Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-12-01 / 48. szám

I. melléklet a „Zemplén" 48. számához. erdei faindusztriájának fontos útjait s a gazda­közönség keresetére s megélhetésére életkérdései utakat továbbra is vármegyei ut jellegében s lé­nyegében s az utkaparókat is meghagyni méltóz- tassanak. Ezt nem magán érdekből, hisz mi bol­dogok a főútvonalon lakunk, de közérdekből kérjük. Tegyünk már a népért, a nép javáért meg­élhetéséért is valamint, segítsünk a nép vál- laira nehezedő úgyis nagy súlyú terhét elvisel­hetővé tenni, mert különben ne csodálkozzanak aztán, ha a nép, a szegény paraszt gazda elkese­redik s ha a római Corjo'an példáját nem is fogja követni, mert még eddig, hála Istennek, jobban szereti hazáját, ezt a kedves, szép magyar hazát mint önmagát; de kivándorol oly hazába (Ame­rika) ahol a nép, ha dolgozik meg is tud élni s kérdés mennyi jön aztán vissza s milyen haza- szeretettel ? Legyen ez ügyben mindnyájunk jelszava a főispán ur Öméltósága szép mondása: ,Óhajtom és szeretném hogy e vármegye minden adózó polgárá­nak portájához kőút vezessen.* Igazságot s méltá- ; nyossagot kérünk mert: tquod uni justum alteri aequum.« * Eddig a cikkely, melyre, illetékes he'yről nyert információnk szerint, a következő megjegy­zéseket teszszük : A szóban forgó volt törvényhatósági utvo nalaknak a vicinális utak közé való áthelyezése egyenesen a keresk. minister őnmltsga kívánságára történt, aki az 1894 évi április hó 28 án 17368. sz. a. kelt intézvényével felhívta a vármegye kö­zönségét, hogy amennyiben a rendelkezésére álló utfentartási alapból kb. 900 klméternyi törvényható­sági útvonalait nem képes fenntartani, vagy emelje fel útadóját 6%-ról 10% ra, vagy úthálózatát meg­felelően apaszsza az intézvényében megjelölt útvo­nalaknak a vicinális utak közé való áthelyezésével. Amennyiben pedig vármegyénk több oldalról sújtott közönsége a 6°/0-ot is csak nehezen képes elviselni, a vármegye törvényhatósági bizottságá­nak ahhoz az expedienshez kellett folyamodnia amelylyel közönségét kevésbé terheli meg. Kevésbé, mert amint cikkíró t. barátunk maga is elösmeri, a hidakat eddig is az érdekelt nagyobb birtokosok fájából tartották fenn ; az érdekelt köz­ségek minimista közmunkáját ezután is oda fordítja a vármegye ; az útvonalaknál a műszaki szolgála­tot és utrendőri felügyeletet ezentúl is a vár­megye utibiztosai teljesitik. Az utkaparók, mint varmegyeiek, nem voltak ugyan ezen útvonalokon meghagyhatok; de a vármegye minden vidékének közérdekét egyformán szem előtt tartó, részrehaj- latlan igazsagárzetéről és méltányosságáról általá­nosan ösmert alispánunk, a járási főszolgabíró tü­zetes indokolt jelentése folytán és a referens előter­jesztésére megengedte, hogy a két útvonalra egy- egy utkaparónak fizetése a törvényhatóság utfen­tartási alapjából áz 1890. évi 1.1- ez. 36. §-a alapján vármegyei segélyként folyóvá tétessék.. Ami végül azokat a jó alvidéki utakat illeti, t. barátunk, ne kívánja felcserélni sem a 2-od, sem a 3-ad rendű, de még a vicinális felvidéki utvona akkal sem ; mert, igazán mondom, hamar viszszacserélné, de nem adnák. Szerk. Főispánunk Öméltósága S.-A.-Ujhely város­házánál a múlt hó 26-án d. e. hivatalos látogatást tett. Kíséretében voltak Matolai Etele alispán, Dókus Gyula főjegyző, Mizsák István tiszti fő­ügyész, Klein Tivadar főpénztáros, Dongó Gy. Géza fős7ámvevő, továbbá a járás főszolgabirája Barthos József és Staut József főispáni titkár, — A lá­togatás célja a város közigazgatási ügymenetének s egyszersmind a községi számvitel és pénzkezelés módjának ellenőrző vizsgálata volt. A vizsgálat d. e. 9-től 12-ig tartott; mikor bevégződött: Öméltósága úgy a város főbirájának és főjegyző­jének, mint a városi pénztárosnak és ellenőrnek is az általában tapasztalt rend és szabályszerűség fölött megelégedését nyilvánította. — Öméltósága, mint értesülünk, még ez év folyamán több köz­ségébe a vármegyének ellátogat, hogy ott is, mint Ujhelyben tette volt, váratlanul gyakorolja a számonkérő ellenőrzést. Az állami anyakönyvi hivatalok életbe lép­tetése alkalmával szükségessé vált hirdetőszekré­nyek, cimtáblák, bélyegzők, pecsétnyomók, váll szallagok beszerzése és szállítása, úgyszintén az anyakönyvek és megkivántató összes nyomtat­ványok szállítása — a vármegye tiz járása terü­letén érdekelt 451 községnek — összesen 4442 ft 94 krnyi kiadással, illetve költséggel járt. Ennek az összegnek egy részét a vármegye házipénztára előlegezte. A vármegyei számvevőség már egybe- állitotta a rovatos számlát, mely mutatja, hogy a 4442 ft 94 krból megtérítendőül mindenik községre, és pedig minden egyes községre érdékeltsége arányában, mily összeg esik ; vármegyénk alispánja pedig intézkedett, hogy a járások íöszolgabirái a községi téritményeket késedelem nélkül behajtsák és további elszámolás céljából 8 nap alatt a vár megyei pénztárba beszolgáltassák. A községi téritmények beérkezése után és az idevonatkozó szállítási szerződések értelmében az illető kereseti összegek, további késedelem nélkül, a vállalkozók részére ki fognak utalványoztatni. A mezőgazdasági statisztika adatainak gyűj­tése városunkban, Írja tokaji levelezőnk, nov. hó 20-án vette kezdetét. A nép nagyon idegenkedik e münkálattól és vonakodik adatokkal szolgálni, sőt mi több, oly gyéren jelentkezik az összeíró személyzet előtt, hogy a kinevezett számláló ügy­nökök mindnyájan nincsenek is elfoglalva. Attól tart, ugyanis, a föld népe, hogy új adó alá kell a tőle kérdezett statisztikai adatokat bemondania. A vármegye összes közigazgatási hivatalai­ban, a számokérőszéknek tegnap tartott ülésén előterjesztett tevékenységi kimutatás szerint, az ez évi szept. 1 -tői nov. i ig terjedő időszak alatt ehntézendő volt összesen: 31,793 ügydarab, el intéztetett 29,606, hátrálékban maradt: 2187 ügy darab, éspedig az alispáni hivatalnál 97, tiszti ügyészségnél 2, vármegyei pénztárnál 1260, szám vevőségnél 261, árvaszéknél 70, áll. épit. hivatal nál 153; a szo'gabirói hivataloknál, éspedig Sze rencsen 17, Tokajban 21, Ujhelyben 48, K.-Hel meczen 170, Galszécsen 20, N.-Mihalyban 19, Varannón 18, Homonnán 7, Sztropkón 10 és Szinnán 14. Vármegyei ügyek. Vármegyénk székvárosában, S.-A.-Ujhelyéen, az adózó polgárságnak bizonyos részénél, nem alaptalan és nem kis fokú izgatottságot szült a kir. pénzügyigazgatóságnak tagadhatatlanul jogosí­tott ama eljárása, hogy az állami adóalap össze­írásánál, illetve a kirovandó s fizetendő házbéradó és keresetadók évi kvótájának helyhatósági meg­állapításánál, a városi elüljárósági tagokon kivül még pénzügyigazgatósági közeget is alkalmazott, aki aztán túlzásba vitt ügybuzgóságával, mint a következés megmutatta, a polgárságnak egy részét nem csekély nyugtalanságba ejtette. így állott a dolog, midőn főispánunk Öméltósága tudomást nyervén a fejleményekről, közbelépett és az adózó po'gár- ság és a kir. pénzügyigazgatóság között mar-mar felmerült érdeksuriódást beavatkozásával a leg­tapintatosabb módon kiegyenlítette. Jó forrásból értesültünk, hogy az adóösszeirás munkálatainak eszközlésétől, főispánunk Öméltóságának kívánsá­gára, a kir. pénzügyigazgatóság szakközege már is visszarendeltetett, aminek a hire nem kis mértékben fogja az irritált kedélyeket megnyugtatni. Tarto­zunk az igazságnak avval is és tájékoztatjuk az ér­dekelt közönséget, hogy a kir. pénzügyigazgatóság, fentebb kiemelt eljárásában, korántsem attól ve­zéreltette magát, mintha Ujhelynek évi adóterhét fokozni akarta volna; sőt inkább tisztán és kizáróla­gosan csak az volt a célja, hogy bizonyos szem­betűnő aránytalanságokat, melyek egyfelül ked­vezni, másfelül sérteni látszottak, közmegelégedesre elenyésztessen és megszüntessen. Hírek a nagyvilágból. Abdul Hamid, török szultán, ki Magyar- ország iránt érzett rokonszenvének már számos bizonyítékát nyújtotta s megengedte azt is, hogy a császári kincstárban őrzött és hazánk múltjára vonatkozó műkincsek Konstantinápolyból, az or­szágos kiállítás alkalmiból, Budapestre szállíttas­sanak, — Magyarország kiállításán a török nemzetet uralkodóházának egy tagjával fogja képviseltetni Ezért Reschid efend it, a szultán fivérét, ki fogják ne­vezni császári biztosnak. Kis-Ázsiában a forradalmat elfojtották. Hire érkezik, hogy Arábia déli részében fellázadtak az arabok, hogy a gyűlölt török uralom alól szaba­duljanak. Dumas Sándor ifj, az újabb francia regény- és szinmüirodalomnak legkimagaslóbb alakja, mint Parisból jelentik, meghalt. Dumas-ban a jelenkor szellemóriásainak egyike száll sírjába. Halálhíre megrendítő hatást gyakorol a világ minden mü veit nemzetére I Olaszország felső részein a tél teljes erővel beköszöntött. Több vonalon a nagy havazás miatt a forgalmat be kellett szüntetni. Hírek az országból. A vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény- javaslatot őfelsége szentesítvén, mint 1895. évi XLIII. t.-c. megjelent az Országos Törvénytárban, Életbe lép: 1895. december hó 11-én, vagyis a közzétételt követő 15. napon. Mária Terézia királynő elhalálozása napjának 116. évfordulóján, nov. 29-én, kegyeletes emlék­ünnepet ült az egyetem, mely a nagy királyné emlékében ujjáalapitójat tiszteli. Ferdinánd főherceg, a várományos trón­örökös, Triesztbe utazott, ahonnan egészségének helyreállításáért Egyiptomba megy. A beteg fő­herceget Egyiptomba elkíséri Jenő fhg. is. Az állami költségvetés 1896 évre szóló ja­vaslatának általános tárgyalását befejezték a hon­atyák s most elkezdették az u. n. kisebb tárcák (királyi udvartartás, állami szímvevőszék, minister- elnökség, a király személye körüli ministériom, a horvát-szlavon-dalmát ministériom stb.) költségve­téseinek részletes tárgyalását. Nők az egyetemen. Ófelsége Wlassics mi­nister előterjesztésére megengedte, hogy ezentúl a nők is beiratkozhassanak rendes hallgatókul az egyetem bölcsészeti és orvosi karába, hogy ott maguknak tanári, orvosi, vagy pedig gyógyszerészi okleveleket szerezhessenek. Az egyetemekre, ter­mészetesen, csak azok a nők iratkozhatnak be, akik rendes érettségi bizonyítványt tudnak felmutatni. Ilyen bizonyítványnak ma még csak egy-két nő van birtokában, de jövendőre a középiskola lesz hivatva alkalmat nyújtani arra, hogy az érettségi bizonyítványt minél több nő-gimnazista is meg­szerezhesse. A magyar orvosok és természet vizsgál ók XXV111. nagygyűlésüket a jövő évben, tudvalevő­leg, Budapesten fogják megtartani. A nagygyűlés egyik elnökévé most Chyzer Kornél dr. ministeri tanácsost választották meg. Fővárosi hét. (Szezon. —- Budapesti asszonyok az utcán és a tárgyaló te­remben. — Duse és Kiiry. — Képekről.) Bupapest, nov. 27. A szezon teljességgel beköszöntött ide mi- hozzánk. Kezdte bontogatni szárnyait a nyugati Párisban és most itt a keleti Párisban is megje­lent. Látható jelei a Hirsch Testvérek és Zwibaekék kirakataiban a tengernyi boákkal és hullámos puha prémekkel borított viasz-kisasszonykák, to­vábbá a kereslettel fordított arányban növekvő gesztenyeárusok és a sarki hordáron a fülig fel- gyürött kabát. A hirdető oszlopok, színház, orfeum chantantokon kivül, méteres betűikkel hangverse­nyeket hirdetnek, egyetlen színházba sem lehet jegyet kapni, a kávéházak, klubbok tömve van­nak : szóval teljes készültséggel nézünk elébe a városligeti tó befagyásának, amikor is a szezon tetőpontjára emelkedünk. Addig is beérjük, sőt némelyikünk busásan kárpótolva van a déli kor­zóval. Müller és Lueff összes komplikált parföm- illatát, Monaszlerly remekeit és főleg a teremtés remekét, a budapesti asszonyt, élvezzük a Váczi- utca déli korzóján. Bátor és szemérmes, gyöngéd és fenséges, hiú és magára nem adó, pikáns és ostoba, szép és csúnya egyedeit látjuk itt annak a nagy egye­temnek, amelynek budapesti tagjaiban leginkább honol az, ami örök asszonyi. Sehol úgy ezeket a valódi mágnás asszonyokat, ezeket a lipótvárosi beauté-kát nem lehet ugyannyira megismerni, mint az utcán és főleg azon a nem nagy territó­riumon, amely Calderoni-tó\ a régi városházig terjed és amely igazán az ö birodalmuk. Itt az­tán ők uralkodnak is, sebeznek és gyógyítanak, de teljességgel kiismerhetők a figyelmes szemlé­lőtől. Egy fiatal bájos és- ünnepelt tagja ennek a déli korzónak szeszélyesen visszafordult egy alka lommal a Vaczi-utca elején és odaszólt kísérőjének: — Most nem vagyok diszponálva itt végig menni. Ez jellemző a fölötte érdekes hölgyekre, akik közül nem egy egyenesen az alkotmány­utcai szennybün tárgyalásáról sietett ide, hogy az istenadta hóditó jogával éljen 12 és 1 óra között. Mert bizony, kérem, nem a Takács Zoltán ur sze­mélyes ismerősei és hölgybarátnői voltak azon a rettenetes, még jóizlésü úriembernek sem való tárgyaláson. Oh nem 1 Hanem ezek az utcán, színházban, hangversenyteremben ünnepelt szép ségek hagyták magukat talán órákhosszán ke­resztül maltretirozni két mellettük ülő kiszabadult fegyenctöl, csakhogy ennek az ópiumsziváshoz hasonló élvezetnek részesei legyenek. Hja, a fővárosi hölgyeknek elrejtett szenve­délyeik vannak, amelyeket ilyetén módon kell felkorbácsolni, hogy a reakció — a Váczi-utcán nyilatkozhassék. Itt van tehát újra 1 Ismét megjelent közöt­tünk a „divina signora«, az utolérhetetlen Duse. Természetes ez a mi fővárosi publikumunk, amely annyira a pillanat eszményeinek behatása alá szereti magát lenyügöztetni, még tán jobban, mint a párisiak, ismét lázban ég. A Takács Zoltán ne­vével telt lég rövid 12 óra alatt elröppent és a kritikustól, aki komolyan készülődik az előadásra és olvassa előre az olasz szöveget egészen a nép-

Next

/
Thumbnails
Contents