Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-09-15 / 37. szám
Vilmos dr., Schön Sándor, Schwarcz Bernát, Schweiger Ignác, Szentgyörgyi Vilmos, Székely Elek, Szőllősi Artur, Szőllösi Sándor; a város tisztviselői: Ujfalusy Endre főbíró, Pataky Miklós városi főjegyző, Csákó Imre h. főbíró, Csoltkó József és Grünfeld Samu tanácsosok, Hlavathy Elek, Rakmányi János városi j igyzök, Sztrapkovics Imre pénztáros, Valkovszky Elek ellenőr, Szepesy Arnold dr., városi orvos, Szentgyörgyi Dezső városi mérnök, Schmidt Lajos rendórtanácsos, Hlavathy Kálmán városi állatorvos, Armágyi János városi gazda. Délelőtt II óra után, mikor Molnár István, főispánunk ur Öméltósága, úgyis, mint a város díszpolgára Barlhos Józseffel, a járás disz- magyarba öltözött főszolgabirájával, kikkel egyidejűleg érkeztek: Matolai Etele alispán, Dókus Gyula főjegyző, Dongó Gy. Géza főszámvevő, Nemes Lajos tanfelügyelő, Meczner Gyula, Mizsák István t. főügyész, Ormándy Miklós dr fögimn. igazgató, Miklósy István gk. lelkész, Materny Imre ág. ev. ref. lelkész stb. nagyszámú úri közönség az egybegyűltek lelkes éljenzése között belépett, s az elnöki szék mellett jelölt helyét elfoglalta : a díszközgyűlést Barthos József, főszolgabíró rövid üdvözlő beszéddel, melynek végén éljenzést és helyeslést keltett, midőn azon óhajának adott kifejezést, vajha a milléniumra a városházának modern termeiben egy rendezett tanács találna méltó helyet, nyitotta meg. Ezután az elnöki széket átadta Ujfalussy Eudre főbírónak, ki a képviselőtestületnek s a jelenvolt diszes közönségnek, szives meleg hangú üdvözlése után, elmondta a tulajdonképeni megnyitó beszédet. Közel háromnegyed órát vett igénybe a beszéd, helyesebben : egy dióhéjba szorított és amellett gondosan és szépen kidolgozott monográfiája azUjhely város huszonöt éves történetének,A S.-A.- Ujhely várost érdeklő minden nevezetesebb mozzanat, mely bármely irányban befolyással volt a város fejlődésére, fel volt említve a beszédben, nemkülönben elősorolva az alkotások, középitke- zések s egyéb mozgalmak, melyek a mai Ujhelyt mondhatni két évtized alatt megteremtették. Nem .mulasztotta el azok mellett, hogy névszerint fel ne említse azokat a lelkes munkás és áldozatrakész férfiakat is, kiknek ezen a téren a sikerek elérésé- bed elévülhetetlen érdemei vannak. E nemes férfiak közül első sorban éltette érdemes főispánunk Öméltóságát, — Wekerle dr őnagyméltósá- gát, — és Justus József alatyáni esperes-plebános c. kanonok őnagyságát, — ki a városra annyi ezreket áldozott. Hálás köszönetét mondott a maga és tiszttársai nevében a képviselőtestületnek is azért a nemeslelküségért, hogy a városi tisztviselői nyugdíjalapra 5000 ftot megszavazott. A beszédet, melyet, természe1 esen, lelkesen megéljeneztek, a Barthos főszolgabíró megnyitójával együtt a díszközgyűlés jegyzőkönyvébe egész terjedelemben felvenni elhatározták. Végül Molnár főispán Öméltósága szives szavakkal köszönte a megtiszteltetést és nagy sajnálat közt adta tudomásul, hogy Wekerle őexcellenciája, ki szintén köszönetét és üdvözletét küldi, akadályozva volt a megjelenésben ; ugyanezt jelentette a város főbírája Jusztus díszpolgárról. Ezek után a közgyűlés délben véget ért. A banket. D. u. 1 órakor, ösmagyar szokás szerint, ,magnum áldomást következett a színház ter1 mében Három nagy asztalon 100 vendég számára volt terítve és dacára az igen borsos árnak (egyte riték pezsgő nélkül 2 ft 50 kr. volt 1) alig maradt hely üresen a dúsan felteritett asztalok körül. Már együtt volt a 80—90 főnyi igen diszes társaság, mikor Molnár István főispán, pontban 1 órakor a terembe lépett. Minden oldalról lelkes éljenszó köszöntötötte. A főhelyen, őméjtósága jobbján ültek: Matolai Etele alispán, balján Dókus Gyula főjegyző, Ujfalussy Endre városi főbíró, — Öméltóságával átellenben Meczner Gyula, Nemes Lajos, Barthos József, Tiszti Lajos az »Arad és Vidéke« szerkesztője, Dongó Gy. Géza a »Zemplén« szerkesztője és úgy tovább S.-A.-Ujhelynek érdemes városatyái, utánuk sorban és rendben a városi polgárságnak a banketen megjelent szine- java. Az ötödik fogásnál Ujfalussy Endre főbiró emelkedett föl és őfelségéért a királyért és felséges családjáért lelkes felköszöntőt mondott, mit az összes jelenvoltak állva hallgattak meg és zugó éljenzéssel viszonoztak, — Barthos főszolgabíró a díszpolgárokért, ezek sorában a jelenlévő Molnár István főispánért, úgyis, mint szegény vármegyénknek »édes atyjáért« lelkes éljenzések közt emelt áldomáspohárt, — Molnár főispán hosszabb iránybeszédben, melyet sűrű éljenzések szakítottak meg, Sátoralja-Ujhely város érdemes polgárságát dicsérte, mondván, hogy neki mindig nagy örömet szerez, ha ennnek a polgárságnak jóvoltát egy, vagy más téren előmozdíthatja; dicsérte azt a porgárságot, melyet ha egyszer, vagy máskor pártpolitikai okok egymástól ideig-óráig el is különzöttek, de a hazaszeretetnek nemes és munkás érzelmében mindig egygyé forradtak, mert jelszavuk volt és lesz, hogy »a haza minden előtt!« dicsérte azt a polgárságot, mely a hazaszeretet irányában soha sem járt idegen nyomokon, hanem példát nyújtott másoknak is a tekintetben, hogyan kell önzetlenül szeretni a hazát . . . . Kérte Sátoralja-Ujhely nemes polgárságát, hogy működjék továbbra is egyesült erővel a haza, a vármegye és a város boldogitására .... Azután kérte Öméltósága S.-A-Ujhely város képviselőtestületét és elüljáróságát, hogy a jövőben is igyekezzenek mindent megtenni, ami S.-A.-Ujhely várost az emelkedés utján mindig fölebb és tovább vezérli, de csak konzervative, t. i. az adózó közönség vagyoni erejének okos kímélésével. . . . Végül az őszinte szeretet, tisztelet és ragaszkodás érzelmi skáláján végezve szavait, kívánta Öméltósága, hogy S.-A.-Ujhelynek derék polgárságát a magyarok istene minden jóval bőven áldja meg s egyszersmind ajánlotta magát továbbra is a jelenvoltak baráti és nagyrabecsült szives hajlamaiba. — Pataky Miklós, v. főjegyző, S.-A.-Ujhely érdemes képviselőtestületéért, — Matolai Etele alispán, általánosságban reflektálva azokra, amiket Ujfalussy Endre főbiró a mai díszközgyűlés alkalmával mindazokról, kik e város érdekeinek anyagi felvirágoztatása és szellemi szin vonalának emelése körül magukat érdemesítették, elmondott: Ujfalussy Endre főbíróért, ki szintén főtényező volt a siker kivívásában, nagy tetszéssel ivott. — Ujfalussy Endre a kedves vendégekért ürített poharat, kívánván nekik, hogy »sokáig éljenek — bút soh’se érjenek.« D. u. V43-at mutatván az óra: főispánunk Öméltósága s vele együtt számosán, távoztak a folyton fokozódó jókedv és víg áldomásozás szinheFolytatás a mellékleten. Mozgalmas élet, messze kiható, átalakító eszmék szülőhelye lett a városháza. Harc kezdődött benne: a haladás és a maradás harca egymás ellen.Erős volt a csata. Elhullottak egyenkint a maradás vezérei, bomlani kezdett a régi gárda s tért hódított az újítók falánksza. Ébredni kezdett letargiájából az egész város s mintha lidércnyomástól szabadult volna meg, korszerűbb lett a gondolkozás. Ma egy fönikszkint megifjodni készülő városban vagyunk. Csudálkozva nézi emelkedésünket mindenki. Még történetünk ezer éves tanúja a hármas hegy is, ott városunk fölött, megújult külsőt ölt magára. Fent uj szőlő-, oldalán uj erdő- diszszel bámulva tekint le reánk. Uj utcák nyíltak meg s a régi girbe-görbék kiegyenesedni készülnek. Düledező romok helyett modern épületben a modern kornak megfelelő kényelem kínálkozik. Sétaút hozza be városunkba az idegent. A főterén piszkos sátorok s ronda ci- gánysereg helyett lombos fa- és cserjedisz ad éltető levegőt. Eltűnt a régi büzhödt patak főutcájáról s helyén modern gyalogjárón hullámzik az embertömeg és Ujhely rohamos fejlődéséről beszél. Tért hódított és hódit a knltura . . . Üdvözöljük a haladás embereit az uj otthonban. Nagy munkát végeztek, századok mulasztását kellett helyrehozni s ők e feladatnak aránylag rövid idő alatt emberül feleltek meg. Sok van még hátra. íme egy-kettő a legsürgősebb feladatokból : rendezett tanács, ivóvízvezeték, járvány-kórház, de mindenek fölött egy felsőbb leányiskola létesítése, mely a kor színvonalán álljon. És mindez sok tekintetben szintén a város atyáitól függ. Bátorítsa őket továbbra is nehéz munkájukban az elösmerés. S ha a szép haladásnak örvendő városon majd végigtekintenek: legyen büszkeségük az öntudat, hogy mindezt ők létesítették. Legyen ezentúl is jelszavuk: előre! Uj otthonuk legyen továbbra is a szorgalom temploma. Az uj otthonban isten áldása legyen minden munkájukon ! * A tegnap végbement ünnepségek lefolyásáról szóló tudósításaink itt következnek : A díszközgyűlés. Délelőtt 10 órakor gyűltek össze a képviselő- testület tagjai és a városi tisztviselők a régi városházán, nem, hogy az ódon falak közt gyűlést tartsanak, hanem hogy a helyen, hová annyi sok évtizeden át szólította hivatásuk és kötelességük még egyszer s utoljára jelenjenek meg testületileg és úgy a rozzant épületet lemos udvarával, mint magukat, emlékezet okáért, fényképen megörökítsék. Ez Podleszny fotográfus kettős felvételével megtörténvén, — képviselőtestületi tagok és tisztviselők a város selyem-lobogójával és nemzeti zászlóval ékitett uj városházára s annak lapunk ma egy heti számában leirt diszes nagy tanácstermébe vonultak és a zöld-asztal körül helyet foglaltak. A képviselőtestületi tagok névszerint : Ambrózy Nándor, Behyna Miklós, Ember E. Mihály, Fejes István, Hornyay Béla dr., Haas Bernát dr„ Hönsch Dezső, Jelenek Ádám, Kin- csessy Péter, Kovalcsik János, Nagy Ármin dr., Nyomárkay Ödön dr., Phylipp Károly, légid. Reichard Mór, Reichard Salamon dr., Róth Bernát, Róth József, Rósenthal Sándor dr., Schön az ó-kaszinó nagy szálája is elpusztult és helyet adott a városi színháznak. A 'Sennyey Károly báró építette »Korona* * vendégfogadónak ,utcára néző emeletéhez, a mai városházához, Zemptén-wármegye közművelődésének és a reform-korszak küzdelmeinek története fűződik. * Tudják önök, uraim, hogy az 1825-ik évi pozsonyi diétán egy fiatal huszár-kapitány, a magyar tudományos akadémia alapját vetette meg bőkezű adományozásával. Azt is tudják, hisz’ Írva vagyon, hogy az a huszár kapitány ott hagyta a hires Simonéi-huszár regementet és élére állt nemzetének, hogy azt társadalmilag, közgazdaságilag reformálja, s a nyugoti miveltség templomába — fenntartva a nemzeti önálló fejlődés feltételeit — bevezesse. Az a nagy magyar Széchenyi István gróf alapította Pesten a nemzeti kaszinót, csarnokául a politikai és társadalmi reformok fölötti vitatkozásnak. Sok, de igen sok nagyra törő eszme fogamzott meg abban a társas körben, mely később tettet öltött, s egyik tényezője volt annak, hogy éppen azt a kort, 1825-től 1849-ig, méltán sorozhatjuk Magyarország egyik aranykorának. Zemplén-vármegye tettrevágyó közönsége, az elsők közt sietett a nagy Széchenyi nyomdokain felépíteni a közművelődés hatalmas tényezőjét, a társas tanulás templomát: a Zemplén-vármegyei kaszinót. És az a társaság, mely keletkezésekor mindjárt egyes kiváló tagjainak tudományos képzettségével, fényes szónoki tehetségével magához ragadta a vármegye politikai és társadalmi vezetését : a »Korona« vendéglő emeletén ütötte fel tanyáját, s alakításának kezdetétől ennek az esztendőnek május hónapjáig szakadatlanul megtartotta azt. Fényes napokat élt egykor az a kaszinóOtt vitatták meg az ország dolgait, ott állapították meg azt a harcrendet, melylyel a vármegye zöldasztalánál a konzervatív tábort meggyőzni törekedtek. De nem csak Zemplén vármegyére terjedt ki a zempléni kaszinó politikai működése. Figyelemmel kisérték ők az ország felső vármegyéinek szereplését is és ahol gyen gének mutatkozott az ellenzék, ott termettek a »zempléni szegény legények« vezérükkel : a lelkes Andrássy Gyula gróffal, s elragadó szónokukkal: Kazinczy Gáborral. A fényes és tevékeny napokra sötét korszak következett. A vezérférfiak Vay Károly gróf, Kazinczy Gábor elitélve, Andrássy Gyula gróf »in effigie« felakasztva sanyarogtak. De azért megmaradt Zemplénnek nehány lelkes fia, akik némán tűrve a megaláztatást egy szebb jövő reményében fenntartották a kaszinót a jövendőnek. * Most már azok, akik azoknak az országhirű hazafiaknak örökébe léptek, elhagyták a régi fészket és a kaszinó termeibe bevonult S.-A.-Ujhely város tanácsa és tisztviselőkara. Gondolják meg önök, uraim, mikor azokban a termekben tanácskozásra, avagy itéletmon- dásra összegyűlnek, hogy ott egykor Andrássy Gyula gr., Kazinczy Gábor, Vay Károly gr., Vé- esey Pál báró, Sennyey Pál báró, Buday András és sok derék fia Zemplénnek tanácskoztak az ország sorsa fölött. Áraszszanak önök kötelességtudásukkal, mérsékletükkel és igazságosságukkal annyi jót és megelégedést a vezetésükre bízott városra, mint amennyi fényt árasztottak nemzetükre a nagy időkben azok a nagy emberek. * Mielőtt búcsút vennék az uj városháza építtetőiétől és az ő segítőjétől. Balázsházy Ferenctől, hadd mondjam el. miként egyenlitétték ki egymásközt dolgaikat. Balázsházy Ferenc többször tett Károly bárónak egyben másban szolgálatokat, de még ajándékképen se fogadott el a bárótól semmit se. Ezt a büszke természetét tudván a báró, olyformán akarta fáradságát meghálálni, hogy a Balázsházy, jóformán rozzant házát újból íelépit- teti. Megkezdték hát az építést s bent az udvarban épült is egy tornácos ház olyan szándékkal, hogy ha az udvarban a ház elkészül, az utcára néző részt is elbontják s helyére a már megkezdett alakban uj házat építenek. Balázsházy épp akkor érkezett meg az idegen országból, amikor már az első ház bontásához akartak fogni. Mód nélkül megharagudott, a kömiveseket kiverte a portájáról s a bárónak azt mondta : »Tudna ő maga is, ha akarna házat építeni, a más ingyen való kegyelmére nem szorult, hát ne turbálja öt a saját portáján senki ember fia.« Az építkezés abba maradt, de azért a már felépültet Balázsházy el nem bontatta. Hiszen önök újhelyiek ismerték ott a Kazinczy-utcán azt az udvart, (Ringelhann lakott utóbb benne) a melyiken a tornácos ház előtt még nem régen is, az utcára nézdegélve ott gubbaszkodott az a szerény, avult zsindelylyel födött ház. a. c.
