Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1897-05-30 / 22. szám

II. Melléklet a „Zemplén" 22. számához. Különfélék. — Személyi hírek. Csörgheő Gyula pénz- ügyministori segédfogalmazót fogalmazóvá ne­vezte ki a pénzügyministerer. Ifjú fogalmazó ba­rátunknak szívesen gratulálunk a jól megérde­melt kinevezéshez ! — Sárospataky József az igazs. ü. ministeriomhoz Ujhelyböl berendelt törv. széki aljegyző a váezi kir járásbarósághoz albi- róvá neveztetett ki. — Zomhori Andor tanárjelölt, a sárospataki főiskola tehetséges volt növendéke, lapunknak is egyik jeles munkatársa, ki a lipcsei egyetemen készül pályájára, e napokban Berlinen, Hamburgon át szárazon és tengeren nagyobb ta­nulmányutat tett és jelenleg az északi országok mű­kincseit, kivált pedig a világhírű Thornwaldsen- muzeomot tanulmányozza. Midőn ezt örömmel veszszük tudomásul tájékozatni kívántuk a „Zemplén“ t. közönségét, hogy nevezett fiatal ba­rátunk és kedves munkatársunk tanúimányutján szerzett gazdag tapasztalatairól nemcsak meg­bízójának, a vall. és közokt.-ügyi ministernek fog jelentést tenni, hanem tárca-közleményekben azokkal meg fogja ösmertetni lapunk t. olvasóit is, amiért fogadja tőlünk előre is köszönetünket. ^Kinevezés. Csertész galíciai határszéli községünkbe, ahol már második éve tanító nem volt, az eperjesi püspök Juries György volt esarnói okleveles tanítót nevezte ki. r. 1. —- Kazinczy-emlékünnep. A sárospataki főiskola és tanítóképző-intézet ifjúsága a szo­kásos Kazinczy-ünnepet tegnap tartotta meg Széphalmon. Erre az alkalomra a két intézet felsőbb osztályainak ifjúsága Ujhelyen keresztül zászló alatt, kürtszó mellett, katonásan gyalog ment az ünnep színhelyére, ahová tanáraik és Ujhelyböl is számosán, köztük Dókus Gyula vm. főjegyző, cs. és kir. kamarás, Barthos József főszolgabíró, Ujfalusy Endre v. főbíró stb. ko­csikon érkeztek meg. Az ünnepet a mauzóleom előtt Raclácsy György akadémiai közigazgató nyitotta meg, az ünnep fénypontját képező, va­lóban megragadóan lelkes és szép beszéddel. Ezt megelőzően a főiskolai énekkar a Szózat-ot énekelte cl s ezután következett a tulaj don- képeni ünnepi beszéd, melyet Kőcse István ta­nítóképző s. tanár tartott. Ezután következett a pályamunkák felolvasása s a dijak kiosztása, s melynek eredménye szerint Nagy Béla III-ad éves teológus 10 aranyat, Trócsányi László és Nagy Barna VlII-ad oszt. tanulók pedig ketten öt aranyat nyertek. A pályadij kiosztása után a főiskola és a tanítóképző ifjúsága alkalmi éneket adott elő, mely után Dezső Lajos tkp. igazgató elmondta záróbeszédét s a szép ünnep d. e. 11. óra felé véget ért. — Esküvő. Rácz Kálmán dr., király-hel- lielmeczi kir. járásbiró, tisztelt barátunk, f. hó 26-án kötött házasságot Ujhelyben Diószeghy Erzsi kisasszonynyal, néh. Diószeghy János kir. tanácsos kedves leányával. A megkötött frigyhez őszintén gratulálunk! — Díszpolgár. Király-Helmecz képviselő­testülete, hálásan megemlékezvén mindazokról az anyagi jótéteményekről, mikben a város köz­érdekeit Kussinszky Arnold dr. premontrei kano­nok, jászai nyugalomba vonult perjel, jelenleg a leleszi konvent tagja, részesítette, különösen pe­dig teljes méltánylattal viszonozni kívánván nevezett pr. kanonoknak abbeli áldozókészségét, hogy a történelmű nevezetességű és mübecsü helmeczi rk. templom belsejét több ezer forintnyi költséggel renováltatta: őtet K.-Helmecz város díszpolgárává egyhangúlag és nagy lelkesedéssel megválasztotta. — „Ad multos annos!