Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-04-11 / 15. szám
radságosan gyűjtött tapasztalásai, megfigyelései után fejtette ki igazán nagybecsű széptani nézeteit. Mint bölcsész, a Hegel buzgó tanítványa volt, s ez irányú, alapos, tudománynyal kifejtett munkálkodása révén jelentékenyen hozzájárult még mindezideig nagyon szegény filozófiai irodalmunk gyarapításához. S mint tanár: az ifjúságé volt ő egészen. Életének hátralevő napjait egyedül a sárospataki főiskola javáért töltötte el; fájdalom! csak kevés ideig tehette ezt. Érettünk dolgozott ő életének alkonyán s a kis város földjébe tért nyugodni. Százszorosán megérdemli tőlünk, hogy szobrot emeljünk néki, a nagynak s hálásan szemlélhessük úgy mi, miként utódaink az ő jóra serkentő tekintetét. * A szobor-alapitás gondolata egészen újabb keletű s már is van története. Maga a nagytudoraányú Beöthy Zsolt, Erdélyi legnagyobb tisztelőinek egyike, már két év előtt fölvette az emlék-állitás eszméjét, s ugyanakkor anyagi segítséggel is hozzájárult a szobor-alap megteremtéséhez. Ez év folyamán pedig tanintézetünk egyik derék ifjú tanára és kedves neje, hozzájuk méltó szép cselekedettel rótták le hálájukat Erdélyi magasztos emléke iránt. Igazán semmivel mással nem tehették volna kedvesebbé és emlékezetesebbé azt a szép napot, amikor az óhajtott boldogság révpartjához értek, mint avval, hogy a menyasszonyi-koszorú árát a szobor-alapra ajándékozták. Ily szép kezdettel indult meg egy ifjú pár házasélete, ily szép kezdettel indult meg az Erdélyi-szobor létesítésének dicséretes gondolata. Bizonyára áldás leszen mindkét kezdeten s adja isten, hogy az legyen! Újabban pedig, egyik jeles tanárunk, Székely György dr., aki a hajdan Erdélyi tahszékéről hirdeti most a nagy filozófusok gondolatait, szintén elhozta a közös oltárhoz dicső emlékű elődje iránt érzett kegyeletének adóját. Az „Irodalmi Önképző Társulat“ kiadásában .Émlékeim“ címmel most jelent meg dolgozatainak egy kötetnyi gyűjteménye.*) E kötet — melynek összes tiszta jövedelme a felállítandó szobor alaptőkéjét szándékozik növelni — a legékesebb kifejezője leend annak az igaz szeretetnek és érdeklődésnek, amelylyel az Erdélyi-szobor eszméje iránt mindnyájan viseltetünk. A sárospataki főiskolai ifjúság bizonyára meg fog tenni a maga részéről mindent, ami tőle telhetik, hogy a tiszta •) Megrendelhető a szerzőnél, Sárospatakon. Ára a 10 ives kötetnek csak egy korona. Szerk. gyobb, míg a kevésbbé művelteknél kisebb. Végre, ami küzvetetlenül tárgyunkhoz tartozik, a temetőkben tett ásatások is azt bizonyítják, hogy a középkor óta a koponyák köbtartalma növekedett. Broca és más antropológusok kutatásai szerint az ausztráliaiak koponya-térfogata átlag 1224 cm3; a középkori (XII. század) párisiaké 1409 cm3, a mai párisiaké 2558 cm3 (a férfiaknál) és 1337 cm3 (a nőknél); de egy párisinál 1900 em3-re is fölemelkedett.