Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-08-25 / 34. szám
Sátoralja-Ujhely, 1895, augusztus 25. 34. (1338). Huszonhatodik évfolyam, ELŐFIZETÉS ÁFA : Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám &rc. 15 kr. A nyílttérien minden gar- mond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN- VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEQJELENIZ: MZtTDIEItf T7\A_SA:R1T.A.I=>. HISDETÉS DIJA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után i kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerinc minden négyszög centim, ntán 8 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intőzendök. „Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez.“ Lapunk múlt számában bejelentettük t. olvasóinknak, hogy még ez év folyamán, s már október hónaptól, havi füzetekben jelenő irodalmi vállalatot szándékozunk, éspedig ahhoz értők közreműködésével megindítani, amely füzeteknek ez lesz a címe: „Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez Nem szükséges külön hangoztatnunk, hogy az Adalékok eszméje az ezredéves országos nemzeti ünnep gondolatával benső összefüggésben áll. Ezredéves múltunk évfordulóját, ezredéves dicsőségünk örömünnepét a jövő évben fogja megülni nemzetünk. Az ezredéves nagy nemzeti ünnep emlékét iparkodik az országnak minden egyes vármegyei és városi törvényhatósága önmagára nézve is mennél maradandóbb becsűvé tenni. Egy módja és eszköze annak, hogy az ezredéves múlt és nemzeti ünnep emléke maradandó becsűvé tétessék : az irás. Úgyszólván versenyre keltek egymással az ország törvényhatóságai, hogy önmagukról megirt művekben hirdessék és bizonyítsák: mi is az a rész, amit a magyar nemzetnek viszontagságos, de egyszersmind dicsőséges múltjából Kliő, a történelem múzsája, az ő számukra jegyzett föl és örökített meg különös érdemül. Zemplén-vármegye, mint hivatalos testület, eddigelé és ebben az irányban, hogy t. i. az ezredéves nemzeti ünnep alkalmára megiratta volna a saját maga külön történetét, alig tett és alig is tehetett valamit. Kitűzte a pályadijat annak, aki a vár- megye díszes múltjához méltó műben megírja a vármegye külön történetét, u. n. monográfiáját. Hogy a pályadijat évek óta máig sem adhatta ki, nem rajta múlott, hanem azon másult meg, hogy a kész mű TÁflC A, A saját fegyverével. — A .Zemplén« eredeti tárcája. — Sárköz vidékén rövid időközökben két nagy esemény játszódott le. Az egyik, hogy Fáy Eszter, özv. Fáy Simonné szép leánya, férjhez ment Bertalan Ákoshoz, a csuhalóci fiatal földbirtokoshoz, farsang negyedik hetiben. Az esemény egész kézzelfogható volt. A fiatalok igen szerették egymást. De már a második eset épenezért nem igen volt kézzelfogható. A házasság harmadik hetiben a fiatal szép asszony ott hagyta Bertalant. Mikor a hír három nap alatt a íáji kastélyból a vidéken széjjel futott, találgatták, mi lehet az oka. Akik a Fáy Esztertől kapott kosarak miatt a házasságot nem jó szemmel nézték, megállapodtak a két félnek kölcsönös szeszélyes természetében. Pedig az eseménynek egészen más oka volt. Eszter, egy reggel, mikor a férje nem volt otthon, szerelmes levelet talált annak kabátzsebében, egy ismeretlen nőtől eredt szerelmes válaszlevelet. Az asszonyka, anélkül, hogy Bertalant hazavárta és kérdőre vonta volna, egyszerűen befogatott és hazament. Különben e szertartás és fontolgatás nélkül történt elhagyásnak a magyarázata az, mert Eszter már a jegyváltás ideje alatt is felfedezett egy szerelmes levélkét a Bertalan náluk felejtett jegyzék-tárcájában, szintén ettől az ismeretlen nőtől. De hogy akkor nem szakított, az anyja tanácsára tette, aki ajánlotta, hogy ezt majd később, a háhelyett mindezideig még csak arravaló tervezet sem mutattatott be. Mi, akik abban a meggyőződésben élünk, hogy monográfiát Írni a kellő anyagnak előleges összegyűjtése nélkül nem lehet, korántsem a vármegye pályadijára számítunk, midőn az Adalékok egybegyűjtésére és szerkesztésére vállalkozunk. A mi célunk: összegyűjteni a szétszórtan heverő igen becses anyagot Zemplén-vármegye megírandó monográfiája számára, azt az anyagot, melyet megmenteni az elkallódástól mindenkinek, akit a múlt idők tisztelete és a jelenlévő ügy szeretete lelkesít, szülövár- megyéje iránt való szent és elengedhetetlen kötelessége. Nem adjuk át magunkat most annak az édes ingernek, hogy szemlélődést tartsunk Zemplén-vármegye múlt és régmúlt emlékei fölött. Inkább arra használjuk az alkalmat, hogy vármegyénknek minden művelt lelkű fiát és leányát kérve-kérjük: csatlakozzék hozzánk szívvel-lélekkel és segítsen nekünk az Adalékok létrehozásában. Kérdezősködjék, keressen, kutasson mindenki, akit az Adalékok eszméje lelkesít, a maga körében, s azt, amit bizonyosan megtudott, vagy talált, Írja meg és küldje el az Adalékok számára. Mi és mindazok, akiket velünk együtt a tárgy szeretete és a kitűzött cél nemes volta lelkesít, szintén