Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1897-05-30 / 22. szám

ebédhez, melyet a német gazdák tiszteletére a Zemplén-váraiegyei gazdák adnak. Az ebéd 5 órakor végződik. Innen aztán kirándulnak a város északi oldalán lévő u. n. Ungvári-pincékhez. A pincék megtekintése és a régi borok megízle­lése után az illető pineék előtt uzsonnát szol­gáltatnak föl a pincetulajdonosok. Itt az időzés addig tart, mig a német gazdák társaságának a vonathoz indulnia kell. Az indulásra megadott jel után az összes urak a pincék előtt elvonuló országút északi magaslatán gyülekeznek és a vasúti állomáshoz kisétálnak. A pincék megtekintését illetőleg a beosz­tás következő: I/a és I/b alatt utazott urak Juhász Jenő szőlőbirtokoshoz. Il/a és Il/b Ambrózy Nándor szőlőbirtokoshoz. III. Dókus MiháLÍ „ IY/a Horny ay Béla dr. „ IV/b Szőllősi Artur „ V/a Kun Frigyes gazd. egyesületi alelnöknél. V/b Szent-Györgyi Vilmos szőlőbirtokosnál. Vl/a és Vl/b Reichard Mór és Lajos „ Vll/a és VH/b Nagy Ármin dr. és Ligeti Ignác szőlőbirtokosnál. VIII. Meczner Gyula „ IX/a Schön Hugó dr. és Schön Sándor „ IX/b Zinner Henrik „ X/a és X/b Székely Elek. és Nyomárkay Ödön dr. „ A tisztelt vendégek felkéretnek, hogy mig a vármegye területén tartózkodnak, bármely intézkedés vagy felvilágositás okáért szívesked­jenek a fogadó bizottság elnökéhez Dókus Gyula cs. és kir. kamaráshoz fordulni. A zemplén vármegyei gazdasági egye­sület, mint tudják, még a f. évi május hó 15-én borkóstolót rendezett. A borkóstolónak fényes erkölcsi sikerét, amiről egyébként már mi is szó- lottunk, igazolja az a jegyzőkönyv, melyet a borkóstolót megelőzően az osztályozásrak iküldött zsűri tagjai a május 14-én tartott' értekezleten felvettek és amely j könyv most jutott el kezünk­höz. E jkönyvből igtatjuk ide a következőket: A jury hosszabb vizsgálat után befejezvén működését, egy értelemmel következő véle­ményének ad kifejezést. 1. Az ojtvány szőlők borainak megvizs­gálása juryt azon meggyőződésre vezette, hogy azok karaktere a tokaj-hegyaljai régi borok korokterével teljesen megegyező, minélfogva a szerzett tapasztalatok a jövőre nézve legszebb reményre jogosítanak. 2. A A régi borok megvizsgálásából azon véleményének ad kifejezést, hogy tekintettel a bemutatott borok nagy számára, azok ex- cellens valódi régi tokaj-hegyaljai minőségére, melynek a külföldön forgalomban levő nagy­részt hamisított borokkal és utánzatokkal egy általában nem hasonlíthatók össze, a nagy- méltóságu földmivelésügyi miniszter ur felké­rendő lenne, hogy úgy a bel-, mint külföldön megfelelően közzétenni méltóztassék, miszerint a Tokaj-Hegyalján még mindig nagymenyiségü kitűnő minőségű, olcsón beszerezhető régi to­kaj-hegyaljai borok vannak készletben, minél- fogvaa külföldön terjesztett azon híresztelés mintha a phylloxera pusztítása óta a Tokaj- Hegyalján valódi borok már nem is létezhet­nének, a valóságnak nem felel meg és mint ilyen határozottan visszautasítandó. Mi erősen bízunk a Tokaj-IIegyalja jövő­jében s még erősebben hiszszük azt, hogy csa­latkozni nem fogunk. K. Versenytárgyalások. Abauj-Torna vm. kir. áll. építészeti hivatalában versenytárgyalások lesznek : jun. hó 8-án hid- és támfalépitsére 1G04 ft 68 kr, illetve 982 f. 87 kr erejéig — ugyan­akkor hidak, átereszek