*) , Gall és tanítványai, Comte Ágost és több ter- mészetbúvároló, azon az alapon állították a lelki tehetségek gyarapodását, mivelhogy azok örö- kölhetők. A következtetés egészen logikus. A lelki tehetségek föltétele, főszerve az agy; az agy gyakorlat folytán növekszik; e növekvés öröklés utján átruházható. Egészen természetesnek látszik ebből az a következtetés, hogy a szervnek minden megváltozása, tökéletlenedése a funkció változását, tökéletlenedését vonja maga után; tehát az agy továbbfejlődése a lelki tehetségek továbbfejlődését vonja maga után. Mindamellett e fontos tényt, hogy az értelem előhaladása nem csupán az egyesekben, hanem a fajban is lehetséges, s hogy az átörök*) Mémoire de la Société d’anthrop., t. II, 2-sórie. 1873. Topinard, Anthropologia, 240. és köv. 1. Broca ekként foglalja össze méréseinek eredményeit: 1. A mai párisiak koponyatérfogata 35 cm,-rel nagyobb, mint XII. századbeli elődeiké. 2. Ugyanazon korszakbeli párisiak koponyája közt is a nevelés a müveitekét 80 cm'-rel nagyobbra fejlesztheti (Mémoire de la etc., t. I, 1871, p. 355). — Némely orvosok az agy növekedésének s ennek folytán a fej nagyságának megfelelő tüneményként említették föl a műveltebb osztályú nők nehezebb szülését is. jövedelem minél nagyobb összeg lehessen! Tegyük magunkat méltóvá a kötet Írójának valódi nemes intencióihoz s szerezzük meg ezt az ily kiváló alkalomra létesülő kötetet mindannyian! A nagy közönséget pedig, mely áldozatkészségével ifjúságunknak nem egy szép tervét megvalósította, szivünk egész melegével és ragaszkodásával kérjük, hogy annyiszor tapasztalt lelkesedését ne vonja meg tőlünk most sem, mikor a halhatatlan Erdélyi Jánosnak emlékét maradandóvá akarjuk tenni mi közöttünk! Szeretett vármegyénk összes ifjúságát e helyen is szeretettel fölkérjük; terjesz- sze a szobor-alkotás nagy eszméjét mindenfelé ! Járuljunk filléreinkkel a szoborhoz, hogy legyen az a mi jóra törekvésünknek és kegyeletes szivünknek is az emlékjele. Emléket Erdélyi Jánosnak! (Sárospatak.) Zsoldos Benő ifj. Cseléd-mizéria. Úgy hiszem közös bajról szólok, amidőn cselédeink megbízhatatlanságáról, hütelenségéről és majdnem általános elfajnltságáról szólok. Akit az isten meg akrt verni mind a két kezével, azt kényszeritette, hogy mai napság cselédet tartson. Nem elég, hogy a megélhetés gondja napról-napra nagyobb; hogy a keresetforrások mindinkább bedugulnak, még egy nagyobb csapás jut a társadalomnak: a cselédek megátalkodott rosszasága. Mintha összeesküdtek volna, szolgálatba lépnek, de csakis azért, hogy kenyéradó gazdájukat és gazdasszonyukat bosszantsák, mert ha egyetlen egy nekik nem tetsző szót is mond nekik a szolgálatadó, azonnal felmondják a szolgálatot s akkor cseléd nélkül maradva, a gazdálkodás számvetését komolyan megrendítik, s ennek következtében olyan ferde helyzetbe jut a munkaadó, hogy neki kell cselédje minden kedvét teljesíteni, neki kell az ő pénzéért cselédje szolgájának lenni. A szabadelvű embert nem boszantaná ez a körülmény, ha eképpen fejlődni látná cselédjének egyéni szabadságát; de fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy a mai generáció cselédei nem annyira a szabadságot, mint inkább a szabadosságot élvezik; igy keletkezik aztán női cselédeink között annyi bukott nő, igy nyer aztán egyre nagyobb lendületet az angyalcsinálás átkos mestersége. Nézzük csak közelebbről a cseléd-viszonyokat. Mai nap általánosan el van terjedve cselédeink között az a nem eléggé kárhoztatandó szokás, hogy csak havi szolgálatra szegődnek