Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-11-10 / 45. szám

Sátoralja-Ujhely, 1895, november 10.

45. (1339).

Huszonhatodik évfolyam,

I

ELŐFIZETÉS ÁEA:

Egész évre 6 ft. Félévre S ft. Negyedévre 1 ft 50 kr

Bérmentetien levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.

Kéziratok nem adatnak • vissza.

Egyes szám árt. 15 kr.

^ nyilttérben minden gar- mond sor dijja 20 kr.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉN- VARMEGYEIEK HIVATALOS LAPJA.

MEGJELENIK EEST "V^S

HIBDETÉS DIJA

hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után l kr. Azonfelül bélyeg 80 kr.

Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 8 kr. számittatik.

Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik.

Hirdetések ős pénzkülde- mőnyek a kiadóhivatal- ___hoz intőzendök.

József főherceg levele.

László kir. herceg elhunyta alkalmából a t. vármegyének köztörvényhatósága ez évi szept. hó 30-án tartott közgyűléséből részvétiratot intézett József főherceg őfenségéhez. A t. vármegye közönségének részvétiratára a következő válasz érkezett:

Zemplón-vármegye tisztelt közönségének.

Istenben boldogult, feledhetetlen László fiam elhunyta alkalmából hozzám intézett fájdalmas részvétirata mélyen megindította atyai szivemet.

Sajgó kebellel, de megadással olvastam az oly meleg érzéstől áthatott sorokat, megadással, melyet az Isteni gondviselés megmásíthatatlan végzésébe való belenyugvás szent kötelessége reánk parancsol; megadással, mert fejet hajtva az Ur akarata előtt, az örök világosság országában való majdani viszontlátás tart fenn engemet mély bánatomban. Némi enyhítő irt találunk mélyen sújtott szivünkre annak vigasztaló tudatában, hogy sokan vannak, s Zemplén-vármegye tisztelt közönsége is azok közé tartozik, kik velünk gyászolják korán elhunyt fiamat — hajlott korom egyik reményét — kik e gyászt oly meleg szavakban tolmácsolják.

Fogadják ügyeletes érzetüknek e megható

megnyilatkozásáért legbensöbb hálás köszönetéül őszinte kifejezését.

Alcsuthon, 1H95. old. 15-én.

József főherceg, s. k.

Felső-Zemplénről.

Igazán keresve-keresni kell oly cimet, mely kifejezze s mégse árulja el egy betűvel is a tanügyi cikkely tartalmát, mert ha egyszer tanügyröl van szó, lámpással kell keresni az embert, aki elolvassa.

TAtfO A,

Egy agár — két bilikom.

— A .Zemplén* eredeti tárcája. —

Ha a nyári nagy melegben minden ruha le- kivánkozik az emberről, azt mondja rá : .Kutya meleg van.*

Ha őszszel esik az eső, fuj a szél, vagy télen hordja a havat, arra meg a jó meleg fütött szobából azt mondja az ember, hogy .kutyának való idő.*

Csak mikor már nagyon megsokalja, mondja, hogy „a kutyát is kár kikergetni.* — De akkor is az emberiségen mindjobban erőt vevő önzés kerül benne felszínre, mert bizonyosan utána gondolja, hogy — hát még az embert.

A kutya pedig épen úgy nem szereti sem a nagy meleget, sem a rósz időt, mint az ember, az embernek azonban meg van az a hibája, a többi közt, hogy gyengeségét ha másra nem, legalább a kutyára tolja.

Ilyen kutyának sem való időben jött össze október hó 27-én Gálszécsen tizenkét agarász, hogyha már a versenyt elmosta az eső, legalább egyet mulasson. A fiataljában pezseg a vér, az öregje meg örül, hogy legalább egyszer esztendőben kikerül szabadjára a papucs alól! . . . Hát ezt az egyet is elrontsa az a kutya idő ?

Azért sem hagyjuk magunkat 1, Ha kitalálta az a bizonyosan jóvérű poéta, hogy húzd rá ci- gány ki tudja meddig húzhatod (dicsérem az esze

Ismeri mindenki, hogy oly valami tehetetlen állapot ez, amelynek kínos vergődésében élvezetet találni egyátalán nem lehet. S mégis írni kell róla, meg kell emlékezni e szerencsétlen állapotról hében- korban, mert hiszen édes hazánk szellemi előrehaladása ott vagyon beírva minden nemesen érző honfi szive mélyén s azt elősegíteni szóval, tollal, tettel kötelességünk is mig azon felül.

Méltassuk hát figyelmünkre e vitális érdekünket egy pillanatra, hogy lássuk a valót, aztán ki-ki a maga helyén tegye meg azt, mit tőle ez elárvult ügy esdö- leg vár.

Felső-Zemplénnek összes falvai felekezeti iskolákkal bírnak, s van egynéhány olyan is, hol emberemlékezet óta nincs semmi iskola. A nép szegénysége, párosulva tudatlanságával, ez intézeteket oly .nyomom dotációban részesíti, hogy tanítói állásokra csak nagy ritkán vállalkozik arra- való ember. Túlnyomó része Írni és olvasni is alig tudó, közönséges emberekből telik ki.*) Az úgynevezett tantermek alacsony, ronda kunyhókban vannak elhelyezve, hol se fűtés, se világítás nem lehet meg abban a mértékben, amint az a zsenge gyermeki szervezetnek megfelelne. így állván a dolgok, rendes iskolalátogatásról legtöbb helyen szó sem lehet, mert hisz az talán még többet ártana, mint amennyi üdvösét alkothatna a nép szellemi érdekében.

Mit használna az ily állapotok mellett még a lángbuzgalmu, a kor nívóján levő tanító munkálkodása is, hisz ügyszeretete, önfeláldozó törekvése vajmi hamar megtörik a lehetetlenség ama zátonyain, melyek

•) Volt a kezünkben erről a vidékről egy községi költségvetés, melyből a képviselőtestület a tanító fizetését avval a megokolással, hogy mert a tanító ,sem írni, sím olvasni nem tud", törülte. Szer*.

járását), hát húzzad öreg. Ha nem bírod, majd huzza más. A végén majd jó lesz prímásnak a kontrás is.

A cigányon az idő sem fog ki, de a cigány ki fog az időn. Úgy elmuzsikálta a »Feketeszáru cseresznyét«, hogy az öregjéből avval a hárommal, akikre itt ott ráviradt, még az eső is elhallgatott.

Talán ha tovább huzza a cigány, tovább hallgat az eső, igy azonban elhallgatott a cigány, rákezdte az eső, mindenáron beakarván bizonyítani, hogy a rósz idő a kutyának sem való.

És ez sikerült neki, mert az elsönapi versenyt alaposan elmosta.

De nem mosta el az estvét, mert úgy látszik, aki leány, asszony, táncolni akar, azt az özönvíz sem sodorja vissza. A láncosát még csak össze lehet szedni, kit vitorlás csónakon, kit vasúton, ha még olyanabb vasúti szerencsétlenség késlelteti is, mint Ernőt és Ödönt.

Este 7 órakor ültek asztalhoz : Dienes Istvánná, Dókus Gyuláné, Görgey Gyuláné, Kun Zoltánná dr.-né, Molnár Béláné, Thuránszky Lász- lóné, — Dienes Rózsika és Mariska, Görgey Jolán, Kun Sarolta, Nemthy Mariska, Szemere Málika, — Berzveviczy Béla, Cseley Lajos, Dessewffy Géza, Dókus Gyula, Évva Ödön, Fischer Lajos br., Giczy Tihamér, Görgey Gyula, Kun Zoltán dr., Molnár Béla, Molnár Jani dr„ Nemes Sándor, Nemthy József, Pintér István, Szemere Emil, Szemere Gáspár, Thuránszky László, Thuránszky Tihamér, Vay Ernő gr. és Vécsey Alfonz br.

Most már csakugyan kitartóbb volt a cigány a rósz időnél s reggel 8 óráig úgy elmuzsikálta az esőt, hogy a társaság a legkellemesebb verőa nép szegénysége képében mindenütt fellelhetők az általános nyomor tengerén. De mit használhat itt a jóakaratu elüljáró- ság vezére, az ügybuzgó jegyző is, ki pedig ismeri minden csinja-binját ez állapotoknak, hisz vérzik a szive, ha látja, hogy adóíejében utolsó maradékát is a megélhetésnek el kell kótyavetélnie, mert hisz ez olyan elsőrendű ténykedésévé lett már ma, hogy kerülete rendjét s az ő ügybuzgalmát mérik vele.

Vagy azt hiszi tán valaki, hogy a járásnak ezt az ügyét is szivén viselő feje, a főszolgabíró, képes ez állapotokban bizonyos rendet, vagy a megélhetésnek csak némileg is kielégítő módját előteremteni ? Nagyban csalódik. Se ö, sem a vármegyei kir. tanfelügyelő, kit e hazafiui gondjai mellett még az irodája is nap-nap mellett Íróasztalához köt, nem tehetnek ez ügyben többet a lelkiismeretes az ügybuzgó adminisztrációnál.

De ez itt nagyon kevés, mert itt segíteni kell anyagilag s rendezni a viszonyokat késedelmet nem tűrő sürgősséggel.

Hogy itt az administrációban nincs kifogásolnivaló, sőt ellenkezőleg úgy a jegyzői kar, mint a főszolgabirák vállvetett munkálkodással törekszenek az ügy jobbra fordultának javára, álljon itt e jelentés, melynek ismeretére véletlenül jutottam, s melyet F. P. jegyző nyújtott be föszolga- birájának s végre, melyet az illető lángbuzgalmu főszolgabíró azóta föl is terjesztett, ugyhiszem, hogy a t. vármegye köz- igazgatási bizottságához.

A jegyző jelentése igy szól:

Tekintetes Főszolgabíró ur 1 Most, amidőn a napról-napra tömegesebben megjelenő iskolai értesítőkből és iskolai évzáró jelentésekből arról győződhetünk meg, hogy a tanügy hazánkban időről-időre rohafényes napon vígan vonulhatott ki a már tavaly is nyúlásnak bizonyult nagy-ruszkai lankás domboldalra, hová az egyesület elnöke, Andrássy Géza gr., az összejövetelt kitűzte.

Tizenegy órakor érkezett meg Andrássy Géza gr. magas vendégével, Oltó kir, herceggel, Andrássy Gézáné és Teleky Tiborné grófnék, Eszterházy Mórné hercegné, sz, Andrássy Irma grófnő, Rat- tibor herceg, Andrássy Gyula, Sándor és Tivadar, Zichy Jack, Teleky Tibor és Széchenyi Géza grófok, Sennyey István báró, Berg huszár-százados a főherceg segédtisztje és több huszártiszt társaságában.

Igaz kedvteléssel szemlélte jövendő királyunk öcscse a futásokat, azután szívélyes búcsút véve a társaságtól, kíséretével ellovagolt a rókát űző kopó-falka után.

A versenyt megelőzőleg már egy a Krajnyán befogott vadkant bocsáttatott el Géza gróf íőher- cegi vendége mulattatására falkája előtt, ezt űzte a társaság őseink módjára lándzsákkal felfegyverkezve.

A Kill-nél hozzávágott a vadkan hegyes agyarával a főherceg paripájához, mielőtt azonban a nemes állat szügyét felhasithatta volna, daliás lovasa lándzsájával leszúrta.

Azt hiszem különben, hogy amilyen hollófekete, sugár bajuszu, barna szemű szép karcsú legény, egy pár sebesebben dobogó szivecskét is átszűrt Ámor nyilával.

No de térjünk vissza agarainkhoz, mert majd azt kérdi valaki, hogy hol van hát az az egy agár a két billikomával.

Akit érdekel, a futások Cseley Lajos, SzeA Zemplén mai azé ma nyolc oldal-