Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-12-15 / 50. szám

aki a maga és családja eltartása végett napi keresetére van utalva s igy a nye­rendő kölcsön-előlegben egyszersmind az életfentartás eszközeit is bírhatná. A megszavazott kölcsön egyes rész­letének terjedelme az időnként szükséges telepítési munkálatok költségeihez lenne viszonyítandó. — Az első évben, midőn a földforgatásra szorítkozik a munka, hol­danként 300 ft lenne kiutalandó; a második évben azonban, amidőn a nemes vessző vagy oltvány beszerzése és kiültetése, a karó költsége is előtérbe tolul, 1000 ft hol- dankénti maximális összeg s végre har­madik évben a míveltetés és pótlások költségeire 200 ft szolgáltatnék ki. Ezek az összegek azonban a legmaga­sabb mértékét képviselik az igénybe vehető kölcsönnek s igy mindenkinek, aki magán viszonyai s gazdai körültekintése folytán olcsóbban véli feladatát megoldhatni, vala­mint a kézimunkájukat befektető telepí­tőknek jogukban áll egy kisebb kölcsönnel megelégedni. igaz ugyan, hogy egy felújított szőlő már a harmadik évben is hozhat bizonyos termést és igy némi jövedelmet; mind­amellett . tanácsosabb a kamat és az amor­tizáció megkezdését a hatodik év kezdetére halasztani, hogy igy a szegénységre jutott szőlőmiives ne taszittassék rögtön fizetési zavarokba, de inkább két szüret eredmé­nyének felkezelése utján anyagilag res- tauráltassék. Minden mellékkörülmény tekintetbe vételével egy jől megépített, közép minő­ségű talajjal biró egy hold szőlőnek évi átlagos termését 10 hordó borra bízvást fel lehet venni. Ebből tehát 2—3 hordó bornak ára már fedezi a kamat és amor­tizáció költségeit s a 7 hordó marad mun- káltatási költség és birtokosának boldogu­lására. E javaslataim megbeszélése alkal­mával azt az ellenvetést haliám, hogy a filokszera által elpusztított szőlőterületeink önmagukban nem elégségesek a nyújtandó beépítési kölcsön jelzálogi biztosítására. Ennek ellenében én itt ismételve ki­emelem, hogy ez a kölcsön azáltal, hogy a munka előrehaladásához képest részletek­ben utaltatnék ki, mintegy önmagának teremtené meg a jelzálogi biztosítékot. Mert például, ma egy hold puszta szőlő­ért 200—400 ftot is fizetünk, s igy ha erre az első évi földforgatási célokra ki­adott 300 ft esetleg csalárd szándékkal nem fordittatnék rendeltetésére, az állam kockázata nem oly nagy s még az ily kivételes esetekben is megleli a kincstár TA ft C A, Az ezredéves országos kiállításról­— Töredék. — Az Andrássy-utról jőve, a kiállítás területére széles vashid vezet. Ez a hid már maga is érde­kes egy tárgya a kiállításnak. A kiállításnak területe nem kevesebb, mint fé\ millió Q mtr, ebből a beépített terület 119,000 Q mtr, melyen 170, legnagyobb részében már kész palotaszeru épület áll A hídtól balra terül a hadügyi kiállítás nagy­szabású csoportja, mely a hadászat összes eszkö­zeit és segédszereit együttesen mutatja be oly gazdagságban, aminőt még eddig kiállítások nem mutattak. A sziget két partja haióhiddal lesz összekötve. Ebből a kiállításból a közönség meg fogja ismerni a hadsereg óriási szervezetét és órapontosságu gépezetét. A Nádor-szigeten egy kis vendéglőn kívül három nagyobb épület vonja magára figyelmün­ket. Ezek: Budapest székesfőváros pavillonja, a kereskedelem-, pénz- és hitelügy pavillonja és a Jó­zsef Jöherceg pavillonja. Budapest székesfőváros nagyszabású csar­nokában be fogja mutatni á szellemi és anyagi fejlődésére vonatkozó, nemcsak rohamos fejlődését, hanem az emberiségi és a kulturális intézményeit dicsérő tanúbizonyságokat is. A kereskedelmi csoportban először szerepel majd nálunk a kereskedés minden fontosabb se­az ő equivalens értékét a szőlő talaj értéké­ben ; azt pedig tudjuk, hogy az állam érti azt, miképen kell a leggyorsabban pénzé­hez jutni. A további részletek a teljesített szölőépités arányában utaltatván ki, ezek már teljes fedezettel bírnak, amennyiben a szőlőterület értéke az építkezés minden előrehaladó stádiumában hatványokban emelkedik. Egyébként én okadtolbató