Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-01-06 / 1. szám

Melléklet a „Zemplén“ i. számához. hogy Ófelsége melyik magyar államférfit bizza meg kormányalakítással Az ezredéves ünnep elhalasztása érdekében a magyar képiró és képfaragó művészek egyesü­lete mozgalmat indított. Albrecht főherceg nagyfokú gyengeségben szenved. Az orvosok a legnagyobb kíméletet aján­lottak a betegnek. A királyt folytono-an távirat­tal értesítik a beteg főherceg állapotáról. Wlassics Gyula dr., országos képviselő, kit az uj kormány igazságügyi minister jelöltjeként emlegetnek, uj év reggelén, mint az országos szabadelvüpárt szónoka üdvözölvén Bén/fy Dezső bárót, a képviselöház elnökét, — a többek között igy szólott: , . . . a szabadelvüség ebben a ha­zában nem elvont tudákos eszme, hanem az ál­lami és nemzeti létnek a magyar közvéleményben, a politikai közérzületben, a magyar karakterben rejlő fentartó eleme, Ez az az örök eszme, amely­től a magyar nép politikai élete el nem fordult soha; ez az az örök eszme, amelyet véréből, lei­kéből kiölni nem lehet soha« , . . Különfélék. (Uj évi tisztelgések) A vármegye tisztikara segéd és kezelő személyzete Dókus Gyula főjegyző vezetése mellett uj év délelőttjén testületileg ke­reste föl szeretett alispánját, Matolai Etelét, hogy előtte legjobb és legőszintébb szerencsekivána- natainak adjon kifejezést, A főjegyző azon kezdte, hogy protestált. Azt olvasta, úgymond a »Zem- plén«-nek épp akkor megjelent jubiláris számában az alispán tollából, hogy »a harmadik 25 év vége felé járók« — mint az iró maga is — »a lejárt 25 év eszméinek hódolnak s akarva sem tudják a jövő 25 év irányát kellőleg előre vinni.« Hát a szónok elösmeri általában ennek az axiomaszerü mondásnak az igazságát, de különösen és pedig az alispánra vonatkoztatva, mert ö azok közé tartozik, akiknek örök ifjúság rendeltetett a sorstól osztály­részül, annak a mondásnak személyi vonatkozása ellen protestál. Azután mint olyan .integer vir«-t aki a közdolgok iránt elénk szabott kötelességek hü és pontos teljesítésében mindig jó példával jár elül; aki egyebek között arra is megtanított bennünket, hogy egymást kölcsönösen meg­becsüljük s abban íejleszszük ki erőinket, hogy kéz-kezet fogva egymást necsak a rideg hivatalos formák között, de társadalmi téren is kölcsönös bizalommal és ragaszkodással támogassuk, meleg szavakkal üdvözlvén boldog uj év kivárásával és annak a hő óhajtásnak kifejezésével, hogy még sokáig legyen »primus inter pares* éltette. A szívből jött keresetlen szavak nem tévesztették hatásukat, Az alispánt, úgyszólván, háttérbe szo­rította a jó »Etele bácsi«, mikor nemes egysze­rűséggel elmondott válaszát, melyből a szív me­lege sugárzott reánk, hallgattuk és mikor szavait végezvén, »édes mindnyájunkkal« kezet szorított, úgy éreztük, mintha nem is az alispánnal, de mint egy szerető családnak gyermekei, a családfővel állanánk szemben. — Az alispántól és az ő veze­tése mellett átmentek a tisztelgők a főispáni ter­mekbe, hogy ottan is lerójják nem a szokás obli- gált adójat, hanem a közszeretetben élő főispán egyénisége iránt tartozó szivbeli kötelességüket. A tisztelgők díszes és nagy csoportja a kis terem­ből nyiló főispáni szobában helyezkedett el félkör­ben, az alispán háta mögött. Mikor Öméltósága, a főispán, do gozószobájaból az elfogadószobába lépett, meg-megujuló és harsány éljenzés köszön­tötte, úgy, hogy az alispánnak várnia kellett, amig szóhoz juthatott. Azután a legőszintébb tisztelet és ragaszkodó szeretet hangján mondotta el az alispán uj évi üdvözlő beszédét és tolmácsolta a tisztelgők szerencsekivánatait, kérvén Öméltóságát, hogy ne hagyja el vármegyéjét, mely őbenne, a főispánban, nemcsak a kormány bizalmasát látja, hanem