Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1895-05-05 / 18. szám
Sátor alj a-Ujhely, 1895, május 5. is. (1323). Huszonhatodik évfolyam, Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN- VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. ZMZEGKTZEIjIEíTJK: ZMUlSTIDIEIISr T7\A.SA:RiT.A.F. hbdiiéb dija hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után i kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerinc minden négyszög centim, után 8 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intózendök. _____ I ELŐFIZETÉS ÁEA: Egész évre 6 ft. Félévre 8 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetien levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyílttérijén minden gar- mond sor dijja 20 kr. í A kis ember védelme. — Négy cikkely — III. A városi kis embernek, a kisiparosnak, kiskereskedőnek, iparos-munkásnak védelme a nemzeti állam s a jelen társadalmi rend biztossága szempontjából nem kisebb jelentőségű dolog, mint a kisgazda védelme. A városi kis ember intenzivebb életet él, mint sorsának falusi osztályosa, a kisgazda; emez az állandóság, amaz a haladás, a mozgékonyság vonását képviseli a nemzet jellemében. Amióta a középbirtokos nemesség a társadalmi kötelességek teljesítésére többé- kevésbbé képtelenné vált, azóta a városi polgárság vállain nyugszik ez az újabb teher. A városi ember a szellemi élet kisebb-na- gyobb középpontjain lakik, társaságban, társas szervezetekben él, újságot, könyvet olvas. Megérti és követi az idők szavát. A kor kulturális és humanitárius oktatásai ma már első sorban a városi polgárra támaszkodnak. A városi polgár azonban nemcsak a jó, hanem a rossz szellemének sugallatát is megérti és szerfelett fogékony iránta; sokkal fogékonyabb, mint a falusi kisgazda, mert nem korlátolja úgy a tér és idő. Ugyanazért a veszedelem, melyet a városi kis ember pusztulása, önállóságának veszte méhében rejt, sokkal közvetlenebb, mint az, mely a falusi kis ember pusztulásával fenyegeti a társadalmat. Ha a városi kis ember elpusztul és helyét egyrészt a meggazdagodott plutokrácia, másrészt a magát proletárnak nevező, önállóságát vesztett munkás nép foglalja el, első, amit tapasztalni fogunk, hogy az áldozatkészség, a jóság szelleme elhagyja a társadalmat. A vagyonTÁ?e A, üssiszinóloól— A »Zemplén« eredeti tárcája. — Volt nékem egy pompás kis hivatalom, a melyikhez minden stréberség nélkül jutottam hozzá. Fizetés nem járt ugyan véle, de a titulus olyan volt, aminőket okos emberek szoktak viselni, s az nékem igen hizelgett. Kaszinói könyvtáros voltam. A történeti hűség s egykori hivatalos cimem iránt érzett gyöngéd emlékezés okáért kiírom egészen: »a Zemplén-vármegyei kaszinó könyvtárosa« voltam. Névjegyeimen, melyeket azonban csak magán használatra nyomattam s asztalfiókomban őrizgettem, ott díszelgett az első helyen a többi címeim között, mert arra voltam a íeg- rátartóbb. Hogy miként jutottam hozzá; azt csak sejtem. Józsi barátunk volt hivatalbeli elődöm ; ámde ő még a íőkönyvtárosi címet viselte, mivel, hogy neki egy »alkönyvtáros« volt alája rendelve. Ennek az alkonyvtárosságnak a históriája pedig az, hogy Józsi barátunk egy alkalommal, elfoglaltatására való hivatkozással, leköszönt a könyvtárosságról,J mire aztán a választmány nem hogy elfogadta volna a leköszönést, hanem azt határozta, hogy ha nem győzi maga a munkát, adnak melléje még egy könyvtárost, az ő cimét pedig megduplázzák »szerzett érdemeire való tekintetből.« (Notandum: Józsi barátunk a könyvtárt soha nem látta.) Én abban az időben délutánonkint mindig ban duskálóknak, a bőségben élőknek, akik szükséget sohasem látnak, nem szenvednek, nincs érzékük mások szenvedései iránt; de viszont azok is elvesztik érzéküket mások jaja és könye iránt, akiket teljesen elioglal a maguk baja és nyomora; akiknek emiatt az áldozathozatalra se erejük, se kedvük nincsen. Ha a szenvedést látja, tehetetlensége érzetében ökölre szorítja kezét a munkás, hogy megfenyegesse vele azt a társadalmat, mely a halhatatlan költő felkiáltását: »milliók egyért«, ekként módositjá : »milliók egyesekért.* És ha erre kerül a sor, a szociálizmus nem eszme többé, hanem a tömegek lelkében élő valóság, mely csak az alkalmat várja, hogy ténynyé váljék, vagy legalább lépéseket tegyen a valósulás célpontja felé. Ha a városi kis emberek tűzhelyét feldúlja az idő, a tömegek lelkében élő zavaros eszméknek mindjárt meg van a közvetitője; az egy emberöltővel korábban élő volt városi polgár apostolává lesz az uj eszmének. A városi kis ember sorsának javitása, önállóságának megvédése tehát a legelőbb való törvényhozási és társadalmi teendők közé tartozik. És e kötelességek tényleg fennállanak, mert a városi kis ember feltartóztathatatlanul hanyatlik, pusztul. Erre nézve nem szükséges messze keresni a példákat; csak városunkban kell széjjelnézni, azonnal szembeötlik főleg a kisiparos-polgárság hanyatlása. Virágzó iparágak mentek csaknem teljesen tönkre, mások alig tengetik az iparost, de részére bizonyos fokú jómódot, függetlenséget biztosítani ma már nem képesek. A tímárok elpusztultak, a csizmadiák, suszterek tengenek, a kalaposok, szabók, gubások megfogytak s akik vannak is, alig élnek. a kaszinóba jártam — aludni, arra a pomádétól ki- szutykosodott ócska kanapéra, amelyik egyidős volt a kaszinóval, s ha díszben szűkölködött is, de szunyókálásra egyetlen volt a maga nemében, úgy terjedelménél, mint azon tulajdonságánál fogva, hogy az ember tartózkodás nélkül rárakhatta a lábait, nem úgy mint a most kérkedő bársony- díványokra. Háborittatlanul szundikálhattam, betakarózva a »Nemzet«-tel amelyik újságot akkor se igen olvastak, de még a légy se szállta — épen úgy mint most. Ha jött is egy kora délutáni kaszinói látogató, aki ott szokta volt fekete kávéját szürcsölgetni, az hithü muzulmánként békét hagyott az alvónak. Rendszerint azonban akkor jöttek már fel az urak, mire én kialudtam magamat s mert napról napra ott találtak, szorgalmas kaszinó látogató hírébe kerültem, minek folytán aztán, mikor Józsi barátunk ismételve leköszönt főkönyvtárosi állásáról, az alkönyvtáros pedig elköltözött, az irányadó körök figyelme reám irányult s könyvtáros lettem. (Még beszéljen valaki a délutáni alvás káros mivoltáról I) Azt, hogy alkönyvtárost nem rendeltek mellém, munkabírásom méltatásának tekintettem ugyan, bár bevallom, hogy a főkönyvtárosságot is elviseltem volna. Azt már egy más alkalommal emlitettem,, hogy miképpen nézett ki a könyvtár, — itt tehát csak a leglényegesebb dolgokat ismétlem meg. Kétféle szekrény volt benne. Olyan, amelyiknek üvegje volt, de kulcsa nem és olyan, amelyiknek kulcsa volt, de persze üvegje hiányzott, — a könyvekről nem is beszélek, mert soha könyvet nem kért tőlem olvasni senki, azt pedig mindenki tudja, hogy a pákosz cukrásznál is ritkább az olyan könyvtáros, aki a gondjaira bízott könyveMi idézi elő a kisiparos-polgárság pusztulását, ismeretes dolog; a diadalmasan versenyző gyáripar s a kisipar csekély hitelképessége. Kétségtelen, hogy egyéb erkölcsi okok is közrehatnak a kisipar szem- mellátható hanyatlására s előmozdítják a jobbágyssg azon nemének kifejlődését, a melyről a kisgazdák helyzetének tárgyalásánál megemlékeztünk; de a főok mindenesetre gazdasági, melyet csak gazdasági hatással lehet megszüntetni, vagy legalább mérsékelni. A kisiparost rontja első sorban az üzleti töke csekély volta, vagy teljes hiánya. A hitelre szoruló kisiparosnak tengődés az élete s ha egyszer belement az adósságba, alig szabadul tőle egész életén át és minél nagyobb hitelre szorítja az üzlet csekély forgalma, gyakran teljes pangása, annál inreálisabb lesz a hitel, melyet élvez, mert a kereskedő sokat kockáztat, tehát kockázatának igyekszik megvenni az árát. Akárminő nemes elhatározással kezdi is igénybe venni a kisiparos a hitelt, üzleti viszonyainak mostohasága csakhamar leszorítja őt a hitelt igénybevevő harmadik osztályába; tartozása, mely kevéssel előbb még ,jó pénz* volt, kezd »bizonytalan követelés* lenni, mely után, mint ilyen után, már nem 10, de 30 percent jár. Ilyen körülmények között a kisiparos vagy feladja önálló üzletét s »munkássá* lesz, vagy megtartja látszólagos önállóságát és keres, amit bir, az őt hitellel fenntertó kereskedőre, miként a kis gazda keres az uzsorára. A kis ember védelmére alkalmazni kell ugyan az erkölcsi hatásokat is, minők az igények mérséklése, a mértékletesség és takarékosság; de a födolog azon intézmények felkarolása, amelyek segítségével a két olvassa. Világos, hogy hivatalom kényelmes volt. El is határoztam magamban, hogy bevárok nehány évtizedet s akkor jubilálok, ahogy dukál, elvárva hozzá a Hof-Schematizmus szerint kijáró ordót, amelyet majd meghatottan fogadva bigyesz- tenek szalonkabátomra. Az első évtized valahogy el is telt, de jubilálni koránlottam. Majd bizony be fogom érni egy jegyzőkönyvi elösmeréssel s legfeljebb egy koronás ezüst-érdemkereszttel, aminél többet nem igen várhat egy közhasznú »csendes szerény« munkás. Olyan nincs! Rátára nem dolgozom, hadd jöjjön egyszerre és csőstül a tisztesség 1 No hát meg is jött: rövid utón kitették ,a szűrömet. Hogy miért: még csak nem is sejtem. Mert, csekélységem túlbecsülése nélkül, önérzettel elmondhatom, hogy jobb könyvtáros még Józsi bátyánk sem lesz nálamnál, legfeljebb jobb könyv- szekrényeket akvirálhat a kaszinó, mint az eddigiek voltak. Ámde miért kellett azért engem szimpliciter elcsapni ? Eleinte arra gondoltam, hogy talán Józsi- bátyánk keveselte az eddigi hivatalát és megirigyelte az enyémet s aztán valamely »nem épen szokatlan utón« kiintrigált. Ámde ennek a feltevésnek képtelenségét csakhamar beláttam; mert először is Józsi-bá.tykn\L olyan áldott jó ember, hogy senki kárát, baját nem akarhatja — tehát az enyiraet sém, — másodszor ketien vagyunk a kaszinóban, akik a csendes ultramontánság gyanújába keveredtünk, mivel hogy reánk nézve a kötelező polgári házasságnak haszna úgy sem lévén, tehát a nem kötelező forma mellett kardoskodtunk. Az pedig tudvalévő dolog, hogy akikre egy proskri- bált szektához való tartozásnak árnyéka borul, azok egymással igyekeznek jó viszonyban lenni. A Zemplén mai száma nyolc oldal.