helyreállítására s újjáépí­tésére összesen 2495 ft 29 kr erejéig, — junius hó 16-án hid- és átereszek újból építésére össze­sen 1429 ft 66 kr erejéig, — Sáros vármegye áll. ép. hivatalánál jun. hó 5-én hid helyreállí­tására 1234 ft 94 kr erejéig. Állami anyakönyvi statisztika. A sá­toralja-ujhelyi állami anyakönyvi hivatalnál (1897. május 23-ától május 29-éig) a) házasságot kötött: 3 pár; b) kihirdettett 2 egyén; c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 12 eset­ben ; d) elhalálozott: 20 egyén. Hírek a nagyvilágból. Viktória ángol királynő f. hó 27-én töl­tötte be 78-ik életévét. Ferdinánd román trónörökös egészségi állapotában örvendetes fordulat következett be. Most már bíznak életbenmaradásához. Török-görök háború. A tizenöt napra terjedő fegyverszünet pár nap múlva lejár és a békekötés iránt folytatott tárgyalások eredmény­nyel éppen nem biztatnak a török részről tá­masztott kielégíthetetlen igények miatt. Azért a nagyhatalmasságok Görögország pártjára állottak és elhatározták, hogy abban az esetben, ha a törökök folytatni fogják az ellenségeskedést, Konstantinápolyi ostromzár alá vetik. Hírek az országból. Őfelsége a király tegnap este Budapest­ről Bécsbe utazott. Kirá'yi kegyelet. Őfelsége „attól a ke­gyelettől indíttatva, melylyel elődei emléke iránt viseltetik“ elrendelte, hogy Budán a Mátyás­templomban örök nyugalomra helyezendő III. Béla király és hitvestársa antiókai Anna királyné csontmaradványai számára méltó síremléket ál­líttasson a ministerelnök. A síremlék költségeit őfelsége magán-pénztárából fogja fedezni. Ezred-adományozás. felsége Budapes­ten kelt elhatározása austria-estei Ferenc-Fer- dinánd főiig, altábornagyot a 7. dzsidás ezred tu­lajdonosává nevezte ki. Fejérváry Géza báró honvédelmi mi­nister két nagy jelentőségű törvényjavaslatot nyújtott be, melyek azt célozzák, hogy az egész hadsereg kötelékében, különösen pedig a kir. honvéd tisztikarban a magyar elem megerősit- tessék. Perczel belügyminister Sopronban, a Széchenyi-szobor leleplezése alkalmából nála tisztelgett törvényhatósági küldöttségnek, egye­bek közt, ezeket mondotta: „ . . . a vármegyék tizenkettedik órája ütött s a jövő évben minden esetre itt az államosítás; de az csak meg fogja könnyíteni az érdemes tisztviselők elismertetését. A horvát országos képviselők válasz­tása be van fejezve. A Magyarország állami csorbitatlanságához ragaszkodó nemzeti párt két-harmad többséggel került ki a néppárt ok- vetetlenkedésc miatt Horvátországban is szo­katlanul heves mérkőzésből. Uj belső titkos. \Tarkovich József mi- nisterelnökségi államtitkárnak a valóságos belső titkos tanácsosi nagyméltóságot adományozta a király. Magyar gazdák Németországban. Mit értesülünk, nagyobb mozgalom indult meg, hogy viszonzásul a „német gazdasági szövetke­zet“ tagjainak magyarországi látogatásáért a magyar földbirtokososztály testületileg látogassa meg a német gazdák részéről Hamburgban ren­dezett nagyszabású és rendkívül érdekes állát- kiállitást. A mentő-egyesület Budapesten folyó hó 23-án ünnepelte fennállásának tiz esztendős év­fordulóját. Színház. „Már csak három előadás“ — mondja a, tegnapra kibocsátott szinlap. Az a már csak ! Miért nem inkább még csak? A „már“ és a „még“ fura két szó a magyarban. A szinlapon alkalmazva azt jelenti: hál’ istennek, megyünk. Ha „még“ csak volna: azt jelentené, fájdalom, mennünk kell. De vájjon a jelen esetben nőm igy áll-e a dolog, hogy t. i. fájdalom, mennünk kell ? Kedves Tiszay! ön nagy stiliszta, és ami különösen megható, a mi közönségünk irányá­ban fölöttébb gyöngéd is. Eszünkbe jut az ön stílusából az a kagyló, mely fájdalmában gyön­gyöt veritékez. Ön úgy fogalmazta meg azt a négy szóból álló gondolatát, mintha az alatt az idő alatt, mig ön és derék társulata minket itt Ujhelyben szerencséltettek, nap-nap mellett ve­rekedés lett volna a jegyekért az ön színházi kasszája körül, —- s mintha most már attól kellene tartania, hogy jegyek nem létében az ön bőrére kerül majd a sor . . . tehát me­gyünk. Ergo : ezért „már csak“ és nem „még csak“ három előadás. Reméljük, készenlétben tartja a holnapi és a holnap utáni előadás számára a táblát, melyet két órával az előadás kezdete előtt már ki kell függeszteni a pénztár fölibe: „A jegyek mind elkeltek !!!“ * Szombaton, május 22-én, itt először, „Ce- lestin apó“ Ordoneon és Kerzul vig operetje. — Mentői többet látjuk e társulat tagjait, annál több szépet és jót Írhatunk róluk. Első sorban megemlítjük Galyassyt (Klementina) ki oly ked­vességgel s annyi bájjal énekelte a „Lariletto“ áriáját, hogy nem győztünk betelni hallgatásá­val. — Tiszay (Pontaillac) lehető legjobb já­tékával ma is megmutatta, hogy páratlan ügyes tehetség, egy pár rögtönzését is nagy elisme­réssel fogadták. — Iíissné (Pamella) méltó part­nere volt Tiszaynak. — Kemény (Gusztáv) ma különösen jó volt s meglepett kellemes hangjá­val. Csodáljuk, miért nem énekeltetik gyakrab­ban. — Németh (Des Accaciás) Nagy (neje) Nádasy (fiuk) mind hárman igen jól játszottak. — Mezey (Moreau) Kalmár (Falempin) Boross (Batimet) kis szerepeiket szintén érvényre jut­tatták. Különben az egész előadás jó és' egyön­tetű volt. Vasárnap, május 23-án, a „Leszámolás“, Géczy István hatásos népszínműve. — Tényleg hatásos, mert nem egy embernek csalt künyeket szemeibe a volt biró és Mariska leányának szo­morú helyzete. — Galyassy (Mariska) N. Szi- gety L. (Esztike) mindketten nagyon híven adták a forrón szerető kis leányka szerepét s kedvesen is énekeltek. — Mezey (Igaz) min­den szerepében megállja a helyét. — Kemény (András) jól játszott s főleg szépen csengő hang­jával hatott, miért meg is tapsolták. — Kalmár (Ember) meglepően jól játszott. — Nádnsy (Mar- czi) helyre legény volt, s ami fő, szerepét mint mindig, most is jól tudta. — Németh (Józan) már őt megszoktuk, hogy mindig pompás kedv­vel játszik. Meg is nyerte teljes mértékben a közönség szoretetét. — Kissné (Rébus) igen jól alakította a harmad virágzásban lévő férjhezvágyó menyecskét. — Knposy (jegyző) Pécsy (ügy­védő) Antalfy (végrehajtó) Boross (Peti) stb. mindannyian ügyesen mozogtak. Hétfőn, május 24-én, „Holtomiglan“ éne­kes életkép gyér közönség előtt. — A darab bizony nem sokat ér •— csakis egyes szereplőké az érdem, hogy némileg élvezetessé tudták tenni az estét.'— Kitűnt főleg a Németh-pór szere­peiknek, mely nem nélkülözte a kedélyes és mulattató vonást, jellemzetes betöltésével. ■—• S. Molnár Vilma (Irma) Kendi (Józsi) Kissné (Molnár Jánosné) ma is dicséretre méltóan szerepeltek. — Mezei (Varga) Nádasi (Lan­tosi) komikus szerepkörben is jól beváltak. Kedden, május 25-én, a „Cigánybáró.