hálásan lekötelezve tiszteli azt a jóságos közbenjárót is vármegye és kormány között, aki büszkén tekinthet vissza a tisztes múltra, melyet e vármegye élén töltött, mert abban a múltban egy szebb jövendő alapjait rakogatta le és erő­sítette meg. (Lelkes éljenzés). Végül kérte Öméltó­ságát, hogy a vármegyének minden egyes tiszt­viselőjét és hivatalnoki karát tartsa meg jóindu­latú kegyességében. — Öméltósága őszinte szív­ből viszonozván a jókívánságokat s biztosítván a jelenvoltakat úgy, mint az általuk képiselteket is arról, hogy mint eddig, ezután is mindig változatlan jóindulattal fog irányukban viseltetni és az ö személyéhez való igaz, őszinte von­zalmunkat mindig hasonlóval fogja viszonozni, fölemlítette, hogy neki e vármegyétől, melyhez a múltnak sikerekben nem szegény emlékei kö­tik, megválnia és tőle búcsút vennie, fájdalma­san esik; éppen azért, ha a kormány-alakulás akként fog létrejönni, hogy az adott viszonyok és körülmények mérlegelésével lehetőség mutat­kozik arra, hogy ő a jövőben is maradhat az, a ki volt a múltban, szerencsés közbenjáró a vármegye és az országos kormány között, aki még vármegyé­jének, testületeknek úgy mint egyeseknek hasznos szolgálatokat tehet, ám megmarad továbbra is, a helyen, hová őt a letűnt kormányok bizodalma állította (nagy éljenzés); ha azonban a körülmé­nyek úgy alakulnának, hogy neki az ellenőrzés gyakorlásán és a bürokratikus teendők végzésén kivül más, az eddigihez hasonló irányokban mun­kás szerepköre nem maradna : akkor mégis búcsút kellene vennie szeretett vármegyéjétől és helyt adnia egy munkabiróbb főispáni utódnak. Mind­ezeket azonban oly megindító tónusban mondotta el Öméltósága, hogy szavainak hatásától többünk szemében köny fakadt. Beszédét végezvén Ömél­tósága, a meleg barátság érzésétől indíttatva, jobbról és balról kétszer is megölelte az alis­pánt, azután körben járva, minden jelenvolttal nyájasan kezet fogott. — Adja az ég, hogy ez az újévi tisztelgés, mely bensőségének me­legségében módját és párját ritkítja, Molnár Istvánnal, a mi hőn szeretett főispánunkkal szem­ben, még sokszor ismétlődhessék 1 (Újévi gratulációk megváltása.) A lapunk legutóbbi számában kimutatott 15 írthoz újabban adakoztak: Lővy Adolf könyvkereskedő 2 ft, kiadóhivatalunk 1 fttal, az eképpen 18 ftra emel­kedett összeget, miről az itt közölt nyugtató is tanúskodik, átszolgáltattuk a s.-a, újhelyi árvaház pénztárának. — Nyugtató. Tizennyolc forintot, mint a »Zemplén« által az újévi gratulációk meg­váltása címén befolyt összeget, átvettem az árva­ház részére köszönettel. S.-A.-Ujhely, r89$. jan. 4. Hornyay Béla dr. (A rettenetes hóvihar) uj év első napjától 2-ikára menő éjjel Ujhelyben is rendkívül állapo­tot teremtett. Szerdán viradattól csütörtök éjjelig, kévés megszakítással, folyton hullott a hó, süvített a szél, úgy, hogy reggelre az utcákon és egyes házak előtt több méternyi magas hóhegyek ke­letkeztek. Az udvarokat, kapukat, ajtókat méternyi magas hó torlaszolta el és ugyan fáradságos mun­kába került csak akkora Ösvényt is vágni a mély hóban, hogy az ajtókat megnyithassuk és az ut­cára juthassunk. Persze nem kisebb munkát adott aztán a házak előtt felhalmozódott hó elkaparása, hogy igy annyira-mennyire lehetővé tétessék a gyalogközlekedés. Most, hogy garmadákba hányva hever az átlagosan méternyi magasságú hó, úgy a gyalog mint a kocsiközlekedés biztosítva van, hanem hogy hová leszünk majd ezzel a rengeteg, emberemlékezet óta nem látott hótömeggel, ma még nem is sejthetjük ; mert Ujhely városának olyan massza pénze, melyért a havat eltakarittat- hatná, hogy nincsen, az bizonyos. Ujhely környé kén, értesülésünk szerint, a Csörgő felé vivő ál­lami utón támadtak nagyobb hófúvások, melyek­ben nem egy szekér