Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-08-11 / 32. szám

Pólányi Gy. ülnök 317 és Németh G. tb. jegyző (Klimó M. rendszerinti jegyző helyett) 152 ügy­darabot. Szelepka község a Laborcz-folyó és a Dusa- patak kiöntései miatt kénytelen lévén áttelepülni, Andrássy Dénes gróf nagybirtokostól az áttelepülés céljára 120 holdas kiterjedésű földterületet kért. A nagylelkű főur nemcsak hogy átadta a 120 holdas területet a szelepkaiknak,, de azonfölül még 10,000 (tízezer) forintot is adományozott szegényeknek az áttelepüléssel, illetve az építkezéssel járó tér heik könnyítése céljából, — nagybérlőjének pedig, a bérletből kivont 120 hold ellenértékéül, a béf- letidóre 10,000 (tízezer) forintot elengedett. Adjon az isten sok ilyen nemes lelkű és a szegény népért áldozni kész főurat hazánknak ! Andrássy Dénes grófnak a nagylelkű adományokért, a jóté­konyságban részesített köznép nevében is, leghá- lásabb köszönetét fejezte ki a közig, bizottság, — Sulyovszkg István ügyvédönek pedig, ki a szóban lévő ügylet létesítésénél önzetlen közbenjáró volt, elösmerését nyilvánította. A tanácskozás sorrendjén most egy váratlan s minden jelenvoltat kellemesen érintő jelenet következett, — ugyanis, és itten a közig, bizottság jegyzőkönyvét idézzük, Szerviczky Ödön kb. tag előterjesztette, hogy Dókus Gyula vm. főjegyző a múlt július hó 26-án töltötte he vármegyei szolgá­latának 25. évét, — mely alkalomból, hivatkozva a főjegyzőnek a közpályán e hosszú idő alatt tanúsított érdemeire, indítványozta, hogy a vm. közig, bizottsága ebből az alkalomból a főjegyző iránt elismerését fejezze ki. A közig, bizottság e vármegye közönségét és a közigazgatás minden tényezőit közelről ér­deklő ezt a körülményt örvendetes tudomásul véve, az indítványt általános helyesléssel elfo­gadta, — és amidőn Dókus Gyula vm. főjegy­zőnek, egyrészt a vm. szolgálatában egy negyed­század alatt tanúsított fáradhatatlan munkássága, képzettsége, sokoldalú ösmeretei, feddhetetlen jelleme és igazságszeretettel párosult hazafias ügybuzgósága, — úgy másrészről, a társadalmi téren, mint a humanisztikus eszmék és modern irányú jótékonyság áldozatkész és lelkes zászló­vivője érdemeit méltatni kívánván, nevezett köz- tisztviselő által élte ezen korszaka alatt a köz­pályán szerzett bokros érdemei erkölcsi jutalmául és a jövőre buzdításul ezennel elismerését fejezte ki, egyszersmind pedig feliratot intéztetni ha­tározott a nmélt. m. kir. Belügyministerhez aziránt, hogy nevezett köztisztviselő szolgálati érdemeit hasonlólag méltányolván, a legfelsőbb helyen érdemeinek megfelelő kitüntetésre aján­lani kegyeskedjék. Mire a főjegyző a közig, bizottságnak ily módon nyilvánált bizalma és hazafias jóindulatától meghatva, legott hálás köszönetét meleg szavak­ban fejezte ki.*) A közegészségi viszonyokban kedvező vál­tozás észleltetett; mert mig júniusban a heveny­•) Megragadjuk az alkalmat, hogy igen tisztelt bará­tunknak, úgy is, mint a ^Zemplén* volt felelős szerkesztőjének s mind máig hü munkatársának, az imént ösmertetett szép erkölcsi jutalmazáshoz, nemcsak a magunk nevében, de a ,Zemplén* t. olvasóközönsége részéről is, a legSszintébb öröm- érzettel gratuláljunk ! Szert. —• Utunk első felén kedvező időnk volt. A szél állandóan mérsékelt erővel fújt, úgy, hogy hajónk a szél irányához képest »Steur, vagy Backbordra« dőlve, 5—-6 mértföld sebességgel haladt előre, ami, vitorlás-hajóknál, tekintettel a különböző ellenáramlatokra, nem megvetendő se besség, — Nap nap után múlt minden különösebb esemény nélkül. A legénységnek alig lévén valami teendője, mivel a szél iránya néha naphosszat is állandó maradt, a vitorlák állását sem kelletett változtatni ; igy azután vagy a hajót követő cá­pák hurokra kerítésével, vagy pedig az albatro­szok horgászásával töltötték idejüket, mely kedv­telés néha igen szép eredménynyel járt. Ha cápát fogtak, akkor azt a hajóorvos fölbontotta s termé- szettani jegyzeteket vett fel róla; ha pedig a rendesnél nagyobb albatrosz akadt horogra, akkor azt kitömtük, hogy oda ajándékozzuk majd vala­melyik természetrajzi muzeomnak. Április 2-ika volt. Eltűnt hajónkról a régi nyugodt és kellemes élet, mert vagy szélcsendünk, vagy ellenszelünk támadt, úgy hogy a legény­ségnek folyton résen kelletett lennie, hogy a kínál­kozó legcsekélyebb kedvező alkalmat is ideje­korán felhasználhassuk a hajó menésére. Nem akarok unalmassá válni és igy egy pár napot átugorva, rátérek április 9-ikére, arra a sze­rencsétlen napra, mely, amig, élek emlékezetes lesz előttem, — A három nap óta folyton dühöngő sirokkó óriási magasra korbácsolta a hullámokat, melyek úgy dobálták hajónkat, mint az őszi esőzésektől megáradt patak vize a dióhéjat. Recsegett-ropogott a hajó minden bordája úgy, hogy amikor egy-egy hullámvölgybe kerülve, nem láttunk magunk körül egyebet, mint egy kékesen áttetsző vizhegyet, melynek fehér tajtéktarajja magasabban himbá­ragályesetek száma 382 volt a vármegye területén, ez a szám julius folyamán leapadt 182-re. A diftériának újabban 25, a hólyagos himlőnek pedig 24 esete jelentkezett. Az újhelyi törvényszéki kér. börtönben volt a júliusi rablétszám: 153, ebben elitéit 125. A börtönegészségi viszonyok megnyugtatók. A kir. tanfelügyelő előterjesztésének elfoga­dásával feliratot intéztek a vall. és közokt. ügyi ministerhez a bodzás-ujlaki ev. ref. iskolának álla­mosítása iránt. — Evvel kapcsolatban fölemlítjük, hogy a miniszter a k.-azari ev. ref. iskolának állami segedelemben leendő részesítését kilátásba helyezte. A kir. főmérnök jelentette, hogy a szinnai a homonnai és a varannai járások területén leg­utóbb pusztított íelhőszakadásszerü záporok a közutakon több műtárgyat és parteröditést meg­rongáltak, a Sztakcsin község mellett levő hidat pedig egészen elsodorták. (A közlekedés ma már mindenütt helyreállittatott. Szerk.) A kir. pénzügyigazgató jelentése szerint egyenes adókra befizettetett július hó folyamán : 31,523 ft 28 kr (most több, mint a mult évi jú­liusban, 4242 ft 68'/a krral) hátrálékban maradt: 1,063,215 ft 86y2 kr., — hadmentességi dijra befolyt : 255 ft 60 kr (most több 30 ft 85 krral) hátrálékban van: 62,851 ft. A megrovancsolt kir. adóhivatalok s pénztárak jó rendben találtattak. Bélyegszemlék a szolgabirói hivatalokban és a kir. járásbíróságoknál folyamatban vannak. Végezetül fölemlítjük, hogy Nagy István, Pávay András, Sohajda József, Girmann György, Jéger György, Szabó János, Zátnbory Pál és Ko­rány János hadköteles egyéneknek kivételes nősül- hetés megengedéséért benyújtott folyamodásaik pártoló véleménynyel fölterjesztettek a honvéde­lemügyi kir. miniszterhez. Ezek során a d. e. 9-kor kezdődött tanács­kozás d. u. i-kor, az elölülő főispán Öméltósága megéljenzésével, véget ért. A földmivelésügyi m kir. minister felhívást intézett Magyarország gazdaközönségéhez s felkérte, hogy a mezőgazdasági statisztikai összeíráshoz szükséges adatok bevallásánál teljes őszinteséggel támogassák az összeíró ügynököket. A titkolózás­sal, úgymond