Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-01-06 / 1. szám

azt: akkor mondjunk le minden remény­ről, mert azt soha többé helyre nem hozzuk. Az idő felett nincsen hatalma semminek. II K. L. A vármegye gyűlésieméből. (Folytatás és vége.) Az 1894. évi dec. 28. és 29. napjain tartott vármegyei törvényhatósági közgyűlésnek első nap­járól szóló tudósításunkat, mely lapunk múlt szá­mában volt olvasható, még az itt következő sorok­kal egészítjük ki. Főispánunk Öméltósága d. e. 9-kor a közgyű­lést megnyitván, á főjegyző felolvasta az első napi közgyűlésről szerkesztett terjedelmes jegyzőkönyvet, mely észrevétel nélkül hitelesittetett. Ezután a tárgysorozat szerint, olvastatott az alispáni évnegyedes jelentés, mely mindjárt kezdő soraiban kegyelettel emlékezett meg a súlyos vesz­teségről, mely Diószeghy János bizotts. tag halálá­val vármegyénket s a közügyeket érte. »Egyike volt 5« — úgymond a jelentés — »azon most már valóban nagyon keveseknek, ki a közügyek iránti önzetlen érdeklődéssel közgyűléseinken mindenkor megjelent, minden választmányba és küldöttségbe megválasztását elfogadta, azok tanácskozásaiban részt vett, a közigazgatási bizottságnak első meg­alakulása óta mindenkor szorgalmas, ügybuzgó tagja volt, s az itteni képviselő-választásokon min­denkor pártatlanul teljesité a választási elnök tisz­tét, — amiért is bátor vagyok indítványozni, hogy érdemeit jegyzőkönyvünkben megörökítsük.« (Álta­lános helyeslés.) — A vármegyei közpénztárak vizs­gálatai most is a legjobb eredménynyel végződték és a vármegyei pótadók, valamint az útadó is az év utolsó negyedében igen szépen folytak be. A pénztárban kezelt alapok közt igen jól áll a tiszt­viselői nyugdíjalap, amely jelenleg 111,997 ft 22 krnyi vagyonnal bir. — A közegészségi állapotokról szólva, felemliti az alispán azt a sajnos esetet, hogy itt Ujhelyben özv. Szirmay Alajosáét sajat meg­veszett ebe megmarván, valamint a zempléni ura­dalmi erdészt és kerülőt, kik a dühödt ebet elfog­ták : ezek most mindannyian a Pasteur-féle inté­zetben vannak orvosi kezelés alatt. — A filokszera jelenlétét már a gálszécsi szőlőkben is megálla­pították. — Az őszi vetések általában jól állanak. Következett Sopron-vármegye átiratának tár­gyalása a debreczeni Kossuth-lakoma alkalmából oly sajnálatos jelentőségre emelkedett cigány-jelenet dolgában. Az állandó-valasztmány határozati javas­latának némi módosításával és hosszabb eszme­csere után elhatározta a közgyűlés, még pedig egy­hangúlag és Őfelségét lelkesen megéljenezve hatá­rozta el, hogy : A Sopron-vármegye átiratában jelzett eset felett kárhoztató megbotránkozását kijelenti és Őfelsége iránt érzett tántoríthatatlan hűségének s alattvalói hódolatának ismételt éljenzéssel adott ki­fejezést. Több közérdekű kormány-rendelet felolva­sása után (melyek közül a legfontosabbak lapunk Hivatalos Rész-ében is közöltetni fognak,) fölemlít­jük, hogy a kereskedelemügyi kir. minister a köz­ségi közlekedési közutak, úgyszintén a közdűlő utak törzskönyvezését tárgyaló vármegyei szabály­rendeletet jóváhagyó záradékkal ellátva leküldötte. A vármegye tiszti főorvosának, ki a kolera behurcolása ellen alkalmazott közegészségügyi ha­tár-zárlatnak többszöri megvizsgálása, nemkülönben búbján hóldfogyatkozást prédikálni, A kopaszodó ember pedig olyan, mint a vénülő szép asszony, hajlandó hinni a lehetetlenségekben és szívesen veszi a fillentést, illetőleg a fogyatkozó bájakra vonatkozó bókot. De mig legénykorom vége felé sikerült Nagy uramnak a deficitet sütővassal és pomádéval innen-onnan egy-egy estére, a »napköz­beni óvatos kalaphasználat figyelembe ajánlgatása mellett« fedezni: most, sajnálattal bár, de elég érthetően tudtomra adta, hogy fésűt használnom felesleges luxussá vált. Még se adtam be a derekamat. Hátra volt még a titkos szer, meg a paróka. Gyere elő »Én Csillag Anna* meg »Nincs többé kopasz fej!« Ho- zattam|mind a kettőből egy egy bögrével, fel is pancsoltam mind a kettőnek avas tartalmát nyom­tatott előírás szerint, egy negativ eredménynyel és egy pozitív haszonnal. Az eredmény az, hogy még kopaszabb lettem, a haszon pedig az, hogy az üres bögrék nek kis leányaim nagyon megörül­tek s a »bábu-soire«-kre azokat használják főző edény gyanánt. Utolsó menedék lett volna a paróka, amelyre egy gyönge pillanatomban gondoltam. De aztán eszembe jutott, hogy mennyi sok jó és rósz vic­cet kellene végig hallgatnom. Letettem róla, mi előtt feltettem volna, s aztán valljuk be, hogy a paróka már plágium, még pedig a legrosszabb fajtából Mert mig az idegen tollakat nem minden szellemi ornitológus v eszi észre, az idegen haj már a szedőgyerek kritikáját kihívná, pedig »ünnepi számba« nem illik plagizálni. X — y. a határszéli felügyelő-állomások személyzetének és az ott teljesített fertőtlenítő eljárásnak hatósági ellenőrzése céljából tett rendkívüli, s pár heti időre terjedő hivatalos útazásaival arra nagyon rászol­gált, 400 ftnyi remunerációt szavazott meg a köz­gyűlés ; — az újhelyi j. főszolgabiráját pedig uta­sította, hogy Schön Hugó dr. járásorvos részére, ki a ezékei és velejtei körökben mindannyiszor, vala­hányszor arra szükség volt, a körorvosi teendőket is végezte, az 1894. márc.—decig kijáró 550 ftnyi körorvosi fuvarátalány-összegeket a két orvosi kör­ben érdekelt községektől 30 nap alatt szedje be és fokszerüen bélyegezett nyugtátóra szolgáltassa át. A magyar nyelvet és népnevelést terjesztő egyesület, legutóbb tartott közgyűléséből, ismé­telve átirt a törvényhatóság közgyűléséhez, hogy az idegen hangzású község-neveknek az ezred­éves nemzeti ünnepségig, tehát még az 1895. év folyamán történendő megmagyarositását részesítse újólag is hathatós erkölcsi támogatásában, — mi­nek következtében a vármegyei közgyűlés most újólag is fölhívta a járások fószolgabiráit, hogy a zempléni község-nevek megmagyarositását tár- gyazó bizottsági javaslatot*), melyet Bihary Emil és Dókus Gyula dolgoztak ki, s Fejes István és Dongó Géza revideáltak, szemelőtt tartván, egész lelkesedéssel tegyék tanulmány tárgyává, az ide­gen nevű községek képviselőtestületeit jókaratulag világosítsák föl s őket, valamint az illető közsé­gekben lakó intelligenciát immár az egész ország ban nagy számmal jelenkező példákkal is tettre serkentvén, eljárásuk eredményéről a törvényha­tóságnak ez évi márciusi közgyűlésére jelentést tegyenek. Az O.-Liszka nagyközségbe kért gyógyszertár ügye a kir. belügyi ministériomhoz pártolólag ter­jesztett föl; egyszersmind O.-Liszka, minthogy idő­közben községi orvosi állomást rendszeresített, az orvosi körből kikebeleztetett. A kereskedelemügyi kir. minister intézvényét, melylyel, közbe vetett felebbezés folytán, a Sze •) Ez a javaslat nyomtatásban is megjelent még az 189t. év folyamán. A 75 oldalra terjedő fűzetkék példányonkint 25 krjával Kubinyl Mihály egyesületi titkárnál megrendelhetők. — A füzetkéből ide citálom azokat az elveket, melyek az idegen hangzású község-nevek megmagyarositásánál irányadó­kul szolgálhatnak ; nevezetesen : 1. Mindazokat a magyar helységneveket, melyek az idők folyamán elszlávosodtak, egyszerűen vissza kell helyezni his­tóriai és geográfiai ős-jogaikba. 2. Ahol históriai, vagy geográfiai nyomokat nem talá­lunk, több útja és módja van az újításnak : a) A szláv hangzású községnév értelmének magyarra átfordítása. (Bisztra — Sebes, Brezovecz — Nvirjes, Rokitó — Rekettyés stb. a javaslatból meríthető jó példák lehetnek.) Itt megjegyzem, hogy tiszta nyelvérzékkel jó magyarságra kell törekednünk. Leghelyessebb, ha a magukat iorditani en­gedő Devek magyarositálánál ügyelünk arra, hogy olyan hang­zású magyar helynevet nyerjünk, aminő egy-egy tősgyökeres magyar vidéken már van. (Pl. Priszlop, dombalját jelentvén, le­hetne : Dombr&d.) b) A szláv hangzású község-név alakjának csak egy-két betűből álló változtatása. Ezt a módszert azért is nagyon ajánlatosnak vélem, mivel igy az uj név, éppen azért, mert a régi név formájával csaknem megegyező, a nép szájaizének is tetsző lesz s nagyon könnyen átragad a nép ajakára. (Szmol- nik — Szomolnok, Telepócz — Telepes, Zbój — Boj, stb. szintén a javaslatból meríthető jó példák.) c) Illő dolog, hogy a vármegyénk földjén elenyészett régi magyar nevű s magyar ajkú községek neveit is megmentsük az elfeledéstől, kiszemelvén azokat a szláv hangzású község­neveket, melyek vagy etnográfiai, vagy névbeli külső ha on- latosságban állanak az elpusztult zempléni, régi magyar köz­ségek neveivel. 3. Ott, a hol az újítás következtében egy és ugyanazon község-név kerülne elő, Zemplénben s más vármegyében is, megkülönböztetésül én mindenütt Zemplén és nem Orosz ha­tározó szót használnék. 4. Talán felesleges is emlitenem, hogy minden javasolt újításnál hivatkozni kell, ha ilyenre akadtnnk, a história kútfőre, stb. Szerk. Arra is gondoltam, hogy erőt veszek szé­gyenkezésemen és lefotografiroztatom magamat olyannak, amir.ő vagyok. De képzeld, hogy néznék én ki Pintér Pityu, Staut Jóska, Kapás Aurél, Horváth Józsi, meg Schmidt Lajos mellett, akik mindnyájan boszantóan hajdus-csinos legények, hogy téged ne is említselek. Szóval úgy érzem magam, mint a fentebb említett szép asszony. Nehéz lévén toaletet össze­állítania, hát inkább migrén ürügye alatt elmarad a báltól, amelyben bakfisek és fris menyecskék versenyétől fél. Ami azt a bizonyos néhány sort illeti, azt adok szívesen. Legény koromban divatos volt az emlék-könyvezés. Gyakran éltem át tollrágó gyöt­relmeket, mikor egy szép kis leány felkért, hogy írjak emlékkönyvébe pár sort s én mindanyiszor alkalmi butaságban szenvedve nem bírtam egy- egy sovány gondolatot papírra tenni. Üres óráim­ban tehát kiesztergályoztam egy-egy ötletet s emlékkönyvbe való mondóka készlet nélkül nem mentem társaságba. Ezek a beírni valók ép oly bőbeszédüen semmitmondók vagy kurták, de amel­lett üresek, mint egyébb alkalmi albumok tölte­lékei lenni szoktak, de mert én úgyis inkognito munkatársad vagyok hát nem félek a kritikától, törjék az eszüket jobbakon azok, akik elárulják kilétüket, miért is a nyakamon savanyodott al kalmi aforizmáimat rendelkezésedre bocsajtom, ha ugyan elárult minőségükben nyomdafestékre ér­demesíted. Szervusz !j rencsen alkalmazva volt mértékhitelesítő elmoz­dítására vonatkozó határozatot jóváhagyta, végre­hajtás céljából az alispánnak kiadták. A tavarnai vámoshidnak műszaki leltár mel­lett a vármegye tulajdonába leendő átvételére a kir. áll. ép. hivatal utasittatván, a műtárgynak házilagos kezelése elrendeltetett. A vármegyei törvényhatóság választott bi­zottsági tagjainak 1895. évre összeállított névsora meghitelesittetvén, a most már teljes névsornak 800 példányban leendő kinyomatása és a virilisták s választott bizottsági tagok között eszközlendő szétosztása elhatároztatott. Az 189O. I. t. c. gyakorlati végrehajtása körül szerzett tapasztalatokról szóló bizottsági je­lentés, úgyszintén az id. törv. cikkely egynémely határozmányának módosítására vonatkozó küldött- ségi javaslat, némi változtatással (igy