Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1897-02-07 / 6. szám

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉN-'VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA

Sátoralja-Ujhely, 1897. február 7. ©• (1898.) Huszonnyolcadik évfolyam.

HIRDETÉS DÍJJÁ

hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr.

Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik.

Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők.

ELŐFIZETÉS ÁRA:

Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,, 50 kr.

Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 15 kr.

A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr.

Az ezredéves diszfelvonulás körképe.

A vallás- és közoktatásügyi minister Őnagyméltósága, Zemplén-vármegye fel- terjesztésére válaszolva, január 14-én kelt leiratában tudatta, hogy az ezredéves jun. 8-iki ünnepségeknek azt az emlékezetes jelenetét, midőn a törvényhozás mindkét háza Őfelsége a király és a Felséges asszony előtt hódolatát a törvényhatóságok zászlói közt bemutatta, a létesítendő képzőművészeti muzeum részére megfestetni elhatározván, annak kivitelével Benczúr Gyula festőművész tanár urat megbízta.

Ez intézkedés által a nemzet egy történelmileg nevezetes művészi becsű alkotáshoz jut. Én pedig, aki junius 21-én a lapokban indítványomat eziránt megtenni voltam szerencsés, lelki gyönyörűséggel várom azt az időt, amidőn a magasztos jelenetet ábrázoló képhez a nemzet fiai zarándokolni eljárnak.

Indítványom másik része azonban, tudniillik az, hogy a hódoló diszfelvonulás körképben megörökittessék, tudomásom szerint még most is csak a tanácskozások stádiumában van.

E két részből álló indítványomat, midőn múlt évi junius hóban vármegyénkhez benyújtottam, egyidejűleg a magyar országos képzőművészeti társulathoz, mint a művészi kivitelre szerintem legilletékesebb fórumnak is megküldöttem. A képzőművészeti társulat julius hó 3-ik napján kelt szives válaszában arról értesített, hogy miután indítványom kivitele ügykörén kívül esik, azt érdemleges elintézés végett a magyar országos képzőművészeti tanácshoz áttette.

Időközben a vármegye is tárgyalván indítványomat, ugyancsak a képzőművészeti társulatot kérte fel a kivitel munTARGA.

Romeo és Julia.

— Sbakespere 5 felvonásos tragédiája. —

— A „Zemplén* eredeti tárcája. —

Valahányszor a szerelemnek- azon apothe- ozisát olvasom, amelyet Shakespeare emelt és amelyben

„ .. két ellenség átkos vériből

Balcsillagu szerelmes pár eredt;

Haláluk ált’, mely gyászos s rémitő,

Lön eltemetve az ős gyűlölet“;

és valahányszor megjátszva látom, megjátszva úgy, mint azt vérből való vér megérteni és átérezni bírja és képes, mondom, ha ekként látom e tragédiát, mindannyiszor elgondolkodom e réges-régi, de azért mégis mindig uj dolgon: szerelem! Örökös visszhangként hallom fölcsengeni gondolataim közül csak egyre, mindig:

„Sóhaj-párából füst a szerelem;

Tisztulva : tűz, szeretők szemeiben;

Háborogva: tenger, mit kőnyüjök éltet“.

A visszhang cseng, cseng egyre és én önkéntelenül kérdezem magamtól: Hát csakugyan az?

*

Az lehetett! Boldog idők, szép idők: ide- álizmusznak arany napjai! Midőn glóriával vonta be fejét a szerelmeseknek a szerelem; ez a

kába vételére. A tisztelt társulat másodízben is szives volt engem december 4-én arról értesíteni, hogy a körkép megfestésének kérdésével Pdllik Béla festőművész ur és társai egyrészt és másrészt, Maros- Torda-vármegye tervezete szerint, cyklo- ráma alakban Margitay Tihamér és Vágó Pál festőművész urak foglalkoznak.

Amennyiben szerencsés voltam azt az eszmét, hogy a honfoglalás ünneplésén a törvényhatóságok bandériumaikkal megjelenjenek, 1895. májusi törvényhatósági közgyűlésünkben felvetni, — és mert a hódoló menet megörökítésének kérdését is első voltam, aki indítványoztam: jogcímet vélek formálhatni, hogy ehhez a kérdéshez ismételve hozzá szóljak és az illetékes egyéneket a megvalósítás munkájára kérjem.

Pdllik Béla festőművész úr tervét nem ösmerem, tehát ahoz nem is szólhatok.

Manjitay Tihamér és Vágó Pál festőművész urak tervére, amelyet Maros-Torda- vármegye múlt év junius 30-án tartott közgyűlésében hozott határozatából olvastam, kővetkező észrevételeket teszem : az összes vármegyék a képeket saját költségükön megfestetni nem fogják s igy a cyklorama teljes egészében összehozható nem lesz. Ezt az állításomat, egyrészt válaszként a vármegyénkhez több törvényhatóságtól érkezett átirataikra, másrészt a vármegyei szervezet és anyagi viszonyaik ös- meretére alapítom.

A vármegyék a junius 8 iki felvonulás körképben leendő megörökítését pártolják, annak keresztülvitelét erkölcsileg támogatják is; a menetben résztvett banderisták képeit azonban saját költségükön megfestetni nem hajlandók. A vármegyék bandériumaihoz nem tartozó lovasok, diszhintók, továbbá a mellékszemélyek, a 2 lovasszázad, koronaőrség megfestetéséről az indítványban

„minden, mi nem az, ami;“ midőn az csak önmagáért lett és létezett; midőn nem azt tartották róla, hogy

„Szilaj gyönyörláng szilaj véget ér.

