Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-04-18 / 16. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA MEGJELENIK Is^USTDIEÜST S Sátoralja-Ujhely, 1857. április 18. 16- (1908.) Huszonnyolcadik évfolyam— ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttórben minden garmond sor dijja 20 kr. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Feltámadás. (*) Visszatér az ima az ajkakra, a remény a szivekbe, mint a virág a puszta rétre, a falomb a tar galyakra.... A megnyugvás, mint az elköltözött madár, visszaszáll az ember leikébe, ebbe a csöndes fészekbe s hiszünk, remélünk újból a feltámadásban, várunk a feltámadásra. Az emberiség ezer milliója, melyeit űzött a kétség, lelkében a rósz szenvedelmek, szivében a harag, irigység, ajkán az átok: elfogul egy pillanatra, megbékül ónmagával. Aztán leborul az oltár elé, megtisztul vétkeitől s megigazulva, föllelkesülve folytatja a munkát önmaga és embertársai jóvoltáért. És mi okozza ezt? Keressük az okot, ezt a nagy hatalmat, melynek mégis bele kell folynia a Mindenség sorsának intézésébe. Keressük és megtaláljuk! A hitnek, az igaz vallásnak eredménye ez! Diadala a leghatalmasabbnak, a legirgal- masabbnak. Diadala az istenségnek az ember fölött. Olyan diadala, mely a legyőzöttet, az embert nem rabjává teszi, de fölemeli magához a mérhetetlen magasságba. A föltámadás ünnepe a legalkalmasabb arra, hogy az embereket imádkozni és dolgozni megtanítsuk. Nem templomi szent beszédek hangján, nem a bűnnek ostorozásával, az erények hangsúlyozásával, hiszen ezeknek any- nyira tudatában van minden ember, hogy megerőltetés nélkül meg tudja vonni a határt a kettő között. A „kötelesség“ fogalma inkább az, melyet sem ösztönből, sem sugallatból nem tud az ember körülírni, sem megérteni annyira, hogy azt teljesítse minden buzdítás, figyelmeztetés nélkül. Pedig a kötelesség kettős. Az ember és a honpolgár külön-külön kötelességeit kell teljesíteni mindenkinek, mert hiszen mindenkinek TARGA. Mikor téged ... Mikor téged megláttalak, régen, Este történt, csillag volt az égen. Gondoltam, hogy bár sok csillag ég is, A te szemed szebben fénylik mégis. Mikor tőled elbúcsúztam, régen, Eső esett, felleg volt az égen. Gondoltam, hogy bárha sir az ég is, Az én szemem csak többet sir mégis. De sírjon bár, vagy örüljön szivem: Én csak mindig rád gondolok híven! Elhagytál bár s elhagyott az ég is; Isten áldjon! azt kívánom mégis. Krüzselyi Erzsiké. M Az átöröklés szerepe az értelem kifejlődésében. (Folyt, és vége.) Bizonyára egy kor sem élt annyira a képzelődés, az érzelmek és álmok világában, mint a középkor. A gót művészet, a lovagkor, Dante van joga, külön-külön meghatározott joga, mint embernek és honpolgárnak. Az ember kötelessége az általános ember- szeretet, a honpolgár kötelessége a hazaszeretet! Vannak az emberiségnek mostoha gyermekei, a társadalomnak számüzöttei, a világnak tévelygői. A sors nem keresi ki azokat, akiket sújtani kell, sújt vakon és kegyetlenül. A bűn rátalál a szivekre minden rétegében s rémes játékra ragadja őket mindazzal, amit szentnek, érintetlennek kellene tartania. Mindkét csapás, ha együtt jár, megbontja az embernek eszét, megmételyezi a lelket, meggyilkolja a szivet. Szeressétek a sorsüldözött embereket, kíméljétek a bűn áldozatait és mentsétek meg a sülyedőket! Ezt parancsolja az általános emberszeretet. Az árváktól, koldusoktól, szegényektől ne forduljatok el, a kisértő bűnbe sülyedt embereket ne vessétek meg, a tévelygőket ne átkozzátok ki, — mert ők is emberek. S ha mindezt megfogadtátok, ne feledkez-’ zetek meg a hazáról. Élvezitek a jogokat, az előnyöket, melyeket az állam nyújthat. Véd benneteket, élteteket, vagyonotokat. Mindenféle javatokat a hazai törvények oltalmazzák. Az állam intézményei védik meg a polgárt a közte áró, lappangó és idegen, kívülről leskelődő ellenségektől. A haza eszméje nem fikció! Erzitek, tapasztaljátok mindannyian s ha van valami, amit legelső sorban szeretni, imádni kell: az a haza. És ez a haza Magyarország. Ezer éves fenállását csak most ünnepeltük magasztos érzelmekkel, — Muhi-puszta, Mohács mezeje után sem csüggedő reménységgel. És a magyarok istenébe vetett hittel, hogy amint'a múltban, rokontalanul, ellenségektől körülvéve megtartotta; megoltalmazza majd a második évezredben is, melynek küszöbét átléptük. Hálaadóan fohászkodjatok ma, a feltámadás napján, hogy amint vész és viharok között eddig megőrizte: ne hagyja el ebben a második ezer évben sem. Addig maradunk meg, amig a magyarok isteés a nagy misztikus iskolák*) példákat nyújtanak erre. Eltekintve néhány kimagasló szellemtől és száraz skolasztikustól, e kor csak érzett. A külső körülmények: az örökös