Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-03 / 1. szám

kik csak a múlt nagyobbra becsülésének általános érzetéből táplálkoznak, mint a történelmi képek szemléletétől elkaprázott szemű jóslóknak, kik e század végét az önzés, érdekhajhászat, köz- és magán-er­kölcs satnyulása s a szeretet trónvesztése korszakának nevezik. Mert hangozzék bár dicsőén a mara­toni győzelem híradásának kürtharsogása; töltsenek el bár bámulattal bennünket Róma, Nagy Károly, Napóleon daliáinak vilagrenditő csatai s az emberiség egyes korszakainak nagyszerű eseményei: mind ezeknek ismeretéből és tudatából épp úgy nem meríthetünk argumentumot arra, hogy a század végének emberisége kevesebbre becsülte az emberiség létezése óta trónján ülő szeretetet a letűnt századoknál, mint a hogyan nem menthetünk abból a csalta képzeletből, hogy az emberiség aranyko­rát« a múltban véljük már letűnni. Mily silány az a nehány kötet, mely­ben megírva vannak az emberiség múlt­jának történetei. Még sejtelmünk sem lehet ezekből a való élet színezetét alkotó mindennapi élet történeteiről. A századoknak jellemvonását nemcsak a királyok élményei, nemcsak a csaták sze­rencsés, vagy balfordulatai, nemcsak mi­nisterek fondorlatai, vagy a ministerek meg­buktatására irányuló cselszövények : hanem és főleg a nagy tömeget alkotó egyesek magánéletét átható szellem, a sziveket és elméket átható érzés és gondolkodás mi­volta jellemzi. Minden egyéb csak erre való vonat­kozásában lehet jellemző. Hogyan lehetne e részben tökéletes igazságot tenni az elsőségért vetekedő századok sorrendjében, a történelem taní­tásaiból, vagy a múltba visszavágyó ösztön ujjmutatására. Nem nehéz kimutatni, hogy egyik szá­zadban nagyobb volt a politikai szabad­ság, mint a másikban, hogy az egyik szá­zad gazdagabb volt világra szóló esemé­nyekben, művészi alkotásokban, szerencsés felfedezésekben, a másiknál. De olyan történetiró el nem képzel • hető, aki képes volna meghatározni, hogv mely században törült le a szeretet több könyet, mely században volt az ő uralko dása szilárdabb itt a földön, mely század­ban vett jobban erőt az őt környező ellen­ségek hatalmán és fondorlatain ? Ha mégis akadna ily tüneményes mes­— De, mama, — szokna felelni Sárika, — ugyan hogy beszé hetsz ilyet, mikor én annyira szeretem Zoltánt? — Szerencsétlen, hisz azért szeretheted 1 — vágott közbe a nagyságos asszony megdöbbentő fagyossággal. — Denikve — folytatta őnagy-ága, — addig kell ütni a vasat, mig meleg; addig kell haj itani a fát, mig fiatal, addig kell a férjeket'ne- velni, mig szédületben és ekzaltációban vannak a házasság gyönyöreitől. — Ugyan, édes mama?! — Hogy miben álljon a nevelés? Azt min­den okos, józan asszonyn »k tudnia kell. Egy bizo­nyos, hogy a nevelte,e-'nek első és legelengedhe- tetlenebb princípiuma a töltetlen szubordin >ció. Sít ebben az esetben tálán célja is. Az egész oper ció megkezdésére 1-ga'ka1 masabb idő házas sagotok első h<te. Annyira, hogy ha tálán vétkes könnyelmű-égből később kezdenéd p dagógiai akciód bevezeié-ét csak négy öt hét el is, ez egész életedre kiha'ó hanyag<ág lenne, mert akkor ha­lálod napjáig csak az egzordiumnál maradsz, azon fogtok polemizálni. Mert a férj olyan, mint egy hatas ló. Könnyen elkap. (Gyurkovicsné őnagysá- gának e?en erős hasonlatai bocsássák meg egyéb előnyei is.) Azért óva intelek édes Sára, nehogy fontos müvedet elhanyagold 1 Mert csak akkor fogsz boldog lenni, ha mar házasságod negyedik- ötödik napján le ke-en bontod ki azt a lobogót, melyre — amint Gyurkovics-mama pedagógiai leckéi befejezésekor ki szokta magát fejezni, — ezek a komoly intelmek vannak ragyogó betűkkel felírva: ,Le az anarhiaval, éljen az abszolút nö- uralom !