Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-03 / 1. szám

Sátoralja-Ujhely, 1897, január a. 1. (1398). Huszonnyolcadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁEA: Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 60 kr Bérm ntetlen levelek I cBak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 16 kr. a *71 térben minden gar­ni ond sor díjjá 20 kr. I Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉITEK HIVATALOS LAPJA. megjelenik: HIBDZTÉS DIJA I hivatalos hirdetéseknél; i Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. | Petitnél nagyobb, avagy I diszbetükkel vagy kör- I zettel ellátott hirdetmé- | nyékért térmérték szerint minden négyszfig centim, után 8 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél I kedvezmény nyujtatik. j Hirdetések és pőnzkftlde- I méuyek a kiadóhivatal­hoz intőzendők. Az ezernyolcszázkilencvenhatodik év utolsó napjával ezer esztendő zárókövét tette le Magyarországon a végtelen és hatalmas idő. Történelmünk nagy alkotások és nagy küzdelmek emlékeit őrzi lapjain. Bámulatos, hogy annyi vihar között, villámoktól sújtva, szekerce-csapásokat tűrve, ledöntetlenül maradt a nemes tölgy, s még ma is díszük lombkoronája. Évszázadokon keresztül védőbástyáját képeztük a nyugot-európai államok fejlődé­sének. ..És vájjon szomszédaink akartak-e erről tudomást szerezni? . . . Dehogy akar­tak, dehogy méltányolták-------A biztos sáncok mögött markukba nevetve, nyugod­tan folytatták, izmositották nemzeti életüket, kulturális fejlődésüket. Velünk, a maroknyi néppel, egy se szorított baráti kezet; még- csak jó szomszédaink sem voltak, — egyet kivéve: azt is a késő ébredés ölte meg. »Finis Poloniae!* Mi, hála istennek, felébredtünk, mielőtt betellett volna rajtunk az idő. Fejlődésünk korszaka aránylag nagyon rövid, de titáni erővel fogtunk az elmulasztottak pótlásához, sziklatuskókat görgettünk egymás fölé, hogy felérhessünk az európai műveltség magaslatára. Igen nehéz volt a küzdelem, — közben egy vértengeren kellett átgázolnunk. Szabadságharcunknak borzalmakban és T A jR C A, A Gyurkovics menyecskék*) — özvegy Hidvéghynó. — Irta: Joliász László. Akit egy budapesti prímás bunyevác-her- cegnőnek nevezett, szegény Gyurkovics Sárika özvegyen maradt, mert egészen tönkretette az urát. Megrontotta tüzes szépségével és veszede­lembe sodorta könnyelmű ragyravágyásával. Pedig nem volt rósz asszony, csak erősebb, férfiasabb ember kellett volna neki. Szándékosan teszem ide mind a két jelzőt, mert vannak erős emberek, a kik éppen nem férfiasak. Sárika őnagyságának alapjában véve igen jó szive volt, csak egy kicsit önző volt, meg egy kicsit léha volt. Veleszületett apró léhaságait mig leány volt és félt a pártában maradástól, még csak tudta valahogy fékezni, de mikor asszony­korának negyedik reggelén valahol Nizzában a papucsot felhúzta, bolondulásig szerelmes ura nem látta meg. hogy ez a gyengesége elemen táris erővel tört ki belőle. Oh, a fiatal férjek egyáltalán nem szoktak meglátni semmit 1 Vak vagy, oh, szerelem 1 stb. Ha egyetemi hiétória-professzor volnék, most *) He-czeg Ferenc művészi tollal megirta a »Gyurkovics Leányok*-at. Juhász László műkedvelői tollal ügyesen tovább folytatta és megirta a »Gyurkovics Menyecskék*-et, a