Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-08-11 / 32. szám

Sátoralja-Ujliely, 1895, augusztus 11.

32.

(1336).

Huszonhatodik évfolyam,

I

ELŐFIZETÉS ÁBA:

Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr

Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 15 kr.

A nyílttérien minden gar- mond sor dijja 20 kr.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉN VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA.

MEGTELENIK

HIBDETÉ3 DIJA

hivatalos hirdetéseknél; Minden szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr.

Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerinc minden négyszög centim, után 8 kr. számittatik.

Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik.

Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intőzendők.

A „Magyarország“ t. szerkesztőségének.

Budapesten.

A »Magyarország* mai (aug. 9-iki) számának 7. lapján »Hivatalosan protegált újságok* cim alatt megjelent rövid közleményben azzal vádoltatom, hogy azokat a községeket, melyek az én »lájbzsurnálomra* (a »Zemplén*-re) előfizetési dijhátrálékkal vannak, »ekzekúcióval fenyegettem meg.*

Vármegyém 1884. évi dec. hó ió án tartott közgyűlésében, 296/15,647. sz. határozatával a »Zemplén« című lapot a megye hivatalos közlönyének nyilvánitá, a községekét annak megszerzésére kötelezi (a kisebb községeket leszállított áron.)

Ebből tehát látható, hogy a »Zemplén« nem protegált magán-újság és nem az én „lájbzsurnálom.«

Afelöl különben, protegálok-é kormány- párti lapot (a »Zemplén* nem politikai lap) és saját pártállásom felól nyilatkoznom e helyütt szükségesnek nem tartom.

A »bizalmasan kezelt alispánt rendelet* kifejezésre megjegyzem, hogy az se szolgabiróhoz, se községi elüljáróhoz, vagy jegyzőhöz nem küldetett, de éppen a »Zemplén* lapban, tehát a legnagyobb nyilvánossággal jelent meg.

Az általam különben igen tisztelt »Magyarország* tekintetes szerkesztőségét tisztelettel kérem, hogy fenti nyilatkozatomat — az igazság érdekében — lapjába felvenni szíveskedjék.*)

Kelt S.-A.-Ujhely, 1895. aug. 9.

Matolai (Etele s. k.

T. Zemplén-vármegye e. i. al ispánja.

*) Mi pedig arra kérjük a .Magyarország« t. szerkesztőjét, hogy, szemelött tartva Deák Ferencnek az újságírókhoz intézett ama mondását: .Ne hazudjatok!« — tudósítóját, ki a jeleD esetben nagyot füllentett s alaposan felültette a sMagyar- ország*-ot, adja át a megvetésnek. Szerk.

TÁPC A,

Amit az öreg Giovanni beszélt.

— A .Zemplén« eredeti tárcája. —

Irta: Klür István, tengerész-önkéntes.

Tivat-Teodo, 1895. aug. 6.

Gyönyörű holdvilágos éjszaka volt. A hold sarlója ezüstös fénynyel vonta be a gyenge déli széltől kissé fodrozott tenger végtelennek látszó víztükrét, amelyen hosszan húzódott végig a lomhán haladójhajónk után visszamaradozó vizbarázda.

Őrségemnek első negyedében voltam.

Zsebre dugott kézzel, hónom alatt egy nagy messzelátóval, jártam fel és alá a fedélzeten, majd meg gyönyörködve néztem a hajónk orránál meg törő hullámokra, melyek a homályban a foszforos állatkáktól erősen villogtak, mint egy tűzcsávát képezve a haladó hajó előtt. Majd meg a csillagos égbolton keresgéltem kedvelt csillagjaimat, miközben képzeletem messze röpködött, messze, messze szülőföldemen . .. mig egy kicsiny, csendes falucska fölött megpihenve, teljesen belemerültem ábrándjaimba, szinte megfeledkezve arról, hogy »Ausluger« (a hajó orrán lévő őr) vagyok s nem egyszer már csak az utolsó pillanatban kiáltottam a körülmények parancsolta jelszókat.

Az ez alatt a fok alatt sűrűn közlekedő apró trabacculáktól, melyek, hajónk magas orráról nézve, kicsiny vitorláikkal mindmegannyi óriási éjjeli lepkéknek tűntek fel előttem, ábrándjaimban folyton zavartatva : elhatároztam, hogy bármely áron

Vármegyei ügyek.

A közigazgatási bizottság f. ho 5-iki üléséről szóló tudósításunkat a következőkben vonjuk össze :

A közigazgatás menetéről és július havi állásáról szóló alispáni jelentés megemlékezvén a Megyasszó községben ez évi júl. hó 23-án történt véres biróválasztásról is, az alispán indítványára, feliratot Intéztek a belügyi kir. ministerhez egy állandó csendőrőrsnek Megyasszón leendő elhelyezése iránt, — más irányban pedig, hogy t. i. Matotay Béla járási főszolgabírónak a községi tiszt újítás alkalmával követett magatartása törvényesség szempontjából megítélés tárgyává tétethessék Dókus Gyula vm. főjegyzőt megbízták, hogy a megy- asszói biróválasztást tárgyazó vizsgálati anyagot gondosan áttanulmányozván, e tekintetben a közig, bizottságnak jövő havi ülése elé jelentést tegyen. — Amerikába kivándorolt az ez évi július hó folyamán 138 egyén, visszajöttek 46-án. —Az alispáni havi jelentéssel kapcsolatban föszámvevö jelentést tevén eddig a szerencsi, a tokaji és a bodrogközi járások területén megtartott töryényhatósági utadóhátrálékok leszámolásának eredményéről és a számvevőségnek ez alkalommal szerzett tapasztalatairól, — minthogy a letörlendő hátrálékok legnagyobb része olyan természetű kintlevőség, melynek kirovása helytelen volt, — a helytelenség pedig onnan eredt, hogy az állami adófökönyvekben az előírásoknak egész halmaza üres szám és igy az arra kirótt törvényhatósági útadó is értéktelen számhalmozat, vagy pedig olyan kirovás, melynek követelhetősége jogos alappal nem bir, mert az állami adó tárgyát képező ingatlanság réges-régen nem azé a tulajdonosé, aki a kataszteri birtokivben (és a B-tabellában is) tulajdonosként szerepel, az új tulajdonos pedig törvény- hatósági útadóval külön megróva van: mindeme, visszás állapotok megszüntetése céljából, különösen pedig azért, hogy az állami adófőkönyvek úgy a közigazgatásnak, mint az adózó közönségnek jól lelfogott érdeke szempontjából gyökeres kitisztázás tárgyaivá tétessenek, felterjesztés intéztetett a pénzügyi kir. ministerhez, — a pénzügyigazgatóság pedig útasittatott, hogy a kataszteri birtokivek valósításáról haladéktalanúl gondoskodjék.

Több ministeri intézvény előterjesztése után, melyek sorából a közérdekűek lapunk Hivatalos Rész-ében közöltetni fognak, — az állami anyakönyvvezetők névsora véglegesen egybeállittatván, illetve

előkeritem az én kedves tengerész-pajtásomat, az öreg Giovanni-1, kinek érdekesen kiszínezett tengerész-kalandjait hallgatva, gyorsabban fog eltelni majd az unalmas, hosszú éjszaka.

Farkasról gondolkozom, hát a sövény alatt fekszik.

Alig gondoltam el, hogy be jó lenne, ha az öreg erre vetődnék, (mivel én őrhelyemet nem hagyhattam el) éppen felém közeledett.

Lapos sapkája a feje búbjára volt vetve úgy, hogy a sapka szalagja majd a háta közepét érte, két keze, mint rendesen, csuklóig volt nadrágzsebeibe mélyesztve, mig elmaradhatatlan fapipáját erősen szortyogtatva, bodor füstöt ereszgetett az ózonnal telt levegőbe.

Amint hozzám ért, szó nélkül vette ki hónom alól a messzelátót, s vizsga szemmel jártatva körül tekintetét, bozontos fejével megelégedetten bólintott mondván: ,Va ben signor« (rendben van uram.) Azután leült mellettem egy hordócska tetejére s ballábára lökött jobb lába térdét két kezével átkulcsolva, tovább élvezte a korfui termésnek kellemes füstjét.

Nem zavartam az öreget. Jól ismerem már a szokásait. Tudom, hogy a mig pipázik, nem szívesen beszél. De amikor aztán pipáját kiveszi feketére füstölt fogai közül s kitisztítja, akkor összetol hatom a messzelátómat, lekuporodhatom egy összegöngyölt vitorlára s megkérhetem, hogy beszéljen nekem valami szépet, érdekeset világlátott utjából. Úgy tettem most is. Az Öreg nagyot köszörült a torkán, s avval a megjegyzéssel, hogy most olyat íog elmondani, ami csakugyan megtörtént vele s amit lelkifurdalás nélkül megírhatok a »Zempléninek, nagy komolyan rám meresztette a két bészédes

