert lássál Ő, a kastélyos herceg mondta, hogy szép vagyok, ő mondta, hogy az Alföldet csak Szánay Mari teszi széppé. Úgy ám! Bizony szép volt a kis Szánay Marietta. Apjának, a szerény uradalmi ispánnak háza az egész vidék fiatalságának találkozó helye volt. Sok fiatal ember jött tele reménynyel a ház­hoz, hogy sikerülni fog a szép Marietta szivét, kezét megnyerni és de sok rezzent össze a ha­tározottan kimondott, kérlelhetetlen nem szóra. Ily elutasítás után rendesen családi jelenet következett: az öreg Szánay lelövéssel fenye­gette azt, ki útjában áll leánya jó partijainak, Folytatás az I-ső mellékleten. van már, hogy életepárja csattanós argumen- tomokkal és még csattanósabb nyelvvel fejezte ki szegény feje előtt rosszalását a dolgok ilye­tén állása fölött. E vívmányokért járó babérkoszorú egyedül csak Kontyos Panna szerkesztő őnagysága fen- költ, szép homlokát kell hogy ékesítse. 0 az, ki többet áldoz lapjáért, mint a Times; ő az, kinek lapjában nem létezik uborka-szezon ő az, ki előtt háttérbe szorul minden egyéni érdek, ha arról van szó, hogy a szerkesztő-uzsonna- órák alatt a beszélő újság ne legyen üres. Frappáns példával szolgálok erre! A tavalyi tűzoltó-bálon történt. Viznem- issza Miska, egy „a kor vívmányait sárba tá­podé beszélő szervünk és igy újságunk minden érdekes hírre kiterjedő gyorsaságában is kétel­kedő indigeta“ (ipsissima verba: Kontyos Panna) egész éjjel abban utazott, hogy megtudja med­dig terjed Kontyos Panna titoktartása, vagy sőt talán oly „tökéletes asszony“-e őnagysága, kinél ez teljesen hiányzik? Valamelyik andalító Strauss-keringő alatt a „Fischerin“ volt ugyan, de ezt csak súgva mondom, mert nem akarom a pityfalvaiak ide­álizmusát lerontani, mely minden táncdarabot, melyre forogni lehet, Strausstól származtat, va­lamelyik német tánc alatt tehát közel hajolva hozzá, ezt súgta a formás fülecskékbe: — Nagysád! ha én magát megcsókolom, ezt is betenné a lapjába?! Hogy őnagysága mit felelt ez intenviewre, nem tudom. Az azonban történelmi tény, hogy a másnapi uzsonnáknál, akarom mondani szer­kesztésnél ez intenview képezte a tárcát. De hiszen, nem szorul dicséretre Kontyos Panna találmánya. A „Beszélő Hírmondó“, di­cséri ez önmagát. Nagy áldozatok árán — sok uzsonnát kellett végig járnom és ennem, még több „asz’ongyák“ refrénes híreket végig hall­gatnom — sikerült a hírlap irott prospektusát megszereznem, ime: Előfizetés : 1 hóra 4 uzsonna. Bebeszélés ingyen BESZELŐ HÍRMONDÓ a világ egyetlen élő újsága. Szerkesztőség és I Kiadóhivatal: Csak o t, ahol uzsonna is van. Perpetuum mobile! — Megszakítás nélkül működik. Fömunkatárs ; Felel ős szerkesztő : Kiadótulajdonos ; Kávés Persze Nina Kontyos Panna. Eötszállas írigyes. Vezércikkely. A „Beszélő Hír­mondó“ naponta az egész vidék bot­rányait ismerteti és ostorozza; rész­ben kivonatban, — részben pedig e- gósz terjedelmük­ben mondja el eze­ket a nagy közön­ségnek. Táviratok. Sokkal gyorsab­bak ezeknél a mi gyors tudósítóink, kiknek '/4 óránkin- ti értesítéseiket századvég gyorsa­sággal közli a szer­kesztőség hallga­tóival, akik igy leg­gyorsabban nyer­nek értesítést a község bármely tá­ján történt esemé­nyekről. Hirek. A „B. H.‘ hirro- vata mindig élénk és érdekes. Az e- gész faluban, en­nek minden utca elágazásán meg­bízható tudósítók állnak rendelke­zésre; minden fon­tosabb és nem fon­tosabb eseményről tehát csakis a „B. H.“ utján értesül a m. t. nagy kö­zönség. — Híreink minden egyes eset­ben megbízható forrásból vannak merítve, a felelős­séget azonban nem vállalalhatjuk ó- rettük magunkra. (Folytatás tálsas) A tárca rovat páratlan a maga nemében. A szá­zadvég szellemé­hez méltó unikum. A legraffináltabb amerikai zsurna­lisztika sem jött "rá, hogy érzékeny Csakis a és diszkrét szerel­mi történeteket mondjon szemtöl- szembe előfizetői­nek tárca gyanánt. És a .Beszélő Hírmondó megcse- lekszi ezt! Kifogyhatatlan e szerkesztő őnagysága minden föl rovat, mert szer­kesztőségünk ma­gas niveau-n álló zsurnalisztikái al­kotó ereje minden- történethez hozzá teszi — egyszer­smind annak lehe­tő fejlődését is és

Next

/
Thumbnails
Contents