a minister, gazdaközönségünk csak magának ártana ; olyanforma volna ez, mintha a beteg azon igyekeznék, hogy az orvos valahogy el ne találja a baját, hanem egészen más betegség ellen gyógyítsa. Végre kijelenti a minister, hogy a tiszta valóságnak bevallásából senkire semmiféle kár, vagy hátrány nem háramlik. Az adatok kizá­rólag a mezőgazdaság és a földmivelőnép érde­kében gyüjtetnek. Adóhivatalok, vagy más pénzügyi hatóságok még csak látni sem fogják a mezőgazda- sági statisztikai összeírásokat. A csendőrség-uj beosztása szerint Zemplén- vármegye területe a m. kir. IV. számú csendőr- kerülethez tartózik, melynek törzsállomása : Kassa. A 2-ik szárny s egyszersmind az I. szakasz székhelye : S.-A.-JJ)hely, a következő őrsökkel: Ujhely, Mihályi, K.-Helmecz, K.-Czigánd, N.-Kövesd, Sárospatak, O.-Liszka, Tokaj, Szerencs, Geszlely, Tállya, E.- Bénye (fürdő-különitmény), — a II. szakasz szék­helye: Homonna, a következő őrsökkel : Homonna, lódzott a parancsnoki hídnál és a melynek min­den cseppje mozgott, forrott, sistergett, mintha a pokolból elszabadult ördögök raktak volna alája tüzet, s amely, hajónk hogy ha már nem volt képes elég gyorsan fölszinre kerülni, romboló árral bo­rította el a fedélzetet és könyörtelenül szaggatott, tépett, söprött mindent ami útjába akadva nem volt képes erejével dacolni. Azt hittem már, hogy soha sem látom többé a szárazföldet, mert amikor hajónk a hullámok tetejére vetődött, akkor meg a sirokkó játszott a köteleken olyan nótákat, melynek hallatára látni véltem a halált, amint fekete lován ide-oda nyargalódzik a felhők között, amint ránk vicsorgatja sárga fogait, csontujjaival pengeti a pusztulás szomorú nótáját, miközben válláról hosszan leomló köpenyege nyomán torony­magasságra nőttek a hullámok. — Az egyik ilyen pillanatban szaggatta széj­jel a szélvihar a még meglévő két vezető vitorlánk egyikének a kötélzetét, mely után hajónk egyetlen vitorla vezetése alatt maradva, olyan örületes tán­cot kezdett járni, hogy szinte éreztem, mint fagy meg ereimben a vér. — Fölbomlott minden rend a hajón. A ve­zényszó, a kiadott parancs teljesítetlenül hangzott le. A legénység, mivel mentőcsolnakjaink leg­nagyobb részét a hullámok már előzetesen elso­dorták, megrémülve kapaszkodott abba, ami éppen kezeügyébe került, hogy a hullámok a fedélzetről le ne söpörjék. — Ebben a válságos pillanatban került elő a fedélzet alól Machek, az én kedves cimborám, ki eddig a kormánynál volt elfoglalva. Felérve a födélzetre, ahogy meglátta a légben röpködő vi­torlát és az utána kigyódzó darab kötelet, azonnal tisztában volt a történtekkel és egy pillanat alatt ké­szen volt tervével. Sapkáját, bluzzát egy hurrá- kiáltással a fedélzetre dobva, úgy, hogy erős Sztarína, Szinna, Izb. Radvány, M.-Laborcz, Nagy- Mihály, T.-Terebes, Gálszécs, Varannó, N.-Dobra, Sztropkó, Málcza és Ublya, — a III. szakasz ! Sáros-vármegye területén teljesít szolgálatot. I ­A Csáky-féle rendelet visszavonását tárgyazó I s a lapunk mai számának »Hivatalos Résziében ! olvasható vall. és közokt.