“ — Halálozások. Gébé Viktor, a munkácsi gk. egyházmegye székeskáptalanjának nagypré­postja és pápai prelátus, mint mély részvéttel ér­tesülünk, szíyszélütés következtében hirtelen ha­lállal kimúlt. Ötvenkilenc éves volt, aránylag még sokáig élhetett volna. Közhasznú tevékenységben élve, működése, kivált a magyaros szellem és a magyarság szeretetének terjesztáse dolgában ma­radandó sikereket tudott felmutatni az ungvári gk. papnevolőiutézet révén, mely az ő gondos vezetésében, később a vezetés ellenőrzésében és irányzásában kitűnő szolgálatokat tett a magyar nemzeti ügynek. — Áldás emlékére! —- Csink János, a Zemplén-vármegyei kereskedelmi-, ipar-, termény- és hitelbank főkönyvvezetője, f. hó 22-én, 44 éves korában, meghalt. A pénzintézet ezen hosszú éveken át ernyedetlen szorgalmú tisztviselőjének halálát hosszas sorvasztó beteg­ség előzte még s szabadulás volt rá nézve földi szenvedéseitől a halál. Három anyátlan és apát­ián árva gyermek, édes atyja s rokonsága gyá­szolják elhunytát. Temetése 24-én délután ment végbe nagy részvét mellett. Ny. b. — időjárás. Vármegyénk felső részén úgyszólván nap-nap mellett zivatarok vonulnak keresztül kasul, ugyannyira, hogy az időjárást észlelők nem tudnak eligazodni a m. kir. mete­orológiai intézethez küldendő jelentéseikben. A zivatarok többnyire észak-keleti és észak-nyu­gati irányból erednek. F. hó 24-én Sztropkó vidékén borsó nagyságú jégeső verte le a zsenge növényeket. A gyakori májusi esőzések azonban eddig még nagy hasznára voltak a vetéseknek és kaszálóknak, melyek szép reménynyel biztat­nak. A legelő is bőséges ; ennek következésként a szarvasmarha ára is megjavult, különösen pedig az ökrök és juhok ára, minthogy ebben az irányban nálunk most élénk kereslet van. r. 1. Házasság. Csertészen Írja levelezőnk, f. hó 17-én lépett házasságra Wladimir Mogil- nicky dr. Ritter von Lubicz, gyakorló-orvos Babczán, Galicziában, Homicsko Nadyja kis­asszonynyal, Homicsko Pál csertészi lakos köz- és váltó ügyvédőnek kedves és müveit leányával. A házasság polgári részét Milinlovics Dániel haburai anyakönyvvezető tekintélyes közönség jelenlétében Haburán teljesítette. Az egyházi es- ketést pedig Sztavrovszky Gyula Csertész köz­ség érdemes gk. lelkésze végezte. — Gyászhir. Bariss Vilmos, galgóci gyógyszerész, f. hó 23* án, életének 76-ik évében elhunyt. A megboldogultban Bariss Árpád m. kir. csendőrfőhadnagy édes atyát gyászolja. — Óriási felhőszakadások. Rendes leve- zőnk Írja Mádról: Mint már sürgönyömben is jeleztem most kedden és ismétlődve szerdán délután nagy hegyektől környezett és középén egy kis jelentéktelen, 6—8 méter széles 2—3 méter mély patakkal keresztülszelt városunkban óriási felhőszakadás dúlt. Kedden délután 1—2 óra között terhes, vésztjósló fellegek tornyosul­tak városunk fölött, melyek iszonyú vihar mellett mintegy 7a3 órakor eredtek meg. Az eső oly borzasztó tömegben ömlött alá, hogy rövid idő múlva a patak-meder egészen megtelt. Nemsokára a körüllevő hegyekről és erdőkből is a viz iszonyú tömegben és ijesztő vehemen­ciával, óriási hullámokat képezve vette útját városunk felé és miután a patak e nagy víz­tömeg és a vele hozott torlaszok befogadására már képes nem volt, a viz utat tört magának elseperve mindent, mit útjában talált és elá­rasztva 1—IV2 méter magasságra utcáinkat is. Mindenfelé lelketrázó, kétségbeesett jajveszéke­lés, segítségért való kiáltás ! A patak mentén lévő házak nagy részének falazatát a viz már- már rombadöntötte, mindenféle bútorzatot, gaz­dasági eezközöket, állatokat sodortak a fel­bőszült hullámok magukkal, egész házakat nyomtalanul elseperve és az emberek már csak éltüket igyekeztek megmenteni. Kit az ablakon keresztül huzgáltak ki lakásából, kit pedig már csak a háztetőn vert résen át lehetett a biztos halál torkából kimenteni. A