háborúk, csaták, ostromlások, fosztogatások, tömeges kivégzések és mindenféle erős izgalmak különösen kedveztek ennek. A szüntelenül izgatott, fölkor- bácsolt érzelmek végre elhatalmasodtak, mint a túlságosan ápolt szerv; azért történt aztán, hogy az érzelmi világ túlságos kifejlődése meggátolta az értelmi világ kifejlődését. E zavaros, lázas izgalmak és képek körében a józanabb, helyesebb ítélet csak mintegy lopva jelent meg. Gyermeki lélek lakott a férfitestben. Míg mi gyermekségünktől fogva a tudományok, okoskodások, módszerek és okos fejtegetések világában élünk, melyek mindenekelőtt az észt fejlesztik : azok heves szenvedelmeik önkényének engedték át magukat, a legellentótesebb lelki állapotok közt hányódtak, a kicsapongásból — valamely villámszerű gyors és erőszakos behatás folytán megtérítve — a legmélyebb vallásos rajongásba csaptak át. Minthogy sokat éreztek és keveset elmélkedtek, még öreg korukban is keveset tudtak, mig mi a legzsengébb korban is sok mindent tudunk. Ok fiatalon haltak meg, mi öregen születünk. Innen van, hogy krónikásaiknál hemzsegnek a csodák, kijelentések, álomlátások, amelyek *) A Szent-Viktor, Szent-Bernát, Gerson stb. iskolája s a XIV. század nagy német misztikusai: Eckhardt mester, Tauler, Suso Henrik. Gondoljunk továbbá Raymundus Lullus regényes és bolondos életére. nében bízunk, addig marad meg a haza, amig őt szeretjük. Támadjon fel sziveinkben a hazaszeretet! Bárki, bárhogy képzeli a feltámadás jelenetét, azt nem szabad mesteriesen rendezett színjátéknak tekinteni. Azt nem látni, de érezni kell! Érezni a szív dobbanásában, a lélek föl- emelkedésében. Keressétek az istent és megtaláljátok mindenütt, de leghamarabb önmagátokban. Ennek az ünnepnek nagyszerű, de egyszerű magyarázata van. Ünnepe a természet, az emberi érzés uju- lásának. Ujulása az igének, a vallásnak, a hitnek. És ujulása a hazaszeretetnek. Az én igém, vallásom, hitem, hon szerelmem szerint: ez a feltámadás! Vármegyei ügyek. Szőlészeti értekezlet. Molnár István főispán, mint a gazd. egyesület szőlészeti szakosztályának elnöke, ma egy hete értekezletre hívta össze Ujhelybe a hegyaljai szőlősgazdák^. Az értekezlet, mely d. e. 9 órától csaknem 12-ig tartott, igen népes volt s magában foglalta úgy a szőlőnagybirtokosok, mint a kis szőlősgazdák érdekeltségét. — Öméltósága megnyitó beszédében kérte az érdekeltséget, hogy, mint eddig tették, ezután is támogassák őt közjóra, t. i. a „Tokaj-Hegyalja“ rekonstruálására törekvő ténykedéseiben. Különösen szüksége van neki, úgymond, a közönség támogatására mostanában, amidőn fölvette a harcot a Tokaj-Hegyalja istenadta borai érdekében és azok hírhedt ellenségei, a műbőrgyártók ellen. (Lelkes éljenzés.) Azután megpendítette Öméltósága az u. n. „borkóstoló összejövetelek“ eszméjét, mely alkalmaknak az lenne a célja, hogy a külföldi bornagykereskedők előtt a Tokaj-Hegyalja pincéiben még nagy mennyiségben találtató régi borokat és ezek emellett az uj szőlőkből származott borokat is bemutassák; szóval hogy a Tokaj- Hegyalja régi hirét-nevét a feledés homályából napfényre hozzák. (Elénk helyeslés.) — Hosz- szabb és beható eszmecsere után elhatározták, szakadatlan láncolatban vonulnak el szemeink előtt, majd meghatólag és költőileg, majd csodálatosan és gyermekesen. Ok egészen jól érzik magukat a képzeleti világban: a csodálatos előttük egészen egyszerű, a szellemek megjelenése egészen természetes; a csodatétel egészen közönséges. Tisztán, körülményesen, a kételynek minden árnyéka nélkül beszélik el ezeket, mint akár a megszállást vagy csatát. A világ- egyetem, amely számunkra egy végtelenül bonyolult, a legapróbb részletekben is állandó törvények uralma alatt álló mekanizmus, rájok nézve egy csodálatos színpad volt, amelynek dekorációit titokzatos lények mozgatják. Most, ha e jelenségeket jobban szemügyre veszszük s igyekszünk okaikra, vagyis azokra az állandó lelki állapotokra, amelyből eredtek, visszavezetni: akkor minden nagyobb fáradság nélkül a középkor uralkodó vonásául az élénk képzelőtehetséget, a benső látomásokat nyerjük. De a tapasztalati lélektan minden kétséget kizárólag arra tanít bennünket, hogy az élénk képzelődós, meg a káprázat közt csak fokozati különbség van, elanynyira, hogy minden nagy művész, minden próféta egy kissé ki van téve a káprázatnak. Ennélfogva arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a középkor mindig a káprázat határán mozgott, amikor át nem lépte azt. Sok középkori elbeszélésben föltalálhatjuk még a lidércnyomást és azokat a fájdalmas látomásokat, amelyekben az akkori ember szenvedett, mert azok a látomások legtöbbnyire szomorúak, ha- bár körvonalaik rendszerint oly tiszták és részA Zemplén mai száma tíz oldal.