szám- szerint hét Gyurkovics-leányok menyecskekori élettörténetét, mely a »Magyar Újság* regénycsarnokában jelent meg. Akkor mi is tüzetesebben ösmertettük a regényolvasö körökben élénk érdeklődést keltett Gyurkovics Menyecskéket. — Özv. Hid- véghyné őnagysága biográfiáját a szerző szives beleegyezésével vettük át lapunkba. Szert. dicsőségben gazdag korszaka örök fényt árasztand nemzetünkre. Európa müveit ál­lamai nem hunyhattak tovább szemet a harci küzdelem előtt. Nem volt fényes elme, szabadságért dobogó szív, mely aggó ro- konszenvvel, mintegy lélekzetet visszafojtva, ne rettegett volna igazságos ügyünk dia­dalra jutásáért. A közérdeklődés az Oceánon- tulra is elhatott. Észrevették végre, hogy létezünk, s ma már azt is tudják, hogy nemzeti öserőnk, műveltségünk s mindin­kább fejlődő iparunk révén jogunk is van az élethez, a jövőhöz és Európa koncert­jében a komoly szó joga megilleti nemze­tünket. Teljes reménynyel nézhetnénk tehát a jövő elé . . , És én nem is a viharoktól, de a nesztelenül röpkedó vámpir-szárnyak bóditó lengetésétől, a keztyüs kezek simogatásától féltelek édes nemzetem. A viharokkal erős vagy megharcolni; de ezeknek deleje vajmi könnyen megveszi szived, elaltat mélyen s az ébredés késő lehet. Sok jel van arra, hogy egy benső eler­nyedéstől féltelek. Légy ébren, vigyázz 1 Az álerkölcsök megdöntik az ezeréves épület talpköveit. Az önérzetes magyar nem­zeti jellem, a becsületről való tiszta fogalom hanyatlása: lassan, de biz;osan ölő méreg, mely elpusztítja a deli szervezetet. Ez az az ut ahonnan nincs visszatérés — a pokol útja. Ha erre az útra tévednél, a második ezredév oszlopcsarnokának homlokzatára (kétségbeejtő gondolat!) elborult arccal, csüggedt szárnyakkal írhatná fel Daniéval a magyar nemzet géniusza *Lasciate ogni speranza« igy folytatnám: ,És most vizsgáljuk meg ama tényeket és tényezőket, amelyek eklatánssá teszik a kezünk alatt forgó bunyevác-princessinnek -ej tumszerü léhaságát I« És elővenném a geneológiát, diplomatikát, kronológiát, pragmatikát, pedagógiát, morált és — bizonyítanék. De mivel, sajnos, nem vagyok az, csak a következőkre szorítkozom: A fiatal Hidvéghy-pár Nizzában a San-Remo hotel első emeletén két utcai szobát vett ki. Nizzát is, ezt a legelegánsabb hotelt is, az első emeletet Is, a két szobát is, az utcai ablakot is a szép asszonyka akarta. Mikor ott a második éjszakát keresztül ál­modták, úgy reggel ii óra felé Hidvéghy felöl­tözött, kinyitotta a spalettákat és kikönyökölt. (Hogy az ilyen eljárás nem ütközik-e az illem szabályaiba, ezt döntsék el az angol kisasszonyok.) Mentone felül hűs szellő hullámzott felé, az ablakon tavaszi napsugár áradt be, összevegyülve a parkban éneklő madarak pajkos csicsergésével és a kikötőből induló hajók felhangzó tülkölé­sével. (Sajátságos internaciónális vonásnak tartom, hogy a fráncia Riviéráról indu ó hajók fütytye nagyon hasonlat az otrokocsi gulyás hajnali tül­köléséhez ) Egy óriás akác egészen az ablakig nyújtotta fel lombos ágait, de az akácnak emez udvariatlan eljárását enyhíti az a körülmény, hogy levelei közül hűs árnyak hullongtak a háló szőnyegeire, Sarika asszony is már ébren volt, de még bágyad­tan. Az alom és ébrenlét közti intervallum elra­gadóan édes álmai bizseregtek