Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-12-01 / 48. szám
Sátoralja-Ujhely, 1895, december 1. 48. (1342). Huszonhatodik évfolyam, l ELŐFIZETÉS ÁEA: Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmenteti en levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden gar- mond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNT VARMEGYEIEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELEITIZ: IMZUbTIDIEllTT BIBSETÉS DIJA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után l kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Petitnél nagyobb, avagy diBzbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, ntán 8 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intőzendök. Serkentő szó szőlőbirtokosainkhoz. ni. Ha Tokaj-Hegyalja dombláncolatán végigtekintünk, bizony siralmas a kép, mely szemünk elé tárul. Az az egy-két zöldelő pontocska, ahol az uj telepítések nyomait észleljük, egy csöpp viz a tengerben. Szinte kétségbeesünk a régi emlékeken elmerengve, váljon ily haladással megérjük-e és ki éri meg közülünk, hogy azzal a parányi bogárra! vívott szörnyű harcunkat győzedelmesen kiküzdve, ujjáalkotott Hegyaljánk, úgy mint hajdan, találkozó helye legyen a lel- és alvidék úri intelligenciájának. Rajtunk áll hogy úgy legyen 1 S noha nagyon elmaradtunk hazánk más borvidékei mögött, legyünk igazmondók és még önmagunkat se vádoljuk túlságosan, mert tudjuk, hogy az állami kísérletezések eredménytelensége kötötte meg kezeinket és hogy az ébredés rögtön beállott, midőn később az állami telepeken és 7dllya hegy- lejtőin a siker szembeötlővé vált. Az bizonyos, hogy a szőlőtépités tudománya drága tapasztalatok árán szerezte meg mai fejlettséget És mégis kérdés marad, váljon a kísérletezésekből egyesekre háramlandott veszteségek elmaradása ellensulyozza-e azokat a hátrányokat, melyek bortermelésünk ily hosszú stagnaciója miatt közviszonyainkra nehezülnek. Barmínt álljon a dolog( most már bizonyos, hogy az értelmiség megmozdult. A kézzelfogható eredmények a bizalmat felköltöttek, a tőke megnyitotta segélyforrásait és hitem szerint most mar csak a kis birtokost, a szakmunkást kel helyének elfoglalására bu/ditani és akkor a rohamos haladás biztosítva leend. A felújítás munkája szerencsére szakszerű módon hajtatik végre, mindenki rigolál a vermelés tökéletlen műveletét elejti a vesszobeszerzés meg van könnyítve az által, hogy Hegyaljankon két nagy vesszőterraelö telep, a Szabó Gyula dr.-é Tallyán és a Kosinszky Viktoré Zsadányban több százezer legjobb fajú „porta'is«-t termel eladásra, az ótványokhoz szükséges furmint és hegyaljai nemes fajok Tállyáról bármily mennyiségben csekély áron beszerezhetők és igy csak a cselekvés van hátra. Ez a cselekvés, fájdalom, a felbuzdulás nyomán nem mindig halad helyes irányban. Konzervatív hajlamú népünk az újítás eszméinek nehezen nyerhető meg. Elég volt neki par túlTÁBOÁ Levél Boszniából. — A .Zemplén* eredeti tárcája. — Prljepolje, 1895. nov. 4. Török levelezőlapon akartam legelsőben írni, azért késtem ily soká a levélírással ; de még eddig nem tudtam hozzá jutni, mert ez a török nép rettenetes gyanakvó mi irántunk, idegenek iránt, de meg ők nem is árulják a bélyeget, levelezőlapot stb. minden trafikban, csakis a postán. Ez pedig nálunk hetenkint csak kétszer közlekedik s igy ne adj Isten elvárni, mig hozzájut valamihez az ember náluk. Ez a levelem a mi tábori postánkkal megy, külömben télben ez se közlekedik mindennap. Azért adok e levelemnek ilyen terjedelmes formát, mert először is igen sok a papírra tenni valóm, másodszor meg 10—14 napba is belekerül mig Zemplénbe- elér, tehát inkább ritkán, de sokat fogok írni egyszerre. Bizony furcsa világ van erre. A török ember, ha igen-1 mond is a fejével nem-et integet és megfordítva. Ilyenformán van itt minden. Sokat hallottam erről az országról beszélni, meg olvastam is felőle sokat; de már csak tökéletlen valami az a beszéd, meg az az irás, mert engem igen-igen meglepett minden, amit itt látok és tapasztalok. Itt példaél minden ember fegyvernedves nyár után tapasztalni azt, hogy az elpusztult szőlők egyes megmaradt foltjai ez idén dusabb hajtást hoztak s nosza neki esnek teljes tűzzel a venyigék lehomlitásának. E kockázatra már nem sajnálják a befektetést, meg nem gondolva, hogy a legelső száraz nyáron a filloxera uj rajokat bocsát s reményeik füstbe mennek. Mások megrigolálják talajukat, de az ótványtöke rövid élettartama iránt elterjedett balhit miatt, talajuk viszonyaira sem ügyelve, furmint-vesszőt ültetnek, hogy azt majd szénkénegge! váló gyérítés utján tartandják termő erőben. Hiszen ha már talajunkat felforgattuk s alegnagyobbb költekezésen átesve ültetni kell csak, inkább ültessük az amerikai alanynyal biró ótványt, amely a gyökérzet bujasága folytán kettőzött termést nyújt, a szénkéneg árát és műveletét megtakarítja és a tőkének bizonyára hosszabb életet, biztosit. Meg azután a szénkéneg nemcsak a filloxerát öli, de vele a talajnak tápláló erejét is. Hatása tehát a lassan ölő méreggel egyértelmű. — Ezért szorul ki az lassanként Franciaországban is, az ótványkulturának adva helyet. A szénké- neggel való manipulációnak csak ott van helye, ahol régi szőlők fentartásáról van szó. S itt is csak az esetben, ha a talaj lazasága a szénkéneg elterjedését a tövek gyökérszáláig biztosítja. És megengedem, hogy szénkénegezésre épített uj szőlők is megfizetik a gondos gazda fáradságát, de csak is ily könnyű talajokban. Ugyde hegyeinken a legritkább esetekben találjuk e kedvező talajt, sőt a legtöbb szőlő többféle geológiai vál- tozvanynyal bir s ezért tartom veszedelmesnek általánosítani. e tant, legkivált akkor, midőn az amerikai alanyon való szölöujitás a megfelelő alkalmazás mellett minden talajon bizonyos sikert igér. Tulmeszes területünk, amely a rupestris-féle változvanyokat igényelné — elenyészőleg csekély van Hegyaljánkon. El lehet tehát fogadni, hogy a »riparia portalis® csaknem mindenütt beválik. Forgassuk fel tehat talajunkat 80 centiméter i mélyen, ültessük a portalis alanyon készült és j teljesen légmentesen összeíorradt egészséges, akár fás, akár zöldót vány t 120 centiméter sor- és tőketávolságra meredekebb és nem tulbuja lejtőn, 125 centiméternyire pedig tápdus aljasabb helyekre, adjuk vissza megfelelő időközökben a talajnak a dús terméseink által tőle elvont ásványi tápláló anyagokat és meg van oldva a szőlőművelés titka. Nem hiába nevezem én a .riparia portalis«-t uj szőlőink édes anyjának. Ez idén figyeltem meg éppen Pancsova vidékén a tökefejlődés külömbözőrel jár, lőhet is ott és annyit, a mennyi neki tetszik. Szekere nincs senkinek, a vasutat meg még képeskönyvből se ismerik, hanem vannak a helyett lovaik, apró kis mokányok, azoknak a hátára fanyerget tesznek és ezt teleaggatják mindenféle holmival, a mit más becsületes ember szekérre szokott rakni mint, búza, gabona, liszt, zöldség, széna, tűzi- és épitőfa stb,-vel. Legjobban néznek ki a szénával megrakott mokányok : akár csak egy mozgó szénaboglya. Az emberek is olyan turcsák, rikító szinü, idegen formájú többnyire piszkos, szurtos viseletűkben. Különben többnyire hatalmasan megtermett, magas, vállas, izmos alakok, szép arcvonásokkal, különösen a férfiak. Szinte visszatetsző az ellentét az ősemberek marcona alakjá és kis lovacskáik, csenevész, gyönge marhájuk között. Hátha még alacsony, szűk faházacskáikat megnézi az ember 1 Szinte elcsodálkozik, hogyan elégedett meg egy ember annyival. Akárcsak nálunk a cigányok a falu végén, úgy lakik itt minden paraszt ember. De még a városokban is sehol egy kőházat nem lehet látni. Templom, iskola, urilak mind mind fából. Nagyon pikáns látvány a nők öltözete. A török nő u. i. egészen elfátyolozza arcát úgy, hogy abból egyáltalán semmit se lehet látni (bo- szankodom is miatta eleget) vállukra pedig bő palást van vetve, mely egész sarkig ér. A szerb nők nem fátyolozzák el arcukat s testhez álló, sokszor gazdagon sujtásolt zubbonyt viselnek, azonban szoknya helyett bő bugyogót húznak magukra, ami nagyon érdekes. ségét a portalis és másnemű amerikai fajú alanyokon. De különösen érdekes Szabó Gyula dr., kísérletező iskolája Tályán, ahol az egyidöben, ugyanazon helyen párhuzamos sorokban ültetett amerikai direkt termő és alany fajok közzül a direkt termők hat év alatt majd mind kipusztultak vagy egészen viszsza estek, az alanyfajok pedig csenevész lombozatot mutatnak a teljes pompájában diszlő portalis mellett. És az a száz tarackdurranás', amely a Szabó Gyula idei első száz hordós szüretjének hirdetésére elhangzott, nemcsak a tályaiakat, de engem is ünnepi hangulatba hozott, látván magam előtt a nagy kiterjedésű szőlőtelep buja tenyészetét s elgondolva, hogy azt egy komoly úttörő ernyedet- len szorgalom és kitartással saját kísérletezései és a bel- és külhoni tapasztalatok gondos megfigyelése alapján alig egy évtized alatt teremtette. Hogy pedig még csak 100 hordóig vitte fel termelését, mert gyakorlott észszel kísérletezéseinek költségeit vesszőtermeléséböl sokszorosan behozta, az az ő megérdemelt jutalma egyrészt, nekünk hegyaljaiaknak pedig szerencse, mert csak igy válhatott az álta'a behozott »portalis« közkincsünkké. Engemet a Szabó Gyula szuretjére a szőlőjének pusztulására vonatkozólag elterjesztett hir vitt, komoly tanulmány tárgyává óhajtottam tenni a a tőkevész természetét és okait. S oda jutottam, hogy az egész szőlőtelepet bejárva őt magát kellett kikérdeznem, mutatná meg azon helyet, ahol állítólag tökéi visszahanyatlanak, mert én olyat felfedezni képes nem voltam, így vezetett ő mosolyogva egy pontra, ahol 2—300 tőke valamivel hitványabb vegetációt mutat, de ott is hely- lyel-közzel erőteljes tövek diszlenek. Ez egyenlőtlenséget legott megokolta azzal, hogy itt Vinciére nagy esőzés után sárban homlitotta le a zöld- ótványokat s az összekeményedett talaj gátolta a növény normális életműködését. De legyen az, vagy más oka fel a sem ösmer- hető visszahanyatlásnak, miután a betegség sem a vessző, sem a levelek elfonnyadásában és beteges képződésekben nem nyilvánul, teljesen megnyugodtam abban, hogy tőkevészről szó sem lehet. Hiszen ha akármely telepet apróra megfigyelünk, a talajnak, a munka végrehajtásának viszonya okozhatnak különbséget az egyformaság rovására ily betegségek felett tehát nyugodtan napirendre térhetünk. A tállyaiak legalább tudomással sem bírtak erről s az idei dús szüret, ahol Mailott br., Bernáth Béla s még nehány birtokos 60—IOO .... .............. A vidék rendkívül sziklás, köves és terméketlen, Prijepolje maga a Lim folyó mindkét partján fekszik ; egy szűk sziklás völgyben, melyen oly sebesen hömpölygeti hullámait végig, mintha neki is irtózatos volna az itteni tartózkodás. Valami kimondhatatlan szomorú egy olyan sziklamező látása, mint ez is itt körültünk ! Ezt leirni lehetetlen, mert sehol semmi egyéb, mint kő és kőszikla. Utam addig, mig vonaton utaztam, tehát Szarajevóig, elég kellemes volt, a mennyiben igen szép idő kedvezett. Szolnokon a 85. gyalogezred, Kecskeméten pedig a 38. (Molináry) ezred ujoncäi csatlakoztak transportunkhoz egy-egy tiszt vezetése alatt Szarajevó sehogy se tetszett; mert se nem török, se nem európai a külseje. Olyan sikerületlen mis-más. Innen gyalogmenetekben folytattuk vándorlásunkat és pedig oly csúf, szeles, esős időben, hogy az kimondhatatlan. Már magában véve Szarajevó kopár kősziklás környéke is eléggé elszomorító, hát még ha itt indulnak meg az ég csatornái 1 De még ez nem elég, mert az eső csakhamar zúzmarává vált, mignem dél felé egész alapos hózivatar támadt, úgy, hogy mire éjjeli szállásunkra értem a transporttal, már térdig ért a hó mindenütt. így tartott ez egy egész hétig; nap nap mellett térdig érő hóban, csúnya ködös időben kellett 1200 -1400 méternyi magaslatokat másznunk, melyekre véget érni nem akaró szerpentinák A Zemplén ma.i száma tiz oldal-
