Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-06-30 / 26. szám

még begyülő összegről a »Zemplén* jövő számában fogunk elszámolni.

S. A.-Ujhely 1895. jun. 20. A gyűjtők.

Tanügy.

A női ipariskola tanítványai által készített kézimunkákat / hó 30-án, vagyis ma, vasárnap, állítja ki az iskola helyiségében (Klastrom-utca Bánóczy-ház) melyre tisztelettel meghívja a szülőket s az érdeklődő közönséget : A2 elnökség.

A mezőlaborezi á’lanii iskolában f. hó 19-én tartották az évzáró vizsgálatot nagy számmal egybe- gyült s részben intelligens közönség előtt A gondnoksági elnök, Haraszlhy Miklós íőszolgabiró, a buzgó tanítóknak Kiss Istvánnak és Kissné-Rohnyák Rózának, úgy a maga, valamint a gondnokság nevében is a vizsgálat végén elismerését nyilvánította, mit is a közönség hangos éljenzéssel erősitett meg. Meg is érdemelték ez elismerést a nevezett tanítók, mert nem könnyű dolog ám az itt fent, a Kárpátok alján, az idegen ajkú gyermekekkel oly szépen elsajáttitatni a zengzetes magyar nyelvet, s oly eredményesen bevégezni a minizteri tantervnek összes előirt tantárgyait, mint azt az említett tanítók tették, s mi a legfőbb érdem az, hogy ők nemcsak beszélni, de hazafiasán érezni, gondolkozni is tanítanak. A vizsgálat végén Haraszthy Miklós íőszolgabiró a magyar nyelvben legszebb előmenetelt tett tanulók közt jutalomdijakat osztott ki annak az alapítványnak a kamataiból, melyet ez előtt 10—12 évvel az első magyar-gácsországi vasúti tisztviselők tettek, s melyet Kiss István, az intézet buzgó tanítója, két évvel ezelőtt gyűjtés utján 100 írtra egészített ki. Adjon az Isten a magyar nemzeti népoktatásnak sok oly buzgolkodó tanítót, mint a mezőlaborci áll. iskolai tanitó-pár 1

A gálszécsi állami fi- és leányiskolában f. hó 24-én és 25-én tartották meg az évzáró vizsgálatokat a csinosan feldíszített tantermekben. A rendszerinti valógondnok, Szabó Zsigmond, betegsége miatt a vizsgálóbiztos Sárkány Imre reí. lelkész volt. Jelen voltak még : Molnár Béla dr orsz. képviselő, Nemthy József íőszolgabiró, Somossy Sándor szolgabiró, a szülők s a tanügy iránt érdeklődő közönség köréből is számosán. Jól esett tapasztalnunk azt a szép előrehaladást, mit a mindkét nembeli gyermekek az egyes tantárgyakban, de kiváltképen a magyar nyelvben tanúsítottak, ugy- annyira, hogy az érdemére válnék nemcsak a tót és izraelita gyermekeknek, mint itt történt, de még a született magyar gyermekeknek is I A leány- gyermekek szép eredményt mutattak a női kézimunkában is. Mindezekért az érdem első sorban Andrejkovics Pál igazgatótanitót illeti; de teljes elismeréssel tartozunk Petkó János tanítónak, Pri- bék-Klug Klotild és Kosztiha Laura tanítónőknek, utóbbiaknak a kézimunkák tekintetében elért szép sikerért is. A jelesebb növendékeket a vallásügyi minisztériumtól s az Obláth Mór dr. tb. főorvostól ajándékba kapott ifjúsági könyvekkel jutalmazták. Egy kérdést azonban a tapasztaltak után föl kell vetnünk, s ez az : cél irányos-e a 8 —10 éves gyermekeket oly tantárgyakkal terhelni, melyeknek tudását a magasabb közigazgatási vizsgálatokon kívánják, minők péld. az államformák meghatározása, közös ügyek, delegációk, állampolgárság megszerzése és elvesztése, községi illetőség, gyámság és gondnoksági ügyek, egyenes adók és pótadók ? stb. Azt hiszszük ezek helyett lehetne más oly tananyagot (pl. a számtanból) felvenni, amit a növendékek könnyebben felfoghatnak s emlékezetükben az élet számára több gyakorlati haszonnal megtarthatnának !

Varannoról írják: Az ip. iskolai vizsgálat- f. hó 24-én a közönség nagy érdeklődése mellett és munkakiállitással összekötve folyt le. Az első fokú iparhatóság, a városi elöljáróság, s az iskolai bizottság testületileg jelent meg a vizsgálaton, de az iparosok is nagy számmal vettek részt azon. Ott volt Vladár Emil, a vármegye buzgó iskolalátogatója is, ki a kiállított tárgyakból több rendbelieket bevásárolt, igy is akarván buzdít® hatást gyakorolni az iparosok e nemű ténykedésére. A íőszolgabiró hosszabb beszédben serkentette az iparosokat az iskola buzgó látogatására, s megköszönte a tanítótestületnek a sikeres fáradozást. A kiállítók közt 100 korona jutalomdij osztatott szét. r. I.

CSARNOK,

Szférák között.

A zeneköltészet Múzsájának áldozott folyó hó 22-én S.-A. Ujhely városnak szépért lelkesülni tudó közönsége, azaz, hogy közönségének csak eyy kisebb része; mert bizony sokan valának, akikről a jelenvoltak elmondhatták, hogy: nincsenek itt 1 Pedig azok a szegény égett gálszécsiek, akiknek a fölsegitésére rendezték a múlt szombati hangversenyt, nagyobb meleget állottak ki nem régiben, mint a milyentől fáztak azok, akik el nem jöttének.

Hát, hiszen igaz, hogy igy június vége felé

kissé nagyon zenekedvelőnek kell annak lennie, aki órákig akar és képes hallgatni komoly zenét. No meg aztán az is igaz, hogy a legtöbb magyarnak, akármilyen szép is az a »Lied«, mégis csak ügy kedves a muzsika, ha tudja is és érti is, hogy miről is szói az a nóta — és úgy imitt-amott bele is szólhat, ö is hangot adhat, ott a hol már nagyon is szépen szól az ének.

No de azért, ha Polonyi Elemér zongoraművész szólaltatja meg szónátáiban a legkitűnőbb németzeneszerzöt, Beethoven-t,és bámulatosteknikáju játékával abszolút érvényre emeli a dallamok szépségét; ha ilyen művész juttatja kifejezésre, jellemzi és az igazi érzés melegével kidolgozva mutatja be azokat a bámulatos tökéletességű, eszményi és minden változataiban meglepő zenekölteményeket, melyekben egy Istentől megáldott művészi fantázia benső érzelmeinek nemes, ragyogó, majd mélységes komolyságu, de mindig változatos hü kifejezése van letéve; és ha ilyen tökéletes interpretálással halljuk megnyilatkozni a nagy szerző lelkét : magunk is könnyen eljutunk az eszményi szférákba és elfeledjük a nyári hőséget attól a lángtól, mely bennünk a szellemi szépnek élvezetére gyullad föl. És midőn Mendelson Scherzo ja zeng kecsesen a húrokon, avagy Schubert »menuette«-je gyönyörködtet játszi hangjaival : elfelejtjük még azt is, hogy ez a jelenkori német dalok megteremtője nékünk idegen; mert hiszen aki előadja, az magyar művész egészen, annak a »Caprició* ja, >Mazurká‘-ja méltán hangzik ott a mesterek müvei között és megáll a zongora-szerzemények uj megalkotójának, Chopin-nak, teljesen szabadon csapongó költői képzelettől ihletett, érzelemdus zenei hangulatképei között is.

így fölhangolva még könnyebben pezsdül föl vérünk, midőn a szép kis Adriányi Sárika k. a. ül a zongorához, a délceg ifj. Bajusz József pedig elmondja szép énekszóban a »Siroki románc*-ot, és »Rácz Pali hegedűjét* dalban mutatja be. Csak már azt az úgynevezett akusztikát is meg lehetett volna szerezni ebbe ami szegletes színházunkba, mely, mint egy éhes szörnyeteg, elnyel minden énekhangot. Nem lehet itt énekben egyebet teljesen érvényre emelni, csak azt, ami sistereg, pattog, vagy zeng. A piano itt kárba veszett valami.

Hlavathy József tisztelt barátunk hegedűje szerencsés volt. Talán azt az egyetlen egy helyet találta el a színpadon, ahonnan el nem vész a zönge. Vagy ő, vagy én, vagy mi ketten találtuk el azt a tüneményes egy helyet. Én legalább élveztem az egész művészi játék legkisebb árnyalatát is. Egyébként a néma csönd azt bizonyította, hogy mások is voltak ily szerencsések. De ha nem ez, akkor a felzugó tapsvihar is megmondta, hogy nagyon, de nagyon szép volt.

Ezt vallom Cyprián úrral én is, azokról a »Vallomást-okról, melyeket egy szőke felhőkbe (ilyen is van, legalább mától kezdve igy vallom) öltözött, bájos arcú hölgy játszott, csevegett el, csicseregve, mint egy kis madár, szálldogálva, mint hófehér galamb, mely szárnyait csattogtatva röpkéd a kék levegőégben, akarom mondani a szellemes monológ körében, édes vágyakat költve a Poros Béni-féle ficsurokban és nekünk öregeknek eszünkbe juttatva pajzán nevetéssel, hogy immár: nektek csak a negyedik négyes járja ám! így mondta ezt kedves müánszirozással Tomcsányi Giziké, aki azonban Adriányi Sárikával egyetemben a sok szép bokréta között,*) habár aranyosakban, de mégis kosarakban kaptak virágot. Vajh, ki kapja vissza tőlük azokat f

De, bezzeg, nem kosarat, hanem a szép virág mellé kapott tenger sok tapsot az a szép kis menyecske, Kossuth János dr.-né úrhölgy, kinek ezüsthangján fölcsengett a Konti románca és aztán a Sultán-bó\ a »Delia* regedala, melyeket meg is kellett ismételni, megtoldani a szép, szivhezszóló magyar nótákkal és még sem volt elég, meg újra kívánták hallani bájos énekét, melyet Krafcsik Ferenc zongora-tanár művészies játéka kisért.

Thuránszky Zoltán dr. ifjú barátunk cimbalma is teljes elismerést aratott. Néma csöndben hallgattuk a méla hangokat. Jól tette, hogy olyan hallgatósan játszott, mert a milyen szépen tud: nem állok érte jót, hogy, az igy kapott sok éljen helyett, valami ropogós csárdásba bele nem szólunk, hogy hát: ihaja !

Végül Polonyi zongoraművész andalított el a Chopin »a moll keringő«-jével. De a mint megzen- dült korunk legnagyobb zongoraművészének, Liszt Ferencnek, az ő hatalmas fantáziájával megteremtett és az ő utolérhetetlen akkordjaiban és nem utánozható ritmuszaiban átirott Rákóczi-induló-ja: bizony megszállott mindenkit a lélek, kiült minden arcra a lelkesedés elragadtatása és szívből szállott a fölzengő éljen 1

És az élvezetes műsort egy kis fris tánc fejezte be a Takács elegáns termeiben, hol »Terpsichore«- nak áldozott művész és művészbarát, mig a hajnal az ablakot be nem pirositá.

Köszönetét mondok azért a magasabb műélvezetért a rendezőknek : Öméltósága Dókus Gyula és Staut József uraknak, a jelen volt közönség nevében : Én.

•) A jó ízléssel kötött bokréták MoskOVSZky János helybeli mükertésznek finom érzékét dicsérik. Szerk.

Vármegyei Hivatalos Rész.

T. Zemplénvármegye törvényhatósági bizottságának S.-a.-Ujhélyben 1895. évi május hó 18-án tartott közgyűléséből.

19I/8153 sz. Olvastatott az állandó választmány határozati javaslata, a ragadozó és kártékony állatok mérgezésénél követendő eljárás szabályozása és az az ellen védők megbüntetése tárgyában a nm. belügyminiszter urnák a nm, földmivelésügyi miniszter úrral egyetértőleg 23542 szám alatt kiadott körrendeleté.

A határozati javaslat elfogadtatván határozati erőre emeltettni és a körrendelet másolata tudomás vétel végett a vármegye közig, bizottságának, alkalmazkodás céljából az alispánnak, jegyzői karnak, főszolgabiráknak és tiszti főügyésznek kiadatni és a közönség tájékoztatása céljából a »Zemplén* cimü hivatalos lapban közzététettní határoztatok. Kmft.

Jegyzetté : Kiadta :

Dókus László, Dókus Gyula,

II. aljegyző. főjegyző.

Másolat.

23542IV—b. 895 B. M. sz. Rendelet a ragadozó és kártékony állatok mérgezésénél követendő eljárás szabályozása és az az ellen vétők megbüntetése tárgyában.

1. §. Ragadozó vagy kártékony állatoknak méreg által való pusztítása csakis hatósági engedély alapján eszközölhető. Az engedély kiadására a járási íószolgabiró, illetve rendezett tanácsú és thatósági joggal felruházott városokban a rendőrkapitány előterjesztésére : első fokulag a thatóság első tisztviselője, másodfokulag a közig, bizottság, harmadfokban pedig a földmivelésügyi m. kir. miniszter illetékes; két egybehangzó határozat ellen azonban további fellebbezésnek helye nincs. A járási íőszolgabiró, illetve rendőrkapitány, a mérgezési engedély iránti kérvény előterjesztésé előtt a szomszédos birtokosokat és községeket közbiztonsági szempontból meghallgatni s ezen körülményt és azok eredményét előterjesztésébe foglalni tartozik. A mérgezésre az engedély megadandó, ha igazolva van az, hogy a ragadós vagy kártékony állatok nagyobb számban mutatkoznak, folyamodónak kárt okoznak, általa másképen el nem pusztíthatok és a folyamodó a méreg használata és eltartása körül megszabott óvó szabályok betartása iránt kielégítő biztosságot nyújt.

2. §. A mérgezésre engedélyt nyert személyeknek a thatóság első tisztviselője az I. f. egészségügyi hatóság meghallgatása után utalványt ad az esetröl-esetre megállapítandó mennyiségű méreg kiszolgáltatására, melynek alapján az engedélyezett méreg mennyiség az illetőnek orvosi vényre a gyógyszerész által kiszolgáltatható. Ezen utalvány kiadása alkalmával az első fokú egészségügyi hatóság megszabja egyúttal azon módozatokat, melyeket a méreg kezelese, eltartása, ezek ellenőrzése körül, az egyes vidékek sajátos viszonyai között, az alább felsorolt elveken kívül szükségesnek talál.

3. §. A mérgezés csak egészen megbízható erdészeti és vadászati alkalmazottakra ruházható s ezek nevei a mérgezési engedély iránti kérvényben a folyamodó által eleve bejelentendők.

4. §. Az engedély, annak megnevezésével, hogy az kinek számára adatott meg, valamint azon határrészek (hegy, erdő, dűlő) megjelölésével, amelyeken a mérgezés észközlése engedélyezve lön, a községben, valamint a szomszédos községekben és mindezekhez tartozó puszták és tele pékén is a méreg használatbavétele előtt kellő időben a szokásos módon közhírré teendő, azon figyelmeztetéssel, hogy a mérgezett tárgyakhoz hívatlanul hozzányúlni, vagy azokat eltulajdonítani a 10. §-ban meghatározott büntetés terhe alatt tilos.

5. §. Mérgezett hullák (ló, sertés, bika, kutya) szárnyasok, vér, zsiradék, tojások; erdők sűrűjében, csenderesek belsejében s egyébb a mérgezési időszak alatt mivelés alatt nem álló, vagy legeltetésre nem használt területeken pedig oly helyekre teendők ki, melyek a közlekedési utak- tól távolabb, a legkisebb távközt 100 méterre számítva esnek. A mérgezett tárgy kitevéséről az illető községek elöljáróságai a méreg kitevője által annak megtörténtét megelőzőleg legalább 5 nappal irásbelileg értesitendök. A község elöljárói a méreg kitételét az értesítés vételétől számított 3 nap alatt a szokásos módon közhírré tenni tartoznak.

6. §. A mérgezett tárgyra annak kitevője szigorúan felügyelni tartozik; amely kötelességéből folyólag az engedélyező hatóságtól nyert részbeni jogosítvány alapján, az illető terepen nem birtokos — idegen — személyeknek a mérgezési záros időtartam alatt: a járás-kelést megtiltani jogosult.

7. §. Ha a mérgezett tárgy kitevője, vagy bárki más annak tudomására jönne, hogy a mérgezett tárgyat valaki elvette, személyes felelősség terhe alatt kötelesek arról a községi elöljáróságnak, városokban a rendőrkapitánynak jelentést tenni. A községi elöljáróság arról a főszolgabíróhoz jelentést tenni, a mérgezett tárgyak eltulajdnitóit