< Tehát talán ez jutott eszébe Sárika asszony­nak és azt mondta: — Édes, legyen szives, adja ide a papucsom l tér, mi akkor sem féltenők századunkat s meg vagyunk győződve, hogy a mérleg nem az ö rovására billene. Bebizonyosodnék, hogy e század és e század vége emberiségének szeretete — a kor lelke — csudálatos dolgokat müveit és müvei és hogy ámbár amig az emberiség élni akar, mindig önzés lesz a cselekvéseink alapja: az emberiség az egy­mással küzdő érdekek egyensúlyának oly szelíd uralmát hoAa létre e század végén, mely dalra és dicsőítésre érdemes. — — Vármegyei ügyek. II Rákóczi Ferenc olajfestésü arcképe, me­lyet a vármegye közönsége az ezredik év egyik emlékéül rendelt az ősi székház nagyterme szá­mára, mar szintén megérkezett Budapestről Az orsz képzőművészeti tanács megbizá-ából László Fű öp ifiu művész festette. Az arckép tetőtől térdig terjedő nagyságban mutatja páncélos öltözékben a fejedelem deli alakját, mág pedig a Mányoky Ádám-féle egykorú aickép hu másolatában, melye: Thaly Kalman a Rákóczi korszak jeles történet- tudósa is, ki a festményt a művész termében látta, a megszólalásig hűnek talált. A székház nagyter­mében egvütt vannak már őfelsége a király, a ki ralyné, Andrássy Gyula gróf, id. Vay Miklós báró és a Rákóczi Ferenc portréi, melyekhez még a Kossuth Lajos arcképe, úgyszintén az 1707 iki ónodi országgyűlésnek jelenet-képe fog csatlakozni. Mikor igy a festmények mind együtt lesznek, tálán a márciusi rendes közgyűlésen, vagy külön díszközgyűlésen ünnepiesen le fogják leplezni. A zemplénvármegyei gazdasági egyesület sző­lészeti szakosztálya folyó 1897. év január 15-én a vármegyeháza nagytermében tartandó szakosztály­ülésen Kosinszky Viktor szabadelfiadast fog tartani a rekonstruálással kapcsolatos kérdések fölött. Az érdeklődők szívesen láttatnak. A közigazgatási bizottság f. hó 11-én, d. e. 9 órakor rendes havi ülést tart főispánunk Ömél­tósága elnöklete mellett. A szegény alapra ügyelő választmány hol­nap d. e. 10 órakor az alispán elnoklésével ülésezik. Zemplén-vármegye, 300,000 lelket meghaladó népességének figyelembe vételével, mint az 1897. évi állami költségvetés törvényjavaslatából érte­sültünk, tényleg be fog igtattatni az első osztályú vármegyék közé és azok sorában előkelő helyet fog elfoglalni. Erre mutat, hogy a fóispáni évi fizetés, mint a többi elsőrendű vármegyékben, úgy a mi törvényhatóságunknál is 5000 fetal van előirányozva. Nyilván erre a körülményre gon dőlt főispánunk Öméltósága, midőn az újévi tisz­telgés alkalmával igen lelkesen buzdította az élőt e testületben megjelent tisztikart, hogy, amennyiben jelenlegi fizetésük sem az osztóigaz-ággal, sem a méltányosság követelményeivel nincsen megnyug­tató arán) ban, mielőbb tartsanak összejövetelt és évi iavida’mazásuk kellő fölemelése érdekéb’n adj an ik be folyamodást a t. vármegye közgyű­léséhez. I Fleischner S mu dr. | vármegyei bizottsági tag, koz- es v^ito-utyvédó N.-Mihályban, mint részvéttel ertesü ünk, tegnap délelőtt, életkorának 52 ik évében elhunyt. Nyugodjék békével! A zemplén-vármegyei közkórház pitésének ügve, mint a jelek mutatják, ez ev tavaszán kilép a tervezések stadionjából. Eddig az hátráltatta az épites megkezdését, m rt az uj közkórház telek­helyén k megvétele nagy nehézségekkel találko­zott. Mo-t, hogy a Hecske-dombon a legegészsé­gesebb fekvésű helyet megtaláltak, azt hisszük, hogy a sokáig tervezgető közkórházi vá’asztmány gyorsan nyélbe üri az uj közkórház régen heverő építésén-k a dolgát. Statisztika. Minden szónál szebben beszél — a szám, mely, pé daul, ha azt kérdezzük, az el­múlt év folyamán, hány ügydarab érkezett be az alispáni és a vele szorosan kapcsolatos hivatalokba, nemcsak azt mondja meg hogy nem kevesebb, mint 76 140 de azt is tudtul adja, hogy ez az óriási nagy ügyforgalom (egynéhány száz darab hi javai) elintézést nyert. — Az ügyek elintézésében te­vékeny köztisztviselőknek tiszta szívből kívánjuk, hogy ez uj évben megújult erővel diadalmaskodja­nak igen terhes hivatali feladataikon. A Tokaj-Hegya'ja vidékén elpusztult és az illető lelkészek javadalmazásához tartozó szőlők rekonstruálásának módozatairól, mint már jelentet­tük is még e hó folyamán fog főispánunk Ömél­tósága az érdekeltséggel tanácskozni. Az értekezlet határideje véglegesen még nincs kitűzve, de való­színű, hogy jan. hó 20-án lesz és bizonyos, hogy a meghívók már e napokban szétküldetnek. Abauj Torna vármegye alispáni hivatalában a í évi jan. hó 12-én d. e. 11 órakor verseny- tárgyalás lesz. Tárgy; a zsadányi járásbirósági és börtonőri lakásul szolgáló melléképület helyre­állításának biztosítása. A »Magyar Agrár és Járadékbank« uj évtől megkezdette működését. Első feladata volt azt a vidéki szervezetet létesíteni, mely szoros kapcso­latban áll a bankkal, és hivatva van a mezőgazda- sági hitel kielégítésére. Az 1896. V. t. c. alapján ezt a bankot bízta meg az országos kormány, hogy a filokszera elpusztította szőlők felújításának előbb- revi-ele céljából 25 millió forint erejéig kölcsönöket adjon ki. Hírek a nagyvilágból II. Miklós, orosz cár, Menelik abessziniai ki­rálynak. egvéb ajándékok között, egy remekművű, drágakövekkel ékesített markolatu diszkardot kü d. Az ajándékokat vivő nagy küldöttség mar útban van az afrikai emberevő feketék világhírre vergő­dött országa fele. Folyiatas az i sö meliekleten Itt az igazság érdekében megint egy kis kitérést kell tennem. Gyurkovics Sárika menyasz- szony-korában, az édes mama kivánságabó'-e, ma- liciából-e, egy par pirosbársony papucsot hímezett magának. A papucs fejére két csoko’ödzq. galamb volt kivarrva, hatul a sarkara hony sóit qui mai y pense, — egy fekete járom. A papucs rugany- talpara a gyár védöjegye volt nyomva, egy szár­nyas papucs, ezzel a körirattal: »In hoc Sígno vinces.« Mikor a papucs készen volt, Sárika titokban, bizalmasan igy interpretálta a szimbolikus jegye­ket «is EMa huganak: A gyír védőjegye, a szár­nyas papucs, jelenti a p»pucsnak repülő képes­ségét. Kiúratát Horkay Feri igy fordito’ta le: »A papucs a legszükségesebb házi bútor.« Milán bácsi ped g igy : »Ebben a jelben győzöl.« De úgy látszik, a Feri fordítása hivebb és érthetőbb. A papucs hátulján gyászselyemból kivarrt járom, intelem, hogy miként kell bánni férjemmel, ha a papucs fejen csókolod zó, az állandó boldogságot szimbo'izaló szürke galambok sorsát akarom ma­gamnak is. Az erős ruganyta'p az asszonyi kor­mány tartós voltát, a kék selyerabélés az állandó hűséget, végül a piros szin a szerelmet perszo- nifikalja. — És ez a gyöngyökből kirakott korona itt a papucs kivágásánál, a hol rendes papucsok­nál a masli szokott lenni ? — kérdezte Ella tit- kolhatatlan érdeklődéssel. — Nos, a papucskormány elvitázhatatlanul értékes és szerepfólott kívánatos voltat, — fe­jezte be egzegezisét Sárika. Tehát azt mondta: — Édes legyen szives, adja ide a papucsom! Egy háromnapos, meg négy éjszakás asz­szony'ól nagy jelentőségű felszólítás ám ez 1 Hí piros galambok egyáltalán volnának, nzt mondanám : A két k s papucs ott gubbaszkodott a szőnyegen, mint két szerelmes gálámbfiók, de minthogy piros galambokat még nem láttám azt kell mondmom: »Az ab-zolut cárizmus jello­bogója, a foltétien meghódolás szimbóluma, a két kis papucs ott hevc't a szőnyegen, lázas epedés- sel varva a harci ritdót. Ha Zoltán nem lett volna annyire szerelmes, abból az édes kérésből hadüzenetet, hadi kürtök riva gasát hal háttá volna kicsengeni De Zoltán szerelmes volt, mint egy svihak gimnázista, nem gondolta meg könnyelmű, szomorú következmé­nyeit és, — na, hát utoljára is ki kell monda­nom: — lehajolt a két kis papucsért és odaadta Sárikának. Komolyan tanácslom pedig, jóllehet tudom, hogy hiaba, — minden fiatal házasembernek, hogy akármilyen hihetetlenül szép is az a papucs, ne adja fel a feleségének sose. Megmondom az okát, miért? Pro primo, a papucs a rabszolga­ság, a férfiúi megalázkodás, az abszolutizmus zá­loga, tehát a férfiaknak eőipszó gyűlölni kell. Pro szekundo, mire való a szobalány ; pro tercio, egyáltalában mire való a papucs és végül nem illik a szobában lenni, mikor a feleségünk felkel. Hidvéghy Zoltán mindezeket nem gondolta meg, a papucsot oda adta, átlépett a Rubikonon. Szegény, h» fel nem adta volna akkor, talán még most is képviselő volna és nem porlatag hamu. Érzem, hogy utolsó mondatomat indokol­nom kell, mert tudtommal egy papucs felemelé­sében még nem szaka’t meg senki emberfia. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents