Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-05-30 / 22. szám
Sátoralja-Ujhely, 1897. május 30. 22. (1914.) Huszonnyolcadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttőrben minden garriiond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁEMEGYÉnEH HIVATALOS LAPJA HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. Számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. ZBeazaaocLoló. A magyar nyelvet és népnevelést Zemplén-vánnegyébeu terjesztő egyesület évi rendes közgyűlését folyó hó 25-én tartotta meg, s ez alkalommal Fejes István ügyvezető elnök a szép számmal megjelent tagokat szívesen üdvözölvén, főbb vonásaiban előadta, hogy az 1896-ik évben az egyesület minő tevékenységet fejtett ki s jelezte egyszersmind azt a munkaprogram- mot is, melyet a folyó évben megvalósítani törekszik. Egyesületünk — úgymond az elnök — a múlt évben is, miként fenállása óta mindig, bár zajtalanul munkálkodott s törekedett diadalra juttatni azt a magasztos eszmét, melyért keletkezése pillanatában a magyar nyelv és szellem minél szélesebb körben való terjesztése s a magyar nemzeti kultúra fejlesztése céljából zászlót bontott; zajtalan működése azonban nyom nélkül a lefolyt évben sem maradt, sőt a rendelkezése alatt álló szerény eszközöket tekintve, nyugodt lélekkel mondható, hogy az általa elhintett jó mag s befektetetett anyagi és erkölcsi tőke nemcsak hogy el nem veszett, hanem jó és nemes gyümölcsöt hozott, s gazdagon kamatozott. Gazdagon kamatozott, mert a múlt évi ezredéves országos kiállításon résztvett, számszerűt mintegy 60 hasonló célú egyesület között a magyar nyelvet és közművelődést terjesztő zemplén-vármegyei egyesület volt az, mely kevés anyagi erővel, de annál nagyobb buzgalommal 12 évi működése alatt, a többi testvér-egyesületekhez mérten — amint az egyesületek millenáris emlékkönyveiből világosan látható — aránylag legtöbb eredménynyel működött s ezzel bizonyságot szolgáltatott arról, hogy tetterőben immár megizmosodott s ez alapon a nemes vármegye hazafiasán érző s gonTARCA, Valami az énekművészeiről. — A „Zemplén* eredeti tárcája. — Irta: Burger Pál. A művészet valami kimondhatatlan uj világba ragadja a lelket és valahányszor rajongunk azért ami művészi, felemelkedünk a porból, közelebb érezzük magunkat az eszményi világhoz. Minden kornak megvan a maga művészete. Bizonyos korban bizonyos művészeti ág fejlődik ez azután az elérhető és képviseletünkkel felfogható tökélyre emelkedik. Ezt felváltja egy másik és ez igy megy idők során véges végtelen, kergetve, hol beletörődve, hol beleunva az elérhetetlenbe, a khaoszba, a természet, a világ és az Isten fogalmába. Az emberi lélek nyugtalan, az emberiség lelkének legmélyén nyugtalankodik valami kimondhatatlan vágy felfelé törni, eszményibb világba emelkedni akármennyi időre is. így fejlődött ki festészet, szobrászat, irodalom, zene, a művészetek szinte felfoghatatlan konplexumát nyújtva. Mikor a festőművészet fölött a kritika összecsapta a kezét és elszörnyüködött azon, hogy az ábrándozó Madonnákat, a csábos Magdolnákat a világ könnyelműségei és dévajdolkozó fiainak anyagi és erkölcsi támogatására teljesen méltó s azt joggal kérheti is. * Ez elnöki bevezető után alulírott egyesületi titkár az egyesület múlt évi működéséről szóló részletes jeletését a következőkben terjesztette elő: Minthog}^ a magyar nyelvet és népnevelést terjesztő egyesületünk a jól szervezett kisdedóvodákban látja letéve a jövendő magyar nemzeti állam nagy épületeinek