Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-12-01 / 48. szám
színház stabil-hordárjáig, akik kétségbeejtően felsrófolt áru jegyekkel kedveskednek, a »Minden jegy elfogyott« feliratú táblától elszontyolodott képű Duse-imádónak, mindenki az isteni Eleonórával van tele. Egyszer isteni Sarah, másszor isteni Judic, most isteni Eleonóra.... hja, a pestieknek a jó mindig .isteni*, ha nem magyar, a hazai jó az csak jó marad. Az összes olasz szövegű »Kameliás hölgy«-ek és »Casa paternák* elfogytak a könyvárusoknál, az emberek .bon gioruo«-val kőszenük egymást.,., minek folytassam, elég az hozzá, hogy az orvosi műnyelven »febris Duse«-nak nevezett időleges epidémia rohamosan kitört és vig következménye egyedül Evva urra van, kinek telt kasszát hoz a diva ; pláne csak két estén szerepelt, úgy, hogy még a népszínházi bizottság protekciójával sem igen lehetett bejutni a kerepesi úti múzsák csarnokába. Duse helyett a kinszorultak, őrült extázissal tapsolnak, a mi külön kis istennöcskénknek Küry Rókának.., akarom mondani Klárinak, Ez a szőke művésznő most legújabban egyetlen fekete parókával és egy kis ciganyos dialektussal annyira megbabonázta a publikumot, hogy erre a legöregebb operet-fókák sem emlékeznek. Az egész Rika, mint olvastam, nem egyéb, mint az osztálysorsjáték egy dramatizált reklámja, de- hát kérem törődik ezzel a jó fővárosi? Küry kilép, elénekli a Mókuska-kuplét és mosolyog és — mi tombolunk. Természetes, hogy ezerféle változatú Küry- arcképekkel van tele minden fényképész gyűjteménye és minden Váczi- és Koronaherceg utcai előbbkelő kereskedő kirakata. Egyszer mint Lili, másszor mint Brigitta, vagy Toto-Tata mosolyog reánk az üvegablakok mögül, hol szendén, hol csintalanul, de mindig bájosan. Ad vocem képek 1 A téli szezon meghozta a maga szokott művészeti újdonságait a most megnyílt téli tárlaton. A publikum engem jobban érdekelt, mint a képek, az igazat megvallva. Hazai motívum, sajnos, nagyon kevés, jobb magyar festőink távol maradtak a magyar szalontól. Sok a dolog a milléniomra. Zemplén is képviselve van Boruth Andornak egy női portréjával. A tárlat szenzációja az orosz Répin eléggé drasztikus tárgyú nagy festménye, melyről most széltében-hosszában beszélnek iró és művészkörökben. Tárgya : duhajon kacagó vad kozák katonák levelet Írnak a cárnak, mely valószínűleg nem a legfinomabb lehet, amint azt a durván röhögő arcok sejtetik A nagy darab vászon oly megkapó realizmussal van megfestve, hogy az alakjai valósággal megelevednek előttünk. Ára : 60.000 rubel. Potom ár 1 Mmálunk sok talentomos fiatal festő ezért a pénzért egy háromemeletes palotát kifestene. ERÉNYI. Különfélék. (Személyi hir.) Chavanne Wőber lovag cs. és kir. ezredes, a 65-ik gyalogezred parancsnoka, ki a hadügyi kormány megbízásából Svédországban a manővereket tanulmányozta, hazatértében f. hó 26-án városunk vendége volt. (Kinevezések.) Görgey Béla, a sárosvármegyei girálti kerület volt orsz. képviselője, közjegyzővé neveztetett ki S.-A.-Ujhelybe. — Dibiás Ede, kir. mérnök, kedves földink, az eperjesi államépitészeti hivatal fője, kir. főmérnökké kineveztetett. — Kádoss Andor, újhelyi törvényszéki aljegyző ugyan- ehez a törvényszékhez jegyzővé neveztetett ki, — Zsámbokréthy Tivadar dr., törvényszéki aljegyző, Aranyos-Marótról az újhelyi törvényszékhez áthelyeztetett. (Főispáni vacsora.) Szeretett főispánunk, Molnár István Öméltósága, november 28-án gazdag vacsorát adott, éspedig ez alkalommal az »aranyos fiatalság« számára. Az »aranyos fiatalság« magában foglalta az »ezüstös nötelenek®-et is, igy azután a jelenlevőség létszáma elérte az 50-et. A nagyteremben fényesen fölteritett asztalok mellett este 8 órakor telepedett le a díszes társaság. A főhelyen Molnár Leóna önagysága ült. Jó cigányzene mellett lukulusi vacsora következett. A pezsgő bontásnál Öméltósága a főispán emelt poharat elsőnek, éltetvén kedves vendégeit. A vendégek részéről Horváth József fjegyző (Dókus Gyula főjegyzőhöz szállva) mondott ékes felköszöntőt zugó éljenzés közt a »legszeretetreméltóbb« házigazdáért és leányáért. Dókus Gyula főjegyző szintén Öméltóságáért, a főispánért emelt áldomáspohárt. Jóval 10 után kelt föl az asztaltól a díszes társaság, melynek fürgébbjei azután egy csapatban a Takács kávéház nagytemébe távoztak; ahol több lányos mama várt már reájuk. Mi természetesebb, mint az, hogy a kitünően hangolt társaság táncra perdült és ropta a táncot elfáradhatatlanul kivilágos kiviradtig. (Előléptetés.) A kereskedelemügyi minister a kir. áll. építészeti hivatal kötelékéhez tartozó Gnädig Lipót és Czukkermann Ignác, kir. mér- vököket a IX. fizetési osztály harmadik fokozatába előléptette. (Áthelyezés) Fülöp József, honvéd-főhadnagy, Ujhelyből Miskolczra áthelyeztetett. A távozó főhadnagy tiszteletére bajtársai f. hó 28 án búcsú estét rendeztek. (Villámos világítás.) Ha azok az urak, akik a villámos világítás berendezését készítik, a sok ígérgetés után szavukat megtartják, azaz ha ismét elő nem fordul valamely »előre nem látott« akadály, ma már csakugyan próbavilágitást fognak tartani. — E hírrel kapcsolatban megemlítjük, hogy a s.-a.-újhelyi »villamos részvény-társaság* mint értesülünk, már a vasúti direkcióval is megállapodásra jutott s igy nem sokára a pályaudvar és a vasúti állomás is villámos fénynyel lesz megvilágítva. És amig ezek történnek, addig Lyocsa András, molnár, mindenkit megelőzve, Ronyva-parti, ha akarja viz-, ha akarja gőzerőre alkalmazott gőzmalmában a villamos világítást önállóan maga magának már berendezte, úgy hogy a malom gőzének és vizének felhasználásával hozza működésbe azt a masinát, amely aránylag csekély költségtöbblet árán pótolja az eddigi gyarló »faggyu-világitás«-t. (Halálozások.) Képes Károly, nyug. törvény- széki bíró és vármegyei bizottsági tag, ^8-as szabadságharcbeli honvéd, nov. hó 26-án meghalt. — Teljes részvéttel közöljük e gyászos hirt, mert a puritán jellemű 73 évet élt férfiút, ki nyugdíjaztatásáig lelkiismeretes buzgósággal futotta meg a közpályát, úgy a hivatali, mint magán életben becsülés és tisztelet vette körü!, nemcsak, hanem szerettük is a jó Károly bácsit, mint a magyaros, nyílt szivü úri embereknek egy tőről metszett alakját, akit kedélye és jó izü mulattató humora haláláig el nem hagyott. Bánatos özvegyén szül. Román Augusztán kívül Képes Gyula, törvényszéki biró, tisztelt barátunk, édes atyját gyászolja az elhunytban. Temetése 28-án délután 3 órakor ment végbe, a város úri közönségének osztatlan részvétele mellett. A kir. törvényszék, ügyészség és bíróságok tagjai testületileg voltak jelen, Fejes István, ref, lelkész mondotta a megható gyászbeszédet a szép koszorúkkal fedett ravatal felett, az egyházi énekkar pedig Vágó Gyula karnagy vezetése alatt gyászos énekeket adott elő. Mikor a temetőbe ért a menet, a sírnál a szabadságharcbeli bajtársak nevében Uatolai Etele alispán mondott búcsú beszédet. Nyugodjék békével! — Szilvássy Ágoston, oki. gyógyszerész, nov. hó 26-án 45 éves korában meghalt. Rövid ideig tartó be- tegség okozta a különben életerős jóra való vidám kedélyű, gyógyszerészi szakmájában vasszorgalom, képzett férfiúnak halálát. Éppen azért varatlan halála őszinte sajnálatot kelt mindenfelé. Nov. hó 28-án délután temették el nagy részvét mellett. A család és rokonságon kivü1, az olvasókör és pályatársai díszes koszorúkat helyeztek koporsójára. Béke hamvaira 1 — Szerényi Lajosné, szül. Braun Anna, Madarassy Andor postatiszt anyósa f. hó 29-én, életének 82. évében, meghalt. Tegnap temették el illő részvéttel. Nyugodjék békében. — Teljes részvéttel tudatjuk, hogy özv. marosvásárhelyi Csiszár Islvánné, szül. Pollák Katalin úrnő, Szinnán, nov. évi november hó 20 án, reggel 8 órakor élete 75-ik évében, rövid szenvedés után elhunyt. — Szaday Zábrátzky Ottó, 48-as honvéd százados, birtokos, T.-Szadán, nov. hó 27 én, élte 66-ik évében, hosszas betegség után, meghalt. Nyugodjék békén 1 (Anyakönyvi statisztika.) S. A.-Ujhely állami anyakönyvi hivatalában az ez évi okt. hó i-től nov.. hó 30-ig bejegyeztetett születés 122, ebből rk. 47, gk. 16, ev. ref. 17, ág. ev. 2, izraelita 40, — halálozás 76 éspedig: rk. 36, gk. it, ev. ref. 14, izraelita 13, babtista 2, — házasság 16. (Hazafias érzelmű rabbi.) Singer Bernát dr.- ról, a tapolezai hitközség fiatal rabbijáról, aki S.-A.-Ujhely szülöttje és az orsz. rabbiképző-inté- zetnek egyik jeles neveltje, írja a »Tapoicza és Vidéké« nek legutóbbi száma: ,Singer Bernát dr. rabbi, az orsz. rabbi-kongresszus megtartása óta tegnap mondotta első egyházi beszédét az istentisztelet alkalmával. Hazafias szellem és vallásos ihlet hatotta át e magas színvonalon álló szép beszédet. A derék fiatal papnak szívből gratulálunk az elért szép sikerhez; mert remek beszedőnek minden szava az igazság zománcával ékes, a hallgatóság minden egyes tagjanak szive legmélyébe hatott. Hiszszük, hogy a felejthetetlen szép beszéd hatása maradandó nyomokat hagy hatra, táplálva a hazafias erényeket és vallásos érzelmeket a derék rabbi híveinek szivében. Ezt engedje a Magyarok Istene és adjon sok ily derék hazafias magyar érzelmű és tiszta vallásos ihlettel megáldott papot a magyar zsidóságnak I« (Táncmulatság.) A sárospataki ev. ref. főiskola akadémiai ifjúsága, olvasóegyesülete és könyvtára javára, ez évi dec. hó 14-én a városháza összes termeiben hangversenynyel egybekötött zártkörű táncmulatságot rendez. (A leleszi nagy tűzről), melyről lapunk múlt számában adtunk hirt s mely körülbelül 25—30,000 ft értékű vagyont semmisített meg, pótlólag még a következő sorokat kaptuk : Ebből az alkalomból lehetetieu elhallgatnom ezt a sajnálandó állapotot, melyben mi bodrogköziek sínylődünk. Ezelőtt négy-öt évvel községeink drága tűzi fecskendőket és cifra felszereléséket kaptak természetesen borsos árban, s ugyanakkor ki lett mondva az is, hogy minden községben lehetőleg intelligens egyének parancsnoksága alatt u. n. falusi tűzoltó- egyesületek létesittessenek, A járás főszolgabírója meg is alkotta mindenütt a tűzoltó egyesületeket. Öröm volt azt látni, hogy mily nemes verseny fejlődött ki az egyes községek között és számtalan esetben bizonyították be ezek az egyesületek életrevalóságukat. így pl. ki ne emékeznék arra a két nagy tűzre, mely ezelőtt három evvel szintén Leleszen dühöngött, s mely alkalomkor nemdsak az ottani, akkor még szervezetlen, de a szomszéd községek, különösen L -Pólyán és Kir.-Helmecz önkéntes tűzoltóinak együttes működése tették lehetővé azt, hogy az egész város el nem pusztult. Fajdalom, ma már nem beszélhetünk községi tűzoltó egyesületekről, mert azok az egész Bodrogközön fölvették a »néhai“ nevet. Mik ennek az okai ? Azok, mint községemet és a szomszéd községek viszonyait ösmerem, merem állítani, hogy sem a volt tűzoltó-egyesületek parancsnokai, sem a tagok, hanem egyedül és kizárólag az illető községek képviselö-testületeinek egyes szűkkeblű s talán korlátolt elméiü tagjai voltak okai annak, hogy ez a nemes intézmény megszűnt. Csak L.-Pó/yán községet említem. Volt ennek egy maroknyi tűzoltó-egyesülete egy szakképzett lelkes férfiú Lábas Endre ref. tanító parancsnoksága alatt. Csak 19 főből állott a csapat, de mindnyája kiszolgált katona, szép dalias alakok. Öröm volt őket nézni a gyakorlatok alkalmával s vigasztaló a veszély pillanatában. Gyorsan jelentek meg mindig a vész helyén s terv szerint fékezték meg a pusztító elemet. Azonkívül felügyeltek a rendre és közbiztosságra. Megszűnt a községben a tivornyázás, esti 9 órakor a korcsma mécsese kialudt és mi, községbeli lakosok, nyugodtan hajthattuk fejünket esténkint nyugalomra, mert tudtuk, hogy a tűzoltók közül felváltva kirendelt két tüzőr és egy éjjeli őr vigyáz szegénységünkre. Ma minden másként van ; ugyanis a mennyiben a tűzoltók a köteles három évi szolgálat hűséges betöltése után a községtől fáradozásaik némi jutalmául egy drb. nyári legeltetést (á 3 ft) esetleg a községi közmunka alól való fölmentésüket‘kérték, de a községi képviselő-testület eme méltányos kérelmüket elutasította, a derék egyesület feloszlott s a drága fecskendő és felszerelés kellő gondviselés hiányában maholnap a rozsda martalékává lesz.*) Ilyenek az állapotok általában, de még százszor rosszabbak Leleszen mert itt, ha tűz van, a köznép legnagyobb része indolens. Most is, ha az uradalom tisztikara és cselédsége, továbbá a város plébánosa és tanítói, szóval az intelligencia teljes önfeláldozással útját nem állja a veszedelemnek, a néptől magatói akár az egész varos elpusztulhatott volna. Ilyen és hasonló esetek meggyőzhetnének az illetékes köröket arról, hogy ha tisztán a községekre lesz bízva a tüzoltótestületek szervezése és fentartása: úgy a községi tűzoltó-testületek halottaikból soha sem támadnak föl s nem fogják a . minimumra redukálni a tűz által okozni szokott szerencsétlenségeket és károkat 1 V. M. (Polgári házasság.) Szécs Kereszturban, írja levelezőnk, a múlt hó 18-án kötötték meg az első polgári házasságot. A vőlegény Onda György, a menyaszszony Visnyovszki Maria volt. A násznép vidám zeneszó kíséretében vonult Győry Béla anyakönyvvezetöhöz, aki sarkantyus magyar csizmában, sujtásokkal díszített attilaban es tollas kucsmában adta össze a feleket. Az uj hazaspar egyhazilig is megkötötte a házasságot. — Tóth Mihály, kozmái lakos, Bornyák Maria egresi lakossal nov, 17-án megjelent a fenti anyakönyvvezetőnél rongyos, piszkos köznapi ruhában, de megjárták mert illetlen megjelenésük miatt, a rósz idó dacara, elutasittattak és csak harmad nap, mikor tiszta, ünneplő ruhaba öltözve jelentek meg, adta őket össze az állami anyakönyvvezető. r. I. (A zágrábi zászlóvédők.) Érdemesnek tartjuk följegyezni, hogy a zágrábi tüntetésnek hírhedtté vált alakjai közül, Nyeste Béla és Szokolovszki Elemér, akiknek a Frank-testvérek elpaholasaban tetemes részük volt, az újhelyi vasúti gyártelepen dolgoztak hosszabb ideig és innen csak néhány hónap előtt helyezték át őket Zágrábbá. (Temető áthelyezés.) Tokajból Írják nekünk : Régóta vajúdik már s tartja izgatottságban városunk lakóit a temető áthelyezésének ügye. A Garai-völgyben fekvő s túlzsúfolt temetőre nézve ugyanis már régebben kimondották a szakértők, hogy egészségi szempontból tovább fenn nem tartható, Az uj temető helyét az országos vásártéren még 1893-ban ki is hasították, ámde ez az intézkedés a lakosság körében, mondhatni fent és lent egyaránt, nagy nyugtalanságot okozott. A végleges javaslattétel e tárgyban végre e napokban meg*) Lapunk nyomatása közben értesülünk, hogy a'Üelesz- pólyáni falusi tűzoltó-intézményt lelkes emberek feltámasztották halottaiból. Folytatás a il-ik mellékleten.
