Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-17 / 3. szám

Sátoralja-Ujhely, 1897, január 17. 3. (1395). Huszonnyolcadik évfolyam.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉITEK HIVATALOS LAPJA.

IMZEGKTE^OEnsriK: 3^EI3STlDE3Sr VA-SAENüP.

HIBDETÉS DIJA

hivatalos hirdetéseknél; Minden szó atán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr.

Petitnél nagyobb, avagy diezbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték sserinc minden négyszög centim, atán 8 kr. számittatik.

Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik.

Hirdetések és pénzkülde- mények a kiadóhivatalhoz intőzendők.

ELŐFIZETÉS ÁSA :

Egész évre 6 ft. Félévre 8 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr

Bérm ntetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ár*. 15 kr.

^ nyi térken minden garni ond sor dijja 20 kr.

Ä közigazgatási bizottság üléséről.

Vármegyei közigazgatásunk gerúziája, az »öregek tanacsa«, vagy mint közönségesen nevezni szokás, a közig bizottság, f. hó ii-én tartotta ebben az uj esztendőben első rendes havi ülését főispánunk Öméltósága elnöklésével.

Ténykedését avval kezdette, hogy mint a fő- niksz hamvaiból ő is uj életre támad:; saját maga kebeléből, titkos szavazással, megválasztván és az uj év számára u onnan megalakítván albizottságait. Az »uj* albizottságok maradtak a »régiek,« vagy, ha jobban tetszik, a »régiek« lettek az »újak <

Nem mondunk újat, midőn kívánjuk, hogy az albizottságoknak jól kipróbált erői, akik közül többen most már a negyedszázados (ha nem hosz- szabb) szolgálatukat is megjubilalhatnák, ebben az uj kapitulációban, a közszo'gá atnak 18970k évében is, mint eddig tették, nemes önzetlenséggel, csüggedetlen kitartással, ernyedetlen munkássággal szentelhessék magukat a közügy érdekének 1

Az albizottságok 1897-re is a következők:

Fegyelmi választmány. A törvényhatósági köz- gyü’és részéről választott tagokból rendes tag: Dókus József, Meczner Gyula, —póttag: Mailath József gróf Az allami közegekből rendes tag : Nemes Lajos, Zeitler Karoly. Póttag; Hönsch Dezső.

Erdőügyi albizottság. Elnök; S'.ervic'ky Ödön, alelnök: W czner Gyula, tag: Stépán Gibor.

Vármegyei pótadók és útadó ügyekben felszólaló küldöttség- Tagok: Dókus József, M czner Gyula, Fejes István és Stépán Gábor.

Gyámügyi fellebviteli küldöttség• Rendes tagok: Meczner Gyula és Fejes István, póttag ; Meczner Béla.

Másod-fokú erdei kihágdsi bíróság. Rendes tagok: Dókus József, Mailath József gróf. Fejes István, Meczner Gyula. — Szakértők: Andrassy Sándor gróf, Baján Imre, Meczner Béla és Ulrich Vilmos.

Fogház-felügyelő bizottság. Rendes tagok: Dókus Gyula és Meczner Gyula, — póttagok: Fejes István és Stépán Gábor.

Tanügyi és tanítói nyugdíjalapra ügyelő választmány. Meczner G>ula és Szerviczky Ödön.

Kórházakat vizsgáló küldöttség: a) a S.-A.- Ujhelyben levő »Zemplén-vármegyei közkórház« vizsgálatára: Fejes István és Szerviczky Ödön, — b) a nagymihályi és homonnai közkórházakra: Stépán Gabor és Vladár Emil. — c) a sárospataki

T Á B C Á

A Gyurkovics menyecskék

— özvegy Hidvéghyné. —

Irta: Juhász László.

(Folytatás és vége.)

Itt egy leleplező vallomást kell tennem.

Sárika, — a mit a beavatottak közül is kevesen, pl: a Gyurkovics-család zseniális monografia- irója, Herczeg Ferenc ur sem tud, — Gyurko- vicsné ő nagyságának mostohaleánya volt. A boldogult nagyságos urnák az első református valiásu feleségétől való. Ö mint özvegy ember s mint három fiúnak s a kis Sárikának az apja, vette el második, még akkor leánysorban, levő katholikus feleségét, a kitől aztán 8 év alatt a többi Gyurkovics-leanyt kapta ajándékba. Szegény, nem sokáig gyönyörködhetett bennük. Húzássá gának kilencedik évében meghalt.

Sárika tehát még mindig református volt. Azért mondom, hogy még mindig, mert a nagy katolikus Gyurkovicsok közt, meg a Szibarics barónék és Szilvássy kontes'ek közt sok kától kus hajlandóságot szívott magaba. S a guvernántja is mindig katolikus volt.