patakon innen férfiak és asszonyok tehetetlenül, kéztördelve, kétségbeesetten jajveszékelve láboltak át majd­nem nyakig érő vízben az örvényző patak túlsó oldalán épült iskola és kisdedóvóban lévő és ez utóbbiban csakugyan veszedelemben forgó gyermekeik miatt aggódva. Nem mulaszthatom el, hogy e helyen, e szomorú katasztrófáról szóló tudósításom mellett is, fel ne hívjam az illetékes körök figyelmét arra a visszás és valóban tarthatatlan állapotra, miként városunk iskolái, különösen ami a kisdedóvót illeti a legveszedelmesebb helyre vannak építve. 2—3 év óta, mióta nálunk a kisdedóvó létesült, már több ízben öntött ki a patak, mindannyiszor kétségbeejtve az ugyanott lévő gyermekek szülőit. Most kedden csakis a kitűnő óvónő Bicskey Eleonóra valóban önfeláldozó eljárá­sának sikerült a kétségbeesett szülőket némileg megnyugtatni. Zuhogó, szakadó esőben cipelt a szomszédos, sokkal magasabban fekvő házhoz támasztott létrán át egyenként 90 vagy 100 gyermeket. E bajon tehát a kisdedóvónak más helyre való áthelyezésével segíteni kell, még pedig minél előbb, annál is inkább, mert tudomásom szerint a szülők nagy része elha­tározta, hogy gyermekeiket mindaddig, mig az óvóiskola a mai veszedelmes helyen marad, oda többé nem járatják. Most visszatérek a kataszt­rófa leírásához. A veszedelem 3 órai szakadát- lan esőzés után a patak mentén lakókra, már a legmagasabb fokra hágott. Városunk e részét már mindenki a végelpusztulástól féltette, midőn, Istennek hála, az eső elállt, a nap lassacskán kisütött és az összegyülemlett bor­zasztó mennyiségű viz is apadni kezdett. Épp oly gyorsan, mint összegyülemlett, majdnem oly gyorsan futott le a v:z és csak ezután láttuk azokat a megmérhetetlen károkat, amiket a romboló, fékevesztett elem okozott. Ahol 2—3 órával ezelőtt még diszlő kertek mellett csinos házak voltak: ott most a föld színével egyenlő térség van, a kutakat ellepte a viz, kint a vetéseket eliszapolta, a regenerálás cél­jából felforgatott és már tetemes költséggel beültetett szőlők nagy része megsemmisült. A nyomor nagy, a lcár megbecsülhetetlen. Egyes családok koldusbotra jutottak. Másnap, szerdán délelőtt tikkasztó melegség volt. Dél­után 1 óra körül ismét borzasztó fellegek húzódtak városunk fölé. A megelőző nap haj­meresztő eseményének behatása alatt szorongó szívvel tekintett az ég felé mindenki. És mintha a felhők szétoszlottak volna, az ég kissé kide­rült, megszavaditván mindnyájunkat egy nyo­masztó érzéstől. De bizony, sajnos, korai volt az örvendezés, mert 3 óra tájban megnyíltak az ég csatornái, mintegy szomorú bizonyságot téve arról, hogy azok még sokkal kiadóbbak tudnak lenni, mint tegnap volt alkalmunk két­ségbeesve tapasztalhatni. A viz most még sok­kal nagyobb lévén és még rohamosabb erővel jőve, mint a megelőző napon, nagyobb pusztí­tásokat és károkat is okozott. Amit valamely szerencsés véletlen a megelőző napon megkímélt, azt most kérlelhetetlenül elpusztította. De még evvel sem elégedett meg a felbőszüt elem, hanem emberéletet is követelt. Egy kétségbeesett anya, ki az iskolában lévő gyermekéhez akart még eljutni, a romboló elem vad hul­lámaiban lelte halálát, életével fizetve meg anyai hűségét. Egyik utcáról a másikra tör­tetett a viz feltartózhatatlanul, az újában lévő akadályokat, falazatokat, házakat teljesen else­perve. Városunk siralmas képet nyújt. Az ínség és nyomor nagy. Hatvan család hajléktalanná vált. Jótékony lelkek a házukat vesztett, vagy az azokból kiszorított embereket étellel és itallal látják cl, mig a már megalakult segély­bizottság fel nem veszi, meg nem kezdi műkö­dését, a mi különben, mig e sorokat Írom, már is