Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-09-15 / 37. szám
Sátoralja-Ujhely, 1895, szeptember 15. (1331). Huszonhatodik évfolyam, I ELŐFIZETÉS ÁEA: Egész évre 6 ft. Félévro 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetien levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám árc. 15 kr. A nyílttérien minden gar- mond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK IL/EILTIDlEESr ,V.£k.S.Á.:R2>T.A_I='. HIBDETÉ3 DIJA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után l kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél -nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszóg centim, ntán 8 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. I Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Uj otthon. S.-A.-Ujhely, szept. 14. (*) S.-A.-Ujhely város ünnepet ül ma. Nem az az ünnep ez, melyet hivatalosan szoktak előírni. Nem zászlók, nem zene, nem kivilágítás a hirdetői ennek. Egyszerű csendes családi esemény ez, s mégis kihatásában a jövőbe fontos momentum reánk, fontos a vármegyére. Ott hagyja a város több száz éves, rozoga épületét s átmegy egy kényelemmel és modern csínnal berendezett uj házba, uj otthonba : az uj városházába. Üdvözöljük a várost uj otthonában! Hozzák ide át magukkal a szorgalmat, a munkásságot, a tetterőt. Uj eszmékkel, uj, fris erővel költözzenek be a megújult termekbe s innen mint középpontból hassanak, alkossanak, gyarapitsanak minden irányban és mindenfelé, hogy S.-A.-Ujhely város fényre derüljön. Buzdító szavuk, serény munkájuk tettre, munkára, haladásra serkentse a vármegye minden városát, minden községét s annak minden egyes lakóját. Legyen e vármegye és székvárosa, Sátoralja-Ujhely, büszkesége annak az országnak, mely annyi viszontagságok után az ezredik év születésnapját fogja megülni. Hagyják ott, a régi városházán, az ódon, a megöregedett, piszkos falakkal és korhadt bútorokkal az ódon elveket. A haladás modern korszellemének fáklyája legyen vezetőjük. Hisz gondolják meg, hogy az ő munkájuk, az ő szorgalmuk: a város jövője. Minden tollvonásuk, mint festőnek egy-egy ecsetvonása, visszatükröződik majd a város képén Legyen s lehessen reájuk büszke e vármegye, melynek székhelye S.-A.-Ujhely. Legyen s lehessen büszke az ország Zemplén-re, melynek ily székhelye van. Ha reátekintünk az uj városházának TÁBOÁ Károly-napja — A »Zemplén* eredeti tárcája. — 'Sennyey Károly báró egyizben azt vette fel magába, hogy ő egész Ujhely városát purizálni fogja. Megszerezte tehát első sorban a Hartay-kúri- ának egyrészét, azon legott mészárszéket építtetett, s abban a saját sőréit vágatta és mérette ki. Azután megint vett egy kúriát, azon szárazmalmot és fehér-bivaly csordájának aklot, a nagy Káté hegyoldalán, a szőlők fölött, juhaklot építtetett. Gyermekkoromban magam is sokszor megbámultam azokat a szép fehér bivaly-borjukat, meg azokat a szép rúgott borjukat, amelyeket a báró, hogy az újhelyiek is megcsodálják, a Becsked-\.z.x\yb.ró\ Ujhelybe szokott volt megsétáltatni és az újhelyi alsó határban a választás idején legeltetni. Majd meggondolván a báró Ujhely város elmaradottságát, mert biz ennek a századnak első negyedében Ujhelyt a kuriális birtokosokon kívül csak a herceg taksásai lakták, a kereskedelmet pedig Vozáry és az öreg Engli képviselték, — azon törte a fejét, hogy egy vendégfogadót építtet, amelyben a város közönségének szánt tánctermen