Denikve, Sárika nagy vonzalommal viseltetett a katolikus vallas miszteriózus szertartásai, szép énekei iránt; pszihologista iróismerőse azt V

főiskolai és községi kórházra : Meczner Béla és Szekerák Kálmán.

A közegészségügyi bizottság kiegészítéséül az 1876■ évi XIV. t. ez. 16. §. alapján: Hm-ch D :zső, Szjkolay Emil kir. főmérnökök és Cs. Buday Ákos gyógyszerész.

Törvényhatósági központi ipartanács. Rendes tagok; Bmóczy Ki man, Sch in Sudor, — pót- tägok; Behyna Miklós és Szillősi S mdor.

Az albizottságoknak jelen volt tagjai hivatali esküjoket a közig, bizottság színe előttietették.

A közigazgatásnak múlt hivi menetéről szóló alispáni jelentésből fölemlítjük, hogy a vármegye területéről dec. hó folyamán Amerikába kivándorolt 29 egyén, visszajö't: 25. Zsidó zugiskolakat újabban nem találtak.

Mailáth József gróf, a közigazgatási állapotokról szólván, fölemhte'te, hogy a közbiztossagi viszonyok a Bodrogközön igen siralmasak. Eifa széke továbbá azt a betöréses rablást, mely a »Zemplén« múlt számában le volt irva. Az eset szólót is közelről érinti, mert habár nem ő maga a kárvallott, de a vakmerő rablás az ő perbe- nyiki kastélyában történt. Azután részletesen elsorolta a rablás mozzanatait és persziflálta ; a csend őrséget, mely ólomlábakon indult a gaztett elkövetői után. Ez a csigalassúság igazán érthetetlen. Mar a hajnali órákban értesült a csendőr- őrs a betörésről és csak d. e. 11-kor jutott abba a helyzetbe, hogy a bűnösök keresésére indult. A Wertheim-szekrényt, feltört és kirabolt állapotban, még a rablás elkövetése napján föltalálták. Végül fölemlítvén szóló, hogy a perbenyiki eset, rövid időfolyásán, már az ötödik rablás esete volt: kérte az alispánt, hogy az „ázsiai állapotok« megszüntetése iránt erélyes intézkedéseket tegyen. — — Továbbá elmondotta szóló, hogy a Bodrogközön veszett kutyák barangolnak. Evvel kapcsolatban fölemlitette, hogy vannak községek, ahol az ebadót még most sem szedik. Végezetül pedig megköszönvén a közig, bizottság kegyességét, hogy öt a közúti ügyekben bizonyos ellenőrző hatósági ténykedéssel autorizálni sziveskedett, minthogy ügybuzgósága, az adott viszonyok és körülmények miatt, céltalan volt, megbízatását ezennel leteszi és kéri az alispánt, hogy azt helyette fölvenni és több sikerrel, mint szóló tehette, gyakorolni szíveskedjék.

Főispánunk Öméltósága: nagyon sajnálja a lemondást és, úgymond, sajnálni fogja a vármegye is. Kéri a grófot, hogy mint eddig volt, legyen továbbra is jóakarattal a vidék iránt. — Ami a

állítja, hogy inkább azért, mert a magyar főurak túlnyomó többsége jó pápista, a Sárika ebben a vonzalomban arisztokratikus vonást látott. De még mindig református volt, mert véletlenül az ura is az volt.

De hite már gyermekkorától meg volt ingatva. Szerette az urát és elég közepes boldogságban éle vele, de a katolikus szentek bosszú- állasát látta abban, hogy ők nem voltak olyan gazdagok, mint a húgai: Ella, Katinka, Terkának csak két-két, Katiukának meg egy sem volt, mig őt a gólya igen gyakori időközben látogatta meg. íme, ez egyik bizonyítéka annak, hogy nem jó, ha valaki református létére kitolikus szentekkel foglalkozik, Zoltán után jött Milan, utána Berta, két ev múlva Kirisztina, végre Tódor. Félreértések kikerülése végett sietek megjegyezni, hogy ezek nem katolikus szentek, haietn becm- Ictes református Hidvéghy sarjak. Pedig Sárika nem szerette a gyerekszoba unalmas lármáját, mihelyt tehette, vállfüzöt vett királyi szépségű testére s ment oda, hová hajlamai vonzottak; zsúrokra, versenyekre, színhazakba, cirkuszokba, kirándulásokra, ballettekbe, estélyekre, szóval eine grose Rolle hat sie gespielt.

