Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-08-25 / 34. szám

Füzesséry Ödön, Geőcze Sarolta, Harazztliy Miklós, Karsa Ferenc, Kapás L. Aurél, Kiss István, Knopfler Sándor, Margítai József dr., Marikóvszky Pál dr., Matolay Béla, Miklósy István, Molnár Béla dr., Nemes Lajos, Nemthy József, Ormándy Miklós di., Paszlavszky Sán­dor, Payzsoss Andor, Perlsberg Ede, Péter Mihály és Zombory Gedő. Most még bizalommal folyamodunk mindazokhoz, akiket hozzánk itt bent a vár­megyében, vagy kint a vármegyéből az eszme rokonságán kívül a tárgy szeretete is csatol; de különösen vármegyénknek ma­gas műveltségű tisztviselői, papi, tanári, ta­nítói, jegyzői, bírói karához: hogy vállalko­zásunkban, mely magunkra hagyatva nem­hogy túlmerész, de lehetetlen vállalkozás is lenne, minket legjobb igyekezetükkel támo­gatni s ekként a mi akaratunkat célhoz jut­tatni szíveskedjenek. Egyszersmind kérjük, hogy mindazok, akik az Adalékok-nak mun­katársai lenni kívánnak, ebbeli elhatáro­zásukról a »Zemplén* alulirt szerkesztőjét a folyó évi szeptember hó végéig, élőszóval, vagy levélben értesíteni kegyeskedjenek. Az Adalékok tervezetét legközelebb kiadjuk. Az Adalékok-at még egyszer becses pártfogásukba ajánljuk. S.-A.-Ujhely, 1895. aug. 24. (Matolai újtele, §ókus <§yula, mint az »Adalékok* fömunkatársai. §ongó <§y. §éza, mint az .Adalékok* szerkesztője. Kiadói sző. Az „Adalékok Zemplén-vármegye törté­netéhez“ c. irodalmi vállalatra, mely az én kiadásomban fog megjelenni — bizva abban, hogy a t. szerkesztő-bizottság szava nem lesz a pusztában elhangzó szó — ezennel előfi­zetést nyitok. Az „Adalékok“ havonkint fognak meg­jelenni, legalább is két Ívnyi terjedelmű és a körülmények szerint képes ábrázolással el­látott füzetekben. Az első (mutatvány-) füzet már az ez évi október hó folyamán fog megjelenni. Egy-egy füzet árát, beleértve a póstai szállítást is, 20 krban állapítottam meg. Tehát egy éven át a 12 füzet ára, mely 24—30 ívnyi terjedelmű lesz, csak 2 ft 40 krba kerül, ami oly csekély ár, hogy bárki is minden anyagi megerőltetés nélkül elő­fizethet arra. Az előfizetés félévenkint történik 1 ft 20 kros részletekben. Az első féléves részlet­nek hozzám ez évi szept. hő 25-éig leendő be- küldetését azért is kérem, hogy a nyoma­tandó példányok száma felöl magamat kel­lően tájékozhassam. A füzetek könyvárusi utón nem lesznek kaphatók. A »Zemplén* előfizetői az „Adalékok“-ra évnegyedes részletekben is fizethetnek. S.-A.-Ujhely, 1895. aug. 24. Hazafiúi tisztelettel: $hlert <§yula, mint az »Adalékok* kiadója. Vármegyei ügyek. Anyakönyvvezetők kinevezése. Perezel Dezső belügyminiszter kinevezte a Zemplén-vármegyei ál­lami anyakönyvvezetőket. Az anyakönyvveze­tők, kivéve anagy-kövesdi kerületet (melyre nézve a bodrog-szerdaheiyi anyakönyvvezető van meg­bízva) valamennyien fel vannak ruházva a házas­sági ügyekben való anyakönyvvezetés, illetőleg a házasságkötés körül leendő közreműködés jogá­val is. A kinevezett anyakönyvvezetők*) a követ­kezők : A.) S.-a.-ujhelyi járásban: 1. a sátoralja-ujhelyi kerületbe Gaizler József báró szolgabiró, tb. főszolgabíró, h. Kapás Aurél vmegyei Írnok, tb. ellenőr (Kis-Toronya. Mikóháza) ; 2. a sárospatakiba ifj. Szabó Zsigmond ügy­védő, h. Batta József jegyző (Trauczonfalva, Bőd- rog-Halász); 3. a Sátoralja-Ujhely-vidékibe Csákó Imre városi albiró és közgyám, h. Valkovszky Elek pénztári ellenőr ; 4. a kis-toronyaiba Csehy Péter urad. tiszt­tartó (Legenye) (Sátoralja-Ujhely); 5. a mikóháziba Visnyey Zoltán körjegyző (Sátoralja-Ujhely) ,­6. a legényeibe Kovács Ödön körjző (Nagy- Kázmér) (Kis-Toronya); 7. a nagy-kázméribe Orosz Péter közs. biró (Legenye); 8. a bodzás-ujlakiba Stefáncsik József körjző (Czéke) (Velejte); 9. a czékibe Horváth János