Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-11-24 / 47. szám
Sátoralja-Ujhely, 1895, november 24. 47. (1341). Huszonhatodik évfolyam, Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK ZMIinsTIDIEIíT VA.SARNAP. HI2DETI3 DIJA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó titán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerinc minden négyszög centim, után S kr. számittatik. ÁLlandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések ős pénzkülde- mőnyek a kiadóhivatal- hoz intézendök. megoldotta a tökevész kérdését. Nyomról-nyomra megmutatta a baj okait és forrását s hála isten’, most már kimondhatjuk, hogy szőlőtelepítésünk ez uj módszere óta nem merült fel oly vész, amely a filokszerához hasonló általános pusztulást okozhatna. Szőlőbetegségek pedig régiben is voltak, egyes vidékek termése azok miatt időnként elpusztult, de nem állott sem a közérdeklődés, sem a tudomány, sem a hírszerzés a mai magaslaton, ahová mindenki szeme ellát. Most már tudjuk, hogy a tőkék rövidebb vagy hosszabb életkorát az ótvány tökéletlen vagy tökéletes összeforradása állapítja meg s azon gondozás, melyben azt gazdája részesitj. Csak hallgatnánk szakembereinkre és úgy épitenők szüleinket, bizonyára eltűnnének azok a vészes foltok mihamar. Csak tökéletesen összeforrott ótványt ültessünk el, hogy a forradás helyén a belekhez a levegő be ne hatolhasson és akkor választhatjuk a fás vagy zöldoltás bármely nemét. Jeles szakértőnk, Kosinszky Viktor, nemrég tért vissza fránciaországi tanulmányújáról s azon örömhírt hozta meg nekünk, hogy ott a fás-ótással telepitett szőlők egész sorozatában látta a nagy haladást s a szőlókultura te'jes sikerét. Ő is a »ripária portális« és a fás-ótványok utján való szőlő- újítás elterjedettségéről tesz jelentést, ami azonban ne hangolja le a zoldótás hiveit, mert, mint tapasztalatból mondhatom, az ép oly jó, mint a tásoltás, csak annak forradására ügyeljünk. Ujabkan a zöldótást azért Ítélik el, mert a Czeiner-íéle ótásnál, ahol tudniillik az ékre hegyezett nemes vesszőt a megbasitott amerikai vesszőbe illesztjük belé, nem állK. . elő tökéletes légmentes forradás, amennyiben az amerikai alany közepében végigvonuló bélrost sohasem forr össze a nemes vessző fás részeivel, s igy ahol a bél a fás részekkel érintkezik, egy légcsatorna marad, melyen át a levegő és nedvesség külbehatása következtében a belekben rothadás, szuvasodás vagy üszkösödés támad. Ezen sebhely aztán évről évre terjed s midőn négy-hat év múltán a tőkefejnek a dús gyökérzet nyújtotta rohamos táplálkozás procedúráját kellene végeznie, a belső korhadás annak útjában áll és bekövetkezik a töke visszahanyatlása és el- 1 pusztulása. A párosítás, mint másik módja a zöld ótásnak, amelynél egyszeri rézsútos metszés egyenlő váglapjait forrasztjuk össze, igaz, hogy a kérdést megoldani volna hivatva; itt azonban az a baj, hogy a zöldótás forradási processusa gyorsabban megy, mint a hasonló fásótásnál, s e gyors folyamat a hízásra hajlandóbb nemes vesszőt a forradás pontjánál elvastagitja s az úgynevezett viztömlőt állítja elő igen gyakori esetben. A vad alanyból előtörő nedvek keringése ennek következtében nem mehet végbe arányosan, de fenakad a tömlőben, azt tovább duzzasztja s hátrányos tökealakzatot képezve, szintén időelőtti pusztulást idézhet elő. Ezek a zöldótás hirre vergődött hátrányai. És tagadhatatlan, hogy mig ezekről hazánk egyikmásik zöldótvány utján telepitett hegyvidékén több évi szüretük dacára a gazdák mitsem tudnak, más vidékek igazolni látszanak e feltevést. Ugyde karöltve a káros tapasztalattal, már is megtalták annak orvoslási módját. Szőlőimet én is a zöldótás rendszere szerint ‘építvén, délmagyarhoni uj telepeink megszemlélésére szántam el magam, hol állítólag a Czeiner- féle zöldótás mind pusztulóban van, Hazánknak a legrégibb telepítései Versecz és Pancsova vidékén vannak. A pancsovai szőlőkben tényleg beállott a tőkék visszahanyatlása; ugyde ott a szőlők még eleintén rigolálatan talajban épültek, az alany »ripária sauvage* volt s igy nehány bő szüret be- zsebelése után nem csoda, ha a forgatatlan talaj kimerült. A tapasztalat szerint legroszabbul néznek ki a Czeiner-féie zölden ótott, aztán erősen visszahanyatlottak a fás ótványok, legjobbak a helyben tőkébe ótott tövek. És ebből is láttam, hogy itt a hanyatlás inkább a talaj kimerültségére vezethető vissza. A zöldótásnál előálló szuvasodás hátrányait azonban régibb tőkék ketté- metszésénél észleltem. A pancsovai gazdasági egyesület szőlötelepének kertésze bemutatta aztán saját zöldótási rendszerét, melylyel ezen kérdést megoldottnak véli s amelyet annak rendkívüli fontosságánál fogva ezennel a szakértők bírálatára itt közrebocsátok. Tény, hogy sok ezer ily ez idén készült ótványt láttam, hogy közülök minden tövön 4—6 db. megfogant és már szeptember végén megfásodotc, igy tehát a foganás százaléka igen kedvező. E pancsovai kertész, ugyanis, a nemes ótó- vesszöt a két ízület közepén elmetszve ott csinálja a szokásos éket. Ezután az amerikai alanyon szintén a két ízület középtáján vágja ketté a vesszőt. Ezen, vadvesszőt azonban nem hasitja ketté az ék befogadására, mint ezt Czeiner tanitja, hanem a vessző végéből egy oly cikket vág ki, amely megfelel a bele illesztendő nemes éknek. A visszahagyott üregben a bél csak a központban látható, mig köröskörül a vessző fásrészei a belehelyezett nemes ékvessző hason fás részeivel jönnek érintkezésbe és forradnak össze tökéleteSerkentő szó szőlőbirtokosainkhoz. ii. A megelőző fejezetet azzal végeztem, hogy szemébe nézek azon balitéleteknek, melyek munka kedvünket zsibbasztják. Amig a szőlőtelepítés kérdése fejlődésének mai fokozatát elérte, bizony sok sajnos tanulságot élt át. Tanulmányozni kellett a talajok vegyi összetételét, az amerikai alanyok fi- lokszera-ellentálló és honosulási képességét, az ótások százféle változatait s átalában a szőlőkultura minden kapcsolatos kérdéseit. Egész kis irodalom fejlődött ki kül- és belföldön két évtized alatt e tárgyban, s igen gyakran, igen lényeges kérdésekben üzleti érdekek gátolták meg a tudomány és tapasztalat igazságainak nyilvános megállapítását. A fránciák a 8o-as években telekürtölték a világot a »ripária sauvage« ellentálló s adoptáló képességével, hogy nagy kiterjedésű vesszőtermelési telepeik hozamát értékesíthessék. Holott akkor már számtalan más válfajokkal kísérleteztek, belátván, hog^y hogy a »sauvage<-zsal hamis nyomon járnak. Es Szabó Gyuláé az örök érdem, hogy fránciaországi útjában megfigyelte a »ripária portális« javára végbement fordulatot s annak idehaza országos propagandát csinált. Egy évtized múlt el azóta és a folyton tartó kísérletezések dacára ezen amerikai szőlőfaj bizonyult uj szőlőkulturánk legjobb édes anyjának, miután az á’talános viszonyoknak legjobban megfelel. De különösen áll ez Hegyaljánkra, melynek talaja csaknem minden változataiban szi vesen fogadja azt és tartós életet biztosit számára. Meg volna tehát a biztos alanyunk, amelyen erőteljesen megy végbe a tőkeképződés. A dús gyökérzet csak úgy ontja a nemes vesszőbe a gerezdeket korán megérlelő tápanyagot. Itt volt azonban a tultáplálkozás, csatornáinak elégtelen volta zavarokat idézett elő a nedvkeringésben és beállottak helyenként a kóros elváltozások, a tőke- visszahanyatlása. A »rósz hír szárnyon jár« — mondja a példabeszéd. A száz meg száz gyönyörűen diszlő telep sikerét egyszerre skartba teszi egy-két szórványos baj fellépte. A hitetlenek és csüggedők szinte elégtétellel fogadják a hiób- hireket és tétlenségük e mentsvárából még rohamokat intéznek a tetepités ellen. Pedig hát tud niuk kellene, hogy eredendő bűneink folyománya- képen fáradsággal kell kiküzdenünk létünk feltételeit s itt is megtalálja az emberi elme a kivezető utat. És ime a tudomány és tapasztalat már is TÁftC A, Magyarország1 millénioma. Irta: Bársony István. A jövő, 1896-ik évben ezer esztendeje lesz már annak, hogy a magyarok ősei, Árpád vezérrel az élükön, elfoglalták a Duna-Tisza mentét s ezen a tejjel-mézel folyó Kánaánon megalapították Magyarországot. Sok dicsőséget aratott a magyar nép ez alatt az ezer év alatt a harcmezőkön ; sok viszontagságon is ment keresztül; de jó és balsorsban egyaránt megmaradt mindenkor magyarnak, szabadságszerető büszke népnek, a melynek Árpád óta van már alkotmánya s amely az ő alkotmányának a védelmében páratlan példát adott a világ minden szabadságszerető nemzetének. Ezer éves dicső múlt után, amelynek oly sötét időszakai is voltak, minők a tatárjárás, a mohácsi vész s a török hódoltság: ma is fennáll az aránylag kis magyar nemzet, s ámbár sokáig védőbástyája volt egész Európának a pogányság inváziója ellen, pótolni tudta nagy nemzetköz; előőrsi szolgálatában szenvedett hatramaradását; utói tudta érni a civilizáció magaslatai felé haladó népeket; beállott azok előre törő soraiba s most nemes bizonyitákát készül adni annak, hogy elfoglalt helyét a fejlődés minden képességével s a haladáshoz szükséges erővel állotta meg. Ezt a bizonyítékot a jövő évi budapesti miléniáris kiállítás sorozatán s az ezzel kapcsolatosan előkészülő nagy nemzeti alkotásokkal együtt fogja Magyarország a müveit világ Ítélete alá bocsátani. Amit a magyar állam mai területén 322,310 Q kilométeren, az ország tizennyolc millió főnyi lakossága a magyar haladás és műveltség dokumentumaiként összehordhat egy nagyszabású nemzeti közkincstárba : azt mind látni fogjuk a mil- léniomi kiállításon. Ami a magyar nép és magyar föld nemzeti sajátsága, érdekessége, termelése : az együtt lesz egy rendszeres, óriási gyűjteményben, hogy örvendhessenek neki azok, akik mindazt a magukénak vallják s hogy rokonszenvet és barátságos indulatokat keltsenek az életrevaló magyar nép iránt azokban az idegenekben, akik a külföldről jönnek majd hozzánk, mint a mi kedves vendégeink. Ha idegenek is ők nekünk vérük és faji származásuk törvénye szerint, de édes testvéreink mindnyájan a humanizmus alapján s az emberiség közös nagy érdekének, a civilizációnak 3 szolgálatában. Ám azt, amit Magyarország a mai napon mint haladásának fokát felmutatni képes, megtalálhatnék részletekben, itt-ott, ünnepi es kiállítás nélkül is ; hisz’ a műveltség félreérthetetlen nyomokat és jeleket hagy mindenen, amit magasztos hatalmába kerit; s a fejlődés egyik nagyerejü harcosa, a nemzeti ipar, ezer meg ezer változattal tárja ki produktumait, bármerre forduljon is a kiváncsi szem. De a múlt idők érdekes maradványai, egy nemzet ezeréves történelmének a fenmaradt emlékei, némely esetben a fenyegetősemmivé válástól szerencsésen megmentett ereklyéi, nem kinálkoz- nak uton-utfélén, hogy gyönyörködjünk bennük, vagy hogy a tanulságokat levonván belőlük: épüljünk általuk. A múló esztendők elviszik magukkal a bennük fogantatott aktualitást, s amit az uj idők kívánalma, divatja, haladása immár múzeumokba valónak ítél: nem kerül az többé különös ok nélkül a maga egykori fényével a nyüzsgő, eleven világba. Arra, hogy az ily letűnt érdekességek ismét felszínre kerüljenek s a nagy- közönség érdeklődésének a középpontjává tétessenek, csakugyan ritka alkalom kell, olyan, aminö a mi ezredéves kiállításunk lesz. S ez a történelmi nevezetességű, a magyar nemzet életében örökké páratlan fontosságú kiállítás teljesíteni fogja e részben is hivatását; elénk fogja tárni mindazt, ami a honfoglalás óta mint jellegzetes magyar alkotás ismeretes; az ősmagyar honfoglaló harcos földi maradványairól átröpülhet majd tekintetünk az első keresztény magyar királytól ránk maradt örökségre, végignézhetjük emlékeinkben a letűnt századokat; kronologikus sorrend szerint tűnődhetünk el azon, hogy mily fokozatokban fejlődött Magyarország oda, ahol ma van. Ezért lesz a jövő év május másodika (a milléniomi kiállítás megnyitásának a napja) igazi nagy ünnep a magyar nemzet történetében minden időkön át. Már ezért is érdemes lesz az egész művelt külföldnek elfáradni hozzánk, ami barát" A Zemplén mai száma nyolc oldal.