“ Ilyen korrekt előadást rég nem láttunk. Ga­lyassy (Saffi) olyan temperamentumos hévvel és olyan elragadó erővel énekelt és játszott, hogy a nézőséget egészen elbűvölte. Kapott is sok-sok tapsot, amit igazán megérdemelt. — Némethné (Cipra) tipikusan maszkírozott cigány­asszony volt. Alig hittük el, mikor megláttuk, hogy az a banya előttünk a szép Némethné. Ő is, mint mindig kedvesen is, hatásosan is énekelt, Kendi (Arzéna) aranyos jelenség volt. — Tiszay (Zsupán) azt hiszszük, hogy az egész országban a legjobb Zsupán. Különben ez régi dolog. Kár, hogy köpönyegéiül a csuklyát lefelejtette. — Kemény (Gábor diák) deli egy levente volt. A toborzót is szépen énekelte. —- Nagy Gyula (Barinkay) hangja a felső regiszterekben elég jól csendül, különben fátyolozott. Hibája: hogy a hátát görbén tartja. — Mezey (Carneró), Ná- dasy (Ottokár), minden este elmaradhatatlanok. Szerdán, május 26-án, itt először, „Béni bácsi.“ Beöthy László bohózata. Bohózatot men­tői kevesebbet, de émelyítő, leplezetlen frivoli- tást antul többet láttunk benne. — A szereplők különösen jók voltak. Mezey (Béni bácsi) még a húgára is féltékeny bácsit nagyon jól adta. — Kendi (Ella) igen helyes kis uj asszonyka volt. — Kemény (Vass Béla) snájdig huszár- kapitány. — Németh (Krapulics) igazi „kernyel“ volt minden mozdulatában. — Nádasy (Tipka) szánalmat ébresztett bennünk menyasszonya iránt, kit oly soká váratott. — Knposy (Bokor), Kissné (Bokorné), Kalmár (Csöröghe), Mátrny (őrnagy) mind jól játszották meg jelentéktelen szerepeiket. — A darab különben, ismételjük, inkább untat, mint mulattat. Csütörtökön, május 27-én, egy kis érde­kes história: darabváltozás, melyet, mint az igazgató ur az első felvonás után kijelentette, egy „hivatalos közeg“ elfelejtett a t. közönség értésére adni kellő időben, oka pedig a darab változtatásának az egyik énekesnőnek végkép­pen történt berekedése. így lett a „Trapezunti hercegnődből „Tüzérek a gyakorlaton“ vígjáték, mulatságos kis história, de nem azoknak, akik operctet jöttek élvezni. Reméljük különben, hogy „ami halad, el nem marad.“ Pénteken, május 28-án, „Goldstein Számi“ Kövesi-nek az unalomig ösmeretes bohózata — kongó üres ház előtt, — bár ösmerjük el, hogy derék színészeink az üres ház előtt is jó kedv­vel játszottak. — Németh (Számi) különösen szerepének minden szavát, mozdulatának minden mozzanatát, helyzetének minden egyes változatát agy kihasználta, hogy jobban már nem is le­het. Még maga Kövessi is kacagott volna rajta és tapsolt volna neki sokat. — Némethné (Ton- csi) is mindent meg tett, amit tehetett a ha­tásért, pedig látni volt, mily nehezére esett a beszéd, pláne az ének, oly rekedt volt szegény. — A többi szereplők is mind jók voltak, kivé- vén Mezeit, aki nem nyárspolgárt, hanem inkább egy terpeszállásokba merevedő tornamestert ábrá­zolt, — meg azután S. Molnár V., aki a fejét, kivált jobbra, úgy-úgy félre hajlította, hogy szinte féltettük szép nyakát a megroppanástól! Uraim —hölgyeim: irtózzanak a modorosságtó I Tegnap, szombaton, a kirekedt Galyasyval Trapezunti hercegnő. Jövő heti műsor a szinlapon. a! b. Folytatás a II. mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents