Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-09-22 / 38. szám
Sátoralja-Ujhely, 1895, szeptember 22. 38. (1332). Huszonhatodik évfolyam, I ELŐFIZETÉS ÁEA: Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyílttérijén minden gar- mond sor díjjá 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN1 VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK ÜNőEIáSTDIEnsr TT-A-S-éLlRSST EISEETÉS DIJA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után l kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, ntán 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intőzendök. Egy könyv előtt. A magyar népnek két kedves olvasmánya volt: a história és a .Corpus juris.« Az első tárta eléje a múlt dicső emlékeit s az utóbbi tanította a jog tiszteletére. Ezredéves múltúnk ünneplésének a küszöbén a história elevenedik meg. A régi dicsőség fénye megcsillan minden magyar ember kebelében s önkénytelenül kérdi mindenki: miért e lelkesedés, miért e nagy ünnep ? Ezer esztendős létünkért, ezer esztendős nemzeti becsületünkért! — felelik rá mindennünen. És áhítattal nyúlnak a históriához. Olvasni, tanulni, tudni akarja azt mindenki. Úgy érzi, hogy ezt ismerni kell minden magyar embernek, hogy e nélkül lehetünk bármilyen okos emberek, de magyarok soha, mert magyar embernek elmaradhatatlan szellemi tápláléka a história. Kiadók százezreket áldoznak ma históriára. A gazdag részvénytársaságok, a magánkiadók versenyre kelnek s mind-mind csak azon törekednek: mivel tegyék emlékezetessé az ezredéves ünnepét nemzetünknek. És csodálatos, mintha egy szívvel éreznének, egy fejjel terveznének : históriát nyomtatnak mind. Az Athenaeum nagy tízkötetes millén- niomi történetével egyidöben árasztotta el a Lampel-cég is Szalay-Baróti »Magyar nemzet történetéivel a könyvpiacot. Egy hatalmas, nagy munka mellett egy kisebb. És én ebben is összhangot látok. A gazdag emberek megveszik a drága könyvet, a szegényebbek az olcsóbbat. S mig amazok 80 ftot költhetnek, addig a szegényebbek 30 ftért kapnak egy nem kevésbé diszes és tartalmas könyvet. A két kiadó jól számított. Nem versenytársak TÁBOÁ T árkány—Perbenyik. — A .Zemplén* eredeti tárcája. — Ha a Névtelen Jegyző nek a magyarok bejöveteléről hátrahagyott jegyzéseit a történettudósok kutatásai hitelükben meg nem döntötték volna, most azon kezdhetném közlésemet: »Zemplén- vármegyének a honfoglaló sereg egyik nevezetes vezére, Tarkanz, ősi fészke lélekemelő ünnepség színhelye volt. * Miután azonban Marczali történelmi kutatásait most nem rég olvastam, kénytelen vagyok én is Névtelenünknek a honfoglalás leírásáról tett feljegyzéseit egy nagy elme, de fantasztikus szüleményének tekinteni*) s azért csak úgy kezdem leírásomat: A 7árkány család ősi fészkét szeptember 15-én a Bodrogközről, a szomszéd járásokból, sőt a szomszéd vármegyékből vagy 8 — io ezer főnyi lakossága kereste fel, hogy tanúi legyenek az ottani róm. katólikus plébánia-templom felszentelésének. A kora reggeli órákban N.-7árkány község vidéke egy népvándorlás képét mutatta ; avval a különbséggel, hogy mig a jelzett korban fegyver*) Bocsánatot kérek, de én csak azért sem tekintem annak! &zerk. ők a piacon, hanem egymásnak a kiegé- szitői s tényleg: jó üzletet csináltak. Az első nagyobb helyet foglal el a könyves polcon, az utóbbi kisebbet; de a lelkesedés, mely e kisebb könyv lapjairól csak úgy heviti a lelkeket, mint ama na- gyobbról, egyenlő. A hazaszeretet fénye árad szét e körül is s azok az arany sugarak, melyek a diszes táblán a »szent koronádból szórják szerte a fényt, elérnek a honfi kebelbe s ott megrezgetnek egy hurt, a minek hangját legédesebben csak a magyar ember élvezheti s a mely azt susogja szüntelen : sEz a föld, melyen annyiszor . . . * * Ha egy históriát látok, szentségtörésnek tartom a tudákosság mérlegére tenni. Előttem végtelenül közönyös a dolog, hogy melyik historikus teóriája az igazi, sőt a nép és az ifjúság kezébe adott könyvekből a poklok fenekére szeretnék kergetni minden rideg boncolgatást. Ezek előtt a história legyen egy panoráma, mely a múltat megeleveníti, a nemzet nagyjait megszólaltatja. Sokat tanultam a históriából, de azt a keveset, mit a falusi iskola mestere tanított, sohase feledem el. A fülembe cseng ma is a lelkesítő szózat s az öreg mester rajzából áll előttem ma is a vérszerzödés, a szent István, a Hunyadi János, a Rákóczi, a Kossuth képe. És vitatkozhatnak a történészek akármenynyit, azokat a kedves naiv képeket szivemben megváltoztatni nem tudták soha. / Es ez természetes. A históriát tanulhatjuk mindig, ebből csak a tényeket ismerjük meg, de a hazaszeretetre csak olyan könyv taníthat, a mely kevesebbet okoskodik, de annál többet lelkesít. Azt vetette valaki a minap a szememre, hogy a