benn is rekedt. Ugyanilyen nehézségek támadtak a Sárospatak felé vezető állami utón is, ahová tegnap a közforgalmi aka­dályok elhárítására közmunkaerö rendeltetett ki. Ezen a két napon különben a vasúti vonatok is csak több órai késéssel, Kassa—Ujhely és Ujhely— Budapest között pedig egyáltalán nem közlekedtek. (Esküvő.) Béky Béla, kir. törvényszéki hiva­talnok, néh. Béky Sámuel ev. ref. lelkész fia, f. évi január hó 3-án vezette oltárhoz S. A-Ujhely­ben néhai Bárczy József vármegyei volt gyám pénztárosnak kedves jó és szép leányát, Margitot. (Közvacsora.) A folyó hó 12-iki közvacsorát rendező bizottság elnöksége fölkért bennünket annak a köz'ésére, hogy ha valaki elnézésből meg­hívót nem kapott volna és arra igényt tart, ez irányú kérelmével for luljon a tűzoltó egyesület főparancsnokához, Juhász Jenő úrhoz. Tudatjuk egyszersmind, hogy karzati jegyek a mulatságra Szentgyö gyi Vilmos üzletében kaphatók. (Borzasztó szerencsétlenség.) Az Uj helyből f. hó 3 án a hófúvások miatt Mező Laborcz felé csak d. u. 5 óra tájban és kettős mozdonynyal in­dult 7202. sz. személyvonat 6 óra tiz perckor, Legenye-Mihalyi és Velejte közt a 2-ik és 3-ik számok közötti örházak 38. és 39-ik sJelvényénél rettenetes szerencsétlenség okozója lett. Az emlí­tett helyen, ahol a vasút kettős vágánya a domb mély bevágásában kanyarulatot képez, a vonat az ott hótakarítással foglalkozó munkások közé gázolt, úgy, hogy a 40—45 munkás közül négyen, kik a mozdony kerekei alá kerültek, rögtön szörnyet­haltak, Ezeket csak darabokban szedték föl. Ezeken kivül két munkás olyan súlyos sebesülést szenve­dett, hogy életbenmaradásukhoz alig van remény, többen pedig könnyű sérülést szenvedtek. A sze- rencsétlenság részleteiről és okáról a következőket sikerült megtudnunk. A vonat, melynek első moz donyát iíj. Platz mozdonyvezető Alexy mérnökkel vezette, nem azon a vágányon indult Velejte felé, melyen rendes körülmények között haladni szo­kott, hanem, mivel ez a nyom hóval volt befújva, a másik nyomon, vagyis vasúti kifejezéssel élve, »helytelen vágányon« törtetett előre. A munkások pedig a hóval lepett sínpárt, melyen a vonat járni szokott és amelyen azt most is v rták, igyekeztek a hótól megtisztítani. így történt, hogy amikor a vonat a kanyarulat előtt jöttét éles fütytyei jelezte, a mun­kások a hátuk mögött robogó vonat elől a rendes vágányról a helytelen vágányra menekültek s a vonat ezen a vágányon jővén, a munkások egy része a sötétben és hóviharban menekvő helyet a ren­geteg és szűk hófal között nem találva, egy ré­szük a mozdony kerekei alá került s megtörtént a szerencsétlenség, mely legott négy ember éle­tébe került, A vonat rögtön megállott, a holtteste­ket összeszedték és a sérültekkel együtt a vonatra tették s a velejtei állomásra szállították. Másnap a vizsgálatot úgy a hatóság, mint a vasúti igaz­gatóság a helyszínén foganatosította Megjelent Keresztesy Lajos vizsgálóbíró, Barthos József fő­szolgabíró és Füzesséry Barna, vasúti baleset vizs g’áló, Löcherer Lőrinc dr., Schön Hugó dr. vasúti és Szepessy Arnold dr. városi orvosokkal, kik a helyszínén és többek kihallgatásával terjedelmes jegyzőkönyveket vettek fel. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a vizsgálat eredményét már most közölhessük. Megemlítjük még, hogy az áldozato­kat, kik velejteiek és gercselyiek, voltak, másnap temették el egyszerre és megható részvét mellett. (Batyubál) Az újhelyi önkéntes tüzoltó-egye- sület működő tagjai, értesülésünk szerint, folyó hó 26 án, a városi színházban zártkörű batyubált fognak rendezni. (Főúri vadászat.) A’ Sennyey Béla báró bod­rogközi bélyi uradalmában, december 29-ig, körben és pasztában, négy nap alatt, a vadászatot min­denkor déli 12 óra körül kezdve és d. u. 4 órára bevégezve, nyolc vadász eiőtt terítékre került: 925 dr nyul, 1O1 db. fácánkakas, 2 db róka és 4 db bagoly.* Ez a Bodrogközön eseményszámban megy, hol a vadtenyésztést és gondozást Mailáth József gróf és Sennyey Béla báró csak egy pár év óta kultiválják szakszerüleg. Kívánatos lenne, hogy a nevezett főurak fáradozását a szép és hasznos fogolytnadár tenyésztése körül is oly szép eredmény jutalmazná 1 De ez, fájdalom, még mesz- sze van, mert e nemes szárnyasnak itt ember, állat- és klimatikus viszonyokban sok ellensége van. r. I. (Előleges színházi jelentés.) Dobi Sándor, a székesfehérvári színház igazgatója, lapunk utján is tudatja Sátoralja-Ujhely város és vidéke m. t. színházlátogató közönségével, hogy újjászervezett társulatával előadásainak sorozatát a városi színház­ban szerdán, azaz január 9-én, megnyitja. Dobó, amint mondja, a múlt év tanulságain okulva, igye­kezett társulatát a vidéki színészet legkiválóbb és legintelligensebb elemeiből összeállítani. Mint ed­dig, ügy ezentúl is az előadások összevágó, kifo­gástalan menetére, az újdonságok gyors bemuta­tására, valamint megfelelő kiállítására fogja a fő- sulyt fektetni, hogy azt a rokonszenvet, mit a s.-a.-ujhelyi közönségnél kivívni szerencsés volt, magának jövőre fokozott mértékben biztosítsa. Nevezetesen pedig a fővárosi színházak összes eddigi újdonságait megszerezte, a tél folyamán társulatával betanulta, ismételten előadta, úgy, hogy a társulat összmükodése a legkényesebb igényeket is képes lesz kielégíteni. Ruha- és. disz- lettárát folytonosan szaporította, elannyira, hogy a vidéki színigazgatók egyike sem rendelkezik az övéhez hasonló fényes és gazdag ruha- és disz- lettárral. — A társulat előadó személyzete követ­kező: Nők: Réthy Lina, Petrik Ágnes, Nemes Giza, operette- és népszínmű énekesnők, Daróczy Ilka, drámai és társalgási hősnő, Berényi Irma, drámai és társalgási szende, L. Mihálffy Ju'iska, vígjátéki szende, naiva, másodénekesnö. Csókáné Julia, drámai és társalgási anya. Havassi Aranka, vígjátéki anya, operette-komika, B. Fáy Piroska, Erdélyi Margit, Kékessi Ilona, segédnaiva, N. Csiszár Róza, segédanya, Kűrthi Juliska, Váradi Mari, kardalosok és segédszinésznők. Férfiak: Dobó Sándor, jellemkomikus, operette-buffó, Dayka Balázs, operette és népszínmű bariton, Rélay Gyula, drámai apa, jellem. Lomniczy Bála, hős- és társalgási szerelmes, Bethlent László, operet- és népszínmű bariton, Nagy Gyula, operet-tenor siheder-komikus, Hegyessy Gyula, burleszk-komi- kus, operet-tenor buffó, Németh János, kedélyes apa, jellem, operet-énekes, Frank Ödön, lírai szerelmes bonviván, Mezei Ármin, operel-barit- ton, társaigási, Fekete Adolf, segédkomikus, Erőss József, segédapa, Hortobágyi György, Tóth Lajos, Bereng József, Dobos Nándor, kardalosok és segéd- szinészek. Zenekar: Fekete József, karnagy, Tihacek József, zenekar-igazgató, első hegedűs, Reichl Lőrinc, első hegedűs. Tóth Lajos, másodhegedűs, Krch Ferenc, mélyhegedüs (viola), Jakubecz Fe­renc, gordonkás, Freid Rezső nagybőgős, Wagner Sándor, klarinétos, Mühlbach János fuvolás. — Bérletelőjegyzéseket elfogad Lővy Adolf könyv- kereskedése. A színház hőmérséklete a legkelle­mesebb lesz. — A heti műsor következő : Szerdán, jan. 9-én, K;s alamuszi, 10-én : Szókimondó asz- szonyság (itt először), ír-én; Hunyady László, 12-én; Ötödik pont (itt először) vasárnap, 13-án, d. u. Ali baba és a 40 rabló, este ; Ingyenélők. — A jónak Ígérkező társulatot a n, é. közönség szi­ves pártfogásába ajánljuk. (Öngyilkossági kísérlet.) Király András, borsii származású 30 éves napszámos, tegnap délután, ittas állapotban, Csillag-utcai lakásán revolverrel mellbe lőtte magát. Még élve szállították a kór­házba.

Next

/
Thumbnails
Contents