nézetet fejezek ki akkor, midőn állitom, hogy az ily rosszakaratú esetek csak a legritkáb­ban fognak előfordulni. E vidék lakosságával való sűrű érint­kezésem közben tapasztaltam annak becsü­let- s tisztességérzetét; nem ritkán eladtam igás marhákat egészen szegény viszonyok között tengődő földműveseknek, minden kezesség nélkül, tisztesség- és becsületérzé­sükben bizva meg; vagy nyújtottam ugyanígy nekik olykor marhák vételére kamatmentes kölcsöusegélyt és mondhatom, hogy soha eset nem volt reá, hogy a szegény embe­rek meg nem feleltek volna. Bizonyára felemelő tanuságtétel ez vidékünk lakos­ságának jelleme mellett, amely tanúság különben nem is áll magában, mert meg- megerösitését bíróin annak nem egy vidék­beli nagybirtokos hasonló nyilatkozataiban. Régi krónikák regélik, sőt a törté­nelmi buvárlatok be is igazolják azt, hogy a megelőző századokban, amidőn Tokaj- Hegyalja bortermelése, részint hasonló szőlőbetegségek, részint a csaták dúló vihara által teljesen megsemmisült, a ma­gyar királyok voltak azok, kik bölcs és előre­látó gondoskodással e kitűnő hegyvidék szőlőterületeit uj szőlőfajokkal ideédesge­tett olaszhoni gyarmatosok által az állodalom költségén beültették s a bortermelést uj felvirágzásra emelték. És hogy mily nagy arányokban mozgott amaz állami segély- actio : mutatja az, hogy annak nyomai máig sem mosódtak el, ma is több községünk és városnnk viseli a nagy olasz gyarmato­sítás jeleit nevében is, mint Bodrog-Olaszi és Olasz-Liszka, de sőt erkölcseiben és szokásaiban is. Tállyán p. 0. sok olasz jellegre aka­dunk. De egyébként ha elgondoljuk, ■ hogy oly nagyszabású telepítések Olaszország távoli messze vidékről mily óriási áldoza­tokkal jártak : ez állami tevékenység mértéke felől fogalmat nyerhetünk. No már ha a régi, még bölcsőjében ringó Magyarország Tokaj-Hegyalja szőlő­művelését ily mértékben látta szükséges­nek felkarolni, bizonyára felösmeri ennek kimaradhatatlanul kényszerítő szükségét a modern Magyarország is. gédeszköze, fökepen pedig a pénz- és hitelügy lehetőleg történeti fejlődés szerint bemutatva József főherceg igen díszes s az ezredéves ünnephez méltó pavillonjában föl fogja tüntetni uradalmai termelésének eredményeit. Mielőtt utunkat tovíbb folytatnék, tegyünk sétát a Széchenybszigeten, melyet kizárólag a történelmi főcsoport a kiállítás koronája, foglal el. Az épületcsoport, ered-tis ge mar messziről ma­gara vonja figyelmünket. Századok története lat­szik rajta mar kívülről is Mutatja Szent-Istvántó1 kezdve a kozelniul'ig a hizai építészet torténemi fejlődésének legkiemelkedőbb mozzanatait, az Ár­pád-kori templomot (jaaki templom) egy klastrom földszintjét, a középkori lovagvárat (Vajda-Hu- nyad), a közelmúlt renüssance-épületét s az át­menetekben és diszitésekben nevezetesebb építé­szed alkotások emlékezetes maradványait, u. m. a segesvári vártornyot, a csü'örtökhelyi kápol­nát, a bártfai városházát, a fricsi-vár. a Thökoly- vár, stb. stb. egy-egy érdekes motívumát. A renaissance-udvart remek szobrocskák díszítik, melyek mindannyian egy-egy eszmét, egy-egy jelvényt képviselnek. A csarnokok belsejének csudálatosán változatos tartalma pvdig elénk tárja majd az ezer év kultúrtörténetét egyes kimagasló eseményeiben. A múlt dicsőséges emlékeinek méltatása után elhagyjuk a szigetet, hogy megismerjük a mai Magyarországot. A Nádor-szigetre vezető ódon hídon átha­ladva, felkeressük a kiállítás felső zugát, a kiállí­tás faluját az ő érdekes csárdájával, templomával, községházával, iskolájával, kórházával s tűzoltó­Reméljük tehát, hogy a mi itteni sző­kébb otthonunk vezér-egyéniségei, igen érdemes honfitársaink, kik nemes verseny­nyel áldozzák tevékenységüket a haza üdvére: hathatós befolyásukat oly irány­ban fogják érvényesíteni, hogy ennek a teljesen tönkre jutott hegyaljai lakosságnak nem is kegyadományt, de állami kölcsön- segélyt nyújt, mely által lehetővé válik régi jólétének kiapadt forrását újra meg­nyitni, hogy igy a haza és társadalom boldog és megelégedett tagjai lehessenek!*) Sító tyfaldbott frigyes. Észrevételek a „Serkentő szó szőlőbirtokosainkhoz“ cimű cikksorozatra. A .Serkentő szó® ke lerne« szerenádképen hangzott el az alvó leányzó — a Hegyalja felett ; de amint a leányzó folnyitá szemei', a szerenád keltette boldogító érzelmei illúziókká valtak ; mert a vélt kedve* ölelő kaiok helyett a prímás kinyújtott karjat látta, kérvén a jól megérdemelt bért Hát bizony ezt a cikksorozatot a legmoder­nebb reklám szelleme tölti el; igen, reklámot csap a szőlők újonnan alakításánál csalhatatlan sikereket Ígérő Portalisnak. Igaz, Portalis kiváló alany faj, mert vesszeje egyenletes növésű, sok drága vesszőt termel, kony- nyen gyökeredzik s jól adoptálja a nemes oltó­gallyat ; de azért 7O°/0 tökéletesen megforrt olt­ványt még a legügyesebb mesterkéz alatt sem ad s nagyon kitűnő eredményt érünk el már akkor is, ha 100-ból 45 helyre való oltványt kapunk. De mindezek a jó tulajdonai még nem bizo­nyítják azt, hogy az ős anyjat, Sauvageot, ki kell lökni, mint teljesen haszontalan alany tájt.1) Mert vannak ám Sauvagenak is igen acceptábilis tulaj­donai : jól vegetál a kevésbé kövér talajban, ke­ményebb szöveténél fogva a portálisnál nagyobb ellenállási képessége van és habár az oltvány megeredés valamivel kevesebb százalékú rajta, de tartósabb amannál. Akinek tehát Sauvegeja van, az ne lökje ki, de használja fel bátran oltványalanyul, ha már oltványt telepit. A Hegyalja betelepítését nem Sauvage hátráltatta, hanem a régi kényelmes szőlőművelésből való nehéz kivetkezés, tájékozat­lanság és a szakértelemnek teljes hiánya. Nem adok neki 5 esztendőt sem és a Portális divatját múlja s egy újabb fajta lesz proklamálva, mint a Hegyalja egyedüli megmentője. Az amerikai termők sem mind kidobni valók. Különösen Jaquez nem, mert gyökeres Jaquezen IO°/0 kai több és tökéletesebb oltványt kapunk, mint a ripáriákon, sőt gondos kezelés mellett a *) L á c z a y László dr. úrnak, ki soraimat legna­gyobb előzékenységgel volt szives németből magyarra fordítani, ezennel legőszintébb köszönetét mondok. Br. IV. ') Ezt senki sem mondta, annál kevésbbé vitatta. Még mi, laikusok is, jől tudjuk, hogy a siovirs nem egyébb, mint portílls, csakhogy vad, műveletlen állapotában. Aki a srovíist elveti: el kellene vetnie a portális is. A tapasztalat pedig azt mutatta meg, hogy természetükhöztill6|glébában sioiiisnsk és por- tills-nak egyenlően jó a tenyészetük. Szeri telepével. Ezek a különlegességek részben törté­neti érdeküek, főleg azonban minta gyanánt szol­gálnak arra nézve, hogyan építsen a legkisebb falu kórházat, tűzoltó-telepet, községházát és is­kolát. A háziipart külön csarnok mutatja be, a templom körül felállítandó vásárbódék pedig a) kaimat fognak szolgáltáéi majd nevezetes házi­ipari különlegességeink forgalomba hozatalára. A fiúban látni fogjuk Magyarország néprajzát, az egy<s vidékek típusait, amint ezek a nép hamisí­tatlan otthonában kifejezésre jutnak. A háziipari csoportok után következik az őstermelés az ő számtalan csarnokaival és pavil­onjaival. A határmesgyét azonban Boszuia és Her- czegovina külön kiállítása foglalja el igen nagy területen. Egy nagy iparcsarnokon kívül kisebb, az etnográfia feltüntetésére alkalmas épületek is lesznek a bosnyak terű eten. A bosnyák kormány kiválóan nagy gondot fordít Bosznia és Her- czogovina művelődésének és haladásának bemu­tatására. Az őstermelés (földmivelés, baromtenyésztés, halászat, vadászat, erdészet, bányászat stb.) befő gadasara külön-külön pavillonok szolgálnak. Ezek között legimpozánsabb a borászati pavi Ion, mely­nek képét önök ösmerik már a »Zemplén« 1896. évi kalendárjomából. A horvátoknak itt is meg­különböztetett helyzetük lesz. Külön borászati* egyszersmind borkóstoló pavilloujuk van. Lejebb haladva a kényelmesen berendezett igazgatósagi épület felé, útban találjuk a szivaty- tyu'epet, melynek az a rendeltetése, hogy a tűz­védelmi intézkedéseket a legnagyobb mértékben Folytatta az l-sö maliókletan.

Next

/
Thumbnails
Contents