körjző (Lad- mócz) (Bodzás-Ujlak)] 10. a velejteibe Argyelán Miklós körjző (Bodzás-Ujlak) (Legenye) ,­*) Megjegyzéz: A kinevezett anyakönyvvezetö neve után zárijelben feltüntetett anyakönyvi kerület azon szomszé­dos anyakönyvi kerületnek a neve, a melyre nézve ezen kinevezett anyakönyvyezető az ottani anyakönyvvezetőnek saját személyére, házastársára, gyermekeire, vagy szüleire vonatkozó anyakönyvi teendők végzésével van megbizva. Ott, a hol az anyakönyvezetőnek helyettese nincsen vagy ha van is, de házasságkötéssel nincsen megbizva azon szomszédos anyekönyvi kerület, a melynek anyakönyvvezetöje az előbbi anyakönyvvezetőnek saját személyére,házastársaira,gyermekeire, vagy szüleire vonatkozó anyakönyvvezetői teendők végzésével van mogbizva, zárijelben és diiltbetükkel van megjelölve. Az anyakönyvvezetőhelyettesek jelzésére a h betűt használjuk. Szerk. nőt én sose ismertem, viszonyom más nővel Esz­teren kivül sosem volt. — Hogy jutsz tehát birtokába ily leveleknek, kérdezte az úrnő. — Megmagyarázom. De tartsunk sorrendet. Előbb az első levélről szólok. Csak azután térek erre a második dokumentumra. — Mikor Eszter körül legyeskedni kezdtem egyszer ittlétemkor, az Eszter öltözőasztalán egy Lászlófitól eredt, Eszternek szóló szerelmes levelet találtam. Ákos jelentős szünetet tartott. Az öreg asz- szony kérdöleg nézett Eszterre s az szemlesütve elpirult. — Egészen le voltam verve, mert Lászlói! tényleg udvarolt Eszternek. — No az egész nevetséges, vágott közbe Fáyné. — Hiszen épen azt akarom bebizonyítani, hogy nevetséges. Tehát ez esemény után, mely egészen levert, Béla, a sógor, az Eszter fivére, meglátogatott Csuhalóczon. Rettenetes elkeseredé­semben elkezdtünk poharazni s azon veszem észre magamat, hogy a nyelvem megoldódott. Béla te, szóltam neki, mondd meg nekem igaz lelkedre, komolyan veszi-e Eszter a Lászlói! udvarlását. — Béla elmosolyodott. — De szólj hát, fakgattam. A bor már neki is megoldotta a nyelvét. — Eszter ki nem állhatja Lászlófit, szólt. — No hát igaz is volt, vágott közbe Fáyné. — Látod, szóltam, én mégis egy Lászlófitól eredt szerelmes levelet fedeztem föl az Észter asztalán. (Az öreg nőt kezdte az esemény még jobban érdekelni, közelebb lépett Ákoshoz, közbe egy furcsa pillantást vetve leányára, aki izgatottan bab­rált a zsebkendőjével.) Ákos folytatta : — Erre Béla felkacagott s körülpolkázott az asztalon, majd a szemem közé nézett: — Ákos, ezt a levelet én írtam az Eszter kérésére. (A fiatalasszony most már a zsebkendő rojtjait kezdte tépdesni. Az öreg nő felkiáltott: No ez ugyan nem mindennapi. — De hát mi célja volt Eszternek a levéllel, kérdeztem Bélától. — Egyszerű ! Féltékenynyé akart tenni. . . . (A menyecske itt már átszaladt a másik szobába, az édes anyja pedig nem tudott hova lenni bámu­latában, Ákos visszacsalogatta valahogy Észtert.) Az öreg nő most már komikusnak találta a helyzetet, Eszter kezét fogta, biztatta Ákost, hogy beszéljen. Ákos pedig merően Eszter szemébe nézve, folytatta a Béla beszédjét: — Azért tette Eszter a levelet is általad megközelíthető helyre. Persze, tette hozzá a jó fiú, az ily eljárások veszedelmesek, mert látom, neked is bánatot okoz. — Igaz-e ez Eszter, kérdezte a matróna. — így volt, bevallom, felelt a rettenetes zavarban levő Eszter. Most Ákos az anyósa felé fordult : — Mondja ki mama a véleményét, nem fegyvert használt-e ellenem a levéllel Eszter? A nő válaszolt: — Igaz, ez egy fegyver volt. De fiam, ez a kérdésnek csak egyik része, sőt az sem, mert a te leveleidet illetőleg még egy szóval se tisztáztad magad. — Szükséges volt ezt felemlítenem, mert előzményét képezi az én leveleim történetének. Mikor ezt igy Bélától meghallottam, egy gondolat villant át az agyamon : — Béla te, szóltam, egy jó tervem van, nem volna-a célszerű Esztert megtréfálni. 