pl. a pro- gressziv-adózás elvének félretételével) elfogadtatván, a törvénynek hasonló szellemben történendő át­alakításánál figyelembe vétel céljából a keresk. ügyi kir. ministerhez fölterjesztetett. Az 1891. és 1892. évi közúti pénztári szám­adások felülvizsgálás végett a szakministériomhoz fölterjesztettek. — Itt említjük meg, hogy Pileczky Vilmos vármegyei utmesternek jól megérdemelt ju­talom fejében 100 ftot, úgyszintén több utkaparó- nak, kik arra ernyedetlen munkássággal, vagy kiváló szorgalommal rászolgáltak, 10—10, illetve 5—5 ftnyi d'Jat szavaztak meg, amely jutalom­összegek akkor fognak a közúti pénztárból utal- ványoztatni, ha a közgyűlési határozat felsőbb helyen jóváhagyást nyer. Több község szervezkedési szabályrendele­tére vonatkozó tiszti főügyészi vélemény, úgyszin­tén egy-egy sereg községi zárószámadásra és 1895. évi költségvetési előirányzatra vonatkozó számve­vői előterjesztés letárgyalása s elfogadása után a második napi közgyűlés délután 3/4 i-kor véget ért. Vármegyei iiíjyek, A t. vármegye központi választmánya. S. A -Ujhelyben a múlt évi dec. hó 27-én tartott ülésében hitelesítette az országgyűlési képviselő­választóknak 1895 évre érvényes névjegyzékét, melynek egyik példánya e napokban küldetett fel a belügyi kir. ministériomhoz. E jegyzék szerint a vármegye nyolc választó kerületében találtató szavazatok száma összesen : 22.721. Az 1895 és 96. évi közúti költségvetés, mely pedig a maga idejében felterjesztetett a keres­kedelemügyi kir. miniszterhez, máig sem érkez­vén vissza a vármegyéhez, most úgy vagyunk, hogy az 1895. évre előirt útadónk nincs. Termé­szetesen nem is lehet, mert a vármegyei törvény- hatósági közgyűlés részéről megállapított törvényes mérték csak abban az esetben vétethetik az útadó előírásnál alkalmazásba, ha már azt a kereske­delemügyi kir. miniszter jóváhagyta. Ily körül­mények között az 1893. évben mindaddig, amig az útadó kivetése meg nem történik, az előző évben volt, vagyis az 1894. évi utadó-előirás szol­gál irányadóul a törvényhatósági útadók besze­désénél. Hírek a nagyvilágból. II. Miklós, orosz cár, Suvolov grófhoz, a varsói kormányzóhoz intézett igen meleghangú le­velében hangsúlyozta, hogy az általános béke épp oly drága kincse a cár szivének, mint amily drága volt feledhetetlen atyjának, 11. Sándor cárnak. A cár valamennyi főkormanyzóságból, a len­gyeleket is beleértve, kiváló férfiakat szólított ma­gához, hogy tőlük alapos tájékozást nyerjen az illető főkormányzóságok helyzetéről és a lakosság óhajtásairól. Cankov bolgár menekültnek, aki íőtényező volt abban, hogy annak idején Sándor bolgár fejedelmet lemondásra kényszeritették és Bulgá­riából eltávolították — és akit emiatt számkivetésre ítéltek, most megengedte Ferdinánd fejedelem, hogy hazájába visszatérhessen. Stambulov volt bolgár ministerelnököt hadi- törvényszék elé idézték, mert avval van vádolva, hogy ministerelnöksége idején őis részese lett volna a Belesev minister orozva történt megöletésének. Olaszország déli vidékén, melynek lakossága a folyton ismétlődő földrengésektől már annyit szenvedett, megint erős földrengés pusztított. A lakosság rémülete minden fogalmat túlhalad. Hírek az országból. Őfelsége a király egy-két nap óta gyengél­kedik s kénytelen a szobában maradni.*) Amiatt, hogy őfelsége f. hó 2-án nem jöhetett Budapestre, az országos kormany-valság ügyének elintézése is halasztást szenvedett. Mindazonaltal legkésőbb holnap, vagy holnapután mar köztudomasra jut, •) Ezt a hirt koholtnak mondják. Őfelsége, hál isten­nek, egészséges. __________________ Szerk.) Folytatás a mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents