Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-09-22 / 38. szám
míg amaz az öltöztetni valót varázsolta élénkbe. E könyvnek előttem fekszik az első kötete. Elnézem órákon át s gyönyörködöm abban a lelkesedésben, hogy iró és kiadó igaz magyar szívvel mikép alkotnak szép emlékeket ezer éves múltúnk dicsőségének. És én ezt a magyar kultúra apostolainak azért mondtam el, mert ebben a könyvben őket is méltó hely illeti meg. Az ö harcuk is nemes és szent, az ő homlokukat is megilleti a hősök és a vitézek babérja ... A honfoglaló hősök életre kelnek s az íróasztalom fölött szinte hallom, mint suhog a szárnya a turul madárnak. A táltosok a szent oltár fölött jövendőt mondanak s egy második honalapitásról mormolnak és e nagy munka — a tietek. Halljátok tanítók ? — a tietek. tgőldes <§éza. Felhívás előfizetésre. Bizalommal és tisztelettel kérjük Zemplén- vármegye müveit közönségét, hogy a szerkesztésünkre bízott Adalékok Zemplónvármegye történe téhez cimü irodalmi vállalatot, mely a reánk jövő október hó folyamán kezdi meg pályafutását s havonkint két íves (esetleg 21/,, Íves) füzetekben jelenik meg, pártfogásukra méltatni és a füzetekre előfizetni szíveskedjenek. Az ^Adalékok<■ célja : felkutatani, összegyüj- tögetni, felölelni és havi füzetekben közzé tenni mindazt, 'ami történelmi vonatkozásánál fogva Zemplén vármegye közmultját illeti, kapcsolatban a földrajzi anyaggal, mely Zemplénvármegye történetének kiegészítő tartalmát képezi. Az Adalékok tehát történelmi és földrajzi részre oszlanak. A történelmi rész kiterjed a legrégibb, úgynevezett történelem előtti (praehistoricus) idők tanúságaiul felmaradt és a Zemplén-vármegye területén találtatott emberi nyomok (cölöpépitmé- nyek, őskori konyhahulladékok, ó- és uj-kőkorszak, bronz-korszak, római korszak, népvándorlás korszaka) ösmertetésére — és lenyúlik egész napjainkig ; igy hát magába foglalandja azokat az adalékokat is, melyek Zemplén-vármegye jelen- rajz-árai vonatkoznak. A földrajzi rész kiterjed a legrégibb, úgynevezett földrajz előtti (geológiai) idők földtani viszonyainak ösmertetésére és lenyúlik szintén napjainkig s igy magába foglalja Zemplén-vármegye hegy-, viz-, helyrajzát (topographia), állat-, növény- és ásványtani világának ösmertetését, egyszóval természetrajzát is. Az ,Adalékok* fömunkatársai: Matolai Etele és Dókus Gyula. Munkatársakul voltak szívesek vállalkozni : Ambrózy Nándor, Bajusz József id,, Barthos József, Becske Bálint, Bihary Emil, Bodeczky Ede, Doby Antal, Fesztóry József, Fischer Gusztáv br., Füzesséry György, Füzesséry Ödön, Gáy János, Geöcze Sarolta, Haraszthy Miklós, Hornyay Béla dr., Hönsch Dezső, lhnatkó Emil, Illésházy Endre, Karsa Ferenc, Kapás L. Aurél, Kiss Elek, Kiss István, Knopfler Sándor, Kossuth János dr., Loyda József, Margitay József dr., Marikóvszky Pál dr., Matolay Béla, Meczner Gyula, Mester István, Mik- lóssy István, Molnár Béla dr., Nemes Lajos, Nemthy József, Ormándy Miklós dr., Paszlavszky Sándor, Payzsoss Andor, Pólányi Gyula, Perlsberg Ede, Péter Mihály, Schön Vilmos dr., Szemere József, Somossy Sándor, Spillenberg József, Ujfa- lussy Endre, Ungváry Ede, Wetterschneider Miksa, Zombory Gedő és Zseltvay Bogdán. Összesen tehát eddig 50-en vagyunk. Az óriási feladat, melynek megoldására vállalkoztunk, annál könnyebb lesz, mennél több felé oszlik meg. így is igen súlyos az a rész, mely egynek-egynek a vállait nyomja. Reméljük azonban, hogy munkatársaink száma még folyvást szaporodni fog és igy a »sok kéz — hamar kész« igazsága szerint könnyű lesz a nehéz. Minthogy mi nem a vármegye történetének megírására, hanem csak az anyagnak, melyből a vármegye története képződik alakul, kiböngészésére, egybegyűjtésére és formába öntésére vállalkoztunk, természetesen a vármegye történetének anyagát nem szerves összefüggésben, még csak nem is az idő egymásutánjában, de éppen úgy és oly sorrendben fogjuk közzétenni, amint maga a történet anyaga szemünk elé kerül, amint kezünk ügyébe jut; — egy*egy okirat, egy-egy krónikaszerű följegyzé=, egy-egy arheológiai lelet, egy-egy felírás (epigráfia) sőt lehec eset arra is, hogy csak egy-egy monogramma képében ; — természetes dolog, hogy annak az okiratnak, annak a krónikának, annak a leletntk, annak az epigráfiának, annak a monogrammának Zemplén-vármegye közmultjára (községek, csaladok, egyének, egyházak, templomok, intézmények stb. múltjára) mindig érdekkel és igy érdekességgel is kell bírnia. hőforrásaink, melyekből az anyagot meríteni fogjuk, természetesen, vármegyénk levelestárában a XVI. századtól találtató jegyzőkönyvek és az országos »Diplomatarium» ok lesznek. Forrásaink : a közhitelességü helyeken, úgyszintén az egyes családok levelesládáiban őrzött históriai, Írott vagy néma emlékek (pl. cimerek, régi fegyverek, ruházatok és hasonlók) községeknek úgy, mint magánosoknak (ideértve ma már a volt céheket is) birtokában lévő iratok-, vagy régiséggyűjtemények, Szóval a folyton buzgó forrás, melyből az Ada- lékok- at. hónapról-hónapra menve, tartalommal ellátni óhajtjuk, a nagy közönségnek irántunk tanúsítandó szives hajlandósága, így és csakis igy, ha t. i. Zemplén-vármegye nagy közönsége mindazt, ami most száz és ezer helyen szerte szórva hever, de különben a vármegye közmultjának egy-egy becses ereklyéjét képezi, nekünk előkeresgélni és együvé gyűjteni segíti, leszünk képesek az Ada lékok révén eljuttatni azokat a végcélhoz : a vármegye már született, vagy még csak születendő monográfusaihak kezeihez, a mester-kézhez. De tisztes és gazdag forrása lesz az Adalékok nak b. e. Szirmay Antalnak e század elején megjelent s latin nyelven Írott két kötetes könyve (1 Notitia Historica és Notitia Tipographica Cottus Zempleniensis) is, melyet latin szöveggel és az annak szórul-szóra megfelelő magyar szöveggel fogunk közölni az Adalékok-ban, még pedig jegyzetekkel kisérve és ott, ahol szüksége matatkozik, vagy módunkban fog állani, kellően kiegészítve. Ily módon tehát a vármegye történetének anyaga időrendben és szerves összefüggésben is fel lesz tárva az »Adalékok« hasábjain. Ezen kívül, hogy a tartalom mennél gazdasaikat megszentelve, nekik ezen ünnepet elérni engedné. Tizenkét óra előtt a négy fehér lótól vont kocsik egyikébe a püspök, a többi, mintegy 25 kocsiba a vendégek foglalva helyet, 50—60 tagú magyar ruhás bandérium elől lovaglása mellett s a nemzeti zászlók árnyékában, megindult Perbenyik felé a menet, ahol a püspök kíséretével a grófnak már szombaton vendége volt és a hová a felszentelésre meghívottak hasonlóképpen hivatalosak voltak. A perbenyiki udvarba, melynek látása külöm- ben is mindig a legkellemesebb benyomást teszi az ott megjelentre, ma nemzeti és családi zászlókkal, cserkoszorúkkal és felírásokkal díszített diadalkapu vezetett. így