11. a ladmócziba Haraszthy Vince körjző (Czeke); 12. a trauczonfalusiba Kolozsi Ferenc körjző (Sáros-Patak) ; 13. a bodrog-halásziba : Turián Gábor körjző (Sáros Patak); B. ) Szerencsi járásban: 14. a szerencsibe: Mester István szolgabiró, h. Szőke József járási Írnok; 15. a mádíba : Illésházy Endre közs. jegyző (Mezö-Zombor) (Mező-Zombor) 16. a mező-zomboriba : Hubay Miklós közs. jző (Mád) [Mád); 17. a tállyaiba : Győry István közs. jző (ünd) (Ond); 18. a monokiba : (betöltetlen) (Szerencsvidék) (Szerencsvidék); 19. a megyaszóiba: Jászay Zoltán közs. jző (Csanálos) (Csanálos); 20. a gesztelyibe: Batta István közs. jző (Hernád Németi) (Hernád-Németi); 21. a hernád németibe : Jászay Pál közs. jző (Gesztely) (Gesztely) ,­22. a sajó-kesznyétenibe : Szoboszlay Lajos közs. jző T.-Luez); 23. a tisza-lucziba : Palumbi Gábor közs. jző (Sajó Kesznyéten) (Sajó-Kesznyéten); 24. a takta-harkányiba : Mátrai Sándor közs. jző (Takta-Szada) (Takta-Szada); 25. a takta-szadaiba : Szűcs István közs. jző (Takta-Harkány) (Takta-Harkány) ,­26. a szerencs-vidékibe: Csuka Miklós köz­ségi jző. (Monok) (Monok); 27. az ondiba: Sáray Béla körjző (Tállya) (Tállya); 28 a sajó-hidvégibe: Pető Dániel körjegyző (Girincs) (Girines); 29. a girincsibe: Marikóvszky Bertalan kör- jegyő (Sajó-Hidvég) (Sajó-Hidvég); 30. a csanálosiba ■ Légrádi József körjegyző (Megyasszó) (Megyasszó); C. ) Tokaji járásban: 31. a tokajiba: Kudász Kálmán közs. jző, h. Füzesséri Péter oki. jző (Tarczal, Erdő-Bénye); 32. a tarczaliba: Hubay Kálmán közs. jző (Tokaj); 33. az erdőbényeibe: Juhász János közs. jző (Tokaj); 34. a bodrog-kereszturiba : Belánszky Gyula közs. jegyző (Olasz-Liszka) ; 35. az olasz-liszkaiba : Pornárfy Gyula (Bog- rog-Keresztur, Bodrog-Olaszi) (Tolcsva); 36. a tolcsvaiba: Búza József községi jegyző, h. Tóth Miklós oki. jegyző (Olasz-Liszka, Erdő- Horváti) ; 37. az erdő-horvátiba: Kása Mihály körjző (Tolesva) ; 38. a bodrog-olasziiba Sänger Árpád urad. tiszt. (Olasz-Liszka); D ) Bodrogközi járásban : 39. a király-helmeczibe : Jelenek Gyula szol gabiró, h. Dobé István közig, gyakornok (Perbe- nyik, Lelesz, Szentes); 40. a perbenyikibe Kanta Vilmos körjző ; 41. az agárdiba: Korchma Menyhért körjző, h. Mezey Jenő sjzö; — Épen azt akartam mondani. — Ezzel egy tiszta levélpapírt vettem elő, pár pillanat alatt egy szerelmes levelet komponál­tam saját magamhoz, a balkezemmel. Mikor felol­vastam, nyúlva voltunk rajta. A két nő kezdett kacagni. Ákos folytatta : —■ Aztán ezt a levelet szépen zsebbe téve, másnap eljöttem ide. Eszter kezét megkértem. Távozáskor a levelet szépen az Eszter asztalára csúsztattam a jegyzék-noteszemmel. Mikor legközelebb átjöttem, Esztert fagyos­nak, durcásnak találtam. — Határozottan a levél volt az oka, felelt a nő. — Tehát én célt értem ? kérdé Ákos. — Mindenesetre, felelte az anyós. Visszaverted az Eszter támadását a saját fegyverével. De ez csak az első levél, hát a második? Ez már kényes ugy-e? — Nem. Ezt már igazán szánalomból írtam. A két nő felkacagott. —• Hát ezt is te írtad ? — No igen. Vártam a jegybenjárás alatt, vártam a mézes-napokon, mikor fog már Eszter kérdőre vonni. Nem tette. Magam igen nehéznek találtam a kérdés felvetését. De minthogy sajnál­tam Esztert, látva, hogy arcára sötét felleget ver a gyanú, tehát írtam egy második levelet, ugyan­csak a balkezemmel. Úgy intéztem, hogy Eszter könnyen elolvashassa s mikor estére hazajövök, a tűz kipattanjon s minden rendbe jöjjön. De elszá- mitottam magamat. Eszter már ekkor az Ákos nyakán csüngött. Az anyós pedig jóízűen mondogatta: —■ No te Ákos, igazán értesz a riposztiro- záshoz. Péter Mihály. Folytatás a mellékleten

Next

/
Thumbnails
Contents