kívül vendégszobák és étkezőhelyiségek is legyenek. Mikor hát ’Sennyey Károly báró már erősen újhelyi komposszeszornak érezte magát, illőnek tar- totta, hogy magát méltóképen installálja. A birkiemelkedö, tiszta külsejére s az amellett szerényen meghúzódó régi épületre: sok évtized, évszázad szól azokról hozzánk. Egymás mellett a múlt és a jelen! A mult a maradás, a maga táblabirói komikus alakjaival. Mint egy rósz, elmúlt, régi álom: úgy tűnnek fel ma az egyes alakok s az összes képviselőtestület, melyekhez hasonlók az »in illő tempore* megtett alkotások is. Egy operet volt, sok-sok felvonásban, melyen mulatott, ékelődött mindenki, de következményeiben drámai volt annak a hatása. A város képe most megváltozott. Uj utcák nyíltak s az újonnan kövezett utakon uj, szép épületek emelkednek. Eltűnt a büzhödt patak a város főutcájáról s most kockakő s párját ritkító szép betongyalogjáró teszi könnyűvé s kényelmessé a közlekedést, járást-kelést, melyen legközelebb már villámos lámpák fénye szórja szét fényét Alig van már oly utca ebben a nemrég piszkos sárfészeknek nevezett városban, mely kőburkolattal s kőből épített gyalogjáróval ellátva ne volna. így van most, nem igy volt régen, pedig akkor is volt kövezeti vám és akkor is voltak »városatyák.* A kultúra haladását hirdetik a főgim- náziom, a kisdedcvó intézetek, az iparostanulók iskolája stb. A város jövő vagyo- nosodasának tényezői: a kaszárnya, a kir. dohánygyár, a közvágóhíd, az azelőtt kopár hegyoldalok fenyócserjéi, az uj erdőüzem. Mintha a haladásnak villámos ütését érezték volna meg. Rövid idő alatt megváltozott minden. Nem hosszú idő, nem sok év kelle hozzá, alig egy évtized elégséges volt arra, hogy ebben a mi kedves Ujhely- ünkben létesüljön mindaz, ami szép, ami jó. A haladás korszelleme hatott be a sötét odúkba, s mint napsugár az éjszakát, úgy űzte ki onnan mind a régi slendriánt. tokba bevezetés pedig csak a tekintetes vármegye urainak illendőképen való megvendégelésével történhetvén : a tavaszi közgyűlésen meghivta a tek. Karokat és Rendeket a saját — ,S,-A.-Ujhelyben helyeztetett nagy vendéglőjének szálájában< neve- napjának alkalmából tartandó mulatságra. A tek Karok és Rendek tudták ugyan azt, hogy S.-A.-Ujhelyben se Károly bárónak, se senki ember fiának vendégfogadója nincs ; de ismervén a báró természetét, gondolták hogyha nincs, hát majd lesz, — s készséggel ajánlkoztak a megtiszteltetésben való részvételre. Balázsházy Ferenc, S.-A.-Ujhelynek később több éven át főbírája, volt a báró bizodalmas embere, akivel az építés tervét megbeszélte ; a következés az lett, hogy Baldzshdzy elment Csehországba építőmestert keresni, a báró pedig az épületanyagok összehordásához látott. Egy egész hónap telt bele, mig Balázsházy az idegen földön megforgott, el is hozta az építőmestert Rieder Engelbert személyében (a még ma is élő építőmester Rieder Engelbert atyját). — Megkötötték az egyezséget s a már készen heverő anyaghalmazból menten megkezdték az építést. A pallér, a hajdú maga a báró volt, mert törik-szakad, a Károly-napot a vendégfogadó nagy szálájában kell megtartani. Serényen folyt az építkezés, de az esős nyár- utolja sokszor megakasztotta azt. Híjába kért az építőmester pár heti haladékot, a báró egy napot se engedett. Az építőmester belebukott ugyan a vállalatba, de a vendégfogadó nagy szálája elkészült és a Károly-napi bál megtartatott._____________ Elösmerés illeti meg az uj képviselő- testületet, s ez elösmerés legyen buzditójuk a jövőben. Egyesüljenek azok az elemek, kiket e város haladásának szent érdeke lelkesít s győzedelmeskedjenek a maradikon. Ne csüggedjenek el egy-egy vereségtől, sót acélozza meg erejüket s tegye kitartóbbá a további küzdelemre. Hisz’ fáradság, munka nélkül az elért eredmény nem lehet oly becses. Ne az egyéni érdek, hanem a közjó vezesse minden tettüket. Legyen jelszavuk : »Salus rei publicae — suprema lex!« Sok van még tennivaló ! Üdvözöljük S.-A.-Ujhely városnak munkára serény magisztrátusát és derék képviselőtestületét. Uj otthonukban, a modern városházában, végezzék el azt a sokat, ami a közjó érdekében elvégzendőül még őreájuk vár. * S.-A.-Ujhely, szept. 15. Hosszú vajúdás után tehát itthon vagyunk. A város t. elüljárósága és képviselőtestülete tegnap beköltözött uj épületébe s uj tanácstermében megtartotta első, egyszersmind diszülését. A két épületben úgy, amint egymás mellett állanak, a régi és az uj városházában látjuk a múltat és a szép reményekre jogosító jövőt. —- A múltat a szerény kis szurtos épület képében, mely letűnt századokról regél. Körülötte fejlődött, nőtt, csinosodott minden, meg is ifjodott, csak ez a vén ház dacolt az idővé', a korral, a haladással, mert ő maga a maradás képviselője volt egész az utolsó évtizedig. Változtak benne idők rendjén az emberek. Uj bírák, uj képviselőtestületek váltották föl egymást. Csak a szellem maradt mindig a régi. Mintha annak a vén háznak levegője inficiálta volna az abban működőket. A mohos falak, a mohos bútorok közül, mohos eszmék kerültek ki. A kor szelleme most behatolt a sötét fészekbe 1 Világosság támadt a komor falak között. A haladásnak intő szózata egy más korszaknak szülő perce lett. Mint a villámcsattanástól mély álmából felébresztett álmodozó : úgy ébredt föl a város is. így épült fel S.-A.-Ujhelyben az első »szálloda« és a »Korona« vendéglő. Nem vagyok báltudósitó, hát nem mondhatom meg, hány pár táncolta a fráncia négyes édes anyját, a minuett-et, a kontra-táncot, a galoppot, a langauzt s a mazurkát, — kik nyitották meg a bált a lassú magyarral és kik járták el a verbunkost ? — de már a sok időig keringő hírből tudom, hogy a Károly-bál kitünően sikerült, meg azt is tudom, hogy hideg ételek és italok is voltak, mert az ételek jegyzékét még most is őrzöm. Sokáig — de sokáig volt az a teljesen be sem fejezett terem (úgy hívták : »az ó-kaszinó szálája«) S.-A. Ujhelynek egyetlen mulató helye és színháza. A teremnek délre forduló, de el nem korlátolt folyosójáról táncoltatta le Kazsinovszky, a csizmadia céh egykori érdemes atyamestere, langauzban az egész bál közönségét a két öl mélyen fekvő szemétgödörbe. (,Székely bátyánk most is eldanól- hatja a Kazsinovszky nótát, mert ő volt a kis Stul- ler baszszistája.) Abban a szálában tartották vándorszínészeink, közöttük Latabár Endre társulata is, 1879-ig előadásaikat. Abban hallgatta meg Zemplén-vz.r- megye közönsége a nemzet fülemiléjének, Hollóssy Kornéliának, kedélyes dalait, Reményi, Hubay, Popper és sok, de sok művész ezt a fakó, dísztelen négy fal közé szorított hézagot, igazán a művészet csarnokává avatták. No de azt mondta az egyszeri kömives, a mikor az uj kémény felépítésének örömére az ál- domásivás közben a kémény beomlott: »Semmi az komám! örökké úgy se tarthatott volna«, — A. Zemplén mai száma nyolc oldal.