voltak díszítve az épületek is, A diadalkapu felírását, Isten Hozott, maga a ház ura és asszonya igaz magyar vendégszeretettel ismételte a nagyszámú vendégek előtt. Két órakor kezdődött volt az ebéd,gamely a legfesztelenebb társalgás között folyt le. Az üdvözletek sorrendjét a püspök kezdette meg, méltatva a felszentelt templom patrónüsának bőkezű áldozatkészségét, fáradtságot nem ösmerő tevékenységét és műizlését, megemlékezve úgy az ő, mint a hitbuzgó grófnőről és családjáról, haza- és egyházszeretetükről, mindannyijuknak boldogságot és hosszú életet kívánt. A háziúr és Matolai alispán a püspökért, — Széchenyi Pál gróf nevenapja alkalmából özv. Sennyey Pál bárónéért, — a püspök Pallavicini Edéné Őrgrófnőért az egyházi szertartáson való közreműködéséért, — Dókus Gyula „másod patrónus“- ért ifj. Mailáth Józef grófért, — Szepessy esperes a két kis grófnőért emelték s ürítették az áldomáspoharat. A szép nap hátralevő részét élvezetes társalgás fejezte be. Az esteli vonattal pedig a vendégek férfi tagjai által vonathoz kisért püspök Öméltósága elutazott. A vendégek azonban nem mondottak búcsút, mert a szives házigazda még másnapra is meg- marasztotta őket, sőt még meg is szaporodtak fiatal tagokkal. Mailáth gróf bizonyosan azt tarjta, amit őseink, hogy nem is mulatság, ha legalább három napig nem tart. Hétfőn ismét nagy társaság volt együtt ebéden. Délután a divatos angol lapda-játékkal mulatott a fiatal nemzedék. Volt négyes és kettős verseny, melynél a győztesek: Bombelles Sofie gfnő és Sennyey Mici bárónő. Alkonyaikor a minta gazda és a mintaszerű gazdaasszony gondosságá nak voltak tanúi azok, kik a ló- és tehénistálló- kát megtekintették. Sokat és tanulságosat lehetne Írni ennek az uradalomnak a gazdaságáról, de ezt most a helyszűke miatt nem tehetem, azért csak röviden annyit: meglátszik itt, hogy jószágán a gazda szeme rajta van Fényes estebéd után Lányi nyirettyűi a táncterembe csalogatták nemcsak a fiatalokat, hanem az idősebbeket is. Itt is, mint minden jóban és szépben, a ház ura ment jó példával elül. Táncra tánc következett, raig a nap sugarai a lámpákat nélkülözhetőkké tették ; akkor is csak amiatt lett a kedves emléktárgyakkal és jelvényekkel élvezetesebbé tett „cotillion8-nak vége, mert a társaság gabbá, egyszersmind mennél kellemesebb olvasni valóvá tétessék: az Adalékok minden egyes füzetében Tárcát is közlünk. Az Adalékok Tárcája a vármegye területén volt várak (ma már romok) kimagaslóbb események, továbbá a vármegye köz- multjaban vezérszerepet játszott családok, egyének történeti magánrajzait (monográfiáit) fogja tártal- mazni, mégpedig a várak monográfiáit a várromok képes ábrázolásává'. így gondoljuk magunk elé feladatainkat és igy képzeljük magunknak az Adalékok-at. Törekvésünk pedig az, hogy inkább többet adjunk, mint amennyit Ígérünk, s mindazt beváltsuk, amit ígérünk. Ebbéli nyilatkozatunkért garanciát nyújtanak igen tisztelt fő- és kedves munkatársaink, kiket egyenkint és összességükben, a meglévőket s még jövendőket, hazafias örömmel köszöntünk. Isten áldása legyen önzetlen egyesült törekvésükön 1 Siker koronázza fáradozásaikat! Szentelhessék mindannyian legjobb tehetségeiket az Adalékok-nak, hőn szetetett, édes, nevelőanyánknak, .Zí7«/’//«-vármegyének, melyről feljegyezte Klió, hogy »eleitől kezdve vezérszerepe volt Magyarország történeteiben*, — és igy közvetve