fejedelmien szép testében. De nemsokára a hotel omnibusza indult ki a cufart alól, esetlen nagyságával s kenetlen kerekeivel elviselhetetlenül förtelmes zajt zúdított fel a Sárika asszony párnáira. Ez elűzte leikéből a tündérálmokat. Hozzád szólok, jó magyar népem, mert hiszen öserődben, számerődben te vagy a nemzet! Nyissa meg az alkotó szivedet a sze­retetnek s mindenek felett szeresd a hazát ! Ez az érzelem meggyógyitandja lelke­det, öntudatra ébreszt s erőt ad polgári kötelességeid teljesítésére. — Űzd el az ámító kufárokat. Tépd le szennyes képük­ről az álarcokat s kövesd, mint évszáza­dokon által követted, nemes ösztönöd, tiszta józan eszed igaz útját. — Légy bátor a küzdelemben, erős a munkában, mint eddig valál. — A hősies küzdelem szín­helye nem mindenkor a csatatér. Sokszor maga az élet. Légy olyan, miként a nemes pálma: mennél több terhet raknak reá, annál su- darabban fejleszti törzsét. Légy olyan mi­ként az erdők nemes vadja: rázd le tes­tedről a támadó vérebeket. Ha tapasztalják nagy erődet, meghunyászkodva félre állanak. Ébredj, óh ébredj teljes nemzeti ön­tudatra ez uj ezredév hajnalán. »Bizva bízzál* és tied a jövő: a most pirkadó ezer esztendő! —ss. Iror lellre. — Refleksziő Zseltray B. cikkelyére.*) — (Bm. L .) Ne becsméreljétek ezt a hal­dokló századot s ne csináljatok a szeretet hiányának vádjából dísztelen szemfedót, utolsó, bágyadt sugarakat vető, vonagló arculatára. Szűnjék panaszhangja úgy azoknak, *) L, a »Zemplén« múlt évi 50-ik számában. Szert. Hidvéghy hátrafordult, odament hozzá, meg­csókolta a kezét és jó reggelt kívánt neki. — Jó reggelt magának is, én édes uram 1 — és Sárika is csókokkal felelt. Még csókolta, mikor eszébe jutott, hogy a neveléshez is kellene már látni és eltolta magától az urát és azt mondta . . . De nem ! Először el kell mondanom, mit értett Sárika nevelés alatt? Mig a kelengyéjét varrták s mig lázas izga­tottsággal várták az első Gyurkovics leány eskü­vőjét, Gyurkovicsné őnagysága szünet nélkül azzal foglalkozott, hogy kijelölte Sárikának azokat az Iránypontokat, melyek betartásával és vezérlete mellett egy fiatal asszony a házasélet örökké hul­lámzó örvényes tengerén a csendes boldogság kikötőjét biztosan elérheti. (Sietek megjegyezni, hogy ezt a fellengö metaforát Gyurkovicsné ő nagysága szokta használni s itt most csak plágium.) Ezeket az iránypontokat különben minden meny­asszony-leányának kijelölte. A Gyurkovicsné őnagysága prédikációjának rendkívül kivonatos ismertetése következő: — Férjhez menni egy kellemetlen köteles­ség, mert a férjek rendesen elkinozzák nejeiket és brutálisak. A feleségnek sokat kell szenvedni, mert vén leánynak maradni Ízléstelenség^ A fér­fiak önzők. És hűtlenek, mint a kígyó. És ha a férj uralomra jut, az elviselhetetlen. Egy családi élet sem lehet boldog, ahol a férj az első a ház­ban. A férjnek gazdaságukkal, hivatalukkal, a közélettel, társadalommal oly sok a dolguk, hogy a családi ügyeknek egész odaadással nem szen­telhetik magukat, azért, mint kritikán alólálló kon­tárokat, le is kell szorítani őket erről a nem nekik való térről. Röviden: minden okos asszonynak emancipálni kell magát a férj hatalma alól. A Zemplén mai száma tiz oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents