Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-07-14 / 28. szám
Sátoralja-Ujhely, 1895, julius 14. 28. (1332). Huszonhatodik évfolyam, I ELŐFIZETÉS ÁBA: Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmenteilen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám árc. 15 kr. £ nyílttérijén minden gar- mond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN VARMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. megjeleitik: I HIBDETÉS DIJA lilvatalos hirdetéseknél; Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diazbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 8 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. I Hirdetések ős pénzkülde- méuyek a kiadóhivatal- hoz intózendök, _____ Elkábított agygyal, mételyezett szívvel rohan veszte felé. De vesztét nem is sejti. Hiszen nem ismeri még az életet, esze éretlen, tapasztalatlan, az intő szóra még nem hallgat, akar, pedig nagyon erőtlen. Repked, kering, rohan és pusztul siralmasan. Lelke izgalmas képekkel, vágyakkal telve, nyugtalan, felzavart. Teste idő előtt támadt vágyak kielégítése, korai és gyors élés folytán ellankadt, elsatnyult. A jelen esztelen élvezetének mámorában nem gondol a holnapra. Piszkos fürdőben kéjelegvén, ebbe fullasztja jövendőjét. Mit is várhatunk ilyen ifjúságtól a jelenben, mit remélhetünk jövőjétől? Maga legkevesebbet gondol ezzel. Hát van-e a mai ifjúságnál ideálizmus? Alkot-e nemes elveket, erkölcsi eszményeket? Hányán tűznek ki maguk elé magasztosabb életcélt ? Várhatunk-e tőle önzetlen szolgálatot a közjó számára ? Eljutnak-e a haza tiszta fogalmához? Érthetetlen dolgok ezek előtte, ha ugyan nem nevetségesek! Hiszen azokhoz munka kell! Hát tudhat, szerethet-e a mai ifjúság dolgozni ? Lehet-e munka erő nélkül ? És ugyan miben van ereje ? Idő előtt serkent izgalmaktól elhódított lelkében vagy talán korai élvezetektől elsatnyult testében ? Nem gyűjt a mai ifjúság erőt jövője számára. A természettől készen nyert tőkét is könnyelműen elfecséreli! Férfi-életet él gyermekkorában. Férfiúnak hiszi magát, úgyis viselkedik. Dehogy ismer magánál nagyobbat. Hiszen akkor szerény lenne és tisztelni is tudna. Hogy is hallgatna szülőire, oktatóira, mikor azok is csak olyanok, mint ő, kiket jogosan ítélőszéke elé vonhat. Mit is tűrjön korlátokat, hiszen férfi ö, kit szabadság illet. Ki is tudhatná jobban, mint önmaga, hogy neki mi van javára? Ne is merje őt senki hibáztatni, dorgálni, sem szülője, sem tanárja, nehogy férfias önérzetében megbántsák! És min alapszik ez a rettenetes önérzet ? E büszke alak mit rejt magában ? Nos, mit? Mi a tartalom? Hát nem férfi ő: ki szivarozik, dor- bézol és udvarol ? Micsoda gorombaság, hogy ebben még kételkedni is mer valaki! Hátha még szemére is veti satnyaságátl Ha végre késhez is nyúl, hogy a genyedt sebet kivágja ! Hogy is lehetne ezt eltűrni! Az ilyen ember megbuktatására eskü alatt szervezkednie kell az ifjúságnak ! Siralmasan nevetséges állapot? De hisz még biztatókra is talál. Vak gyülölség, bosszúvágy, gyarló elfogultság titkos szövetségeseket ad nekik. Hogy is hallgathatna aztán az okos intő szóra ? Mikor, lám, felnőtt, nagy tekintetű emberek is nekik adnak igazat. Hogy is lehetne akkor ő a hibás? Mit tudják ők még, hogy báránybőrben ragadozó farkasok is járnak. A kijózanodás, persze, szomorú. De hát még a vég ? Férfi-életet él gyermekkorában s midőn kora folytán férfiúvá lenne : aggnak fogja érezni magát. Kimerült, roncsolt testben szárnya- szegett, tehetetlen lélek. Míveletlen agyban sívár gondolatok, gyötrö emlékek. Fásúlt szívben korán hervadt érzelmek. így is csak előbbi életét folytatja, amíg csak bírja, míg csak lehet. De hát ehhez pénz is kell. Nehéz munkával szerzi azt meg az erő. Hát ö hogyan jusson hozzá ? Hiszen neki nincs, múltja folytán nem is lehet ereje a munkához. Élnie azonban kell! Árúba boA mai ifjúság. — Két cikkely. — II. (B.) Melegágyi növény az ember. Me- legágya a szülői ház. Itt kell zsenge korában fejlődnie gondos kezek alatt, s csak ha itt megerősödött, akkor ültethetjük ki veszedelem nélkül a szabadba, az életbe. Tudás, ismeret,érzelmek, szenvedelmek, vágyak, melyek a bírálni és akarni tudó erős férfijeiket tettre hevítik, elsorvasztják az ifjúét. Az érzelmek, szenvedelmek, vágyak izzó napja megtermékenyíti amazt, eiperzseli emezt. Az dacol az élet és kebel viharával, ezt letöri. Megtört és szenvedő virág a mai ifjúság képe. A korai tudás ingerlő, képzelmet izgató képekkel foglalkoztatja. Ezek korán felriasztják a még szunyadásra rendelt érzelmeket, szenvedelmeket, melyek ismét a gyermekifjú testét, lelkét bomlasztó bűnös vágyakat támasztanak. Ezek töltik el zsenge agyát, szivét, gyenge akaratát. Csillogó fényüktől elvakul, hívogató hangos szavuktól nem hall meg semmi nemesebb szózatot. Siketté lesz szülőinek szavai iránt is. Hiszen a mai fiatalság már szülőinek sem engedelmeskedik. Burján, dudva duslakodik lelkén. Elfojtanak ezek minden virágot, elölik még a szülői szeretet, hála és tisztelet legtermészetesebb virágait is! A korai izgató képek, vágyak elhódítják agyát. Légy módjára kering a láng körül, . de nem tddja, hogy az láng, mely elperzseli szárnyait. A pillangó is elkerüli a mérges virágot: a mai fiatalság kelyhére száll és romlást szí belőle. Lidér- ceket kerget és nem tudja, hogy pocsolyák közt jár, melyeknek szennyében könnyen meg is fulladhat. TÁBOÁ Fürdői levél. Marienbad, i8p§. nyárelő 21. Hatod napja vagyunk itt s legalább is hatféle időjárás vonult el felettünk. Esős, híves napon érkeztünk meg 15-én. Fáztunk, kivált reg- gelenkint. Másnap a vendéglő étkezője, a hová ebédelni mentünk, mérsékelten fütve volt s az alatt kint jégeső esett. Majd kiderült és két napon át nyári erős meleg volt. Tegnap délig változó, délután pedig oly égi háború volt, amilyent otthon alig ösmerünk. Alig hangzott el egy villám csattanása, már a másik csapott le. Ma ismét híves eső, teljesen beborulva. Útközben két napot tölténk Budapesten. Ott is épen az alatt volt oly égiháboru, a mely alatt a villám egy embert is lesújtott. De ott még sem volt a villámlás és zengés oly sürü, majdnem szakadatlan, mint itt. Máskor is megírtam innen, mennyivel hátrább van itt a természet, vagyis a növényzet. Az orgonát, vadgesztenyét teljes , a piros gesztenyét, a körtvélyfát kezdő virágzásban találtuk. Eddig mintegy 4000 vendég van itt. Vannak muszka nagyhercegek — három is — de ezt csak a vendégek névsorából tudjuk, látni nem látjuk, vagy ha látjuk sem tudjuk. Hasonlóan vagyunk más nevezetességekkel is. Itt mindenki egyenlő, meg van a (személyes) szabadság, a legnagyobb egyenlőség — csak a testvériség nincsen. Velünk IC A egy folyosón lakik »Excellenz Frau Staatsminister E. B. Cremers mit Frl. Tochter aus Haag.* Tehát a németalföldi királyságban már nők (en- gedelmet kérek) hölgyek is lehetnek ministerek ? Ezt még nem hallám. Ellenben itt van Jósika Samu báró, őfelsége személye körüli miniszter neje is, de hogy férje »minister« — azt elhallgatta. Most, nyárhó 1-én, három-hégy nap óta már nyári meleg napjaink vannak, annyira, hogy reggelre ablakunk is megizzad. A rózsák kezdenek virítani. Ha a fürdővendégekből álló nagy közönséget nézzük, a kik a világ minden részéből sereglenek össze, a németeken kívül, a kik itt természetesen túlnyomó többségben vannak, a legtöbb magyar beszédet hallhatunk. De a magyarok is úgy elkeverednek a többi közt, hogy alig van alkalmunk olyanokkal megösmerkednünk, a kit ezelőtt már otthon nem ismertünk. Külsőleg pedig feltűnik, hogy ez a nyugati, germán és szláv faj, általában véve, nagyobb a mienknél. Nálunk az olyan nő, a ki nálam magasabb, ritkaság számba megy : itt pedig mindennap számosat látok. Befejezem levelemet, mert különbeu még én találok hamarább haza érni. Ma, nyárhó 9-én, ismét szép napunk van, miután eddig oly híves esős napjaink voltak ismét, hogy köpenyegben jártam és kezem kesztyűben is fázott. Üdvözletét küldi — a viszontlátásig: Matolai Etele. Képek a paradicsomból. A .Zemplén« eredeti tárcája. Bent van az romlott emberi természetünkben, hogy ha valami drága kincsre, valami »noch nie da gewesen* ritkaságra teszünk szert, féltjük azt minden görbe tekintettől, kezünkből meg pláne csak passzus mellett adjuk ki. És ha ezt a kincset egy ország (ha inég oly összehordott is) őrzi, ha erre a kincsre egy nemzet (ha még oly összefoltozott is) féltékeny, úgy kell, hogy ebben a féltett kincsben valamely ellenállhatatlan mágnes legyen, mely korántsem kulminál a citromban. . . . . . Öreg este volt már, midőn a génuai treno diretto döcögősének és zakatolásának, nemkülönben a napi fáradalmuknak behatása alatt Morfeus-apó hívogató karjaiba dőltem. Stentori toroknak szigorúan kategorikus megnyilatkozása ébresztett fel: »Italia é tutto basta per Italia!« A stentori torok és hang tulajdonosa Luccában kiszállt, de kijelentése egész éjjel fejemben maradt, ott van most is. ,Italia elég Italiának 1* Mi ez ? Féltékenység, félelem, nehogy másnak is jusson a kincsből, nehogy más is megszerezni merészelje magának azt az élvezetet, hogy a képzelem szárnyait hiva segítségül visszaszálljon a most már oly igen régi művészetek, hatalmak bölcsőjéhez, —végig lejtsen a velencei dózsék, a génuai Doriák, Spinolák, Grimaldik palotáinak műremekekkel telt, tündéri fényű termein és lakói közt lássa az amfiteátrumok benépesedett pad- jait, véres porondját, végig sétáljon Pompéjinek Zemplén mai száma nyolc oldal.
