Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1895-03-03 / 9. szám
Sátorai]a-Ujhely, 1895, március 3. (1314). Huszonhatodik évfolyam, ELŐFIZETÉS ÄEA: Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 60 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyílttérijén minden gar- mond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN VARMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. ^EGKTOEIjIEasTIIK: 2^I2íT3I>E3Sr IST^IE3. HIBDETÉ3 DIJA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után l kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy di8zbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 8 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde- ! mények a kiadóhivatal- ___hoz intézendök._____ Társadalmi átalakulásunk processzusa. A népek életében minden átalakulás lassan megy, de leglassabban a társadalmi állapotoké, melyek pedig egyedül igazgatják az emberiség sorsát, egyedül uralkodnak a nyomor és éhínség, a boldogság és megelégedés állandó és kihivó külömbsé- gein. Neves irók, tekintélyes államférfiak, koronás fők, vagy a nemzeteket magukkal ragadó korszakos zsenik félve kerülik e kérdés megbolygatását, sőt elnyomni segítik az oly irányzatot, mely félreismerhetetlenül ez állapotok megváltoztatására törekszik. S nagyon természetes. Semmifele irányzat nem fenyegeti úgy és annyira az emberiség ama rétegeit, mely anyagi gondoktól mentesítve tölti életét, s nincs közelebbi ismeretségben a nyomorral, mint ez. így gondolják. Pedig nem áll, nincs igazuk s tévedésük az emberiség borzasztó átka, mert ha ök tisztán látnák a kérdést, igyekeznének is azt az összemberiség javára megoldani. Ez állítás bizonyításául álljon itt a következő elmélet. Mennél nagyobb a fogyasztás valamely cikknél, annál nagyobb lendületet nyer annak gyártása, minősége és annál olcsóbb. Nélkülözhető cikkek rendesen drágák, s a csak ritkán használt dolgok ára rendesen igen magas szokott lenni. Jelenleg az emberiség óriási többsége a legszükségesebb tárgyakat is nélkülözni kénytelen; először azért, mert drágák, másodszor azért, mert ha olcsók volnának is, még akkor is az ö szempontjából drágák, így pl., hogy ne menjünk tovább, a kenyérnek való az egész világon, amerre ma a vaspálya elhalad, olcsó, mert nélkülözheTÁBC A, Egy légy mint mentó. — A .Zemplén« számára — Irta: Sassl Nagy Lajos. Hogy a természetben semmi sincs ok nélkül, hogy még a szemtelen légynek is meg van a maga haszna: nemcsak az ismeretes Légy és pók című tórténetkc bizonyítja, hanem ez alábbi eset is. Kurucfalvi Elemér, téglavári jegyző, ki minden áron íróvá akart lenni, egyszer igy irt egyik fővárosi előkelő iróbarátjának: Téglavár, 1894. dec. 15. Kedves Sdndorkdm ! Szeretett barátom 1 Dacára annak, hogy egy idő óta keveset s ritkán irsz nekem, felkereslek soraimmal; nemcsak azért, hogy a közeledő karácsonyi ünnepekre meghívjalak, hanem, hogy egy nagyon is bizalmas dologban kikérjem tanárodat. Emlékezhetel reá, hogy, már mint gimná- ziomi tanuló, szorgalmas munkása voltam az ifjúsági önképzőkörnek. Téged ugyan meg se köze üthettelek, hanem a többi társakat egytől-egyig túlszárnyaltam. Lásd, azóta nem tudok nyugodni. Serkent, buzdít, űz valami, hogy tovább fejleszszem magam, hogy egyszóval íróvá legyek. Volt idő, mikor ez a vágy aludni látszott bennem, (mikor a jogot tanultam) hanem most, látva a ti sikereiteket, ismét felébredt s olyan óriási erővel ostromol, hogy nem tudok ellent- állani. W A. tetlen valami és igy az utolsó napszámos is használja. De nem igy van a hússal. Ez nálunk, egész Európa kontinensén, drága, mert bizonyos határig nélkülözhető, s igy a köznép túlnyomó része csak is ünnepnap él vele; de nem igy van Amerika szabad földjén, hol mindenki használja, s ennek következtében ott ez is olcsó. Ebből következtetve tehát ki lehet mondani, hogy nem a nagy termelés tesz bizonyos cikket olcsóvá, hanem a nagy fogyasztás — és ellenkezőleg. A társadalomnak tehát nem lehet nagyobb feladata, mint az, hogy egyéneit minél inkább keresetképesekké tegye — és az, hogy azok az emberileg élvezhető cikkeket minél nagyobb általánosságban használják. Az összemberiség jóléte függ az egyesek jólététől. Ez régi igazság, de kevesek boldogsága még soha sem tett valamely nemzetet nagygyá s hatalmassá. A jelen társadalma hasonlít ahoz a mesterhez, a ki számtalan segédet foglalkoztat műhelyében, de valamennyinek ósdi rósz szerszámot ád a kezébe, mig maga szüntelen jóval dolgozik. Ki nem képes odáig látni, hogy az a sok ember jó szerszámmal kezében nemcsak magának, de neki is tízszeres hasznot tudna teremteni. De nem, fél az istenadta, hogy a sok segéd még jómódhoz is találna jutni, s inkább megelégszik kevesebbel, csakhogy a raktárszámra felhalmozott jó szerszám ne kopjék, s emberei ne jussanak jobb