úgy teszünk: kérdezősködünk, keresünk, kutatunk régi emlékek után, melyek szóban, írásban vagy jelekben fönmaradtak és azokat úgy, amint bizonyosan megtudtuk, vagy pedig Zemplén- vármegye közmúltját érdeklő közvetett vagy közvetetlen vonatkozásában felösmer- tük, közzé teszszük majd az Adalékok-ban. Keressetek — és találtok! Nem kell ahhoz szaktudósnak lenni (mi sem vagyunk tudósok a dologban), hogy valaki munkazaséletben vesse szemére férjének. Még ezért se vonta kérdőre és ime már a második. Ez okozta az Eszter gyors határozatát. S mikor mindezt az édes anyja előtt elbeszélte nagy siránkozások között, az ugyan eleinte habozott és fakgatta Esztert, észrevette-é az urán, hogy kedvetlen, ábrándozó lenne, — de mikor Eszter ebben is megerősítette, végre az egész eljárást helyeselte. * Este Bertalan Ákos hazamenvén, a feleségét nem találta otthon. A kocsis jelentette, hogy mindjárt az ur elutazása után az asszony is befogatott és Fájra vitette magát az öreg nagyságos asszonyhoz, ő már vissza is jött. Bertalan kissé megcsóválta a fejét, de aztán hirtelen a dolgozó-szobájába ment, mintha valami uj gondolat kapta volna meg. Legelőbb is az utazás előtt levetett kabátját vette szemügyre s az abban maradt szerelmes levelet nem találta. Rögtön világos lett előtte az egész dolog. . . . Várt három napot. Ezalatt terjedt el a Sárközön a Fáy Eszter elválásának a híre. . . . A negyedik napon kocsira ült és a felesége után hajtatott. A kastély előtt leszállt. Senkise jött eléje. Már ez világossá tette gyanúját, de azért nyugodtan bement, végigsétált a szobákon, egészen oda, hol a két nő ült. Két villámszoró szempár fogadta s ö mégis nyájasan köszönt. Azon kezdte : »No ez ugyan rut dolog Eszter. Hazajösz, három napig itt ülsz. A férjedet a mézes hetek alatt magára hagyod. Te kis szökevény 1 — Nem vagy magadban, — vágott vissza Eszter, az ideáljaid emlékei veled vannak. társa lehessen az Adalékok-nzk. Mindössze is csak szülő és nevelő közös édes anyánknak, Zemplénvármegyének, önzéstelen, érdek nélkül és önmagáért való, föltétien szeretete kell ahhoz, hogy az Adalékok létrejöhessenek. És van-e, lehet-e csak egy szülöttje vagy neveltje is az élők sorában ennek a mi közösen szeretett jó édes anyánknak, Zemplén vármegyének, akár fia, akár leánya, akinek leikéből hiányoznék, vagy hiányozhatnék az a szeretet? Ez, a vármegye szeretete, legyen az a munkás lélek, mely a mi eszménknek, az Adalékok-nak, testet ad, életre hozza és a múltak rendjén számára jövőt biztosit. Úgy is lesz az: hogy a vármegyének minden jó, minden hű fia és leánya, meghallja, megérti a mi hivó szónkat és velünk együtt munkatársa lesz az Adalékok-nak ! — Úgy is lesz az : hogy az Adalékok-ban kitűzött cél elérése mindnyájunkat vállvetett szellemi munkára egyesit és tettre sarkallja a mi kedves munkatársainkat! — Úgy is lesz az: hogy amint homokszemekből áll a piramis, az Adalékok-ból létrejön majd Zemplén-vármegye monográfiája! Úgy is legyen! Ne a vármegye parancsszava, hanem a vármegye minden rendű és rangú fiainak s leányainak önkéntes, a közös múlt szere- tetétől föllángoló buzgalma hozza létre a nagy és szép műnek, a vármegye monográfiájának, kezdetét, alapját,hogy úgy mondjuk, »Codex Diplomaticus* *-át: az Adalékok-z.t. A »hivatalos* vármegyétől mi nem kérünk mást, mint kegyes erkölcsi pártfogást! Az Adalékok-hoz, mely a dolog természete szerint történelmi és földrajzi részekre oszlik, becses közremunkálásukat eddig már is megígérték nekünk: Ambrőzy Nándor, Barthos József, Bo- deczky Ede, Doby Antal, Füzesséry György, Bertalan a bambát utánozva nézett a feleségére : — Hogy értsem?! Az öreg asszony, gondolva, hogy Ákos csakugyan nem ismerős a titok felfedezésével, a kényes helyzetnek végét szakította: — Pedig érthednéd Ákos! A lányom) ott hagyott, mert elrejtett viszonyaidnak jött nyomára. — No ez igazán érthetetlen, szólott Ákos, még bambább képet csinálva. — Pedig megértheted. Eszter eltávozásod után egy szerelmes levelet talált a kabátodban, egy nővel való viszonyod nyilvános bizonyítékát. Mig a levelet kikereste, tovább beszélt: — Különben ez már a második felfedezés. Még jegybenjárástok korában szintén fölfedeztünk egy szintén ily szerelmes levelet. Akkor nem tettünk szemrehányást, gondolva, hogy oly ifjúkori botlással állunk szemben, aminőt a nős férfi kinevet. De az istenért Ákos! még mindig. A két házas szemlesütve hallgatott, ő pedig már akkor a levelet is megtalálta : — Nesze, folytatta. Most már nincs egyéb hátra, minthogy elváljatok. Hisz ez botrányos élet. Ez tűrhetetlen lenne. Szegény Eszter. Mindkét nő könyezni kezdett. Ákos szótlanul áll, mintha a gondolatait rendezné, majd felkacagott. — Hahaha. . . . A két nő összenézett. Ez őrült magaviselet, ezt gondolták. — Fényes elégtételt fogok adni, csak töröljétek ki a könyeiteket. Azon kezdem, ily nevű A Zemplén mai száma nyolc oldal.