nemzetiségi agitátorok a magyar egyetemekről kerültek ki s íme : még sem a magyar állameszméért lelkesednek. rel és harci lárma közt hóditó szándékkal közeledtek a templom helyen állott vár sáncaihoz : addig most zászlók alatt, zsolozsmákat énekelve, békés polgárok a hódolat szent érzelmeivel vonultak az isten dicsőítésére épült templom falaihoz. A vallásos tisztelet kegyeletével hajtotta meg mindenki fejét a kassai püspök ezüst fürtökkel ékes alakjának megpillantásánál, akit főpásztori kötelességén kívül bizonyosan a patrónus Matláih József grófnak a restauráltatással tanúsított áldozatkészsége és személyes fáradozásainak méltó el- ösmerése is vezette arra, hogy a diszes templomot őmaga szentelje föl. A szertartást úgy kint, mint bent és a misét az agg főpap nagy segédlettel végezte. A szertartás l/29-kor kezdődött kint és 3/iio \g tartott, ekkor megnyíltak a templom ajtajai és bevonult a papság, majd a közönség. A templom belseje a legszebb motívumokkal van ékesítve, a képek, oltárok, orgona, ülőhelyek, szóval az egész berendezés oly harmonikusan szép és diszes, hogy nagy városban is alig található ehez hasonló. Részletesen mindent leírni nem csak az idő rövidsége nem engedi, hanem ahhoz, hogy a leírás helyes és érthető legyen, bibliográfusnak, dogmatikusnak, festésznek, szobrásznak, zenésznek, műépítésznek kellene egy személyben lennem, pedig egyhez sem értek. Elég legyen annyit mon* dánom, hogy a templom restaurálásának terveit a patrónus maga állapította meg és annak kivitelét is maga ellenőrizte. _____Akik ösmerlk az ő sokoldalú képességét, Sajátságos, hogy ugyanez az ur azt nem veszi észre, hogy az egyetem nem az a hely, a honnan az ifjú a naiv benyomásokat hozza az életbe. Itt a tudományt mérik, a szívet, az érzést készen hozza mindenki. Ennek első formáját az elemi iskola tárja a gyermek elé s a mint nő, úgy gyarapodik ez is tovább, ha gondos kezek ápolják. A hazaszeretetnek tehát a főműhelye az első iskola. Jtt a gyermeknek kevés históriai tudásra, de annál több lelkesedésre van szüksége. De éppen azért, mert kevés kell a tudásból, ennek a kevésnek valódi eszenciának kell lennie. Tehát a tanítónak sokat kell tudni, hogy e sokból a legértékesebb keveset kiválogathassa. És e sok tanuláshoz sok tanulás kell. Az iskola sem adhat eleget, tehát az élettől kell várni a többet. Erre pedig könyv kell. A tanító zsebe rendesen szerény s a könyvre sok pénz pem jut: ezért üdvözlöm a Szalai-Baróti-féle »Magyar nemzet történetiét igaz szívből. De ne legyünk igazságtalanok. ■ Nem csak az ára ajánlja a könyvet. Ajánlja azt igaz érzelme, hű hazaszeretete is. Ez is méltó arra, hogy Írója nevét felkapja a közlelkesedés s oda illeszsze azok közé, a kik az ezredéves múlt megünneplésére szép dolgokat alkottak. Szólhatnék még a diszes külsőről is, de hát ily nagy ünnepre nem veszi-e fel mindenki a legszebb ruháját? Ezt cselekedte ez a könyv is. De talán minden disz még sem az ünnepért van rajta. Az a sok illusztráció nem dísz mind. Ezek tanítómesterek, a melyek éppen úgy tanitnak, oktatnak, mint akár a betű. És ezek összeszedése, összeváloga- tása szintén fáradságos dolog. A Baráti mesterkeze itt is remekelt s az ő érdeme páratlanul felülmúlja a kiadóét, mert ez csak a köntös szépségéről gondoskodott, akaraterejét, alaposságát, pontosságát és rend- szeretetét: azok elképzelni tudják, hogy ez a szép templom úgy egyházi, mint világi tekintetből egy tökéletes egész. io órakor Szepessy Ede esperes lépett a szószékre és a templomok szükségességét magyarázta a híveknek, ékes nyelvezettel, egyházi szónoki ihlettséggel elmondott beszédjében. Majd felzen- dült az orgona, melynek mélabús hangját művészi játékával maga a patrónus szólaltatta meg, kisérvén nővért PaUavicini Edéné őrgrófné Öméltósága ritka szépségű egyházi dallamait. Bizonyosan nem feledi el senki azt a lélekemelő jelenetet, melyet a két főúri testvér az ének- és orgonarész személyes teljesítésével lelküuk elé varázsolt. A misénél meg a perbenyiki uradalom házipapja által betanított négyhaugu női énekkar működött dicséretreméltó buzgalommal közre. Valamivel tizenkét óra előtt az egyházi szertartásnak vége lett s a püspök, kisértetve Mailáth Józsefné grófné, ennek édes atyja Széchenyi Pál gróf volt minister, Palavicini Edéné őrgrófné, Pallavicini Ede őrgróf, Mailáth József gróI.Sennyey István, Sennyey Béla, Sennyey Miklós bárók, Szerviczky Ödön, Matolai Etele, Dókus Gyula, Horváth József uraktól és a nagyszámú papságtól az ezernyi nép sorfalai közt a papiakra vonult. Mig a főpásztor valóban nagy kitartásról tanúskodó egyházi szolgálatának fáradtságát pi- pihenfe, addig a nép a már felszentelt templomba vonult, hogy hálát adjon istenének, aki fáradozá A Zemplén mai azé ma tiz oldal. *^|