-ügyi ministeri intéz- I vényre fölhívjuk a t. olvasó figyelmét. Évnegyedi illetmény. Micskey János szeren esi járási volt írnok özvegye részére, férjének ha­lálozási évnegyedi illetménye címén 78 ft 35 krt engedélyezett a belügyminiszter. Hírek a nagyvilágból. Károly román király és neje Erzsébet ki­rályné (Carmen Sylva) Ischl-ben pár napig ki­rályunk őfelségének voltak vendégei. Ennek a látogatásnak politikai jelentőséget is tulajdoníta­nak, ami az volna, hogy Románia belépett (?) az európai hármas szövetségbe. ' Klement metropolitát, ki a Szent-Péterváron járt bolgár nemzetiségi küldöttséget vezette, mi­dőn Szófiába visszaérkezett, a bolgár nép lelkes tüntetésben részesítette. Rómában a jövő 20-án, annak emlékezetére, hogy az egységes Olaszország 25 évvel ezelőtt foglalta el székes fővárosául az »örök várost«, fé­nyes nemzeti örömünnepet rendeznek. Hírek az országból. // Őfelsége a király megengedte, hogy a budai kir. várpalota és tartozékai, melyek eddig a K. K, Hof-Aetar tulajdonaként voltak telekkönyvezve, a telekkönyvi betétekben a Magyar Szent Korona tulajdonaiúl jegyeztessenek föl. Vojnits István dr. föispáni beigtatása Bács- Bodrog-vármegye székhelyén, Zombor sz. kir. vá­rosban, f. hó 6-án ment végbe nagy ünnepiessé­gek között. A Martinovics-ünnep, melyet a 100-ik év­forduló napjáról, május 20-áról, áthelyeztek, f. hó 20-án fog megtartatni Budapesten, a Vérmezőn. Havazás. Árva-, lurócz- és Liptö-\órmegyék területén e napokban ismételve havazás volt és a levegő annyira lehűlt, hogy az ott lakóknak téli ruháikat kellett fölvenniük. A poszkiszli megkerült. A tizenegy évvel ezelőtt elkövetett nagy póstalopás tetteseit kinyo­mozta és tegnapelőtt letartóztatta a budapesti rend­őrség. Az eltolvajolt 240,000 ft is, úgyszólván csonkittatlanul, megkerült. Különfélék. (Királyi adományok,) Őfelsége, kabinet iro­dája utján, Viszlóczky Jenő repejői gk. lelkész ré­szére 30 frtot, Soltész Károly bánóczi, Hladonik Mihály dricsnai, Ihnaczik Tivadar or.-volovai, Szedlyár Endre peticsei, Sztankulics László technai melle szabadon domborodott ki a csíkos matróz­ing alól, egy karikakötelet akasztott nyakába és feltartóztathatatlanul, elszánt arccal indult az első árboc felé. Most egy kínos és végtelennek látszó szünet állott be, Mindeh szem a kötélhágcsón lassan és óvatosan fölfelé kúszó Machek-ra volt függesztve. Mintha a sirokkó is megszűnt volna üvölteni. Mintha a hullámok is megszűntek volna zúgni. Nem hallottam semmit, nem éreztem a hullámok csapdosását, melyek hajónkat el-elboritot- ták, csak a szégyen pírját véltem arcomon égni, amiért én olyan gyáya voltam, lelki szemeimmel azonban a halált láttam Maehek feje fölött le­begni, amint paripájának kantárszárát rövidre fogva és üres szemgödreiből villámokat szórva, fogait csikorgatta dühében. — Végre fölért a vitorla rúdra és egy ked­vező pillanatban, amikor hajónk egy hullám­völgybe került, úgy, hogy a körültünk lévő hul­lámok egy pillanatra megvédtek a széltől és a vitorla megszűnt lobogni, macska-ügyességgel kapta el a széttépett kötelet és másik pillanatban már egy göbbel, amilyet csak hajósuhancok tudnak csinálni, összekötötte azt a nyakában fölvitt kö­téllel, melyet a födélzeten végig dobott és mely- lyel az igézet alól fölszabadult matrózok pár perc múlva helyére húzták az elszabadult vitorlát, mely­nek tovább tartó nélkülözése valószínűleg az egész hajó pusztulását vonta volna maga után.-- Abban a pillanatba, midőn a hajó vissza­nyerte támaszát és orrát magasra tartva egyen­súlyba került, abban a pillanatban, mikor a mat­rózok ^Kmí-kiáltásai tulharsogták a vihart, mon- 1 dóm abban a pillanatban egy villámsugár hasította keresztül a sötét felhőkkel borított égboltot, mely a Steuerbord mellett csapva le, megtántoritotta a vitorlarudon a kötélzet igazításával elfoglalt Ma- ■ chek-Qt, ki a másik pillanatban a levegőben egy Folytatás a mellékleten

Next

/
Thumbnails
Contents