Am az urának dolga volt, nem kisérhette mindenüvé. Szerencsére a gazdag bunyevác Pasics Józsa özvegye akkoriban Pesten lakott, vele együtt kóborolt ide-oda. (Zárójelben ide igtatom, hogy ennek a szerencsétlen Pasics Józsának az özvegye a legcsunyabb özvegy volt akkoriban Budapesten. Horkay Feri azt állítja, hogy a szép Sárika éppen

csendőrség eljárását illeti, ő is fölkéri az alispánt, hogy a felhozott konkrét üg/ben késedelem nélkül érintkezzék a csendörparancsnoksággal. — Az ebsdó szabályok végrehajtásával ö sincs megelégedve és elérkezettnek látja az idejét annak, hiszen az intézmény már ma-ho'nap öt éves lesz, hagy a járások főszo'gabirái e tekintetben is az eddiginél szigorúbb eljárásra utaltassanak.

Szerviezky Öoön, Stépán Gibor, Fejes István, Meczner Gyu'a közig. biz. tagok hasonlóképpen az ebadó szabályrendelet végreh sjtá-ának ügyéhez szólották és sürgették az eddig nem igen tapasztalt erélyes hatossgi beavatkozást. (Ami nem is fog elmaradni, mert hiszen a vm. számvevőségnek tüzetes jelentése az ebadó-ügyek állásáról ott van az alispán előtt és abban a jelentésben fel vannak sorolva és meg vannak jelölve az egyes ügyesetek is, melyek külön külön és hathatós beavatkozást igényelnek. — Szerk.)

Főispán Öméltósága : indítványozta, hogy a vidéken lakó közig, bizottsági tagok számára adandó vasúti arcképes igazolványok iránt itéz- tessék fölirat a kereskedelemügyi kir. ministerhez. Motiválni lehet a föliratot, hogy a közgazdasági előadó, aki egyszersmind tagja a közig bizottságnak, már élvezi a szóban levő kedvezményt. — Az indítványt helyesléssel elfogadták.

A szerencsi-cukorgyár-részvénytársaság igazgatósága folyamodással járult a közig, bizottsághoz. — Folyamodó igazgatóság »téves felfogáson alapuló«-nak jelezte azt a véleményt, mintha a gyárban előfordult baleseteknek és az utóbbi időben ismétlődött szerencsétlenségnek az lenne az okozója, hogy a felügyeletet teljesítő személyzet nem volna elegendő a gyári munkások életbiztosságának felügyeletére, vagy bogy a felügyelet ott nem lenne megbízható. Ellenkezőleg. A gyárban kezdettől óta és folyvást »mintaszerű intézkedések« vannak életbeléptetve a közbiztosság és belrend érdekében ; ha mégis fordulnak elő óvhatatlan balesetek és történik szerencsétlenség: mindazok a puszta véletlen játékának és szeszélyének tulajdonitandók, de koránt sem a felügyeletet teljesítő gyári személyzet megbizhitatlansá- gának. Azért kéri a közig, bizottságot, hogy a cukorgyár belrendőri tekinteteinek megvizsgálása és a gyári belső fegyelem ellenőrzése céljából meneszszen küldöttséget a helyszínére.

Mailáth József gróf, előrebocsátásával annak, hogy ő is tagja a cukorgyár igazgatóságának, a maga részéről is kívánatosnak tartja, hogy mielőtt a gyárban legutóbb történt szerencsétlen emberazért szeretett mindig vele kószálni. Tájékozásul elég legyen annyi, hogy Pasicsné már több, mint 10 éve harminchat esztendősnek mondja magát s hogy az egyik szeme kancsal volt, a másik pedig egyáltalán nem is volt meg. Azt üveg imitációval pótolta. És hogy a kezel nagyok voltak, mint az Attiláé, Szerencsére a lábat nem láttam. Tudniillik sem az Attila, sem a Pasicsné lábát.)

Természetesen egy királyi aljárásbiró ur tárcája ezt nem bírhatta ki. Sokan azt mondják, hogy egy aljárásbiró tárcája egyáltalán nem is sokat bir ki. De én erre csak azt mondom, hogy tárcája válogatja.

Szinte restellem ide irni, hogy Sárika, mint hajdanta a cseh U ászló, gyakran hitelbe hordott húst és sültet asztalán. S >k<zor megtörtént, hogy ót lorintnil nem volt több az egész úri házban. Mert az ura úgy szerette, mintha szeretője lett volna. Lehetett huszonöt-hermincezer forintj i, mikor el/ette az asszonyt, ennek a szép Sara pár év alatt a nyakara hágott.

Hát megpróbált otthon ülni, mint a többi asszony szokta a gyermekek közt. De a gyermekekhez nem értett és a gyermekek jobban szerették a francia bont, a ki jobban tudott velük játszani és a kit Gyurkovicsné ő nagysága fizetett. (Havonként 25 ft és minden sátoros-ünnepen egy csomó ajándék.) Ott is boldogtalan volt.

A vallás szavaival igyekezett magát megvigasztalni. Pasicsné valamikor egy pipista imakönyvet ajándákozott neki, most azt vette elő s egész nap imádkozott. De a sok Ave Máriát is hasztalan

V inni H/áuia tíz oldnl