megtörtént. Szegény városunk! nem elég, hogy a filokszera pusztításaitól kellett oly sokat szenvednie, ráadásul még ily elemi csa­pások zúdultak reá. Erősen hiszszük és bízvást reméljük, hogy a tek. vármegye is segédkezni fog nékünk a nyomor enyhítésében,*) de meg­vagyunk győződve arról is, hogy mint minden tényleges szükség alkalmával, úgy most sem fog a tek. szerkesztő ur elzárkózni azon nemes és nagylelkű könyörületosség gyakorlása elől, hogy a szükségben levők és kártszenvedettek segélyezésére — melyre bizony sajnos nagyon rászorultak — becses lapjában is gyűjtést ren­dezzen,**) jutalmát találva abban a lélekemelő, magasztos öntudatban, hogy hathatós hozzá­járulásával és támogatásával sok szükséget és nyomort sikerült enyhíteni. — A felhőszakadás végigrombolta Sajómenti községeinket is, me­lyek határában nagy területeket borított el és iszapolt be a viz. Wetterschneider Miksa. — Tokajból jelentik nekünk: Nagy felhőszakadás volt f. hó 26-án határunkban. D. u. VaS óra tájban rekkenő hőség mellett megeredtek az ég csator­nái s zúdították alá a rengeteg tömegű vizet csak­nem 2 órán át szakadatlanul. A hegyekről leomló viz szélesen borította el utcáinkat, tereinkéi, rohantában súlyos kődarabokat, szemetet, fada­rabokat, szőlők alatt felhalmozott trágyát stb. sodorva magával. A városban, eltekintve nehány kert és udvar elárasztásától és nehány utca eí- iszapolásától, kővel való eltorlaszolásától, jelen­tékeny kárt nem okozott; de annál többet a határban. Az újonnan forgatott szőlőket ke­gyetlenül végig barázdálta kötésig érő víz­mosásokkal, megitzedelte a tőkéket, a karó­kat; az aljszőlőket, a közelben eső vetéseket teljesen elárasztotta; vannak szőlők, melyek­ben csak a karó hegye látszik ki a szennyes vízből. Ezeket a szőlőket valósággal „nyitni“ kell az iszap alól. Sok vetés összekuszálva, le­feküdve várja az aratás idejét. Szerenese a sze­rencsétlenségben, hogy a felhőszakadás széltől csendes időben zajlott le és hogy emberéletet nem kívánt áldozatul, csupán egy pár lovat s szekeret sodort el az ár, de azt is sikerült meg­menteni. A legnagyobb szerencse pedig az, hogy az esőnek nem volt „magva.“ Az eső különben azóta is folyvást hol megszűnik, hol újra kezdi. — Tarczalról írja tudósítónk máj. 26-iki ke­lettel, hogy ott is zivatarral jött felhőszakadás volt, mely úgy a szőlőkben, mint gabonaveto- ményekben igen érzékeny károkat okozott. A város lentebb fekvésű J része viz alá merültél, annyira, hogy még az ablakon is betolakodott a vizáradás, melynek ereje olyan hatalmas volt, hogy gyökerestől kitépett fákat cepelt magával. — Félhivatalosan jutott tudomásunkra, hogy a felhőszakadásból támadt vizáradat a Szerencs— ond—rátka—tállyai, úgyszintén a tokaj—bod- rog-kereszturi törv. hatósági közutakat a j árha­tatlanságig beiszapolta, kőtörmelékkel eltorla­szolta, helyenkint pedig vízmosásokkal átszak- gatta és igy a vármegye közúti pénztára is 2—3000 ftnyi kárt szenvedett. Megnyugtatásul közölhetjük, hogy az ekként származott közúti akadályokat, Hönsch Dezső kif. főmérnöknek a *) Főispánunk Öméltósága, amint a veszedelemről értesült, sürgönyileg folyamodott segedelemért a „Jó sziv„- hez és a belügyminiszterhez. Az utóbb említettől már a tegnapi póstával hat száz forintnyi adomány érkezett, mely a mai póstával a szerencsi j. főszolgabírójához átutaltatott. Szerk. **) A gyűjtést ezennel megnyitjuk a „Zemplén* részé­ről 10 koronával és kérjük a nemeskeblü emberbarátoka t, hogy könyörületes adományaikat a mádiak számára kiadó­hivatalunkhoz még e hét folyamán eljuttatni kegyesked­jenek ; mórt kétszeresen ad, aki gyorsan ad ! Szerk,

Next

/
Thumbnails
Contents