alapkövét s ezek sikeres munkásságától reméli és várja a magyar nemzeti egység megteremtését, s ezektől várja a kisdedek szivében a hazaszeretet tüzének ki- olthatatlanul való lángra gyújtását, s ezektől várja az édes csengésű magyar nyelv elterjesztését Kárpátoktól Adriáig: ugyanazért a múlt évben is kiválóan ezek fentartása, segélyezése, fejlesztése s esetleg újabb óvodák szervezése képezték gondoskodásának főtárgyát s a Zemplén- vármegyében működő 22 óvoda közül — a nagy- mihályi, gálszécsi és sátoralja-ujhelyi óvodákat ide nem számítva, melyek annak idején szintén egyesületünk kezdeményezése s anyagi támogatása folytán jöttek létre — 9 óvodát ma is egyesületünk tart fenn és segélyez. S ezek közűi a cz.-hosszumezőit évi 400 ft, a szinnait 530 ft s a sztropkait 400 fttal csaknem egészben egyesületünk tartotta fenn; a kelecsenyi fentartásához pedig évi 230 ft,J a nagy-ruszkaihoz 380 ft, a nagy-toronyaihoz 340 ft, a parnóihoz 270 ft, a tőke-terebesihez 180 ft, s végre a varannai óvoda fentartásához 500 ft évi összeggel járult, s ezekért fentartói dij címen az országos tanítói nyugdíjalapra, mint máskor, úgy ez övén is 100 ftot fizetett. De nem tévesztette szem elől ez egyesület azt sem, hogy az óvodák munkásságának sikere állandóan csak úgy biztosítható, ha a gyermeki szivekben ott elhintegetett jó mag s az ezekből fakadó nemes hajtások a népiskola talajába átültetve, gondos kezekre, hű kertészekre találnak; ugyanazért a kitűnő, különösebben pedig a magyar nyelv és szellem terjesztésénél legszebb sikert felmutatott tanítókat az erkölcsi elismerésen kívül részint a boldogemlékii s nagynevű Andrássy Gyula gf. által e célra tett alapítvány évi kamataiból (400 ft), részint pedig saját pénztárából összesen 800 ftot szavazott meg s ezen összegből különböző felekezetekhez tartozó 18 tanítónak egyenként 20—20 ft, 2 kisdedóvónőságai hatják át, hogy a keresztény és pogány legenda nagy jelenetei a szalonok kedves bohóságaival vegyülnek, a művész már csak csillogó, mulattató és divatos. Midőn a régi kritika pálcát tör a festő művészet fölött, abba az időbe nyúlik vissza a zenei művészet kezdete. Ugylátszik kifáradt az emberiség, azt hitte az élő testek és látható, ösmerhető lelkek minden rejtekébe beletekintett már, á szobrászat, festészet és költészet, mely reprodukálja az organikus és morális alkotásokat és a való világ tái'gyainak megfelelő művészetet teremt: mindez kevés volt. Kifejlődött a zenés művészet. Az igricek, a katolikus egyházi szertartások ; nálunk is találjuk nyomait a haladásnak; a kálvini zsoltár- dallamok melodikus hajlásúi és szelleme, a különféle népdalok mind tanujelei voltak, hogy az emberi lélek nagyon fogékony a zene iránt és hogyha egyszer megszerette, fejleszti a művészetig. A művészeti folytonos módosulás és teknikai fejlődés minden zenével szemben érvényesült. A zenei fejlődés, Ízlés és nevelés mind nagyobb mértéket ült. A klasszikus zene nagyon sok megpróbáltatás után megérik. A zene művészet kifejlődik. Mozart, Bethoven gigási szellemeit elhomályosították az olasz ének és az instrumentális virtuozitás cafrangjai; de csak rövid időre. Wagner kínos megpróbáltatások után győzhetett végre, az igaz, hogy ebben is sokat köszönhet II. Lajos bajor királynak, ki megcsalódván két nek szintén 20—20 ft, 8 tanítónak pedig 50—50 ftot osztott ki. És hogy a híven teljesített kötelesség ez elismerése buzdító hatását nem tévesztette el, bizonyítja a magyar nyelv elsajátításában a vármegye területén napról-napra