Ha győze: vége, mint lőpor s a tűz ;

Csókjok haláluk. . . .“

hanem, hogy:

„Az érzelem, mely tartalomba’ dúsabb Mint szókba’, nem fényt, lényeget keres.

Koldus, ki kincsét megszámlálni birja.

Szerelmem oiy mérhetlen nagyra nőtt:

Felét se bírom én fölmérni már 1

milyen irigylésre méltó idők voltak!

Kar a karban, ajk az ajkon: egymás bol- dogitását pecsételte meg. Hivság: ismeretlen, hűtlenség: ritka volt.

Nő a férfit, férfi a nőt megszerette, szerette és boldogítani vágyott: ez volt életfeladatuk.

Egymásért és egymásnak: minden más cél kizárásával.

Férfi a nőben a szemérmet, gyöngédséget, az odaadást, emez az előbbiben a határozottságot, az^ erőt, kitartást és jellemet látta és kereste. Kereste, de föl is találta. Ami körülöttük történt s mi nem szerelmükre tartozott: mit bánták ők?

Boldog idők: nekünk csak álom, mese.

*

Ideálizmusz? — szinte furcsán is hangzik nekünk.

Önkéntelenül a mesék országába kalandozunk a Tristanok, Rómeók honába s itt is megpihenni nincs időnk hosszú percekig, mert űz, hajt a vágy tovább . . . tovább.

gondoskodva nincsen.

Már pedig a kép csak úgy lesz etnlé- kézetes, történelmileg hű és becses, ha abból egy részlet se fog hiányozni.

Nehogy azonban felszólalásom csak kritikai legyen, javaslataimat is elmondom:

A cyklorámát nem tartom megragadó- nak, azzal nem is idézhető elő optikai csalódás oly mértékben, mint a körképpel. A Feszti- és Kosciusko-körképeknél ez még természethivebben volna körképben megfesthető, mert az egyének mind élnek, a festés tehát portrészerü lehet és kell hogy legyen, a kép cselekvési helye, háttere, távlata: mind a természet után lesz megfesthető.

A kép rendszererére tehát a körképet ajánlom. Miután azonban az egész menet hosszaságban 3223 méter volt s az alakok és tárgyak legalább Vio nagyságban kell hogy festessenek, 322 méter hosszú kép elhelyezésére 2 és félszer nagyobb épületre lenne szükség, mint a Feszti-körkép palotája, pedig talán építési nehézségekbe űtközrietüék, vagy anyagi erő hiányában kivihetetlen lenne: egy emeletes épület lenne építendő, amelyben a kép szerpentinszerüleg lenne elhelyezhető.

Cselekvési helyül a várhoz vezető uj szerpentin-ut, a királyi palota udvara, a Mátyás-templom, a Margit-hid, az uj országház, a lánc-hid és az Albrecht-ut szolgálhatna.

Amennyiben a vármegyék a kép festésének árát nem viselik; amenyiben a többi személyek festése is költségbe kerül; amenyiben nagyszerű a kép csak úgy lesz, ha arra több költség fordítható, ezt pedig egyesek nem előlegezhetik és végre úgy lenne összeszerkesztendő, hogy azt külföldi körútra is ellehessen vinni: javaslom tehát, hogy azok a festőművész urak, akik evvel az eszmével már foglalkoznak, alaTovább . . . tovább! Pedig ez a gyors sietés meglátszik mindmegannyion, aki ma él! A férfi ma belefárad idő nap előtt a sietésbe és pihenni vágy! Izmait nem acélozza a vágy: erjeszti; valóját nem tölti el szent érzet: fásult az; célja nem, a boldogitás : a boldogulás! És boldogul ? — Ő hiszi: legyen neki hite szerint.

Ha ő boldogul: hiszi, hogy boldogítja ezzel azt is, kit nem a szive adott neki, hanem akit önmaga választott ki a sok milljóból önmagának, vagy akit mások választának ki számára a sok milljóból.

Szív? — hol van az, mi az? Egy ismeretlen fogalom, amit, a mi korunk, csak a szótárból ismer s annyit tud róla, hogy ilyen is van; hol, kinél: nem ér rá kutatni.

Kar a karban, ajk az ajkon: ma nem egymás boldogitását pecsételi meg, mert az egymás boldogitását — tisztelet a kivételnek — alig ismerik. Hivság: asszonyban, férfiban egyaránt az, ami cselekvésük rugóját igazgatja. Hűség: még egészen ki nem halt, annyi bizonyos. De több . . . Nos, több nem mindig bizonyos.

Férfi a nőben ma a „sikk“-et keresi, a külsőt mérlegeli. A külső a fő; a tartalom — másodrendű. S mikor a nőben a „sikket“, a kívánatost megtalálja, vele együtt iparkodik megtalálni a . . . . hozományt is. A hozományos és várományos leány: fogadok reá, száz férfi közül 99 előtt sikkes, ha . . . tényleg nem is az.

S mit keres a nő? Mit keresne egyebet, mint... jó „parthiet.“ Szóval a boldogulást.

A Zemplén mai száma tiz oldal.