el. Ezt azért teszik, hogy abban az esetben, ha valamely háznál a háztartás körül rend és fegyelem uralkodik s ha ez a házi fegyelmezettség esetleg kiterjed a cselédekre is: ők magukat egyszerűen kivonják olymódon, hogy a jövő hónapra felmondják a szolgálatot. lés átruházza és fölhalmozza az apró változásokat, szeretnők direkt úton is, lélektani alapon, bebizonyítani, s nemcsak a fiziológia segítségével, mint az imént tettük. Ez ugyan nagyon bajos s csak tapogatódzva közeledhetünk feléje. Igyekezzünk mindenekelőtt megérteni, hogy mily föltétel alatt következik be az egyes egyén értelmi előhaladása. Ez fokozatos kifejlődés útján történik. A lélek kezdetben csak egyszerű tényeket tud fölfogni, azután összetettebbeket, később egészen egyszerű vonatkozásokat, végül egyre bonyolultabb vonatkozásokat. Ez előhala- dás minden mozzanatának egy előbbi fejlődésfok képezi a föltételét, melynek már meg kell valósulva lennie, s csak úgy állhat be az utána következő. Az értelmet egy épülettel hasonlíthatjuk össze, amelynél minden rétegnek szilárdan le kell rakva lennie, mielőtt a következő reá jönne; vagy pedig, ha néhány újabb fiilozo- fussal a megismerés aktusát az alany belső állapotai és a tárgy külső állapotai közti kölcsönhatással hasonlítjuk össze, akkor is azt mondhatjuk, hogy a lélek eleinte igen egyszerű vonatkozásoknak kell, hogy megfeleljen és csak azután emelkedik bonyolultabb vonatkozásokhoz. Ezt az elméletileg kétségtelen igazságot a gyakorlatban igen gyakran elfeledik. Kétségkívül, midőn nagyon összefüggő kérdésekről van szó, mint a matematikában, lehetetlen az értelemnek e természetes nton nem haladnia; de a társadalmi és politikai tudományok terén igen gyakran találkozunk oly emberekkel, kik a végén kezdik. Innen van a sok üres elmélet és tóvestan, mert a lélek nem foghatja föl az összetettet, Számos raffinirozott, c kölesében teljesen satnya női cseléd az elszegődésnél szigorú feltételül kiköti magának, hogy neki külön konyha kell; hogy miért — azt nem Írom le, mert már a gondolatánál is szégyen pír borítja arcomat. Női cselédeink legnagyobb szerencsétlensége a mai cselédtörvény, melyben a felmondásra két hét van kiszabva a szolgálat felmondásánál. A törvénynek ez az intézkedése odadobja a munkaadót a cseléd szeszélyének, s ha ez még soká igy marad, bekövetkezhetik s már közel is van az az idő, mikor a cseléd lesz az ur a háznál, s habár fonák rendszer lesz is ez, de annyi haszna lesz majd, hogy a nevelésnek más rendszerét fogja a társadalomba behozni, nevezetesen azt, hogy a cselédtartás mellőzhe- tése, vagy legalább korlátozása céljából leányainkat, úgy mint hajdan, a gazdasszonykodásra, vagyis a ház körül előforduló munkára is fogjuk nevelni. Ez lesz majd a házi nevelés főcélja, de ezt bevárni igen nehéz feladat. Női cselédeink erkölcsi romlásának egyik szabadalmas intézői az u. n. a „cseléd-közveti- tők,“ kik, hogy a közbenjárásért mentői magasabb dijat szedhessenek, gyakran rábeszélik a jó cselédet is, hogy mondják fel a szolgálatot. Ezek a eselédközvetitők okozzák azt is, hogy igen sok cseléd évente 12 helyen is szolgál. A havi szolgálatidő a cselédekre is, a munkaadóra is káros hatással van. A cselédre azért, mert gyakran helyet cserélvén, nem tud egy háziasszony szokásához sem alkalmazkodni és megkeresett bérét, részben a közvetítők, részben pedig a szolgálat nélkül eltöltött idő alatt a kétes jellemű szállásadók emésztik fel. De káros a munkaadóra is, mert a ház úrnője tudván azt, hogy cselédje csak ideig-óráig marad nála, nem sokat törődik cselédje jólétével s akarva-nem akarva hűtelen cselédet nevel; a szolgálat rövid ideje alatt ki sem ismerheti cselédjének egyéni tulajdonságait, tehát a szolgálatból hasznot nem húzhat s mert a rövid idő miatt közönyös cselédjének magaviseleté iránt, házi szentélyében gyakran kétes hírű nőt is kénytelen megtűrni. Ezen a nyomorult állapoton csak az segítene, ha cselédtörvényünk revidiáltatnék, benne az lenne az alapelv, hogy hűség, szorgalom, jó magaviselet jutalomra, de ahűtelenség, restség és fajtalanság büntetésre találjon. Addig is, pedig mig ezen az állapoton a törvényhozói bölcseség segíteni fog, a községeknek, mint erkölcsi testületeknek önkormányzati joguknál fogva volna szép kötelességük, hogy segitőkezet nyújtsanak éspedig akképpen, hogy; 1. cselédközvetitést csakis kifogástalan és jellemes egyéneknek engedjenek. 2. hogy a szolgálat nélkül őgyelgő cselédeket azonnal toloncoltassák illetőségi helyeikre. 3. hogy oly női cselédet, ki „külön“ konyhát „igényel“ ne tűrjön meg a községben. 4. a munkaadót pedig birság terhe alatt kötelezze, hogy az illető cseléd magaviseletéről és szorgalmáról az igazságnak megfelelő jegyet írjon be a cselédkönyvbe. F. A. Vármegyei ügyek. A közigazgatási bizottság f. hó 5-én tartott üléséről szóló rövid tudósításunk ez: Az alispán havi jelentése, melyet ez alkalommal a mig az egyszerűt meg nem érti. Nagyon csalódik, aki azt hiszi, hogy egy jó tehetségű, tiszta eszű embert csak elébe kell valami ténynek állítani s ő azt azonnal fölfogja. Ezer példa bizonyítja az ellenkezőt. Próbáljunk csak egy nyílt, de nem eléggé képzett fejnek görög-római történetet tanítani, s ámulva, elképedve fogjuk látni, hogy mily ferdén fogja fel az eseményeket. A középkor hemzseg az efféle tévedésektől, midőn más világot akar festeni, mint amelyet ismer. Nézzük meg, mennyire kiforgatták jelleméből a trójai háborút, Cézár és Nagy Sándor alakját a lovagias költemények, vagy a XV. század naiv leírásai.*) A vad népek még jobb például szolgálnak erre. Egy értelmes, tudni vágyó és a legelőbbkelő családokkal rokonságban álló új-zeelandi lakos elkísért egy ángolt Londonba, hogy ott képezze magát; de a kellő lelki fejlettség hiányában semmit sem értett meg a mi európai műveltségünkből és mindent a maga vad képzetei szerint magyarázott. így, midőn egy gazdag lordot látott maga előtt elmenni, igy szólt: „Ennek az embernek sok ennivalója van.“**) Máskép nem tudta a gazdagságot elképzelni. Bizonyára a lelket megelőző műveléssel kell képezni, hogy a bonyolultabb kérdéseket megközelíthesse, de ez épp úgy áll a fajról, *) Lásd pl. Theseus ós Ariadne kalandjait, vagy bármelyiket a görög mitológiából a lovagokkal, apródokkal, templomokkal, gót házakkal, szűk utcákkal, ló- résekkel stb. **) Savage, Dumont d’Urville-nél, t. III. Több más érdekes adatot is találhatunk itt. Folytatás az I. mellékleten,