s időről- időre észlelhető fokozottabb eredmény. Hogy a magyar nyelv elsajátítása iránt való kedv még .inkább fokoztassék, hogy a már elsajátított ismeret maradandó hatású legyen a vármegye területén levő népiskolák tanulói, különösebben pedig azok között, kik a' magyar nyelvben szép előhaladást tettek, egyesületünk Do- linay Gyula, gyermek-irodalmunk e kitűnő művelőjének tollából a millenáris ünnep alkalmára szerkesztett hazafias irányú, rendkívül hasznos és kiválóan erkölcsnemesitő diszkütésü könyvecskében 130 ft értékben osztott szét. Ezenkívül felhívást intézett a vármegyei azon polgártársakhoz, kiknek idegen hangzású nevük van, hogy hazánk ezredéves fennállásának emlékére neveiket magyar hangzásuakkal cseréljék fel s ez irányban kérelemmel járult a járási főszolgabirákhoz is, hogy ezen hazafias törekvésében egyesületünket —minden kedvező alkalmat ügyesen s kellő tapintattal felhasználva — támogassák. Szóval egyetlen alkalmat sem szalasztottunk el, mely az egyesületünk által képviselt ügy előbbre vitelére nézve sikerrel biztatott. Hogy egyesületünk életműködése minél szélesebb körben ismertté legyen s hazafias irányú törekvése tettekre buzdító például szolgáljon, az egyesületi titkár által inoghatta 12 éves fennállásáról szóló történetét s azt 1000 példányban kinyomatta a hazai összes kultur egyesületeknek, az egyesületi alapitó és a vármegyei törvényhatósági tagoknak 60 kr. értékben megküldötte s ezek ára fejében eddigelé egyesületünk pénztárába 149 ft 40 kr. folyt be. Ugyanezen emlékkönyv egy díszbe kötött példányát, valamint a nagy-mihályi mintaóvoda csinos kerettel ellátott nagyobb fényképe clküldetett az ezredéves országos kiállításra is s ennek befejeztével pedig mind a két darab kiállított tárgy az országos tanszermuzeom igazgatóságának egyesületünkhöz intézett kérelmére ez intézetnek ajándékoztatott. Nem mulaszthatom el e helyen megemlíteni, hogy ezen hazafias munkák teljesítésében a vármegye közig, bizottsága is segédkezet nyújtott, amennyiben kiadásaink fedezésére az elmúlt évben is a vármegyei közművelődési menyasszonyában, a reális élet durvaságai elől menekült az ideálok világába, a mámoritó zene világába. Kifejlődik a legeszményibb művészet: a zene. Ideális világ ez s ha beleéljük magunkat úgy érezzük, mintha valamely nagy szárny lebbcnésével kivezetne bennünket a mi világunkból. A zene összes megnyilatkozásai közt a színpadi az, mely legkőzvetetlenebbül és leg- kihatóbban képes a nagy tömeg Ízlését módosítani, sőt képzelődése, érzülete s nemzeti, állami aspirációjára hatni. Nem kérhetünk bayreuthi minta-előadást, hisz szó sem lehet eszményi előadásról ; a mai embernek fáradt, napestig tartó elfoglaltsága után szellemi felfrissülésre van szüksége s közönségünk különben sem áll a zenei műveltség ama fokán, hogy kimerült elmével is élvezhesse a nem könnyen emészthető klasszikus zenét. A jelen század elejének megrendítő eseményeiben váltakozott az Ízlés és etikai átalakulás, a művészet és irodalom terén is egymást gyorsan követő ízlést és hajlamot inau- gurált. Az idegekre lázasabban ható színpadi emóciók, az érzékiségnek hízelgő olasz zenei édes melódiák, a francia ritmikus pikantériák és a németek romantikus érzelgősségei egymást váltották föl. Ilyen talajon fejlődik a jelenkor zenei művészete. A népszínház deszkáin minden este felhangzik a zene, az onnan szétterjedő dalok, énekek, kupiék, polkák, koringük stb. a leg- kihatóbb hatást gyakorolják a közönségre s A Zemplén mni szúrna tiz olda.1.