szentelhessék nemes szolgálataikat a hazának 1 Segítsenek szeretni ezt az úttörő vállalatot, az Adalékok-aX a szerkesztőnek. Akkor, ha munkás lelkűk hő szeretetével ölelik föl a csecsemőt, évek múltán, erőtől, tekintélytől imponáló művé fog az izmosodni, sőt óriássá is válhatik majd Zemplén vármegye monográfiájában. De segítse szeretni az Adalékok at, Zemplén- vármegye nagy közönsége is. Szeresse, mint édes anya szereti az ő egyetlen magzatát 1 Bocsássa meg neki száz hibáját egy erényéért. Bizalommal, tisztelettel ajánljuk az Adalékoknak októberi és következendő füzeteit édes mindnyájuk szeretetébe. S-A.-Ujhely, 1895 szept. 21-én. §ongó <§y. §éza, mint az ^Adaléuok^ szerkesztője. A kiadó szava. Az , Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez« c. irodalmi vállalatra, mely az én kiadásomban fog megjelenni — bízva abban, hogy a t, szerkesztő ur felhívása szava nem lesz a pusztában szó — ezennel előfizetést nyitok. Az sAdalékokt havonkint fognak megjelenni, legalább is két Ívnyi terjedelmű és a körülmények szerint képes ábrázolással ellátott füzetekben. Az első (mutatvány-) füzet már az ez évi október hó 1 én fog kiadatni. Egy-egy füzet árát, beleértve a póstai szállítást is, 20 krban állapítottam meg. Tehát egy éven át a 12 füzet ára, mely 24—30 Ívnyi terjedelmű lesz, csak 2 ft 40 krba kerül, ami oly csekély ár, hogy bárki is minden anyagi megerőltetés nélkül előfizethet arra. Az előfizetés félévenkint történik 1 ft 20 kros részletekben. Az első féléves részletnek hozzám ez évi október hó 15-éig leendő beküldetését azért is kérem, hogy a nyomatandó példányok száma felől magamat kellően tájékozhassam. A fűzetek könyvárusi utón nem lesznek kaphatók. A »Zemplén* előfizetői az »Adalékok <-ra évnegyedes részletekben is fizethetnek. S.-A.-Ujhely, 1895. szept. 21-én Hazafiúi tisztelettel: (ghlert <§yula, mint az »Adalékok« kiadója. egy része a 6 óra 17 perckor induló gyorsvonathoz sietett. Az ott voltak éppen úgy, mint akik Perbenyik urának és úrnőjének bármikor vendégszeretetét élvezték, a kedves napokat soká soká megtartják emlékezetökben, mert ott az igaz magyar «isten hozott*-al köszöntenek, otthonias seretetreméltó sággal marasztalnak és a mielőbbi visszatérés Ígéretével bocsátanak el. De hogy még azok kívánságának is eleget tegyek, akik szeretnék tudni, kik voltak ennek az emlékezetes három napi ünnepségnek részesei, elmondom, amint következik: Özv. Sennyey Pál báróné Miczi bárónővel, Pallavicini Edéné őr- grófné Edvin őrgrófnővel, Sennyey Lajos báróné Mimi bárónővel, Bombeles Henriette és Sofie grófnők, Vécsey Polin bárónő, Széchenyi Pál gróf val. belső titkos tanácsos, Sennyey István báró orsz. képviselő, Vay Ernő gróf, Sennyey Miklós báró, Fiáth Béla báró, Sennyey Béla báró, Waldbott Eduard báró, Orosz György kamarás, főhadnagy, Matolai Etele alispán, Dókus Gyula kamarás, főjegyző, Szerviczky Ödön, Horváth József tb. főjegyző, Medveczky Ede prépost-kanonok, Szepessy Ede esperes, S'ekerák Kálmán, Melles Emil esperesek, Kuzsinszky Arnold dr. prem. kanonok, Lencsés János plébános, Szappanos Nándor dr. kir. járásbiró, Kisfaludi Nándor honvéd-plébános, Rent Nándor szentszéki jegyző, Veiser, Somogyi Gerő, Loyda János, Lahocsinszky Adolf, Tomory István, Bányász Ödön, Vischán József plébánosok, Ullrich Vi'mos uradalmi igazgató, Szabó János festész stb. . . . . s. Folytatás az l-sö mellékleten.