kiegészíttetvén, pótlólag javaslatba hozattak és a belügyi kir. ministernek kinevezésre ajánltattak: Monok nagyközségbe Strömpl József oki. jegyző, — B.-Szerdahely községbe Pollákjózsef oki, tanító, — N.-Mihályba helyettesül Tóth Árpád oki. jegyző, — Habura községbe Turkinyák Sándor oki. tanító, — Tapoly községbe Krajnyák Elemér oki. jegyző, — Vásárhely községbe Lukács Mihály oki. tanító, — Varannóra helyettesül Zseltvay Bogdán oki. tanító, — A.-Hrabóczra helyettesül Mácza Alajos oki. tanító, — Szacsur községbe Vass Gábor oki. tanító, — a S.-Patak-vidéki kerületnek b.-halászi kerületre történt átváltoztatásával Turján Gábor oki. jegyző, — a sókúti és a pazdicsi kerületekbe helyettesekül kijelöltettek az illető ág. ev. tanítók, de csak föltételesen, ha t. i. alkalmaztatásukban az egyházi főhatóság megnyugszik, — végre a k.-toronyai, a karádi, a parnói, a hardicsai, a technai, az abarai, az agya- gosi, a n.-polenai, az or.-porubai, a hosztoviczai, a klenovai és a minyóczi kerületekbe, tehát összesen tizenhét kerületbe alkalmas, illetve házasság- kötésre felhatalmazható anyakönyyvezető ott helyben nem találtatván : a most elősorolt helyekre pályázat kihirdetését javasolta a közig, bizottság.

Az anyakönyvvezető hivatalok helyiségeinek kellő berendezése, úgyszintén a dologi kiadások fedezése tekintetében szüksége mutatkozván annak, hogy a járások fószolgabiráival az alispán előle- gesen tanácskozzék: mind a xo járásból S.-A.-Uj- helybe értekezletre fognak behivatni a föszolga- birák, vagy akadályoztatásuk esetén a járás szol- gabirák.

A féléves jelentések felolvasása és elfogadása után előterjesztetett a munkácsi gk. egyházmegye főtanfelügyelőségének átirata, melyben a gk. tanítók részére az 1883. XVI. t. c.-ben megajánlott államsegedelemnek mielőbb leendő kiutalását sürgeti. Megnyugtatásul értesítették az e. m. főtaníelügyelőséget, hogy a sürgetett segedelem kiutalványozása, éspedig az 1895. jan. i-éig visszanyúló hatálylyal, megtörtént és a kifizetés már folyamatban is van.

Az árvaszék tevékenységi kimutatása szerint a julius 31-én maradt hátrálék, dacára, annak, hogy az elnök szabadságon van és a tb. ülnök-jegyző is szabadságon volt, igen csekély, mindössze csak 103 ügydarab, — elintézett pedig : Karsa F. helyettes elnök 35r, Spilenberg B. ülnök 280, Pékáry Gy.'ülnök 311, Farkas D. ülnök 315,

szemét, s blúzából előbb még egy rúd préselt dohányt szedve elő, melynek egy darabjából bagótekercset formált, hozzálátott a történet elmondásához.

— Ne csodálkozzék azon uram, ha ennek a történetnek elmondása közben, szokásom ellenére, eltalálnék érzékenyülni; de akiről beszélni akarok, Isten nyugtassa meg s legyen felette könnyű az az indiai óceánnak 8000 méteres vize, mely alatt nyugszik, kedves puszipajtásom volt. nekem Együtt jártunk a hajós-inasiskolába a Schwartzenbergen. Együtt sirtunk, mikor a tengervizbe'áztatott kötél kék nyomokat hagyott egyikünk, vagy másikunk hátán. Együtt örültünk, mikor a vacsorára kapott sajtot, még mielőtt megehettük volna, nem találtuk a tányéron, hanem attól pár arasznyira láttuk baktatni a fedélzet fehér pallóján. Együtt nőttünk föl is és mint az édes testvérek szerettük egymást a végső percig, mikor az első árboc második vitorla- rudjáról alázuhanva eszméletlenül terült el szegény feje lábaink előtt, szertezuzott fejéből kiomló vére pedig pirosra festette a fedélzetre csapkodó sós hullámokat.

— Az volt ám az esés uram 1 Borzadok, ha rágondolok (s borzongásának kifejezést akarva adni, zápfogai alá csúsztatta az ekkor már összesodort bagótekercset és tovább folytatta.)

— A Fasana nevű vitorlás korvettel eveztünk Battáviából Melbournéba, hogy onnan meglátogassuk, az Uggi, Guadarkanar, Izabella, Choiseul, Neu-Georgia szigetek mellett fekvő déli vadonokat, hogy úgy a szigetekről, mint az azokon lévő növény- és állatvilágról, valamint a szigeteken élő emberekről földrajzi, természetrajzi tanulmányokat folytassunk és fényképfelvételeket tegyünk.

A Zemplén mai száma nyolc oldal-