léthez. No már pedig az ily mestert ma mindenki őrültnek nézné. Régente sok üdvös társadalmi problémát, sőt még a tudományban megnyilatkozó igazságot a szuronyok hatalmával vettek le a napirendről. De hát a tudatlanság sötét éjjében nem is volt az csoda, ha minden fölvillanó fénysugár oly vad extázisba hozta a sötétségben magukat jól találó naiv kedélyeket. De ma már nevetséges az oly irányzat, mely a gondolat- nyilvánítás szabadságára rabbilincset erőlködik verni; mert az nem hogy elfojtaná, de visszahatásában óriásivá sokszorosítja a népek igaz érdekeért harcolók erélyét. A nihilizmus és az anarhizmus, mint társadalmi korcsszülött, a hatalom nyomása alatt növekedett félelmessé, de a szocializmus immár nyílt sisakkal lép fel s félelmes gyorsasággal tért hódit a müveit nyugat parlamentjeiben. Ki merné állítani, ki elég alapos figyelemmel kiséri e mozgalmakat, hogy a jövő évszázad első tizedei meg- tartják-e e tekintetben mai arculatukat? S miután a társadalmi átalakulások a népek életében mindenkor bizonyos megrázkódtatások nyomait hagyják hátra, nem-e tanácsosabb ezekkel jókor számot vetni s metamorfózisukat békés eszközökkel előkészíteni az által, hogy a szellemi és anyagi téren a haladást tőlünk telhető módon elősegítsük és gyorsítsuk ? Bizonyára igen ! A ma élő emberiség mintha érezné, hogy évszázadok mulasztásait kell helyre pótolnia, oly nyugtalan forrongást árul el minden rétegében. De az is meglátszik, hogy az eszközök elégtelensége, vagy a szellemi kiképeztetés hiánya mintegy megbénítja, elkedvetleníti s elégedetlenné teszi minden helyzetében. Itt nagy erőlködéssel igyekszik megtestesíteni egyes jó intencióju mozgalmat, hogy biztosítsa a haladást ezen vagy amazon a téren ; ott átcsap az erkölcsszabta határoNem régen a feleségem is azt mondta, hogy ha nekem volna, ő bizony ima; hiszen vannak eszméim, a stílusom is jó. (A feleségem pedig, tudod, okos, művelt asszony ) Annyit beszélt az irás dicsőségéről, a vonal alatti szép garmond sorokról, hogy megejtett. Szíveskedjél tehát, édes Sándorkám, útbaigazítással szolgálni, mi módon juthatnék be valamely fővárosi lapba, illetőleg nézd át az idecsatolt tárcacsomagot (amely a .Téglavári Híradóc- ban látott napvilágot,) s ennek révén ajánlj be egy két jóhirü lapba. Nem állítom, hogy ezek egytől-egyig mind jók. Hanem azt a feleségemmel együtt bátran merem állítani, hogy olvastam nem egyszer gyengébbeket előkelő szépirodalmi folyóiratokban is. Éppen tegnap beszélte a feleségem: — No bizony ismerem én Mikszáthot még jegyző korából, ő sem írt eleintén külombeket, sőt olyanokat is tudnál Írni, (már hogy én) mint aminők a tavaly megjelent »Pernyét-ben vannak. Pósát? Pósat is ösmerem. ó meg nagyon nehezen ir. Ötször, hatszor átdolgozza a verseit, mielőtt kiadná Te legalább gyorsan irsz. Látod tehát kedves barátom, hogy a feleségem akarja . . . Tedd meg a kedvéért. Ellenke* s zöleg mind a ketten boldogtalanok leszünk. Maradtam előre is lekötelezett barátod Elemér. U. i. A szerednyeiből még két hordónyi van. Jöjj, várni fogunk I £. * » X. Sándor előkelő író a karácsonyi ünnepek lezajlása után minden felindulást nagy erőfeszi- téssel kikerülve a következőket válaszolta : Bpest, 1895. jan. t. B. u. évre: Senki sem találja fel a boldogságot, aki azt énjén kívül keresi 1 Kedves Elemér Barátom ! Bocsáss meg, hogy előbb nem írtam. Nem értem rá s hozzá még beteg is voltam. Szives meghívásodat is azért nem teljesíthettem. Ami hozzám beküldött dolgozataidat illeti, azokat sem tudtam még átolvasni; ez az átkozott képviselőség az összes szabad időmet lefoglalja (?) Annyit azonban előre is mondhatok, (ne vedd magadra) hogy azok a minden áron Írni akarók nehezen fogadtatnak be a fővárosi halhatatlanok közé; mert a budapesti sajtó elfogult a vidéki csillagokkal szemben. Hogy Mikszáth, Pósa, Herczeg Ferenc gyorsan emelkedtek, annak az volt az oka, hogy nem akartak írni s még is feltűntek. (A két elsőt nem egyszer be kellett csukni a »Szegedi Napló« szerkesztőségébe, hogy írjanak valamit s akkor sem írtak, hacsak a ketségbeesett kiadó el nem látta őket ablakon beadott étellel s itallal.) Jó lenne tehát neked is, szerény véleményem szerint, előbb a jobb vidéki lapokat felkeresned (nemcsak a »Téglavári Hiradó«-t) s csak azután egy par év múlva, ha le tudnál mondani jövedel- mes állásodról, feljönnöd a fővárosba. Hiaba, az igazi babér magas fán terem. De mit beszélek. Hiszen igaz biz’ a. Biztos forrásból tudom, hogy egyik fiumei szerkesztő, ki a vidéki hírlapírók életrajzait arcképeikkel együtt ki akarja adni a milieuniumra, téged is felvett s már ez babér, még pedig igazi babér. Azért, ha neked lennék nem is áhítoznám egy időre más után, nehogy úgy járjak, mint Pósa Lajos, aki azért kopaszodott meg, mert a Zemplén mai száma nyolc oldal.
